BK BH 2002/84
BK BH 2002/84
2002.03.01.
A vádlottnak az a cselekménye, hogy a köztemetőben különböző sírokról a fémből készült virágtartó vázákat letörte, majd azokat fémhulladékként értékesítette, a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopáson túlmenően, azzal bűnhalmazatban nem valósítja meg a kegyeletsértés vétségét is, mivel a magatartás a halottak emlékével összefüggésbe hozható, becsület csorbítására alkalmas cselekményként nem értékelhető [Btk. 12. § (1) bek., 181. §, 316. § (2) bek. d) pont].
A városi bíróság a 2000. március 8. napján kelt ítéletével a vádlott bűnösségét lopás bűntettében és 9 rb. lopás vétségében állapította meg, és ezért mint többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 1 évi börtönbüntetésre és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott jelenleg más ügyből kifolyólag jogerős szabadságvesztés büntetését tölti, 8 általános iskolai osztályt végzett, betanított cipész szakképzettséggel rendelkezik, alkalmi munkából él, nőtlen, eltartásra szoruló hozzátartozója nincs, büntetve 12 alkalommal volt, többnyire vagyon elleni bűncselekmények miatt. Többszörös visszaeső.
A vádlott az alábbi bűncselekményeket követte el:
A vádlott 1998. február 4-én bement a köztemetőbe, és tíz különböző sírról – 8 esetben 5000 forintot meg nem haladó, 2 esetben ezt meghaladó értékű – fémből készült (alumínium) virágtartó vázát tört le, és azokat eltulajdonította. Az eltulajdonított vázákat – mint fémhulladékot – értékesítette.
Az elsőfokú bíróság ítéletét a vádlott és a védője tudomásul vették; az ügyész élt fellebbezéssel súlyosításért, a fő- és mellékbüntetés súlyosítása végett.
A főügyész átiratában a fellebbezést fenntartotta, és a tényállás pontosítását, kiegészítését, valamint lényeges minősítés változtatásokat indítványozott. Valamennyi tényállás kiegészítését indítványozta annak tisztázása után, hogy a joghatályos magánindítvány előterjesztése megtörtént-e vagy sem, mivel álláspontja szerint a lopás mellett a Btk. 181. §-ába ütköző bűncselekmény is megvalósult. Kiemelte, hogy a vádlott a temetőben 1998. február 4-én sötétedéskor követte el cselekményeit, és mindegyik esetben az eltulajdonítás a síremlék állagsérelmével, tehát dolog elleni erőszakkal járt.
A Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző cselekmények minősítését illetően tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a jelenlegi értékhatár-módosulásokra volt figyelemmel, mivel az új büntetéskiszabási rendelkezések sokkal szigorúbbak, ezért egységesen az elkövetéskor hatályos törvény alkalmazandó, melynek megfelelően a vádlott 8 rb. a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerinti lopás bűntettét, és 2 rb. a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti lopás vétségét valósította meg; valamennyi esetnél a dolog elleni erőszak a minősítő körülmény.
A Btk. 181. §-ába ütköző bűncselekmények megvalósulását illetően jogilag is részletesen indokolta álláspontját a főügyészség. Hivatkozott arra, hogy a jelenlegi bírói gyakorlat szerint – a BJD 8979. sz. jogesetre is figyelemmel – az ilyen jellegű lopás, illetve rongálás mellett a vagyon elleni bűncselekménnyel bűnhalmazatban állapítható meg a kegyeletsértés. Idézte a Btk. Kommentárnak a vonatkozó szakaszhoz fűzött magyarázatát, melynek értelmében a kegyeletsértés tipikus elkövetési magatartása a halott emlékének ápolására szolgáló síremlék megrongálása, és elemezte a Btk. 183. §-ának (2) bekezdésében és a Be. 123. §-ának (1)–(3) bekezdésében foglaltakat, a magánindítvány előterjesztésére, tartalmára vonatkozóan. Mindezek alapján a főügyészség arra a következtetésre jutott, hogy 4 esetben nem, de a többinél az előterjesztésre jogosult hozzátartozók magánindítvánnyal éltek. Kifejezetten kérték az elkövető megbüntetését és káruk megtérítését, így hat esetben a vagyon elleni bűncselekményekkel halmazatban 6 rb. kegyeletsértés vétségének a megállapítását és a büntetés mértékének a súlyosítását is indítványozta.
A másodfokú tárgyaláson a főügyészség képviselője a fellebbezést a büntetés súlyosítására irányulóan már nem, csak a minősítés változtatását illetően tartotta fenn az átiratban foglaltaknak megfelelően.
A megyei bíróság az elsőfokú eljárást és ítéletet felülbírálva azt állapította meg, hogy a városi bíróság az ügy lényegét illetően a törvényes vád keretei között megalapozott tényállást rögzített.
A vádlott bűnössé nyilvánítása törvényes, a cselekményei a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköznek, de e körben a minősítés részben téves, amint a főügyészség helytállóan indokolta, egységesen az elkövetéskor hatályos büntető jogszabály alkalmazandó – s minthogy ez a főszabály, a Btk. 2. §-ának külön felhívása szükségtelen. Ennek megfelelően 8 rb. a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti lopás vétsége és ugyanezen körülményre figyelemmel 2 rb., a Btk. 316. §-a (4) bekezdésének b/1. pontja szerinti lopás bűntette valósult meg.
A főügyészség további minősítésváltoztatásra irányuló álláspontjával viszont nem értett egyet a megyei bíróság – a jelen ügyben nem állapítható meg a vagyon elleni bűncselekményekkel bűnhalmazatban a kegyeletsértés vétsége is.
A vádlott ugyanis nem tanúsított olyan további magatartást, illetve a sírokról a vázák eltulajdonítását nem olyan, a Btk. 179. vagy 180. §-ában meghatározott módon valósította meg, mellyel a halottat vagy emlékét szándékosan meggyalázta volna. Valamennyi síremléken, kövön csak a vázák elvételének, letörésének szükségszerű nyoma, üres helye maradt a rögzítési ponton, ahová a pótlás megtörtént.
Így a Btk. 316. §-a (2) bekezdésének d) pontja szerinti körülmény, a minden egyes eltulajdonításnál külön értékelt, súlyosabb minősítést – a szabálysértés helyett vétség, a vétség helyett bűntett megállapítását – eredményező dolog elleni erőszak mellett, azáltal, azon túl, nem valósultak meg a Btk. 181. §-ában meghatározott tényállási elemek is, nem történt a vádlott részéről a síroknál a halottakkal, emlékükkel összefüggésbe hozható, becsület csorbítására alkalmas cselekmény.
Önmagában az a tény, hogy az elkövető temetőben, sírokról tulajdonít el számára értékesíthető – jelen esetben fémhulladékként nyomban el is adott – dolgokat, nem eredményezheti az elkövetés többi körülményének, a külön törvényi tényállásban meghatározott további elemeknek, az elkövető szándékának vizsgálata nélkül, mindezek hiányában, általában kegyeletsértés megállapítását is a lopásokkal halmazatban; a törvény erejénél fogva még e vagyon elleni cselekmény súlyosabb minősítését sem.
Az adott ügyben a kegyeletsértés vétsége tehát bűncselekmény hiányában nem állapítható meg.
Az elsőfokú ítéletben kiszabott büntetések neme, mértéke a megváltoztatott minősítés mellett is törvényes, a városi bíróság az e körben releváns körülményeket túlnyomórészt figyelembe vette. A megyei bíróság a fellebbezésben helytállóan kifejtett indokok szerint további, nyomatékos súlyosító tényezőként értékelte azt, hogy a vádlott temetőben, sírokról tulajdonított el számára eladható dolgokat, és az irányadó tényállásban rögzített személyi körülmények alapján nem tekintette ezt a védői indítvány szerint ún. megélhetési bűnözésnek, a nagyszámú terhelő tényezővel szemben enyhítőként csak az időmúlás és a beismerő vallomás vehető figyelembe.
Mindezek mérlegelésével az 1 évi börtönbüntetés és 2 évre a közügyektől eltiltás mellékbüntetés nem eltúlzottan szigorú, az enyhítés lehetősége nem merült fel.
A megyei bíróság az elsőfokú ítéletet a jelzett körben, a minősítést részben megváltoztatta, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 2.Bf.556/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás