824/B/2002. AB határozat
824/B/2002. AB határozat*
2004.06.30.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány és alkotmányjogi panasz tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a víz- és csatornadíjaknak az önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérlőire való áthárításáról szóló 7/1996. (II. 1.) Kgy. számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a víz- és csatornadíjaknak az önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérlőire való áthárításáról szóló 7/1996. (II. 1.) Kgy. számú rendelete alkotmányellenességének megállapítására és a Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.411/2003/4. számú jogerős ítéletével elbírált perben való alkalmazásának kizárására irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz intézett első beadványában Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a víz- és csatornadíjaknak az Önkormányzat tulajdonában lévő lakások bérlőire való áthárításáról szóló 7/1996. (II. 1.) Kgy. számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) alkotmányellenességének megállapítását és teljes megsemmisítését kérte.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. alkotmányellenessége egyrészt azért áll fenn, mert azt az önkormányzat törvényi felhatalmazás hiányában alkotta meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 10. § a) pontja értelmében ugyanis az önkormányzat csak törvény felhatalmazása alapján állapíthat meg a helyi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályokat. Álláspontja szerint az önkormányzatnak a havi vízdíj tekintetében a vízhasználóra vonatkozó vízmennyiség meghatározására nincs törvényi felhatalmazása, ilyen felhatalmazással csak az ár megállapítása tekintetében rendelkezik.
Az indítványozó szerint az Ör. alkotmányellenes azért is, mert ellentétes magasabb szintű jogszabállyal, a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről szóló 38/1995. (IV. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) 17. § (3) bekezdésével. A Kr. rendelkezése kimondja, hogy az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó, míg a kifogásolt Ör. szerint az a fogyasztásától független éves norma. A Kr. 1. § (1) bekezdése értelmében a szolgáltató az ingatlan tulajdonosának szolgáltat, vele van szerződéses jogviszonyban, de az ingatlanon belüli elkülönített vízhasználókkal is köthető mellékszolgáltatási szerződés a 18. § (1) bekezdése alapján, amelyet azonban a (3) bekezdés előfeltételhez köt. A bekötési vízmérő szerinti fogyasztónak tehát az ingatlan tulajdonosát kell tekinteni és az önkormányzat a tulajdonosi jogából eredő fizetési kötelezettségét rendelettel a bérlőkre nem háríthatja át.
Az indítványozó álláspontja szerint az Ör. ellentétes a Jat. és a Kr. rendelkezéseivel, ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
2. Az indítványozó egy későbbi beadványában az Ör. alkotmányellenességére hivatkozással alkotmányjogi panaszt terjesztett elő a Csongrád Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság 2.Pf.20.411/2003/4. számú jogerős ítéletével összefüggésben. A másodfokú bíróság ezen ítéletével helyben hagyta a Szegedi Városi Bíróság 2002. október 30. napján meghozott 28.P.20.871/2002/16. számú ítéletét, amely az indítványozó alperest közüzemi díj megfizetésére kötelezte.
Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és a perben való alkalmazásának kizárását kérte. Álláspontja szerint az Ör.-t az önkormányzat törvényi felhatalmazás hiányában alkotta meg és az ellentétes a Kr. rendelkezéseivel, ezért sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését. Az indítványozó az Ör. alkotmányellenessége tekintetében az első indítványában megjelölt és a fentiekben már ismertetett indokokra hivatkozott.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat azonos tárgykörükre tekintettel egyesítette és ebben az eljárásban bírálta el.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány
(...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. Jat.
„10. § Az önkormányzat rendeletet ad ki
a) törvény, törvényerejű rendelet felhatalmazása alapján a helyi, területi sajátosságoknak megfelelő részletes szabályok megállapítására;
b) a magasabb szintű jogszabályban nem rendezett társadalmi viszonyok rendezésére.”
3. Kr.
„1. § (1) A közműves ivóvízellátás és a közműves szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatás. A szolgáltatást végző (a továbbiakban: a szolgáltató) az ivóvízművek, illetőleg a szennyvízelvezető művek (a továbbiakban együtt: víziközművek) üzemeltetésével köteles a víziközmű hálózatba bekötött ingatlan tulajdonosának, illetőleg egyéb jogcímen használójának (a továbbiakban együtt: fogyasztó) ivóvizet szolgáltatni, illetőleg az ingatlanon keletkező szennyvizek – továbbá egyesített rendszerű szennyvízelvezetés esetén a csapadékvizek – összegyűjtését, károkozás nélküli elvezetését és tisztítását elvégezni (a továbbiakban: szolgáltatás).
(...)”
(...)
(3) Az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. A bekötési vízmérő és az elkülönített vízhasználatokat mérő mellékvízmérők mérési különbözetéből megállapított fogyasztási különbözetet a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó köteles megfizetni a szolgáltatónak; a szolgáltatót pedig tájékoztatja az épületen belüli belső elszámolás módjáról.
(4) Ha a díjelszámolás alapjául szolgáló bekötési vízmérő nem mér, rendellenesen vagy hibásan működik, illetőleg nem olvasható le, a fogyasztott víz mennyiségét a megelőző 365 nap összes fogyasztásából egy napra számított átlagfogyasztás és a meghibásodás napjának elfogadott határnapot megelőző legutolsó leolvasás napjától eltelt napok számának szorzataként kell megállapítani.
(...)”
„18. § (1) Az ingatlanon belül a mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra az elkülönített vízhasználó a szolgáltatóval mellékszolgáltatási szerződést köthet.
(2) Az (1) bekezdés szerinti szerződés megkötését, ha az elkülönített vízhasználó e rendeletben meghatározott feltételeknek eleget tesz, a szolgáltató nem tagadhatja meg.
(3) A mellékszolgáltatási szerződés létrejöttének előfeltétele
a) az ingatlan vízfogyasztásának bekötési vízmérővel történő mérése és az ingatlan vízellátására vonatkozó szolgáltatói szerződés megkötése,
b) a mellékvízmérőnek a házi vízvezeték-hálózatba történő beépítéséhez a bekötési vízmérő szerinti fogyasztó, valamint azt követően a szolgáltató előzetes hozzájárulása.
(...)”
4. Ör.
„1. § (1) A rendelet hatálya Hódmezővásárhely Megyei Jogú Város Önkormányzatának (a továbbiakban: Önkormányzat) közigazgatási területén – az Önkormányzat tulajdonát képező – bérbeadás útján hasznosított lakásra, szolgálati lakásra (továbbiakban együtt: bérlemény) és területre terjed ki.
(2) A rendelet hatálya nem terjed ki azokra az ingatlanokra, ahol a bérlő – vízközmű üzemeltetője által szolgáltatott, mellékvízmérővel elkülönített – vízért vízdíjat fizet.
2. § (1) A bérlő a közüzemi vízfogyasztásért és csatornahasználatért a bérbeadónak a lakbéren (helyiségbéren) felül – a szolgáltatóval kötött szerződésben meghatározottak szerint –, víz- és csatornadíjat köteles fizetni.
(2) Díjmegtérítés havi összege azokban a bérleményekben, amelyekben a vízfogyasztás
a) mérhető: az előző – egy teljes éves időtartam alatti – évben mért vízfogyasztás alapján meghatározott víz- és csatornadíj egytizenketted része.
b) nem mérhető: az önkormányzat tulajdonában álló lakás esetében a mellékletben meghatározott víz- és csatornadíj áthárításra vonatkozó éves normák, valamaint a településen érvényes víz- és csatornadíj szorzatának egytizenketted része.
(3) A közcsatornába be nem kötött ingatlanon keletkezett házi szennyvíz (települési folyékony hulladék) elszállításával kapcsolatos díjmegtérítésre a csatornatdíj megtérítésére vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
3. § (1) Az egyes bérlemények után fizetendő díjmegtérítés összegét – a felek megállapodása esetének kivételével – a bérbeadó állapítja meg és közli a bérlőkkel.
(2) Ha a bérlő a között díjmegtérítést nem fogadja el, annak megállapítását a bíróságtól kérheti. A bíróság jogerős határozatáig a bérbeadó által közölt díjmegtérítést kell megfizetni.
4. § A bérlő a díjmegtérítést a szolgáltató által közölt számla alapján köteles megfizetni. E kötelezettség nemteljesítése a bérleti szerződés felmondásának az indoka lehet.
5. § E rendelet a kihirdetés napján lép hatályba.”
Melléklet
Víz, csatorna (mennyiség) normái m3/év
|
Komfortfokozat |
1 |
1,5 |
2 |
2,5 |
3 |
3,5 |
4 és több |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Összkomfortos |
154 |
187 |
220 |
253 |
286 |
319 |
352 |
|
Komfortos |
140 |
170 |
200 |
230 |
260 |
290 |
320 |
|
Félkomfortos |
98 |
119 |
140 |
161 |
182 |
203 |
224 |
|
Komfort nélküli és szükséglakás |
70 |
85 |
100 |
115 |
130 |
145 |
160 |
III.
Az indítvány és az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.
1.2. Az önkormányzat jogalkotási hatáskörét az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja és (2) bekezdése, valamint a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 16. § (1) bekezdése határozza meg.
Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés a) pontja szerint a helyi képviselő-testület önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül. Az Ötv. 16. § (1) bekezdése alapján a képviselő-testület a törvény által nem szabályozott helyi társadalmi viszonyok rendezésére, továbbá törvény felhatalmazása alapján, annak végrehajtására önkormányzati rendeletet alkot.
Az Ötv. 8. § (1) bekezdése alapján az önkormányzati közügyek körébe tartozik a helyi lakosság közszolgáltatásokkal való ellátása. A közműves ivóvízellátás és a közműves szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatásnak, s így közszolgáltatásnak minősül.
A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Vgtv.) II. fejezete határozza meg a vizekkel és vizílétesítményekkel összefüggő állami és önkormányzati feladatokat.
A Vgtv. 4. § (1) bekezdés b) és c) pontja alapján a helyi önkormányzat feladatkörébe tartozik – egyebek mellett – a helyi víziközművek működtetése és a vízfogyasztás rendjének megállapításáról való gondoskodás. A 4. § (2) bekezdés a) és b) pontjai alapján a települési önkormányzat – a vízgazdálkodási tevékenysége, mint közfeladatok (közszolgáltatások) körében – köteles gondoskodni a települések lakott területén a megfelelő ívóvízellátásról és meghatározott feltételek mellett a szennyvíz összegyűjtéséről, tisztításáról és elvezetéséről. A 4. § (3) bekezdése pedig kimondja, hogy az (1) bekezdésben felsorolt feladatok – a külön jogszabályokban a polgármester, illetve a jegyző hatáskörébe utalt feladatok kivételével – a képviselő-testület, a főváros esetében a fővárosi önkormányzat képviselő-testület hatáskörébe tartoznak.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a települési önkormányzat feladatkörébe tartozik a vízgazdálkodási tevékenységek, mint közfeladatok körében a közműves ivóvízellátásról és a közműves szennyvízelvezetésről, mint közüzemi közszolgáltatásokról való gondoskodás és annak rendjének megállapítása. Az önkormányzat képviselő-testületének a vitatott tárgykörben való szabályozási jogköre törvényi felhatalmazáson alapul. Ezért az Ör. nem ellentétes a Jat. 10. § a) pontjával és nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését.
1.3. Az indítvány szerint az Ör. ellentétes a Kr. 17. § (3) bekezdésével, amely előírja, hogy az ingatlanon fogyasztott víz mennyisége szempontjából a bekötési vízmérő az irányadó. Álláspontja szerint a Kr. alapján a bekötési vízmérő szerinti fogyasztónak csak a tulajdonos önkormányzat minősülhet, ezért a fizetési kötelezettség is őt terheli.
A Kr. idézett 1. § (1) bekezdése értelmében fogyasztónak a víziközmű hálózatba bekötött ingatlan tulajdonosa vagy azt az egyéb jogcímen használója minősül. A Kr. alapján tehát – az indítványozó álláspontjával ellentétben – a közműves ivóvízellátás és szennyvízelvezetés közüzemi szolgáltatás fogyasztójának nemcsak az ingatlan tulajdonosa, hanem az ingatlant egyéb jogcímen használója is minősülhet.
Az Ör. 1. § (1) bekezdése alapján az Ör. hatálya az önkormányzat tulajdonát képező bérbeadás útján hasznosított lakásra, szolgálati lakásra terjed ki.
Az Ör. 2. § (1) bekezdése előírja, hogy az önkormányzat tulajdonát képező lakások bérlői a közüzemi vízfogyasztásért és csatornahasználatért – a szolgáltatóval kötött szerződésben meghatározottak szerint – víz- és csatornadíjat kötelesek fizetni. Az Ör.-ben meghatározott ez a díjfizetési kötelezettség összhangban áll a Kr. 1. § (1) bekezdésével, mivel az önkormányzat tulajdonát képező lakás bérlője is fogyasztónak minősül.
Az Ör. 2. § (2) bekezdés a) és b) pontjai a díjtérítés tekintetében a vízfogyasztás mérhetősége vonatkozásában állapítanak meg eltérő szabályokat. A 2. § (2) bekezdés a) pontja szerint a vízfogyasztás mérhetősége esetén a Kr. 17. § idézett (3) bekezdésével összhangban állnak. A (2) bekezdés b) pontja a vízfogyasztás nem mérhetőségének esetét szabályozza, amely a Kr. 17. § (4) bekezdéséhez hasonló szabályozást tartalmaz.
Nem megalapozott az indítványozónak a Kr. 18. §-ának alkalmazásával kapcsolatban kifejtett álláspontja sem. Az Ör. 1. § (2) bekezdése szerint ugyanis a rendelet hatálya nem terjed ki azokra az ingatlanokra, ahol a bérlő a vízközmű üzemeltetője által szolgáltatott, mellékvízmérővel elkülönített vízhasználatra irányuló mellékszolgáltatási szerződés alapján fizet vízdíjat.
Az Alkotmánybíróság a fentiek alapján megállapította, hogy az Ör. nem ellentétes a Kr. 17. § (3) bekezdésével és ezáltal nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését sem.
2. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Ör. alkotmányellenességének megállapítását és a perben való alkalmazásának kizárását kérte, mert álláspontja szerint azt az önkormányzat törvényi felhatalmazás hiányában alkotta meg, ezért ellentétes a Kr.-rel és sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését is.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasszal összefüggésben elsődlegesen azt vizsgálta, hogy az megfelel-e az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-ában előírt követelményeknek.
Az Abtv. 48. § (1) bekezdése szerint az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva.
A (2) bekezdés értelmében az alkotmányjogi panaszt a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani.
Az alkotmányjogi panasz benyújtására megjelölt 60 napos határidő a jogerős ítéletnek a féllel való közlésétől kezdődött. A Csongrád Megyei Bíróság 2.Pf.20.411/2003/4. számú jogerős ítéletét 2003. augusztus hó 28. napján hozta meg, amelyet az indítványozó a becsatolt tértivevény tanúsága szerint 2003. szeptember 11-én vette át. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszát 2003. november 10-én nyújtotta be, tehát az a jogerős határozat kézhezvételétől számított 60 napon belül érkezett.
Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában az Ör. alkotmányellenessége tekintetében az absztrakt normakontrollra irányuló első indítványában megjelölt indokokra hivatkozott.
Az Alkotmánybíróság a határozat indokolásának 1. pontjában már megállapította, hogy az Ör. -rel összefüggésben az indítványozó által vélelmezett alkotmányellenesség nem áll fenn. Az önkormányzat az Ör.-t törvényi felhatalmazás alapján adta ki, ezért az nem ellentétes a Kr. rendelkezéseivel és nem sérti az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, tehát az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt is elutasította.
Budapest, 2004. július 6.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás