723/B/2002. AB határozat
723/B/2002. AB határozat*
2008.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány alapján meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és annak kötelező igénybevételéről szóló 44/2002. (VI. 29.) számú rendelete 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozók indítványukban Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlésének a települési szilárd hulladék kezelésével kapcsolatos közszolgáltatásról és annak kötelező igénybevételéről szóló 44/2002. (VI. 29.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték.
Álláspontjuk szerint az Ör. 5. § (3) bekezdése, amely kötelezővé teszi a települési szilárd hulladékszállítási közszolgáltatásnál a rendeletben meghatározott választható gyűjtőedények közül a legalább 70 literes gyűjtőedény használatát, ellentétes a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 201. §-ával, mert a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás egyenértéküsége követelményének nem tesz eleget.
Véleményük szerint az önkényesen előírt kötelező norma miatt nem a ténylegesen keletkező hulladék-mennyiség után kell megfizetni a közszolgáltatási díjat, ez pedig a magasabb jogszabály rendelkezésébe ütközik, ezért alkotmányellenes, sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésének rendelkezését.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A Ptk. hivatkozott rendelkezése:
„201. § (1) A szerződéssel kikötött szolgáltatásért – ha a szerződésből vagy a körülményekből kifejezetten más nem következik – ellenszolgáltatás jár.
(2) Ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás között anélkül, hogy az egyik felet az ajándékozás szándéka vezetné, a szerződés megkötésének időpontjában feltűnően nagy az értékkülönbség, a sérelmet szenvedő fél a szerződést megtámadhatja.”
3. Az Ör. kifogásolt rendelkezése:
„5. § (3) A választható szabványos tárolóedények felsorolását a 2. számú melléklet tartalmazza. A begyűjtés gyakoriságának figyelembevételével a tárolóedényt úgy kell kiválasztani, hogy arányos legyen a keletkező hulladék mennyiségével, de minimum 70 liter tárolókapacitás rendelkezésre álljon ingatlanonként.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság az Ör. 5. § (3) bekezdését korábbi indítvány alapján már vizsgálta, ezért az Alkotmánybíróság elsőként áttekintette, hogy az indítvány nem minősül-e „ítélt dolognak”.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 31. § c) pontja alapján „ítélt dolog” címén az eljárás megszüntetésének van helye, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a szakaszára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítványban felvetett kérdés akkor „res iudicata”, ha az újabb indítványt ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben terjesztik elő. (1620/B/1991. AB határozat, ABH 1991, 972, 973.) Ha az újabb indítványt más okra, más alkotmányossági összefüggésre alapítják, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. [35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200, 212.; 37/2004. (X. 15.) AB határozat, ABH 2004, 908, 911.]
Az Alkotmánybíróság az 1164/B/2004. AB határozatában (ABH 2005, 1517.) az Ör. több rendelkezésének vizsgálata mellett az Ör. 5. § (3) bekezdésének az Alkotmány 70/D. § (1) bekezdésébe ütközését vizsgálta és az indítványt elutasította. A jelenleg vizsgált indítvány az Ör. 5. § (3) bekezdésének alkotmányellenességét az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésére alapította, így „ítélt dolog” nem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt érdemben elbírálta.
2. Az önkormányzatok rendeletalkotási hatáskörének terjedelmét az Alkotmány, illetőleg a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) határozza meg. Az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdése szerint a helyi képviselő-testület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá a törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására alkothat rendeletet.
A Hgt. 21. § (1) bekezdése a települési önkormányzat kötelező feladatává teszi a hulladékkezelési közszolgáltatás megszervezését és fenntartását. A Hgt. 20. § (1) bekezdése alapján az ingatlan tulajdonosa, illetőleg birtokosa, használója pedig köteles ezt a közszolgáltatást igénybevenni, vagyis köteles az ingatlanon keletkező hulladékot összegyűjteni és a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni. Az önkormányzat rendeletben állapítja meg az elvégzett szolgáltatás alapján az ingatlantulajdonost terhelő díjfizetési kötelezettséget, a díj megfizetésének rendjét, az esetleges kedvezményeket. A Hgt. 25. § (1) bekezdése alapján a közszolgáltatási díját az elvégzett közszolgáltatással arányosan kell meghatározni, a külön jogszabályban meghatározottak szerint. A díj meghatározása során figyelembe kell venni többek közt a közszolgáltatást működtető szolgáltató hatékony működéséhez szükséges folyamatos ráfordítások, ezen belül a szállítás, begyűjtés, a hasznosítás és az ártalmatlanítás költségeit, a közszolgáltatás fejleszthető fenntartásához szükséges költségeket. A települési szilárd hulladék kezelésére irányuló közszolgáltatási díj egytényezős vagy kéttényezős díjként határozható meg a települési hulladékkezelési közszolgáltatási díj megállapításának részletes szakmai szabályairól szóló 64/2008. (III. 28.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.r.) 2. § (2) bekezdése szerint. Az egytényezős közszolgáltatási díj esetében a fizetendő közszolgáltatási díj az egységnyi díjtétel és a díjfizetési időszakban űrített hulladékmennyiség szorzata. Az űrített hulladékmennyiség az edényszám, az űrítési szám és a tömegben vagy térfogatban meghatározott hulladékmennyiség szorzata.
3. Az Alkotmánybíróság már több hasonló tárgyú önkormányzati rendelet alkotmányellenességének vizsgálata során megállapította, hogy a törvény a környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel tette kötelező közszolgáltatássá a települési szilárd hulladék elszállítását és ártalmatlanítását, valamint a szervezett szemétszállítás kötelező igénybevételét. E határozataiban hangsúlyozta az Alkotmánybíróság: nem életszerű az, hogy a tulajdonos az ingatlan használata során rendszeresen nem bocsát ki hulladékot. Az egyedi mérések alapján történő szemétszállítás technikailag még nem megoldható, vagy azt csak magas költségráfordítással lehetne biztosítani, ezért egy kisebb méretű gyűjtőedény kötelező igénybevételének előírása, és annak alapján a közszolgáltatási díj fizetése a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűsége elvének sérelmét nem idézi elő. Még akkor sem, ha a tulajdonos a rendelkezésre álló edény űrtartalmát nem teljes mértékig használja ki, míg mások azt teljes mértékig megtöltik. Az esetenként előforduló, a szerződött mennyiségnél kevesebb szemét kibocsátása miatt, vagy „üres” gyűjtőedény alapján kifizetett szolgáltatási díj a szolgáltatás aránytalanságát nem vonja maga után, mivel a szolgáltató ilyen esetekben is megjelenik, és költségei merülnek fel. A szerződött űrtartalmú szeméttároló edénynek a gyűjtési gyakoriságon alapuló szolgáltatási díja okkal vélelmezhetően a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás tényleges egyenértékűségének érvényesüléséhez vezet. A legkisebb űrméret (...) kötelező meghatározása ingatlanonként környezetvédelmi és közegészségügyi érdekekre tekintettel is szükséges előírás, amely a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértékűségének követelményét nem sérti. (506/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1541, 1545.; 992/H/2001. AB határozat, ABH 2002, 1563, 1567.; 90/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1692, 1695.; 1213/B/2004. AB határozat, ABH 2005, 1525, 1532.) Az Alkotmánybíróság fenti határozataiban foglaltakat az indítványozók ügyében is irányadónak tekinti.
4. Jelen ügyben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a választható tárolóedények közül a legalább 70 literes gyűjtőedénynek a kötelezővé tétele – a fenti indokokokat figyelembevéve – a szolgáltatás és ellenszolgáltatás egyenértéküségének a követelményét nem sérti.
A fentiek miatt az Ör. 5. § (3) bekezdése az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdésével nem ellentétes. Mivel az Alkotmánybíróság az Ör. 5. § (3) bekezdése alkotmányellenességét nem állapította meg, az indítványt elutasította.
Budapest, 2008. július 7.
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
alkotmánybíró |
alkotmánybíró |
||
|
||||
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
előadó alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás