KK BH 2002/82
KK BH 2002/82
2002.02.01.
A reklám önmagában is fogyasztásra ösztönöz, a reklámban szereplő többletelem – a nyereményjátékban való részvétel lehetősége, nagyobb nyerési esély kilátásba helyezése – a túlzott fogyasztásra felhívás tilalmába ütközik dohány-, illetve alkoholtermék esetén [1997. évi LVIII. tv. 12. §].
A Megyei Közigazgatási Hivatal Fogyasztóvédelmi Felügyelősége az 1997. október-november hónapokban folytatott helyszíni ellenőrzései eredményeként megállapította, hogy a felperes a Symphonia cigaretta, valamint a Kaiser sör nyereményakcióját hirdető plakátok elhelyezésével megsértette a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (a továbbiakban: Grtv.) 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában, továbbá az L&M, a Helikon cigaretta, valamint a Borsodi sör reklámozása vonatkozásában a Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglalt tilalmakat.
Erre való tekintettel az elsőfokú hatóság határozatával a felperes terhére 150 000 Ft összegű, másik határozatával pedig 200 000 Ft bírságot szabott ki.
A felperes fellebbezései alapján eljárt Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség másodfokú határozataival az elsőfokú határozatokat megváltoztatta, és a kiszabott bírság mértékét 100 000-100 000 Ft-ra mérsékelte. A mérsékelés indoka az volt, hogy az elsőfokú határozatokban foglaltakkal ellentétben a fogorvosi magánrendelő nem minősül egészségügyi intézménynek, így arra nem vonatkozik a Grtv. 2. §-ának c) pontja szerinti, továbbá az egészségügyről szóló 1972. évi II. törvény 85. §-ának (1) bekezdése szerinti fogalom-meghatározás.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a Symphonia cigarettát reklámozó plakát, valamint a Kaiser sörreklám – amelyek egy-egy nyereményakció keretében kerültek megjelentetésre – nem ösztönöz túlzott fogyasztásra, így nem állapítható meg a felperes terhére a Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltak megsértése. A nyeremény kilátásba helyezése a fogyasztót nagyobb mennyiségű termék megvásárlására ösztönzi, ez azonban nem egyenértékű azzal, hogy a megvásárolt terméket a vásárló el is fogyasztja. Az L&M, valamint a Helikon cigarettákkal és a Borsodi sörreklámmal kapcsolatosan a felperes álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a reklámok a Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontja szerinti 200 m-es tiltótávolságon belül kerültek elhelyezésre, mert a Felügyelőség a légvonalbeli távolságot vette figyelembe, nem pedig a megközelíthetőségi távolságot, amely 200 m-en túl van.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát részben megváltoztatta, az S-799. számú határozat a kiszabott bírság összegét 90 000 Ft-ra, az S-14. számú határozat tekintetében pedig 80 000 Ft-ra mérsékelte. Egyebekben a felperes keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes megsértette a Symphonia cigaretta, valamint a Kaiser sör nyereményakcióját hirdető plakátok elhelyezésével a Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt tilalmat. A nyereményjáték és a nyeremény kilátásba helyezésével a reklámot felhasználók a fogyasztókat a szokásosnál is nagyobb mértékű cigaretta-, illetve sörfogyasztásra hívták fel. A túlzott fogyasztásra való ösztönzésnek és felhívásnak nem kell kifejezettnek és közvetlennek lennie, az megvalósulhat közvetett módon is.
Az L&M, a Helikon cigaretta, valamint a Borsodi sör vonatkozásában az elsőfokú bíróság szintén megállapíthatónak találta a Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontjában tiltott reklámtevékenységet. A védőtávolság mérése szempontjából az elsőfokú bíróság az alperesi álláspontot fogadta el, amely szerint a távolságot a vizuális látótávolság szempontjából, azaz légvonalban kell megítélni és mérni, hiszen a megközelítési távolság ennél hosszabb lehet abban az esetben például, ha a megközelítési távolságon belül akadály helyezkedik el, vagy az nem egyenes vonalú.
Az elsőfokú bíróság méltánylást érdemlő körülményként értékelte azt, hogy a védőtávolság mérése kapcsán a jogszabály nem ad egyértelmű tájékoztatást, és e vonatkozásban némi bizonytalanság tapasztalható. Erre való tekintettel a Grtv. 20. §-ának (2) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve mérsékelte a másodfokú határozatban megállapított bírságösszeget.
Az S-14. számú határozattal megállapított bírságösszeg mérséklésének szintén a bizonytalan jogszabályi értelmezés szolgált alapul, másrészt az elsőfokú bíróság alaptalannak értékelte azt, hogy az alperes ezen bírság alkalmazásakor súlyosbító körülményként vette figyelembe, hogy korábban a felperessel szemben már bírságot szabtak ki, ezen bírságot kiszabó határozat azonban még nem volt jogerős.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes fellebbezett, az alperes pedig csatlakozó fellebbezést nyújtott be. Ezek elbírálása során a megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában megállapította, hogy az e-i vasútállomáson elhelyezett óriásreklám – amely 12 hetes tűzijátékot hirdet – 12-féle Symphonia cigaretta ábrázolásával, illetve az E.-n, az R. út és a B. sétány találkozásánál felállított ,,Kaiser számsör'' óriásplakát a nyereményakcióban való részvételt, tehát a nyerési lehetőséget olyan feltételekkel biztosította, amely csak úgy és csak akkor valósulhatott meg, ha a fogyasztó nagyobb mennyiségű dohányt vagy alkoholt vásárol, és azt el is fogyasztja. Az akcióban való részvételhez ugyanis nem csak meg kellett vásárolni a nagyobb mennyiségű terméket, hanem azt fel is kellett nyitni, hiszen különben a részvétel feltételeit nem lehetett teljesíteni. Éppen ezért életszerűtlen, hogy mindezen feltételek teljesítése nem ösztönöz túlzott fogyasztásra, csupán a szokásosnál nagyobb mennyiségű termék megvásárlására.
A reklám célja mindig is a figyelemfelkeltés volt, valamely termék megvásárlására való ösztönzés. Ezen reklámok esetében éppen arról volt szó, hogy viszonylag rövid időn belül, nagyobb mennyiségű termék megvásárlására – és ezzel fogyasztására – ösztönözze a vásárlót, amely éppen a reklám jellegéből adódóan mindenképpen túlzott mértékűnek tekinthető. A tilalom lényege ugyanis – amely a Grtv. rendelkezésében megfogalmazódik – éppen az, hogy a dohányzás és az alkoholfogyasztás önmagában is káros az egészségre. Ha pedig valamely reklám nagyobb mennyiségű termék megvásárlására ösztönöz, az eleve feltételezi és maga után vonja a fokozottabb egészségkárosodás veszélyét.
A Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában foglalt tiltott reklámtevékenység megvalósulására vonatkozóan is egyetértett a megyei bíróság az elsőfokú bíróság álláspontjával. Kifejtette a megyei bíróság, hogy e jogszabályhely értelmezésénél maga a jogszabály fogalmazza meg a kiindulópontot, ez pedig a közoktatási és egészségügyi intézmény bejárata. Miután e ponttól számított 200 m-es távolságon belül tilos az adott termékek reklámozása, így ezt csak úgy lehet értelmezni, hogy ezen 200 m-es sugarú távolságban tilos ilyen tartalmú reklámot elhelyezni. Függetlenül tehát attól, hogy a bejárattól milyen megközelítéssel lehet a reklámhoz jutni, ha a reklám a bejárattól számított 200 m-es távolságon belül van, akkor az mindenképpen tiltott reklámtevékenységnek minősül.
Utalt arra is a megyei bíróság, hogy amikor a jogszabályalkotó a védőtávolságot egzakt módon kívánja meghatározni, akkor konkrétan megfogalmazza a mérés irányát, mint ahogy ez például az üzletek működéséről szóló 6/1990. (IV. 5.) KEM rendelet esetében is történt, ahol is a védőtávolságot az intézmény bejáratától számított 200 m-es közúti (közterületi) távolságon belül rögzítették.
Nem értett egyet a megyei bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a jogszabály-értelmezési bizonytalanságok alapot adnak a bírság mérséklésére. Hangsúlyozta a másodfokú bíróság, hogy a felülvizsgált határozatok megváltoztatására kizárólag jogszabálysértés esetén kerülhet sor. Nincs jogalap arra vonatkozóan, hogy a bíróság az egyébként jogszerű határozatot méltányosságból megváltoztassa.
Egyetértett a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság azon álláspontjával, hogy a második alperesi határozat a bírság kiszabásánál jogszerűtlenül vette súlyosbító körülményként figyelembe a korábbi bírságot kiszabó határozatot. Értékelte azonban e körben, hogy a bírságkiszabás a Grtv. 18. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint mérlegelési jogkörben történik, a Grtv. a bírság összegének sem alsó, sem felső határát nem állapítja meg.
A másodfokú határozat a bírság összegét 50%-osra mérsékelte, a másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogerős határozatban kiszabott bírságösszeget indokolatlanul csökkentette tovább, a közigazgatási szerv által már egyszer mérlegelt körülmények újramérlegelésével. Annál is inkább, mivel ezt – mint jogszabálysértést – a felperes nem kifogásolta keresetében, ilyen jellegű kérelme a perben sem volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben az ítélet hatályon kívül helyezését, az S-799. számú alperesi határozat megsemmisítését, az S-14. számú alperesi határozat esetében pedig a bírság összegének alacsonyabb összegben történő megállapítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet helytelenül értelmezte a Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában, továbbá a 12. § (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat. Álláspontja szerint a nyereményjátékban való részvétel lehetősége kétségtelenül arra ösztönzi a vásárlókat, hogy nagyobb mennyiségű terméket vásároljanak. Ez nem jelenti azonban a túlzott fogyasztásra való felhívást, azaz a nagyobb mennyiség megvásárlása (fogyasztása) és a túlzott fogyasztás nem esik egybe, ezek egymással nem szinonim kategóriák. Életszerűtlen az a megállapítás, hogy a nyereményjátékban való részvétel reményében a fogyasztó annyi sört vagy cigarettát vásárol, amelynek elfogyasztása túlzott mértékű. A túlzott mennyiség egyébként minden embernél más-más mértékű. Ez a tény is lehetetlenné teszi, hogy automatikusan egyenlőségjelet lehessen tenni a ,,nagyobb mennyiség'' és a ,,túlzott mennyiség'' közé. Álláspontja szerint a Kaiser- és a Symphonia-nyereményjátékban való részvételt hirdető reklámjai nem valósították meg a Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontjában megjelölt jogellenes magatartást, így vonatkozásukban sem eljárás lefolytatásának, sem pedig bírság kiszabásának nem volt helye.
A Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontja alkalmazását illetően nem értett egyet a felperes a jogerős ítélet okfejtésével. A légvonal-elv általános alkalmazását a gyakorlatban lehetetlennek tartotta, ez álláspontja szerint ellentétes a szabály jogpolitikai indokaival is. Véleménye szerint a jogalkotói szándék minden bizonnyal arra irányult, hogy az egészségügyi és közoktatási intézményeket látogató személyeket mentesítse a dohányárut és alkoholt reklámozó hirdetésekkel való közvetlen érintkezéstől. Az érintkezés pedig a reklámmal való fizikai találkozást (előtte való elhaladást) kell hogy jelentse.
A megyei bíróság álláspontjával ellentétben mérvadónak tartotta a 6/1990. (IV. 5.) KEM rendeletre való hivatkozást. Az a tény, hogy a Grtv. nem közúti távolságról beszél, véleménye szerint a jogszabály nyilvánvaló fogyatékosságaival magyarázható, és nem azzal, hogy a Grtv. esetében a jogalkotó szándéka a 200 m-es szabály másfajta értelmezésére irányult volna. Meggyőződése szerint a 200 m-es szabály értelmezése szempontjából az egyetlen ésszerű értelmezés a megközelítési távolság vizsgálata.
Kifogásolta továbbá, hogy – miután álláspontja szerint a 784. számú ügyben született határozatok nem jogszerűek, és a bírság kiszabása is indokolatlan volt – arra egy másik ügyben hivatkozni sem lehetett, így a 784-2. számú ügyben alacsonyabb összegű bírság kiszabásának lett volna helye.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-a (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróságnak a Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontja értelmezésére és alkalmazására vonatkozó jogi okfejtésével.
A Grtv. hatályba lépésével – a korábbi szabályozással ellentétben – lehetőség nyílt az alkoholtartalmú és a dohányipari termékek reklámozására. A törvényi korlátozások kizárólag olyan megszorításokat tartalmaznak, amelyeknek a jogszabályban való megjelenítése valamely különös védelmet igénylő érdek megóvása érdekében szükséges, illetőleg a termékválasztás elősegítésén túlmenően a túlzott vásárlásra, ezáltal a fogyasztásra való ösztönzést megakadályozzák. Ezen igénynek megfelelően került megalkotásra a Grtv. 12. § (2) bekezdésének c) pontja, amely kifejezetten tiltja az olyan dohányáru vagy alkoholtartalmú ital reklámját, amely túlzott dohány- vagy alkoholfogyasztásra hív fel.
A reklámtevékenység esetén az alaphelyzet az, hogy a reklám minden további körülménytől függetlenül fogyasztásra ösztönöz, és ebből a kiindulópontból kell megvizsgálni azt, hogy a Grtv. túlzott fogyasztásra ösztönzést tiltó szabálya megvalósul-e, vagy sem. E körben helyesen állapították meg az eljárt bíróságok, hogy a kilátásba helyezett nyeremények alkalmasak arra, hogy bárkit a játékban való részvételre ösztönözzenek, és annak ellenére, hogy a beküldendő dolgok összegyűjtése sokféle módon lehetséges, a legtipikusabb és legáltalánosabb módszer a vásárlás. Az pedig joggal feltételezhető, hogy a megvásárolt és kibontott csomagolású termék elfogyasztásra kerül.
A Grtv. 12. §-a (2) bekezdésének c) pontja tilalmazza az olyan dohány-, illetve alkoholreklám közzétételét, amely túlzott fogyasztásra hív fel. E tilalom megalkotásával a jogalkotó célja az volt, hogy a dohány-, illetve alkoholtermékek reklámozását kizárólag a tájékoztatásra és a figyelemfelkeltésre korlátozza. A Grtv. ezen rendelkezésébe ütköző reklámtevékenység akkor valósul meg, ha a reklám dohány-, illetve alkoholtermékre vonatkozik, annak fogyasztására hív fel, és a reklám által alkalmazott ösztönzés túlzott mértékű. A törvényi rendelkezés értelmében az alaphelyzet, tehát egy önmagában fogyasztásra ösztönző reklám nem tiltott, ehhez képest ugyanakkor a reklámokban szereplő többletelemek alapján – nyereményjátékban való részvétel lehetősége, ennek folytán nagyobb nyeremények elérése – ezen reklámtevékenység túlzott fogyasztásra felhívónak, azaz jogszabályi tilalomba ütközőnek minősül.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a reklámtilalomba ütközésnek nem feltétele a tényleges fogyasztás alakulása, elegendő annak vizsgálata, hogy a reklám által közvetített üzenet alkalmas-e a jogalkotó által megakadályozni kívánt hatás elérésére. A nyereményakció a fogyasztó számára a feltétlenül szükséges – és a már kialakult szokásának megfelelő – mértéket mindenképpen meghaladó, túlzott vásárlásra, ezáltal pedig túlzott fogyasztásra biztat. A nyereményjáték pszichikai hatásának megfelelően a fogyasztó ösztönzést kap arra, hogy figyelmét az érintett dohány-, illetve alkoholtermékre fordítsa, azokból minél többet vásároljon és fogyasszon – nyerési esélyének növelése érdekében.
Mindebből következően helytállóan állapította meg a jogerős ítélet, hogy a felperes e jogszabályi tilalomba ütköző reklámtevékenységet folytatott.
A perbeli ügyben vitássá tett másik – a Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltakat illető – jogértelmezési kérdés tekintetében is egyetértett a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogi álláspontjával. A reklámtábla vizuális hatás elérését célozza, fizikai úton történő, tényleges megközelíthetősége irreleváns. Így a jogszabályban rögzített távolság mérése szempontjából a 6/1990. (IV. 5.) KEM rendelet analóg alkalmazására nem kerülhetett sor. A 200 m-es védőtávolság a Grtv. 12. §-a (1) bekezdésének e) pontjában foglaltak szerint a közoktatási és egészségügyi intézmény bejáratától számítandó, ez egyenes vonalban, és nem a közúti megközelítési útvonal hosszában értendő.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős ítélet felülvizsgálata jogszabálysértésre hivatkozással kérhető. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének nincs helye. Tekintettel arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság a megyei bírósággal egyező jogi álláspontot alakított ki, mindkét felülvizsgálattal érintett jogszabályhely megsértését megállapította, így a kiszabott bírságösszeg mérséklésének – a második határozat tekintetében – sem volt jogalapja.
Mindennek megfelelően a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályokat nem sértette meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Kfv.VI.27.188/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás