704/D/2002. AB határozat
704/D/2002. AB határozat*
2006.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdése – az Alkotmány 2. § (3) bekezdése, a 7. § (1) bekezdése és a 13. § (1) bekezdése sérelmén alapuló – alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 3. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
3. Az Alkotmánybíróság a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény 50. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
4. Az Alkotmánybíróság a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 206. § (1) bekezdése – az Alkotmány 8. § (1) bekezdése, az 50. § (1) és (3) bekezdése, valamint az 57. § (1) bekezdése sérelmén alapuló – alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
5. Az Alkotmánybíróság a Legfelsőbb Bíróság Pfv.I.22.135/2000/7. számú jogerős ítéletével kapcsolatban benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó alkotmányjogi panasszal és három jogszabály egy-egy rendelkezésének megsemmisítésére irányuló indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Minden kifogásolt szakasszal kapcsolatban az Alkotmány ugyanazon rendelkezéseinek sérelmére hivatkozott. A megsértettnek vélt alkotmányi szakaszokat az indítvány felsorolásszerűen tartalmazza, inkább az indítványozót ért sérelmek jogtalan voltának igazolása, mintsem a megsemmisíteni kért jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének alátámasztása végett.
Az indítványozó az őt érintő polgári perekben elszenvedett sérelmei miatt alkotmányjogi panaszt terjesztett elő, melyben a Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárása során született Pfv.I.22.135/2000/7. számú jogerős ítélet kapcsán kérte a sérelmezett jogszabályhelyek megsemmisítését. Hangsúlyozta, hogy bár a támadott jogszabályokat nem minden esetben alkalmazták közvetlenül az eljárás során, azok a háttérben természetszerűen befolyásolják az igazságszolgáltatás működését.
Utólagos normakontrollra irányuló kérelmében indítványozta a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. § (1) bekezdésének megsemmisítését. A rendelkezés szerint a bíróság a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékokat szabadon mérlegeli és azokat (az indítványozó által leginkább sérelmezett fordulat szerint) saját belső meggyőződésének megfelelően bírálja el. Kifogásolta az indítványozó a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban: Bsz.) 3. §-át is, mely a bíróságok függetlenségét és a bíró belső meggyőződésének megfelelő döntéshozatalt deklarálja, valamint azt, hogy a bírák csak a törvénynek vannak alárendelve, nem utasíthatók vagy befolyásolhatók. Hasonlóan támadta a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban: Bj.) 50. §-át is, mely a bíró tevékenységének ellenőrzését szabályozza.
Az indítványozó az Alkotmány számos rendelkezésének sérelmére hivatkozott. A kifogásolt szakaszok véleménye szerint sértik az Alkotmánynak a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására irányuló tevékenység tilalmát deklaráló 2. § (3) bekezdését, a nemzetközi jog általánosan elfogadott szabályainak elismeréséről és a nemzetközi és a hazai jog összhangjának biztosításáról szóló 7. § (1) bekezdését, valamint az emberi jogokat garantáló és az állam intézményvédelmi kötelezettségét meghatározó 8. § (1) bekezdését. Ellentétesek a rendelkezések továbbá a tulajdonhoz való jogot biztosító 13. § (1) bekezdésével, valamint az 50. §-nak a bíróságok feladatáról szóló (1) és a bírák függetlenségét deklaráló (3) bekezdésével, sértik a törvény előtti egyenlőség követelményét valamint a bírósághoz való jogot tartalmazó 57. § (1) bekezdést.
Az alkotmányjogi panasz jogszabályi feltételeiről szóló és hiánypótlásra felszólító főtitkári tájékoztatást követően az indítványozó alkotmányjogi panaszát fenntartotta és újabb kérelmében határozottan kérte a véleménye szerint alkotmányellenes jogszabályi rendelkezések megsemmisítését. Kérelme alátámasztására újból ismertette az őt ért igazságtalanságokat és részletesen beszámolt az ügyeiben eljáró bíróságok jogszabálysértő tevékenységéről. Továbbra is úgy véli, a támadott jogszabályoknak a bíró belső meggyőződése szerinti döntésre utaló fordulatai okozták sérelmeit, mert ezek alapján a bíróságok szabadon, ellenőrzés és egy esetleges későbbi felelősségre vonás veszélye nélkül tevékenykednek, ami törvénysértések sorozatát eredményezi. Reményei szerint a megsemmisítés „elejét veheti a további durván jogellenes, törvénysértő, a köztudomással és a természetes igazságérzettel ellenkező ítéletek hozatalának, melyek a vétleneket büntetik, nem a bűnözőket”.
II.
Az indítvány elbírálásakor az Alkotmánybíróság az alábbi jogszabályi rendelkezéseket vette figyelembe:
Az Alkotmány érintett rendelkezései
„2. § (...)
(3) Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.”
„7. § (1) A Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi jog általánosan elismert szabályait, biztosítja továbbá a nemzetközi jogi kötelezettségek és a belső jog összhangját.”
„8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége.”
„13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.”
„50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.
(...)
(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.”
„57. § (1) A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény támadott bekezdése
„206. § (1) A bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg; a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.”
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény kifogásolt szakasza
„3. § A bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók.”
A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény vizsgált rendelkezése
„50. § (1) A határozatlan időre kinevezett bíró tevékenységét a kinevezést követően két alkalommal, hatévenként kell értékelni. Ha a kinevezés a 11. § (2) bekezdése alapján történt, a bíró tevékenységét a kinevezését követő harmadik év eltelte előtt, azt követően pedig még két alkalommal, hatévenként kell értékelni.
(2) Az (1) bekezdésben foglaltakon kívül, soron kívül értékelni kell a bíró tevékenységét, ha
a) a bíró alkalmatlanságának megállapítását kezdeményezték [54. § (2) bekezdésének a) pontja],
b) a bíró azt maga kéri.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1.1. Az Alkotmánybíróság a Pp. 206. §-a egészét, így annak a jelen indítvánnyal érintett (1) bekezdését is az Alkotmány több rendelkezése, így a 8. §-a, az 50. § (1) és (3) bekezdése és az 57. § (1) bekezdése alapján az 531/B/1997. AB határozatában már megvizsgálta. Az Alkotmány 57. § (1) bekezdésének sérelmét nem látta megállapíthatónak, míg a többi alkotmányi rendelkezés esetében a Pp. támadott szakaszával kapcsolatos alkotmányjogilag értékelhető összefüggés hiánya vezetett az indítvány elutasításához. (ABH 2004, 1129, 1132–1135.)
Mivel az indítványozó a Pp. 206. § (1) bekezdésének rendelkezéseit részben ugyanolyan alkotmányossági alapon támadja, mint amelyeket az Alkotmánybíróság a korábbiakban már megvizsgált, az Alkotmánybíróság az ezen indítványi részeket érintő eljárását az Alkotmánybíróság ideiglenes Ügyrendjéről szóló 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja – res judicata – alapján megszüntette (ABH 2003, 2065.). Vizsgálatát a Pp. kifogásolt rendelkezése és az Alkotmány további hivatkozott szakaszai vonatkozásában folytatta.
1.2. A Pp. 206. § (1) bekezdése szerint a bíróság a perben összegyűjtött bizonyítékokat a maguk összességében értékeli és saját meggyőződése szerint bírálja el. A polgári eljárásban – ahogyan azt az Alkotmánybíróság a már említett 531/B/1997. AB határozatában hangsúlyozta – szabad bizonyítási rendszer érvényesül, melynek csak a Pp. néhány korlátozó rendelkezése (a bizonyítási teherről, a bizonyítási kötelezettségről stb.) szab határt. Az eljárás során összegyűlt bizonyítékokat a bíróság szabadon értékelheti, a mérlegelés azonban csak az ítélet tényállási részét érintheti, a bíróság a jogszabályi rendelkezéseket nem hagyhatja figyelmen kívül. (ABH 2004, 1129, 1132–1133.)
A mérlegelési jogkör a bírák függetlenségének biztosítéka, melyet az Alkotmány 50. §-a is deklarál. E rendelkezés és az Alkotmány 2. § (3) bekezdése, valamint a 13. § (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, ezért az indítvány ezen részeit az Alkotmánybíróság elutasította.
1.3. Az indítványozó a Pp. 206. § (1) bekezdését az Alkotmány 7. § (1) bekezdésére tekintettel is támadta. Ez a rendelkezés a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadásáról és a hazai és a nemzetközi jog összhangjának megteremtéséről szól.
Az Alkotmány rendelkezése és a Pp. 206. § (1) bekezdése között az indítvány alapján alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem állapítható meg, ezért az Alkotmánybíróság az indítvány ezen részét is elutasította.
2.1. A jelen határozat 1.2. pontjában elemzett polgári eljárási jogi szabályhoz hasonló tartalmú rendelkezést fogalmaz meg a Bsz. 3. §-a, mely ugyancsak a bírák függetlenségét deklarálja és azt, hogy ítélkezési tevékenységükkel kapcsolatban nem befolyásolhatók vagy utasíthatók, és meggyőződésüknek megfelelően hozzák meg döntéseiket. Az indítványozó e rendelkezést az Alkotmány valamennyi, már említett szakaszával kapcsolatban támadta.
Az Alkotmánybíróság a bírák függetlenségével kapcsolatban a Pp. 206. §-a vonatkozásában a korábbi határozataiban kifejtett, a jelen határozat 1.2. pontjában röviden ismertetett álláspontját a Bsz. 3. §-ával összefüggésben is irányadónak tartja. Megállapította, hogy a Bsz. kifogásolt szakasza éppen az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott, a bírák függetlenségéről szóló 50. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést ismétli meg majdnem szó szerinti hűséggel, következésképpen az Alkotmánnyal összhangban áll. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bsz. 3. §-a nem sérti az Alkotmány 50. § (3) bekezdését, ezért az alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítványt ebben a tekintetben is elutasította.
2.2. A Bsz. 3. §-a és az Alkotmány 2. § (3) bekezdése, 7. § (1) bekezdése, 8. § (1) bekezdése, 13. § (1) bekezdése, 50. § (1) bekezdése, valamint az 57. § (1) bekezdése között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az ezekre vonatkozó indítványi részeket elutasította.
3. A Bj. 50. §-ával kapcsolatban szintén az Alkotmány 2. § (3) bekezdése, a 7. § (1) bekezdése, a 8. § (1) bekezdése, a 13. § (1) bekezdése, az 50. § (1) és (3) bekezdése, valamint az 57. § (1) bekezdése sérelmére hivatkozott az indítványozó. A rendelkezés a határozatlan időre kinevezett bírák tevékenységének értékelésével kapcsolatban tartalmaz szabályokat, meghatározza az értékelés idejét, rendszerességét, és rendelkezik a soron kívüli értékelésre vonatkozóan is.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Bj. 50. §-a és az Alkotmány felhívott rendelkezései között alkotmányjogilag értékelhető összefüggés nincs, ezért az indítvány ezen részét is elutasította.
4. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. § (1) bekezdése szerint „az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva”.
A (2) bekezdés és az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az alkotmányjogi panasz a rendes jogorvoslati lehetőségek kimerítése után, az ügyet jogerősen lezáró döntés kézhezvételétől számított hatvan napon belül terjeszthető elő. A határidő számítása szempontjából a rendkívüli jogorvoslati lehetőségeket figyelmen kívül kell hagyni, kivéve, ha „a panaszolt alapjogsérelem (...) a rendkívüli jogorvoslati eljárásban következett be, [mert ekkor] az alkotmányjogi panasz benyújtásának határidejét a rendkívüli jogorvoslati eljárásban hozott (...) jogerős határozat kézbesítésétől kell számítani”. Ennek további feltétele azonban, hogy „a felülvizsgálati bíróság a jogerős határozatot hozó bíróság álláspontjától eltérő érdemi álláspontot foglaljon el”. [41/1998. (X. 2.) AB határozat (ABH 1998, 306, 309–310.)] Az indítványozó által benyújtott alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ítéletében a felülvizsgálati bíróság fenntartotta a korábbi jogerős határozat rendelkezéseit. Ennek megfelelően alkotmányjogi panasz csak a felülvizsgálat alapjául szolgáló jogerős ítélet ellen lett volna előterjeszthető, az azonban évekkel korábban született.
A rendelkezésére álló iratok alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az alkotmányjogi panasz benyújtására nyitva álló hatvannapos határidőt az indítványozó elmulasztotta, ezért az indítványt az Ügyrend 29. § e) pontja alapján (ABH 2003, 2065.) visszautasította.
Budapest, 2006. március 21.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k., Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k., Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás