819/E/2002. AB határozat
819/E/2002. AB határozat*
2004.02.29.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) számú Korm. rendelet alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvénynek a szociális, valamint a gyermekjóléti és gyermekvédelmi ágazatban történő végrehajtásáról szóló 257/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) teljes szövege alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti indítvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz. Az indítvány – tartalmilag – azonban mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapításának szükségességére utal.
Az indítványozó sérelmezi, hogy az R. 15. §-ában található, munkahelyi pótlékra jogosító munkaköröket meghatározó felsorolásból „indokolatlanul kimaradt a gyermekjóléti alapellátás körébe tartozó gyermekek és családok átmeneti otthona, mint bentlakásos intézmény megjelölése”, így az ott dolgozók nem jogosultak jövedelempótlékra. Álláspontja szerint az R. ezzel sérti az Alkotmány 70/A. §-át, mivel indokolatlan diszkriminációt alkalmaz, sérti továbbá a 70/B. § (2) és (3) bekezdéseit az „azonos munka azonos jövedelem elvének figyelmen kívül hagyása miatt”.
II.
Az indítvány elbírálásával az alábbi jogszabályi rendelkezések állnak összefüggésben:
Az Alkotmány érintett rendelkezései:
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga.
(3) Minden dolgozónak joga van olyan jövedelemhez, amely megfelel végzett munkája mennyiségének és minőségének.”
A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) érintett rendelkezése:
Az R. közvetlenül érintett szakasza a következő:
„15. § (1) A közalkalmazottat munkahelyi pótlék illeti meg a (2) bekezdésben meghatározottak szerint.
(2) A pótlék mértéke a pótlékalap 120%-a
a) az időseket, a pszichiátriai betegeket, a szenvedélybetegeket, a fogyatékos személyeket, a hajléktalan személyeket ellátó bentlakásos intézményekben foglalkoztatott orvos, ápoló, osztályvezető ápoló, vezető ápoló, gondozó,
b) a hajléktalan személyek nappali melegedőjében foglalkoztatott szociális munkás,
c) a bentlakásos szociális intézmények mosodáiban a szennyes ruhák átvételével foglalkozó közalkalmazott,
d) a bentlakásos szociális intézményekben
da) a diétás nővér, a mozgásterapeuta, a foglalkoztatás-szervező, a szociális, mentálhigiénés munkatárs, a szociális és mentálhigiénés csoportvezető, a pedagógus, a vezető pedagógus, a munkavezető és lakóotthon esetében a szociális segítő munkakörökben foglalkoztatott személyek,
db) az ellátottak gondozását közvetlenül végző gépkocsivezető és szociális ügyintéző esetében.”
III.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság működése során számos esetben foglalkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésének értelmezésével. Kialakult gyakorlata szerint az Alkotmány e rendelkezése a jogegyenlőség általános elvét megfogalmazó alkotmányos követelményként értelmezendő. Ennek megfelelően az alkotmányi tilalom elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csupán akkor állapítható meg, ha az az emberi méltóságot sérti. Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, ám a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre. [30/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 130, 138., 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
„Az Alkotmánybíróság rámutat arra, hogy [...] a törvényhozó szabadsága a részletekben való megkülönböztetésre igen nagy. Mindenekelőtt azért, mert az állam nem jogi igényeket elégít ki, hanem méltányosságból juttat javakat a kedvezményezetteknek. Ha tehát nem eleve jogosultakat különböztet meg, a megkülönböztetés korlátja a pozitív diszkrimináció elvi határa: az egyenlő méltóságú személyként való kezelés feltétlen betartása, illetve az Alkotmányban megfogalmazott alapjogok meg nem sértése. [Lásd 9/1990. (IV. 25.) AB határozat.] Ezen belül csak az követelhető meg, hogy a nem egyenlő kezelésnek ésszerű oka legyen, azaz ne minősüljön önkényesnek.” [11/2003. (IV. 9.) AB határozat, ABK 2003, április, 179, 185.].
A Kjt. jogalkotási felhatalmazása lehetővé teszi a Kormány számára illetménypótlék megállapítását olyan körülmények alapján, melyek értékelésére általánosan, a munkakörhöz kapcsolódó illetmény meghatározásánál nem volt lehetőség. A sérelmezett jogszabályi rendelkezés tehát nem hátrányos megkülönböztetést alkalmaz, hanem ily módon egy meghatározott személyi kört az alapvető juttatásokon túl előnyben részesít.
2. Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal kapcsolatban megvizsgálta a szociális ágazatot szabályozó jogszabályokat és megállapította, hogy intézmények között differenciálnak, és ez a tény befolyásolja a dolgozók illetménypótlékra való jogosultságát.
Az ágazatban a személyes gondoskodást nyújtó intézmények két nagy csoportba sorolhatók – egyes intézmények tartós, míg mások átmeneti, ideiglenes ellátást nyújtanak az arra rászorulóknak.
A tartós elhelyezésre szolgáló intézmények a lakók teljes körű ellátását biztosítják az élet minden területére kiterjedően. Gondoskodnak az ellátottak felügyeletéről, szükség esetén képviseletéről, szociális, egészségügyi gondoskodást nyújtanak, oktatási, kulturális tevékenységet végeznek, segítik életvezetésüket, vagyis a lehető legsokoldalúbb szolgáltatást nyújtják. Ehhez képzett és folyamatosan rendelkezésre álló szakemberekre van szükség. A gyermekjóléti ellátásban a gyermekotthon az az intézmény, mely ilyen jellegű ellátásra szakosodott. A felsorolásban szereplő intézményekhez hasonló ellátással, egyéni gondozási-nevelési terv alapján gondoskodik az ott elhelyezett gyermekekről, valamint fiatal felnőttek utógondozását végzi.
Az átmeneti ellátást nyújtó intézmények – mint elnevezésükben is megjelenik – a lakók átmeneti, ideiglenes ellátásáról gondoskodnak. Az átmeneti otthonokba előreláthatólag rövid idő alatt megoldható problémák, nehézségek miatt kerülnek az ellátottak, az elhelyezés legfeljebb egyévi időtartamra szólhat. Mint a többi átmeneti ellátást nyújtó intézmény esetében, az indítványban szereplő gyermekek és családok átmeneti otthona sem nyújt olyan széles körű ellátást, mint a tartós elhelyezésre szolgáló intézmények.
A gyermekek és a családok átmeneti otthona a vonatkozó jogszabály szerint két különálló intézmény. Előbbibe olyan családi problémák miatt kerülnek a gyermekek, melyek viszonylag rövid időn belül megoldhatók. Az intézmény – többnyire a szülők együttműködésével és aktív közreműködésével – alaptevékenységként átmeneti gondozást biztosít, gondoskodik a gyermekek lakhatásáról, ellátásról, de nincs olyan kiterjedt szociális, oktatási, kulturális feladatköre, mint a tartós elhelyezésre szolgáló otthonoknak. Ha az átmeneti időszak sikertelenül telik el, tehát a körülmények továbbra sem megfelelőek a gyermek családba történő visszahelyezéséhez, a gyámhatóság a tartós nevelésbe vételről intézkedik, s ekkor kerül a gyermek – egyik lehetséges megoldásként – gyermekotthonba.
A családok átmeneti otthona a veszélyhelyzetből menekülő, illetve lakóhelyüket elvesztő családok átmeneti befogadására szolgál a lakásprobléma megoldásáig, de legfeljebb egy évig.
Az Alkotmánybíróság rámutat, hogy az R. 15. §-ában található felsorolás csak a tartós ellátást nyújtó intézményeket érinti, a gyermekek és családok átmeneti otthona mellett egyéb átmeneti ellátást nyújtó intézmények dolgozói is kívül esnek a kedvezményezetti körön. Az R. felsorolásában szereplő intézmények kritikus helyzetben lévő, beteg vagy éppen idős emberek ellátásáról gondoskodnak, mely tevékenység teljesen eltérő felkészültséget igényel, mint az egészséges gyermekek intézeti nevelése.
Az említett körülményt, a lakók eltérő élethelyzetét és egészségi állapotát a jogalkotó nyilvánvalóan figyelembe vette a pótlékra jogosultak körének meghatározásánál, mivel a gyermekek tartós elhelyezésére és ellátására szolgáló gyermekotthon sem került be a kedvezményezett intézmények közé. Szerepel ellenben a felsorolásban minden olyan, tartós elhelyezésre szolgáló intézmény, mely beteg vagy egyéb – az előzőekben tárgyalt – okból különleges helyzetben lévő személyeket gondoz.
3. A fentiek alapján megállapítható, hogy a két intézménytípus között jelentős különbségek mutatkoznak az alapfunkciók és az ellátás terjedelme tekintetében, mely alapján egyértelmű, hogy az egyes intézménytípusokban hasonló munkakörben dolgozók helyzete sem egyforma.
Az R. a kedvezményezett intézmények fajtáiról és a juttatásra jogosító munkakörökről taxatív felsorolást ad, melyből az következik, hogy más személyeket nem kívánt kedvezményben részesíteni.
A jogalkotó tehát nyilvánvalóan csak a tartós elhelyezést és gondozást nyújtó intézményekben dolgozók javára kívánt többletjuttatást nyújtani, az átmeneti gondozásra szolgáló intézmények közül egy sem került be a felsorolásba. Az is megállapítható, hogy a tartós elhelyezésre szolgáló otthonok közül is csupán a koruknál vagy egészségi állapotuknál fogva különleges helyzetben lévő személyeket ellátó intézmények meghatározott munkakört betöltő dolgozóit kívánta juttatásban részesíteni.
Mindebből következően az intézmények által nyújtott szolgáltatás jellegéből és az ellátott személyi körből adódó, az ott foglalkoztatottakra vonatkozó megkülönböztetés nem önkényes, ésszerű indokokon nyugszik.
Az előbbiekben kifejtettek alapján azon jogalkotói rendelkezés, mely csak meghatározott intézmények dolgozóit részesíti jövedelempótlékban, nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át. A dolgozók az intézmény különleges feladatkörére, a gondozottak sajátos helyzetére tekintettel más feladatokat látnak el, mint az átmeneti intézményekben foglalkoztatottak. A többletjuttatást az intézmények fent kifejtett sajátosságai indokolják.
Az Alkotmánybíróság működése során az Alkotmány 70/A. §-ával kapcsolatban több alkalommal vizsgálta az ún. „homogén csoport” problémáját és következetes álláspontja szerint a különböző csoportokra vonatkozó eltérő szabályozás nem diszkriminatív. „Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésébe foglalt jogegyenlőség sérelme – az Alkotmánybíróságnak számos határozatában (...) kifejtett álláspontja szerint – abban az esetben állapítható meg, ha a jogalkotó azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok között tesz alkotmányellenes módon megkülönböztetést. Az Alkotmány 70/A. §-ának sérelme csak azonos szabályozási körbe tartozó jogalanyok közötti különbségtétel esetén vizsgálható.” [39/1999. (XII. 21.) AB határozat, ABH 1999, 342–343.] A 2. pontban kifejtettek alapján a vizsgált intézmények között jelentős eltérések tapasztalhatók, azok alkalmazottai nem egy szabályozási csoportba tartoznak, ezért az indítvánnyal támadott rendelkezések nem valósítanak meg diszkriminációt.
A dolgozók feladatkörében jelentkező, a korábbiakban elemzett különbségekre tekintettel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a vitatott jogalkotói rendelkezés nem sérti az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében deklarált egyenlő munkáért egyenlő bér elvét sem. Az egyes munkakörök tartalma intézményenként változó, ezért nem végezhető közöttük összehasonlítás. Az R. ugyancsak nem sérti a 70/B. § (3) bekezdésében biztosított, a dolgozók tisztességes jövedelemhez való jogát, ugyanis a jövedelem mértékének megállapítása nem tartozik az R. által szabályozott kérdések közé.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2004. február 17.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Strausz János s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás