KK BH 2002/81
KK BH 2002/81
2002.02.01.
A féltestvér az 1992. évi XXXII. törvény 2. §-a (3) bekezdésének alkalmazása során kárpótlásra jogosult személyként vehető figyelembe [1992. évi XXXII. tv. 2. § (3) bek.; Csjt. 34. § (2) bek.].
A felperes féltestvére elvesztéséért előterjesztett kárpótlási igényét az alperes 1998. november 23. napján kelt határozatával elutasította. Határozatának indokolásában kifejtette, hogy a felperes nem felel meg az életüktől és szabadságuktól politikai okból jogtalanul megfosztottak kárpótlásáról szóló – az 1997. évi XXIX. törvénnyel módosított – 1992. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Kpt. III.) 2. §-ának (3) bekezdésében foglalt feltételeknek, a felperes nem tekinthető az elhunyt testvérének, egyéb rokonnak minősül.
A felperes keresetében az alperesi határozat megváltoztatását és kárpótlási igényének teljesítését kérte. Álláspontja szerint a még élő testvér kárpótlásra jogosult személy, mivel sem a kárpótlásról szóló jogszabály, sem pedig más magyar hatályos jogszabály nem határozza meg oly módon a ,,testvér'' fogalmát, hogy ez a személy kizárólag az lehet, akinek a szülei személye megegyezik az elhunyt szüleinek személyével.
Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte azzal az indokolással, hogy a felperesnek és a sérelmet szenvedettnek kizárólag az édesapjuk ugyanaz a személy, ugyanakkor a Kpt. III. 2. §-ának (3) bekezdése csak a testvért jogosítja kárpótlásra.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy a Kpt. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében a féltestvér élet elvesztése jogcímén nem jogosult kárpótlásra, a felperes – a kárpótlási jogviszony vonatkozásában – a sérelmet szenvedett testvérének nem tekinthető. Álláspontja szerint ugyanis a kárpótlásról szóló törvények olyan speciális törvények, amelyeknek tételes rendelkezéseit nem lehet kiterjesztően értelmezni, illetve más törvényi rendelkezésekkel helyettesítve alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezést nyújtott be, annak megváltoztatását és a keresetének helyt adó másodfokú határozat hozatalát kérve. A fellebbezés szerint az elsőfokú bíróság által hivatkozott kárpótlási jogszabály az abban szereplő testvér fogalmának meghatározását nem tartalmazza, melyre figyelemmel a Polgári Törvénykönyv és a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) rendelkezéseit kell alapul venni a fogalom-meghatározás értelmezése során. Mivel pedig a féltestvér is testvérnek minősül, így kárpótlási igénye megalapozott.
Az alperes fellebbezési ellenkérelmet, észrevételt nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 256/A. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálta el.
A fellebbezés alapos.
A Kpt. III. 2. §-ának (3) bekezdése alapján kárpótlásra az élő özvegy, a sérelmet elszenvedő élő gyermeke és az élő szülő, ezek hiányában – a kárpótlás összegének felére – az élő testvér jogosult.
A perbeli esetben a felperes a sérelmet szenvedettnek a féltestvére, ugyanis a felperes és az elhunyt édesapja azonos személy volt. A hatályos jogszabályok a ,,féltestvér'' kifejezést nem definiálják. A Csjt. – a családi jogálláson belül a rokonságot szabályozó – 34. §-ának (2) bekezdése szerint oldalági rokonok azok, akiknek legalább egy közös felmenő rokonuk van, ők maguk azonban egyenes ágon nem rokonok. Ezen törvényi szabályozás szerint tehát elsőfokú oldalági rokonok a vérszerinti testvérek és féltestvérek. Tekintve, hogy a jogalkotó az elsőfokú oldalági rokonság fennálltához csak egy közös felmenő meglétét kívánja meg, a féltestvért – mint további specifikummal rendelkező testvért – a Kpt. III. alkalmazásában kárpótlásra jogosult személyként kell figyelembe venni, amennyiben személyét illetően a Csjt. 34. §-ának (2) bekezdésében szabályozott törvényi feltétel fennáll.
A felperes – mint féltestvér – jogosult tehát a kárpótlásra, amennyiben megfelelő dokumentumokkal igazolja, hogy az elhunyt személynek és neki legalább egy közös felmenő rokona van, és a sérelmet szenvedett a Kpt. III. 2/A. §-ában foglaltaknak megfelelően vesztette életét.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján megváltoztatta, és az alperesi határozatot hatályon kívül helyezve az alperest új eljárásra kötelezte.
Az alperesnek az új eljárás során fel kell hívnia a felperest annak igazolására, hogy az elhunyt személynek a féltestvére, majd ezt követően a törvény szerinti felosztási mód, mérték és arány szerint köteles a felperes részére járó kárpótlási összeget meghatározni, amennyiben a Kpt. III. 2/A. §-ában foglalt törvényi feltétel fennáll. (Legf. Bír. Kf.VI.37.770/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás