798/B/2002. AB határozat

798/B/2002. AB határozat^*

2008.06.30.

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi

határozatot:

1. Az Alkotmánybíróság a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 193/U. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

2. Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 41–44. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.

3. Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 21. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.

Indokolás

1. Az utólagos normakontroll iránti indítvány előterjesztője a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 21. § (1) bekezdésének és a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 193/U. §-ának megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a köztisztviselők, valamint az önkormányzati munkavállalók összeférhetetlenségére vonatkozó rendelkezések sértik az Alkotmány 70. § (1) bekezdését, melynek értelmében a Magyar Köztársaság területén élő minden nagykorú állampolgárnak joga van ahhoz, hogy a helyi önkormányzati választásokon választható legyen. Az általa vizsgálni kért rendelkezések sértik továbbá az Alkotmány 70. § (4) bekezdését is, mely a közügyekben való részvétel és a közhivatal-viselés általános alapjogát fogalmazza meg.

Alternatív kérelemként terjesztette elő az indítványozó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 41–44. §-ának alkotmányossági vizsgálatát. Indítványában előadta, hogy amennyiben az Alkotmánybíróság azt állapítja meg, hogy nem alkotmányellenes a köztisztviselői jogviszonynak és az önkormányzati munkaviszonynak az önkormányzati képviselői tisztséggel egyidejű betöltése, akkor az összeférhetetlenség „a közalkalmazottaknál is fenn áll, hiszen ők állnak a hivatali beosztási sorrendben középen.” Az indítványozó szerint a szabályozás diszkriminatív, és ezért a Kjt. 41–44. §-ainak megsemmisítését kérte az Alkotmány 70/A. §-ában foglaltakra tekintettel.

2. Az Alkotmány 70. §-át az indítvány benyújtását követően, 2004. május 1-jétől kezdődő hatállyal módosította a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXI. törvény 7. §-a. A helyi önkormányzati képviselői tisztségbe való választhatóságról a hatályos Alkotmány 70. § (2) bekezdése rendelkezik. Az indítványban hivatkozott 70. § (4) bekezdés helyébe a 70. § (6) bekezdés jelenleg hatályos szövege lépett, amely a közhivatal viselésének alkotmányos alapjogát tartalmazza. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványozó által megsemmisíteni kért rendelkezések alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánynak az elbíráláskor hatályos 70. § (2) és (6) bekezdéseire figyelemmel végezte el.

II.

1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:

„70. § (2) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt és az Európai Unió más tagállamának a Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező nagykorú állampolgárát megilleti az a jog, hogy a helyi önkormányzati képviselők és a polgármesterek választásán választható és – amennyiben a választás, illetve a népszavazás napján a Magyar Köztársaság területén tartózkodik – választó legyen, valamint helyi népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen. Polgármesterré és fővárosi főpolgármesterré magyar állampolgár választható.

(...)

(6) Minden magyar állampolgárnak joga van ahhoz, hogy rátermettségének, képzettségének és szakmai tudásának megfelelően közhivatalt viseljen.”

„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.

(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.

(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”

2. Az Mt. indítvánnyal érintett rendelkezése:

„193/U. § A munkavállaló nem lehet helyi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely őt alkalmazza.”

3. A Ktv. indítvánnyal érintett rendelkezése:

„21. § (1) Köztisztviselő nem lehet – törvényben meghatározott egyéb megbízatásokon túl – helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik.”

4. A Kjt. indítvánnyal érintett rendelkezései:

„41. § (1) A közalkalmazott nem létesíthet munkavégzésre irányuló további jogviszonyt, ha az a közalkalmazotti jogviszony alapján betöltött munkakörével összeférhetetlen.

(2) Az összeférhetetlenség egyes eseteit a közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály állapítja meg.

(3) A munkáltató az összeférhetetlenségről való tudomásszerzés után haladéktalanul köteles nyolcnapos határidő kitűzésével írásban felszólítani a közalkalmazottat az összeférhetetlenség okának megszüntetésére.

41/A. §

42. § A munkáltató a vele közalkalmazotti jogviszonyban álló közalkalmazottal munkaköri feladatai ellátására munkavégzésre irányuló további jogviszonyt nem létesíthet.

43. § (1) Amennyiben a közalkalmazott munkaideje a közalkalmazotti jogviszonyban és a munkavégzésre irányuló további jogviszonyban – részben vagy egészben – azonos időtartamra esik, a munkavégzésre irányuló további jogviszony csak a munkáltató előzetes írásbeli hozzájárulásával létesíthető.

(2) A hozzájárulás megtagadásával szemben munkaügyi jogvita nem kezdeményezhető.

44. § (1) A közalkalmazott munkaidejét nem érintő munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését a közalkalmazott köteles a munkáltatónak előzetesen bejelenteni, amely összeférhetetlenség esetén a további jogviszony létesítését megtiltja.

(2) A munkáltatónak a munkavégzésre irányuló további jogviszony létesítését megtiltó intézkedése ellen munkaügyi jogvita kezdeményezhető.”

III.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az összeférhetetlenséggel kapcsolatos egyes kérdésekkel. [1158/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 547.; 16/1994. (III. 25.) AB határozat, ABH 1994, 79.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130.] E határozataiban részletesen kifejtette és értelmezte az összeférhetetlenségi szabályok alkotmányjogi megítélését, melyek során a következőket állapította meg: „[a]z összeférhetetlenség intézményének alapvető rendeltetése a hatalom megosztásának, az államhatalmi ágak elválasztásának biztosítása. A hivatali, illetve foglalkozási összeférhetetlenség irányulhat az eltérő, esetleg egymással hierarchikus, illetve felügyeleti, ellenőrzési viszonyban álló, hatalmi pozíciók egybeesése ellen, az elfogultság és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének megelőzésére. Az összeférhetetlenségi rendelkezés meghatározott tisztséget betöltőket, bizonyos munkakörök betöltőit, vagy foglalkozást gyakorlókat kizárhat a valamely funkcióra választhatók vagy kinevezhetők köréből. Ebben az esetben tehát az összeférhetetlenség negatív választási vagy kinevezési feltételként szerepel. Lehet az összeférhetetlenségi előírásoknak olyan tartalma is, amelynek alapján bizonyos tisztséget, munkakört betöltők vagy foglalkozást űzők valamely tisztségre, munkakörbe választásuk, kinevezésük esetén csak akkor maradhatnak új pozíciójukban, ha az összeférhetetlennek minősülő korábbi tisztségükről, munkakörükről, foglalkozásukról lemondanak vagy azt szüneteltetik.” (1158/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 547, 549.)

1.1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta, hogy az önkormányzat alkalmazásában álló munkavállalókkal szemben megállapítható-e a hatalmi pozíciók egybeesése, illetve ennek révén fennállhat-e a veszélye az elfogultságnak és a személyi érdekeltség visszaélésszerű érvényesülésének.

Az indítványozó álláspontja szerint az Mt. 193/U. §-a azért alkotmányellenes, mert megfosztja az állampolgárokat az Alkotmányban deklarált passzív választójoguktól és a közhivatal viselésének jogától. Az Alkotmánybíróság 63/B/1995. AB határozata szerint az Alkotmány vonatkozó rendelkezései nem biztosítanak alanyi jogot arra, „hogy mindenki, aki passzív választójoggal rendelkezik és képviselő kíván lenni, pusztán a saját akaratelhatározásából a választásokon jelöltként elinduljon.” (ABH 1996, 509, 516.)

Az 5/2006. (II. 15.) AB határozatban az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy „[a]z Alkotmány nem tartalmaz rendelkezéseket a helyi önkormányzati képviselők jogállására, így nincsenek alkotmányi szabályok az önkormányzati képviselők összeférhetetlenségére sem. Ebből következően a törvényhozó nagyfokú szabadsággal rendelkezik a helyi önkormányzati képviselők jogállásának – ezen belül az összeférhetetlenségi okok – szabályozása során, szabályozási önállóságának korlátját az jelenti, hogy az összeférhetetlenségi okok szabályozása nem lehet ellentétes az Alkotmány rendelkezéseivel, az Alkotmányban szabályozott alapvető jogot nem sérthet.” Az Alkotmánybíróság ezen határozatában is kifejtette, hogy az összeférhetetlenségi okok nem érintik az érintettek passzív választójogát, „nem képezik akadályát annak, hogy akik esetében ezek az összeférhetetlenségi okok fennállnak, az önkormányzati választásokon képviselőként induljanak és őket helyi képviselőnek válasszák.” (ABH 2006, 153, 162, 164.) A képviselői tisztség elnyerése esetén azonban kötelességük az összeférhetetlenségi okot haladéktalanul bejelenteni, majd meghatározott időn belül megszüntetni azt. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint tehát a passzív választójog sérelme az összeférhetetlenség kapcsán nem állapítható meg.

1.2. Az indítványozó által megjelölt másik alkotmányos rendelkezés az indítvány elbírálásakor hatályos Alkotmány 70. § (6) bekezdésében foglalt közhivatal viseléséhez való jog. Erről az alkotmányos rendelkezésről az Alkotmánybíróság a 39/1997. (VII. 1.) AB határozatában megállapította, hogy „a közügyek vitelében való részvétel és a közhivatal viselése, tehát a közhatalom gyakorlásában való részvétel általános alapjogát garantálja.” (ABH 1997, 263, 275.) Mindezek értelmében a közhivatal viselésének joga az Alkotmány 8. § (2) bekezdésében foglaltak szerint, lényeges tartalmának elvonása nélkül, indokolt esetben és a korlátozással elérni kívánt célhoz képest arányosan korlátozható. [1158/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 547, 549.; 30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130.; 55/1994. (XI. 10.) AB határozat, 1994, 296. ]

Az 5/2006. (II 15.) AB határozat a helyi önkormányzati képviselők jogállásáról szóló 2000. évi XCVI. törvény 5. § e) pontjában foglalt összeférhetetlenségi ok tekintetében úgy találta, hogy az nem korlátozza alkotmányellenesen a közhivatal viseléséhez való jogot, mivel fennáll az egyén választási lehetősége a közhivatal viselése és az azzal összeférhetetlennek minősített foglalkozás gyakorlása között. A támadott rendelkezést az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség követelményébe ütközésre tekintettel semmisítette meg.

1.3. Az Mt. XII. Fejezete a közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozó eltérő rendelkezéseket tartalmazza. Az e rendelkezések között található Mt. 193/U. §-a nem teszi lehetővé, hogy a helyi önkormányzatnál foglalkoztatott munkavállaló annál az önkormányzatnál helyi képviselő legyen, amely őt alkalmazza, ezáltal egy adott konkrét önkormányzati képviselő-testület tekintetében kizárja a közhivatal viselésének jogából a munkavállalót. Az Mt. 193/U. §-a értelemszerűen nem zárja ki, hogy a munkavállaló bármely más önkormányzatnál helyi képviselő legyen. „[A]z Alkotmánybíróság több határozatában is állást foglalt a jogok korlátozásának alkotmányos feltételeit illetően, kimondva, hogy az alapvető jog korlátozása csak akkor marad meg alkotmányos keretek között, ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik, ha elkerülhetetlen, azaz, csak ha kényszerítő okból kerül rá sor, és ha a korlátozás az elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan.” [pl. 20/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 69, 71.; 7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991, 22, 25.; 22/1992. (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 122, 123.].” [55/2001. (XI. 29.) AB határozat, ABH 2001, 442, 450.] Az Alkotmánybíróságnak vizsgálnia kell tehát, hogy a közhivatal viseléséhez való jog korlátozása a helyi önkormányzatoknál foglalkoztatott munkavállalók esetében szükséges- és az elérni kívánt célhoz képest arányos-e. Bár a helyi önkormányzatoknál munkavállalóként foglalkoztatott személyek többnyire fizikai munkát, illetve ügykezelői tevékenységet végző alkalmazottak és nem rendelkeznek valódi befolyással az önkormányzat vagy szervei munkájára, mégis részesei a képviselő-testület hivatala szervezetének, tagjai a személyi állománynak. Az Mt.-be – más rendelkezések mellett – a vizsgált 193/U. §-t beiktató, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény valamint egyéb törvények módosításáról 2001. évi XXXVI. törvény indokolásából az olvasható ki, hogy az ügykezelőket és a fizikai alkalmazottakat azért vette ki a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályok hatálya alól és helyezte az Mt. hatálya alá a törvényhozó, mert „a köztisztviselői szerepet a közhatalmi jogosítványok ellátásához kapcsolja, s mindazokat a feladatokat ellátóknál, akiknek tevékenysége ezzel nem függ össze szorosan, szükségtelennek tartja jogviszonyuk kifejezetten közjogias jellegének fenntartását.” A módosítások következtében ma a fizikai alkalmazott már nem az állammal, illetve az önkormányzattal áll jogviszonyban, mint a köztisztviselő, hanem magával a közigazgatási szervvel, ami kötelmeire is kihatással van (nem történik meg az eskü kivétele, és titoktartási nyilatkozatot sem tesznek). Az Mt. 193/R. § (2) bekezdése szerint a munkáltatói jogokat a közigazgatási szerv hivatali szervezetének vezetője gyakorolja, aki e jogkörét – törvény eltérő rendelkezése hiányában – átruházhatja. A közigazgatási szerveknél foglalkoztatott munkavállalók (akikre nézve az Mt. 193/U. §-a az összeférhetetlenségi szabályt tartalmazza) közhatalmat nem gyakorolnak és nem is az önkormányzattal állnak munkaviszonyban. Ennyiben pontatlan az Mt. 193/U. § megfogalmazása, hiszen ezek a munkavállalók a képviselő-testület hivatala (polgármesteri, főpolgármesteri hivatal, megyei közgyűlés hivatala, körjegyzőség) és nem az önkormányzat alkalmazásában állnak.

1.4. A fentiek alapján az Alkotmánybíróság döntő jelentőségűnek találta azt a körülményt, hogy az ilyen munkavállalók a hivatali szervezettel állnak munkaviszonyban, felettük a munkáltatói jogokat a hivatali szervezet vezetője, a jegyző (főjegyző) gyakorolja, akinek kinevezéséről, felmentéséről, vezetői megbízatása visszavonásáról, fegyelmi eljárás megindításáról, felelősség megállapításáról és fegyelmi büntetés kiszabásáról a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 35. § (2) bekezdés d) pontja, 36. § (1) bekezdése és 103. §-a értelmében a képviselő-testület dönt. A munkavállaló a helyi képviselői tisztség egyidejű betöltése esetén így tulajdonképpen saját munkáltatója feletti munkáltatói jogok gyakorlásában vehetne részt, melynek kizárása a képviselő-testületek, továbbá a jegyzők által végzett, az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdésén és 44/B. § (3) bekezdésén alapuló közhatalom gyakorlás zavartalanságát és befolyástól mentességét segíti elő. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság a közhivatal viselés jogának az Mt. 193/U. §-ában foglalt korlátozását az Alkotmány más rendelkezéseinek érvényesítésével összefüggőnek találta és megállapította, hogy a támadott rendelkezés az Alkotmány 70. § (6) bekezdésében foglalt közhivatal viselésének jogát alkotmányos indokkal korlátozza. Az alapjogkorlátozást az Alkotmánybíróság az elérni kívánt céllal arányosnak tekintette, mert a támadott szabály nem az összes önkormányzatból, hanem csak abból az egyből zárja ki a munkavállalót, ahol munkaviszonya fennáll. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság az Mt. 193/U. §-ának az Alkotmány 70. § (6) bekezdésén alapuló alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt elutasította.

2. Az indítványozó a Ktv. 21. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését is kérte az Alkotmánybíróságtól. Véleménye szerint a támadott rendelkezés – miszerint köztisztviselő nem lehet helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselő annál az önkormányzatnál, amely az őt alkalmazó közigazgatási szerv illetékességi területén működik – sérti az indítvány elbírálásakor hatályos Alkotmány 70. § (2) és (6) bekezdéseit. Az Alkotmánybíróság a Ktv. 21. § (1) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmány említett szakaszai tekintetében a 962/B/1992. AB határozatában már elvégezte. A testület megállapította, hogy „(a) köztisztviselők és a közalkalmazottak jogállása nem azonos, az az indok, amely az összeférhetetlenség kimondását a közhatalmat gyakorló köztisztviselők tekintetében szükségessé tette, az önkormányzat intézményeiben dolgozó közalkalmazottak esetén nem áll fenn (...).” Az Alkotmánybíróság határozatában nem állapította meg a támadott összeférhetetlenségi szabály alkotmányellenességét, sem az aktív és passzív választójog, valamint a közhivatal viseléséhez való jog sérelmét. (962/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 627–631.) Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján az eljárást megszünteti, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésére hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványnak a Ktv. 21. § (1) bekezdésére vonatkozó része tekintetében az Ügyrend 31. § c) pontjában meghatározott „ítélt dolog” esete áll fenn, ezért az indítvány ezen része esetében, az érdemi vizsgálatot mellőzve, az eljárást megszünteti.

3. Az indítványozó alternatív kérelemként terjesztette elő a Kjt. 41–44. §-ainak megsemmisítését arra az esetre, ha az Alkotmánybíróság az Mt. és a Ktv. indítványban kifogásolt, a fentiek során tárgyalt szakaszait nem találja alkotmányellenesnek. A Kjt. indítványozó által támadott rendelkezései a közalkalmazotti jogviszonnyal összeférhetetlen további munkavégzésre irányuló jogviszonyok létesítésének egyes kérdéseit szabályozzák. A 41. § (2) bekezdése szerint a munkavégzésre irányuló jogviszony létesítését kizáró összeférhetetlenségi eseteket a közalkalmazott foglalkoztatásában érintett ágazatokra vonatkozó más jogszabályok (kormány-, illetve miniszteri rendeletek) tartalmazzák.

3.1. Az indítványozó szerint a Kjt. nevezett rendelkezései sértik az Alkotmány 70/A. §-ában foglalt jogegyenlőség elvét. Az Alkotmány 70/A. §-a a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét deklarálja, ennek megsértése esetére joghátrányt helyez kilátásba, valamint rendelkezik az állam azon kötelezettségéről, hogy a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel elősegítse. Az Alkotmánybíróság 2002/B/1991. AB határozatában leszögezte, hogy „[h]elyes értelmezés mellett a 70/A. § (1)–(2) bekezdésében foglalt rendelkezés nem szűkíthető le az emberi jogokra, és az alapvető állampolgári jogokra, hanem – a magyar jogrendszer egészét átfogó módon – irányadó általában a jogok és kötelességek szabályozásánál, akkor is, ha nem alapvető jogról vagy kötelességről van szó.” (ABH 1992, 702, 703.) „Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes.” [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.] A testület azt is leszögezte, hogy az államnak jogában áll, illetve bizonyos esetekben kötelezettsége, hogy a jogalkotás során figyelembe vegye az egyes emberek között ténylegesen meglévő különbségeket [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 282.]. A diszkrimináció vizsgálatának előkérdése tehát, hogy az alapjoggal, illetőleg az alapjognak nem minősülő egyéb joggal kapcsolatban állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. Az Alkotmánybíróság 432/B/1995. AB határozata értelmében ugyanis az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint „[s]zemélyek közötti diszkriminációról csak akkor lehet szó, ha valamely személyt vagy embercsoportot más, azonos helyzetben lévő személyekkel vagy csoporttal történt összehasonlításban kezelnek hátrányosabb módon (ABH 1990, 78., ABH 1991, 162, ABH 1994, 744.)” (ABH 1995, 789, 792.)

3.2. Mindezek tekintetében az indítvány vonatkozó része kapcsán először azt vizsgálta az Alkotmánybíróság, hogy az alapjoggal, illetve az alapjognak nem minősülő egyéb joggal kapcsolatban állított megkülönböztetés egymással összehasonlítható alanyi körre vonatkozik-e. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény javaslatának általános indoklása a helyi önkormányzás lényegét az önszervező helyi hatalomgyakorlás megvalósulásában látja, amelyben a lakosság közvetlenül, illetve választott képviselői útján a törvények keretei között önállóan intézheti a helyi ügyek széles körét, s ennek során a helyi önkormányzatok széles feladat- és hatáskörben eljárva kifejezik a helyi közakaratot, megjelenítik a helyi érdekeket. A 3/2002. (I. 30.) AB határozat szerint a helyi önkormányzat képviselő-testületére érvényes összeférhetetlenségi szabályok éppen azt segítik elő, hogy a helyi képviselő a politikától viszonylag függetlenül, a helyi közérdeket szolgálja. (ABH 2002, 63, 67–68.) A helyi önkormányzatokban, illetve azok képviselő-testületeiben a foglalkoztatási jogviszonyok szabályozása meglehetősen differenciált. A képviselő-testület hivatalában foglalkoztatott köztisztviselők közszolgálati jogviszonyának szabályozására a Ktv. hatálya terjed ki. A köztisztviselő az önkormányzati szerv feladat- és hatáskörében eljárva ügydöntő hatáskörrel rendelkezik, munkája révén a közhatalom gyakorlásához szervesen kapcsolódik. Az önkormányzati igazgatásban csak azt lehet köztisztviselőnek besorolni, aki az önkormányzattal áll jogviszonyban és alkalmazása a képviselő-testület hivatalában történik. Az önkormányzatnál foglalkoztatott közalkalmazott az önkormányzat önálló költségvetési szervénél alkalmazott személy, jogállását a Kjt. szabályozza. A helyi önkormányzatok által foglalkoztatott közalkalmazottakat a Kjt. „egyszemélyes” intézménynek tekinti, akikre a Kjt. szabályai értelemszerűen alkalmazandók. A közalkalmazott munkavégzése nem kötődik a közhatalom gyakorlásához. Az Alkotmánybíróság a 962/B/1992. AB határozatban rámutatott, a két személyi kör jogviszonyának jellege nem azonos, a közhatalomhoz való kapcsolatuk különbözősége folytán e személyek nem alkotnak azonos csoportot. (ABH 1995, 627–631.) Másfelől a jogszabályban található összeférhetetlenségi ok nem ésszerűtlen, nem tekinthető önkényesnek, az 1. pontban már tárgyalt azon okokból kifolyólag, melyek az összeférhetetlenségi esetek meglétét indokolttá teszik. Mindezek értelmében az Alkotmánybíróság a Kjt. 41–44. §-ainak az Alkotmány 70/A. §-a alapján történő megsemmisítésére irányuló indítványt is elutasította.

Budapest, 2008. június 16.

Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke

		Dr. Balogh Elemér s. k.,			Dr. Bragyova András s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

			Dr. Holló András s. k.,					Dr. Kiss László s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

			Dr. Kovács Péter s. k.,			Dr. Kukorelli István s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

	Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,						Dr. Lévay Miklós s. k.,
				alkotmánybíró					alkotmánybíró

		Dr. Paczolay Péter s. k.,			Dr. Trócsányi László s. k.,
				alkotmánybíró			előadó alkotmánybíró

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

Másolás a vágólapra
Nyomtatás

Hatályos
Már nem hatályos
Még nem hatályos
Módosulni fog
Időállapotok
Adott napon hatályos
Közlönyállapot
Indokolás

Jelmagyarázat Lap tetejére

Műveletek