PK BH 2002/8
PK BH 2002/8
2002.01.01.
Jogszerűen folytatott bányaműveléssel megvalósított birtokháborítás. [Ptk. 98. §, 188. § (1)–(2) bek., 192. § (3) bek.; 1993. évi XLVIII. tv. 2. §, 7. § (1) bek., 37. § (2) bek., 38. §]
Az I. r. felperes birtokvédelmet kért a K. Községi Polgármesteri Hivatal jegyzőjétől arra hivatkozva, hogy a tulajdonában lévő sz.-i, a t.-i, továbbá a k.-i megjelölt hrsz.-ú ingatlanokra az alperesi kft. és rt. bányaművelése során nagy mennyiségű kőzúzalék hullik. Ez a mezőgazdasági művelést akadályozza, és veszélyezteti vagyonának épségét. Kérte az eredeti állapot helyreállítását, és a bányaművelés betiltását. A jegyző a birtokvédelmi kérelmet elutasította.
A felperesek keresetükben a jegyző határozatának megváltoztatását kérték, és azt, hogy a bíróság tiltsa el az alpereseket a robbantásos módszerrel folytatott bányaműveléstől, továbbá kötelezze az alpereseket az eredeti állapot helyreállítására, valamint a II. r. alperest 163.525 Ft bányakár megfizetésére.
A II. r. alperes 40 000 Ft bányakárt elismert, ezt meghaladóan az alperesek a kereset elutasítását kérték.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek 133 675 Ft-ot.
Ezt meghaladóan a felperesek keresetét elutasította. A kirendelt igazságügyi szakértő véleménye alapján kétséget kizáró módon megállapította, hogy a kőzúzalék 1998. októberében a II. r. alperes által folytatott bányakitermelés folytán szóródott szét a felperesek ingatlanain. Az 1993. évi XLVIII. törvény 37. §-ának (1)–(5) bekezdései alapján kötelezte a II. r. alperest a felperesek igazolt bányakárának a megtérítésére. Alaptalannak találta a bányaművelés robbantáson alapuló módszerétől való eltiltásra és az eredeti állapot helyreállítására irányuló keresetet, mivel a felperesek a kárpótlási földárverésen történt tulajdonszerzésük alkalmával tudomást szereztek a megszerzett ingatlanok bányatelek jellegéről.
A felperesek fellebbezése folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a per főtárgya tekintetében helybenhagyta. Az elsőfokú ítélet indokait azzal egészítette ki, hogy a II. r. alperes engedély alapján végzi a bányaművelést, tehát az annak következményeképpen előálló kőhullás nem jogalap nélkül zavarja a felperesek birtoklását. Ebből következően az alperesek a felperesekkel szemben a Ptk. 188. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján nem követtek el birtokháborítást. Alaptalannak találta a felpereseknek arra irányuló kérelmét, hogy a bíróság a V.-i Bányakapitányság robbantási engedélyének törvényességét vizsgálja felül. A perköltségre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezések megváltoztatását azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a perköltséget nem a felmerült kiadásokkal arányosan állapította meg.
A jogerős ítélet ellen a felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő az ítélet részbeni hatályon kívül helyezése, és birtokvédelmi keresetük tekintetében az elsőfokú bíróságnak új eljárásra és új határozat hozatalára utasítása érdekében. Állították, hogy a perben eljárt bíróság birtokvédelmi keresetüket jogszabálysértéssel utasította el. Téves indokok alapján találta alaptalannak a kőhullás további megakadályozására irányuló kérelmüket is. Mivel a keresettől eltérve a bíróság a felperesi igény egészét bányakár megtérítése iránti keresetként bírálta el, figyelembe kellett volna vennie, hogy az eljárás tárgyi költségmentes.
A felülvizsgálati kérelem indokait kiegészítve utóbb előadták, hogy az alperesek az előírt védősávra vonatkozó rendelkezéseket sem tartották be, és a jogszerű bányászati tevékenység sem jogosítja fel az alpereseket a felperesek tulajdonát veszélyeztető tevékenység folytatására. Ezért a kőhullás további megelőzésére irányuló kérelmük a védőháló elhelyezésére kötelezés tekintetében alapos volt. A védőháló magasságának meghatározása szakértői kérdés, erre vonatkozó bizonyítási indítványukat az eljárt bíróság indokolatlanul mellőzte.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben, az alábbiak szerint alapos.
Nem tévedett az eljárt bíróság annak megállapításával, hogy a V.-i Bányakapitányság által kiadott robbantási engedély törvényességének felülvizsgálata nem lehetett a jelen per tárgya. A Legfelsőbb Bíróság az első- és másodfokú ítélet erre vonatkozó indokaival egyetért, azok kiegészítésre nem szorulnak.
A Legfelsőbb Bíróság egyetért az eljárt bíróság arra vonatkozó megállapításával is, hogy a felperesek tulajdonszerzésük során tudomást szereztek az ingatlan bányatelek jellegéről. Ennek ismeretében vásárolták meg a perbeli ingatlanokat. A lefolytatott tanúbizonyítás és a becsatolt tulajdoni lapoknak a bányatelek feltüntetésére vonatkozó adatai ezt egyértelműen tanúsítják.
A Legfelsőbb Bíróság nem tulajdoníthatott jelentőséget a felülvizsgálati kérelem kiegészítésében foglalt azon tényállításnak (bányatelek ingatlan-nyilvántartási bejegyzésének időközben történt törlése), amely nem képezte a per tárgyát. A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint a Legfelsőbb Bíróság a perben eljárt bíróság elé terjesztett tényállítások és bizonyítékok alapján vizsgálhatja felül a jogerős ítéletet abból a szempontból, hogy az tartalmaz-e jogszabálysértést. A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének már nincs helye.
Egyetértett ugyanakkor a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem indokával, amely szerint az eljárt bíróság a felperes birtokvédelmet igénylő keresetét részben téves jogi indokok alapján utasította el. A Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint, ha a birtokost a birtoklásában jogalap nélkül zavarják meg, birtokvédelem illeti meg. A másodfokú bíróság tévesen helyezkedett arra a jogi álláspontra, hogy mivel a bányaműveléssel összefüggő kőhullást a II. r. alperes engedély alapján végzett tevékenysége okozta, annak volt jogalapja. A tulajdonost a Ptk. 98. §-a alapján megilleti a birtoklás joga és a birtokvédelem. A bíróságnak a Ptk. 192. §-ának (3) bekezdése értelmében a birtokperben a birtokláshoz való jogosultság alapján kell dönteni. A felperesek tulajdonost megillető birtoklási jogát tehát az alperesi birtoksértés viszonylatában aszerint kellett volna vizsgálni, hogy a bányaművelést folytató II. r. alperes jogszerűen zavarja-e a felperesek mezőgazdasági rendeltetésű ingatlanainak használatát.
A felperesek perben előterjesztett igényeinek bányakárként történő elbírálására csak a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény (Tv.) 37. §-ának (2) bekezdésében meghatározott keretben kerülhetett sor. Eszerint bányakárnak minősülnek a bányászati tevékenységgel idegen ingatlanban okozott károk, beleértve a károk megelőzésére, csökkentésére és elhárítására fordított kiadásokat is. Bányakárként tehát csak a károk megelőzésére, csökkentésére, illetve elhárítására fordított, ténylegesen felmerült kiadások értékelhetőek. Magának a bányakárnak a megelőzése, elhárítása a bányavállalkozónak a törvényben előírt kötelezettsége. A törvény 2. §-a értelmében az e törvény hatálya alá tartozó tevékenységet az emberi élet, a termőföld, a tulajdon védelmének érvényesülésével szabad végezni. A Tv. 7. §-ának (1) bekezdése szerint a bányavállalkozó a tevékenységét a Tv. 2. §-ában írott követelmények teljesítésével és a III. részben meghatározott általános rendelkezések alapján köteles végezni. A Tv. 38. §-a meghatározza, hogy melyek azok az ingatlant terhelő jogszerű korlátozások, melyeket a felszíni ingatlantulajdonos – az ingatlan rendeltetésszerű használatát nem akadályozó módon – tűrni köteles. A perbeli robbantással okozott károsítás nem tartozik e törvényben meghatározott, ingatlant terhelő korlátozások közé. Mivel a törvény a bányavállalkozó kötelezettségévé teszi a kár megelőzését és a kár elhárítását, a felpereseknek mint tulajdonosoknak a zavartalan élet- és vagyonvédelmet is magába foglaló birtokláshoz fűződő joga nyilvánvalóan erősebb, mint a II. r. alperesnek az e biztonsági követelmények mellőzésével folytatott bányaműveléshez fűződő joga.
Az eljárt bíróság a felperesek birtokvédelmi keresetét a kifejtett okokból téves jogi álláspontja alapján utasította el. A megfelelő birtokvédelem biztosítása érdekében szükséges tényállást nem állapította meg, és erre vonatkozóan bizonyítást nem folytatott le. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet ebben a részében az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A folytatódó eljárásban a felperesek bizonyítási indítványa alapján szakértői bizonyítással kell tisztázni, hogy a felperesek birtokvédelme milyen módon biztosítható. Ez elsősorban szakértői kompetenciába [Pp. 177. § (1) bekezdés] és nem a felperes vélekedésére tartozó kérdés. Nincs tehát jelentősége annak, hogy a felperesek milyen magas védőháló elhelyezését tartják szükségesnek. Nyilvánvalóan a folytatódó eljárás feladata lesz annak tisztázása is, hogy a II. r. alperes a bányászati tevékenységét beszüntette-e, illetve azt a felperesi ingatlant milyen terjedelemben veszélyeztető módon és mértékben folytatja. A Legfelsőbb Bíróság arra is utal, hogy a jelen pert megelőző birtokvédelmi eljárásban a bányahatóság képviselője nem hatósági jogkörében, hanem a jegyző által kirendelt szakértőként működött közre. Szakvéleményét az 1997. december 31-ig érvényes robbantási engedély alapján terjesztette elő, amely az 1998. őszén bekövetkezett perbeli káresemények szempontjából nem releváns. (Legf. Bír. Pfv.IX.22.468/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás