PK BH 2002/7
PK BH 2002/7
2002.01.01.
A személyhez fűződő jogok megsértését kizáró hozzájárulásnak kifejezettnek kell lennie; azt a jogosult terhére kiterjesztően nem lehet értelmezni [Ptk. 75. § (3) bek., 80. § (1)–(2) bek., 84. § (1) bek. a)-e) pont; Pp. 164. § (1) bek.].
Az alperesi kft. kiadásában megjelenő H. Megyei Hírlap az 1996. augusztus 13-i számának címoldalán ,,Túlfűtötték a kazánt, idelent meg folyik rólunk a víz'' címmel a nyári kánikuláról, illetve annak következményeiről szóló újságcikket közölt.
Az újságcikk a hőség illusztrálásaként két fényképfelvételt jelentetett meg. A címoldalon található fényképfelvétel a felperest ábrázolja. A felperest ábrázoló fénykép az a.-i popstrandon készült, azon felperes ,,monokini"-ben, azaz fürdőruha-felsőrész nélkül látható.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte: az alperes azzal a magatartásával, hogy hozzájárulása nélkül róla fényképfelvételt készített, és azt sajtó útján nyilvánosságra hozta, személyhez fűződő jogát megsértette. Kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a H. Megyei Hírlapban tett nyilatkozattal elégtétel adására, és 5 000 000 forint kártérítés megfizetésére. Állította, hogy az alperes magatartásával okazati összefüggésben kellett vállalkozását megszüntetnie, ezzel 3 000 000 forint összegű vagyoni kára keletkezett. 2 000 000 forintban kérte nem vagyoni kára megállapítását, amely állítása szerint amiatt keletkezett, hogy a fénykép közzététele miatt életvitelét meg kellett változtatnia, barátjával kapcsolata megszűnt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fényképet a felperes hozzájárulásával készítette, és a fénykép nyilvánosságra hozatalához is beszerezte a felperes hozzájárulását, ezért a felperes keresetének nincs jogalapja. Álláspontja szerint a vállalkozás megszüntetése és a fényképfelvétel közreadása között az okozati összefüggés egyébként sem állapítható meg.
Az elsőfokú bíróság ítéletében arra kötelezte az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 1 000 000 forintot és annak 1996. augusztus 3-tól a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a fényképfelvétel elkészítéséhez, illetve nyilvánosságra hozatalához az alperes a felperes hozzájárulását nem szerezte be, ezzel a Ptk. 80. §-ának (1) bekezdésében írt jogsértést valósította meg. Emiatt az alperes kártérítési felelőssége a Ptk. 84. §-a (1) bekezdésének e) pontja, illetve a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdése alapján fennáll. Álláspontja az volt, hogy a felperes a jogsértésre keresete jogalapjaként hivatkozott, a jogsértés megállapítását nem kérte.
A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a fénykép megjelenését követően a felperes élete megnehezült, üzleti partnerei és vevői rendszeresen zaklatták, és sértegették. Baráti, családi kapcsolata is elnehezült. Ezért kötelezte az alperest nem vagyoni kártérítés megfizetésére. Álláspontja az volt, hogy a felperes az állított vagyoni károk és a fényképfelvétel közzététele között az okozati összefüggést nem tudta bizonyítani, ezért utasította el a felperes vagyoni kártérítés iránti igényét.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen mindkét peres fél fellebbezést terjesztett elő. A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a keresetének történő teljes helyt adást, míg az alperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatásával a kereset teljes elutasítását kérte.
A peres felek fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló tanúvallomások (az újságíró, a fotós, valamint kísérőjük tanúvallomása) alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a fényképfelvétel elkészítéséhez és annak a H. Megyei Hírlapban történő nyilvánosságra hozatalához is hozzájárult. Ezért álláspontja szerint az alperes a felperes személyhez fűződő jogát nem sértette meg, azaz a felperes keresetének nem volt jogalapja.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatása és a keresetnek történő teljes helytadás érdekében a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelésével, a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésben írt rendelkezést sértve jutott arra a következtetésre, hogy a fényképfelvétel elkészítéséhez illetve annak közzétételéhez hozzájárult, így jogsértés nem valósult meg. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú eljárás során mind a vagyoni, mind pedig a nem vagyoni hátrány bekövetkeztét bizonyította, ezért a keresete megalapozott volt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben írt indokok alapján az alábbiak szerint jogszabálysértő:
A Ptk. 80. §-ának (1) bekezdése kimondja: a személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával kapcsolatos bármiféle visszaélés. A (2) bekezdés értelmében képmás nyilvánosságra hozatalához – a nyilvános közszereplés kivételével – az érintett személy hozzájárulása szükséges. A hozzájárulás meglétét a Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint annak kell bizonyítani, aki a más képmását nyilvánosságra hozta.
E rendelkezések figyelembevételével kellett a perben eljárt bíróságoknak vizsgálniuk, hogy a felperest meztelen felsőtesttel ábrázoló fényképfelvétel elkészítése és nyilvánosságra hozatala jogsértő módon történt-e.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak az egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el. A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, akkor ad alapot azok felülmérlegelésére, ha a bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz.
A felperes személyes meghallgatása során határozottan és többször kijelentette, hogy nem járult hozzá a fénykép készítéséhez és annak közzétételéhez sem. Azt is állította, hogy a fényképezést sem észlelte. A felperes előadását igazolta tanúkénti kihallgatása során a felperes édesapja, édesanyja, valamint M. F. is. A fényképfelvételt készítő G. A. tanúkénti kihallgatása során ugyanakkor úgy nyilatkozott, hogy: ,,...ha jól emlékszem, én személyesen beszéltem a felperessel, és kértem meg őt arra, engedje azt, hogy fénykép készüljön róla, és meg is jelenjen a H. Megyei Hírlapban. A felperes ehhez hozzájárult.'' A fényképfelvétel készítésekor jelen lévő P. B. akként vallott, hogy ,,...G. A. odament a hölgyhöz, mielőtt a fényképet elkészítette volna. Azt, hogy ők miről beszéltek, nem tudom, feltételezhetően arról, hogy kérte a hölgy engedélyét ahhoz, hogy ilyen képet készítsen, és ez meg is jelenjen ..., én ténylegesen nem hallottam, hogy miről folyt a beszélgetés.'' Az újság részéről jelenlévő harmadik személy, T. T. tanúkénti kihallgatása során azt nyilatkozta, hogy ,,a konkrét esetben G. A.-val én mentem oda az itt látható hölgyhöz''. ... ,,Közöltük vele, hogy a H. Megyei Hírlapban megjelenne egy olyan kép, amelyen ő is rajta lenne. A beszélgetést ténylegesen G. A. folytatta le a hölggyel, én ennek a fültanúja voltam. A hölgy ehhez hozzájárult''.
A jogerős ítélet e tanúvallomások alapján – mérlegelve azt is, hogy a felperesnek észlelnie is kellett a fényképezést – az alperes védekezését elfogadta. A H. Megyei Hírlap részéről a fényképfelvétel készítésekor a strandon jelenlévő három személy vallomása azonban ellentmondásos, melyet a jogerős ítélet nem értékelt. P. B. és G. A. tanúk vallomásából az a következtetés vonható le, hogy a felpereshez kizárólag G. A. ment, és ő volt az, aki a felperessel beszélt az engedély érdekében. A következő tárgyaláson tanúként kihallgatott T. T. azonban már olyan nyilatkozatot tett, hogy a beszélgetésnek (ő is) fültanúja volt. A jogerős ítélet a napilap részéről jelenlévő személyek tanúvallomásában rejlő ellentmondásokat nem értékelte, és figyelmen kívül hagyta azt, hogy a felperes mind a baráti körében, mind a családja körében határozottan és következetesen úgy nyilatkozott, hogy tőle az újság részéről a fényképfelvétel elkészítéséhez és annak közzétételéhez engedélyt nem kértek. Figyelmen kívül hagyta a jogerős ítélet azt is, hogy a H. megyei Hírlap munkatársai a közzététel érdekében írásbeli hozzájárulást annak ellenére nem kértek, hogy a fényképfelvételt nagy nyilvánosság előtt kívánták közzétenni, és a felperessel saját előadásuk szerint sem ismertették az elkészült fotót, tehát a felperesnek nem is volt módja dönteni a fényképfelvétel ismerete hiányában a nyilvános közzétételhez való hozzájárulásról. A személyiségvédelmet kizáró beleegyezésnek kifejezettnek kell lennie, melyet nem lehet a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni. Ezért a fényképezés esetleges észlelhetősége sem elégíti ki a Ptk.- ban megkívánt hozzájárulás törvényi követelményét.
Az újság megbízottjainak ellentmondásos tanúvallomása miatt helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság abban a kérdésben, hogy az adott esetben az alperes nem bizonyította: a felperes az őt meztelen felsőtesttel ábrázoló fényképfelvétel elkészítéséhez, illetve annak nyilvánosságra hozatalához hozzájárult. Ennek hiányában pedig megállapítható, hogy az alperes a Ptk. 80. §-ának (1) és (2) bekezdésében írt rendelkezést megsértette. A jogerős ítélet ezzel ellentétes jogi álláspontja ezért jogszabálysértő.
A Ptk. 84. §-ának (1) bekezdése értelmében akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az eset körülményeihez képest követelheti a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását [a) pont]; követelheti a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől [b) pont]; követelheti, hogy a jogsértő nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt, és szükség esetén a jogsértő részéről vagy költségén az elégtételnek megfelelő nyilvánosságot biztosítsanak [c) pont]; követelheti a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását [d) pont]; valamint kártérítést követelhet a polgári jogi felelősség szabályai szerint [e) pont].
E rendelkezések alapján a felperes a jogsértésre tekintettel megalapozottan kérte, hogy a bíróság a jogsértést állapítsa meg, és az alperest elégtételadásra kötelezze. A felperes a fellebbezésében a keresetének történő teljes helytadást kért, fellebbezése indokaiban azonban csak a (részben) elutasított kártérítési követelése megalapozottságát részletezte. E pontatlanság ellenére a másodfokú bíróság nem tisztázta, hogy a felperes fellebbezése a jogsértés megállapítására és az elégtételadására is kiterjedt-e. A másodfokú bíróság eltérő jogi álláspontja folytán nem tisztázta azt sem, hogy a felperes kárigénye mennyiben megalapozott. Ezért a jogerős ítélet megalapozatlan. Erre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során a másodfokú bíróságnak tisztáznia kell, hogy a felperes fellebbezése pontosan mire irányul. Állást kell foglalni abban a kérdésben is, hogy a felperes fényképfelvételének (képmásának) elkészítése és annak sajtó útján, nagy nyilvánosság előtt történő felhasználása a felperesnek okozott-e és ha igen, milyen mértékű vagyoni és nem vagyoni hátrányt. Ezt követően lesz a másodfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a felek jogvitájában megalapozott ítéleti döntést hozzon. (Legf. Bír. Pfv.IV.22.415/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás