BK BH 2002/85
BK BH 2002/85
2002.03.01.
A rongálás és a magánlaksértés megvalósul, ha az 50-50%-os eszmei tulajdonú, kétszintes házas ingatlanon az alsó szinten lakó vádlott olyan felújítási munkálatokat végeztet, amely a felső szinten, a sértett kizárólagos rendelkezése alatt álló épület födémszerkezetének a megbontásával és a sértett lakrészén elhelyezett zárszerkezet eltávolításával jár, anélkül, hogy ehhez a vádlott a sértett előzetes hozzájárulását beszerezte volna [Btk. 176. § (1) bek., 324. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1997. november 13. napján meghozott ítéletével a terheltet magánlaksértés vétségében való bűnsegédi bűnrészességben és rongálás vétségében mondta ki bűnösnek. Ezért őt 270 napi tétel – napi tételenként 300 forint – pénzbüntetésre ítélte.
Kötelezte továbbá a sértett részére 243 405 forint kártérítés megfizetésére is, míg egyebekben a magánfél polgári jogi igényét egyéb törvényes útra utasította.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A házas ingatlan 50-50%-os eszmei hányad szerint a sértett és S. T. tulajdona volt. Az ingatlan – amelynek a felső szintjén levő lakás állt a sértett rendelkezése alatt – már hosszabb ideje lakatlan volt.
A terhelt és felesége 1992. nyarán S. T.-tól annak tulajdoni illetőségét megvásárolták, az elővásárlási jogról levélben tájékoztatták a sértettet, amely azonban ,,nem kereste'' jelzéssel visszaérkezett.
Az 1992. szeptemberében megkezdett felújítási munkálatok során az alsó és az emeleti lakást elválasztó födémszerkezet állapota aggályosnak bizonyult, szükségessé vált annak részletes átvizsgálása. Ezért a terhelt 1992. novemberében utasítást adott az ott dolgozó munkásoknak az emeleti lakás ajtajának a feltörésére.
Ezt követően a terhelt utasítására lebontásra – majd újraépítésre – kerültek az emeleti lakás összes padlóburkolatai. Elbontásra került továbbá több válaszfal, eltávolítottak két cserépkályhát, fürdőkádat, 2 db WC-kagylót és gáztűzhelyet; megszüntetésre kerültek a falak korábbi víz-; csatorna-; gáz- és elektromos vezetékei is, melyekhez a terhelt a sértett hozzájárulását nem kérte, miként a lakáshoz történő bejutáshoz sem.
A terhelt a födémszerkezetet azért bonttatta meg, hogy azt biztonságossá tegye, a felső lakrészben az utasítására elvégzett egyéb munkák azonban a földszinti lakrész felújításához szükségtelenek voltak.
Tartalmazta még a tényállás – részletezve a kiadásokat – hogy az emeleti lakrész 1992. november 1-jei állapotának helyreállításához szükséges összes költség – áfával növelten – 243 505 forint, s az így okozott kár nem térült meg, továbbá, hogy a sértett 1992. december 10-én a magánlaksértés vonatkozásában joghatályos magánindítványt terjesztett elő.
A terhelt terhére, a cselekmény vádtól eltérő téves minősítése miatt, a büntetés súlyosítása végett bejelentett ügyészi és a felmentés érdekében bejelentett védelmi fellebbezések kapcsán a városi bíróság ítéletét a megyei bíróság bírálta felül, és az 1999. október 27. napján meghozott ítéletével a városi bíróság ítéletét megváltoztatta: a terheltet a rongálás bűntette és magánlaksértés vétsége miatt ellene emelt vád alól – bűncselekmény hiányában – felmentette, a magánfél polgári jogi igényét pedig elutasította.
A tényállást annyiban helyesbítette, hogy abból a rongálással okozott kárt megállapító részt mellőzte, s kiegészítette azzal, hogy a városi bíróság 1999. szeptember 10. napján kelt nem jogerős – polgári perben hozott – ítéletével a terhelt – és felesége – terhére a birtokháborítás elkövetését megállapította, és kötelezte őket a lakrész rendeltetésszerű használatra alkalmas állapotba történő visszaállítására, 2 323 000 forint és kamatai, valamint a birtokba adásig havi 35 000 forint használati díj megfizetésére.
A másodfokú bíróság jogi álláspontjának lényege abban összegezhető, hogy a terhelt által elvégeztetett munkák során, bár időlegesen a tulajdonostárs lakrészében is állagsérelem következett be, és az kétségkívül alkalmatlanná vált átmenetileg a rendeltetésszerű használatra is, azonban ,,az elvégzett munkákkal nem a teljes használhatatlanságig terjedő szétverés következett be a lakásban, hanem egy átalakításnak, felújításnak tekinthető munkafolyamat kezdődött el.''
A terhelt szándéka nem a tulajdonostárs lakrészének végleges szétrombolására, használhatatlanná tételére irányult, sőt inkább a minőség javítása céljából kívánta a saját és egyúttal a másik lakrészt is átalakítani. Az, hogy e folyamat végül félbeszakadt, a vádlott és a sértett közötti elmérgesedett viszonyból következik. Mindezek miatt – bár a terhelt magatartása jogsértő volt – az nem alapozza meg a bűncselekmény megállapítását, a sérelem a birtokháborítás, tehát a polgári jog körébe tartozik, és annak eszközeivel orvosolható. Vonatkozik ez a sértett lakásának jogosulatlan felnyitására is.
Ez utóbbi jogerős határozat ellen a terhelt terhére, anyagi jogi szabálysértésre hivatkozással, a megtámadott határozat hatályon kívül helyezése és a megyei bíróságnak új eljárásra történő utasítása érdekében a megyei főügyész terjesztett elő a törvényes határidő belül – 2000. január 14-én – felülvizsgálati indítványt.
A legfőbb ügyész az indítványt – az abban kifejtett indokokkal egyetértve – fenntartotta.
A terhelt védője a megtámadott határozat hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati indítvány alapos.
A Btk. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a rongálás elkövetési magatartása a megsemmisítés vagy megrongálás. Ez utóbbi az idegen dolog állagának olyan károsítását jelenti, amelynek folytán a dolog rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná válik. Az elkövetési magatartás szándékos, a kár mint eredmény tekintetében pedig a szándék eshetőleges is lehet.
Az ítélkezési gyakorlat következetes abban, hogy a rongálást illetően az osztatlan közös tulajdon a tulajdonostárs számára a mást megillető tulajdoni hányad mértékéig idegen, miként a másik tulajdonostárs kizárólagos használatában levő tulajdonrész is (BJD 1469). Nem kétséges, hogy a terhelt amikor – a helyreállítás és a visszaszerelés szándéka nélkül – az emeleti lakrész válaszfalait lebonttatta, megszüntette az abban levő vezetékeket, és a berendezési tárgyak egy részét eltávolíttatta, olyan beavatkozást végeztetett, amelynek folytán a sértett lakrésze ugyan egészében nem semmisült meg, ám rendeltetésszerű használatra alkalmatlanná vált. Minthogy ennek eredményeként a lakás állagában annak a korábbi állapotához képest értékcsökkenés következett be, nem kétséges, hogy kár is keletkezett. Az sem vitatható, hogy e kár mint eredmény tekintetében a terheltnél legalább az eshetőleges szándék megállapítható. Miután a terhelt magatartását a megyei bíróság is jogellenesnek találta, minthogy az adott esetben halaszthatatlan állagmegóvásról – arról, hogy a terhelt ezzel egy nagyobb kárral járó veszélyt hárított volna el – nem volt szó, a rongálás törvényi tényállásának minden eleme megvalósult.
Következésképpen a terheltnek a rongálás vádja alóli felmentésére a fentebb már hivatkozott anyagi jogi szabály megsértésével került sor.
Ugyancsak anyagi jogi szabálysértéssel – a Btk. 176. §-a (1) bekezdésének sérelmével – mentette fel a megyei bíróság a terheltet a magánlaksértés vétségének vádja alól is.
A büntetőjogilag védett lakás fogalmának nem ismérve, hogy az ténylegesen lakott legyen, mivel e védelem nem a lakás tényleges használatához, hanem a használathoz való joghoz kapcsolódik. A terheltnek a magatartása a sértettnek ezt a jogát sértette, ő ugyanis a lakásba bármikor jogosult volt beköltözni, vagy annak használatát másnak átengedni.
A megyei bíróság egyébként ezt a cselekményt is jogellenesnek találta, amely tényből jogi okfejtésének téves volta már önmagában is következett, mivel az egyébként tényállásszerű magatartás az elkövető terhére csak akkor nem róható, ha a bemenetel nem jogellenes. Ez pedig akkor áll fenn, ha annak alapja erősebb, mint az ún. házijog. Az adott ügyben viszont erről nem volt szó, mivel erre a terheltnek a polgári jog szabályai sem adtak lehetőséget.
Mindezekre tekintettel – a felülvizsgálati indítványban kifejtett érvekkel egyetértve – a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alkalmazásával hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot új másodfokú eljárás lefolytatására utasította. Ennek keretében értelemszerűen a terhelt terhére megállapítható elkövetői alakzatot – mindkét cselekményt illetően –, de a rongálási cselekmény minősítési kérdéseit is vizsgálni kell. (Legf. Bír. Bfv.IV.260/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás