BK BH 2002/88
BK BH 2002/88
2002.03.01.
I. A vád tárgyává tett olyan bűncselekmény, amelyet a bűnszervezetben elkövetés minősítő körülménye folytán a törvény öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztéssel fenyeget, olyan kiemelkedő tárgyi súlyú, amely miatt a terhelt szökésének, illetőleg az elrejtőzésének a veszélye általában reálisan fennáll, ezért ilyen esetben a vádlott előzetes letartóztatásának a fenntartása indokolt.
II. A bizonyítékok értékeléséről a bíróságnak az ügyet eldöntő érdemi határozatában kell számot adnia, mert az eljárás során feltárt valamennyi bizonyítékot a bizonyítási eljárás befejezése után kell egyenként és egymással összefüggésben értékelni;
a még folyamatban levő ügy tárgyalási szakaszában nem lehet állást foglalni az egyes bizonyítékok bizonyító erejéről, ezért az előzetes letartóztatásnak erre hivatkozással történő megszüntetése téves [Be. 5. § (3) bek., 92. § (1) bek a) és b) pont; Btk. 137. § 8. pont, 263/C. § (1) bek., 323. § (3) bek.; Be. 92. § (1) bek. a) és b) pont].
A megyei főügyész vádiratában 2001. február 6-án a megyei bíróság előtt vádat emelt az I. r. vádlott és 23 társa ellen.
Az I. r. vádlottat mint többszörös visszaesőt és a II. r. vádlottat a Btk. 263/C. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, társtettesként elkövetett bűnszervezet létrehozása bűntettével, 4 rb. a Btk. 323. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan, bűnszervezet tagjaként és társtettesként elkövetett zsarolás bűntettével, a II. r. vádlottat pedig ezen túlmenően részben mint bűnsegédet, továbbá a Btk. 282. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (8) bekezdés első fordulata szerint minősülő kábítószerrel visszaélés vétségével vádolta.
Ugyancsak a bűnszervezet tagjaként elkövetett zsarolás volt a vád az ügyben megvádolt többi vádlott esetében is.
A megyei bíróság a 2001. február 8-án, a tárgyalás előkészítése körében hozott végzésével a vádlottak előzetes letartóztatását az ügydöntő határozat kihirdetéséig fenntartotta.
A legfelsőbb Bíróság a 2001. március 9-én kelt végzésével a megyei bíróság kényszerintézkedések tárgyában hozott végzését helybenhagyta.
A megyei bíróság a bizonyítási eljárás során a 2001. április 25-én kelt végzésével a IX. r., a XII. r., a XV. r. és a XVII. r. vádlottak előzetes letartóztatását az azonnali szabadlábra helyezésük mellett megszüntette, egyben az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., a VIII. r., a X. r. és a XVI. r. vádlottak szabadlábra helyezés iránti kérelmét elutasította, majd a 2001. július 13-án kelt végzésével az utóbb említett vádlottak előzetes letartóztatását a szabadlábra helyezésük mellett megszüntette, egyben e vádlottakkal szemben ügydöntő határozatának kihirdetéséig lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
A végzés ellen az ügyész az I. r., a II. r., a III. r., a IV. r., az V. r., a VIII. r. és a X. r. vádlottak tekintetében az előzetes letartóztatás megszüntetése és lakhelyelhagyási tilalom elrendelése miatt az előzetes letartóztatás elrendelése érdekében fellebbezést jelentett be.
A legfőbb ügyész az ügyészi fellebbezést fenntartva indítványozta az említett vádlottak előzetes letartóztatásának elrendelését.
Az ügyészi fellebbezés alapos.
A rendelkezésre álló bűnügyi iratokból kitűnően a megyei bíróság a végzésének indokolásában az előzetes letartóztatás megszüntetését a következő indokokra alapította:
– A 2001. március 29-től július 13-ig megtartott folytatólagos tárgyaláson a bizonyítási eljárást túlnyomó részt lefolytatta, a tanúkat szinte kivétel nélkül meghallgatta, ezért a tanúk befolyásolására és ezzel a büntetőeljárás sikeres lefolytatásának megakadályozására az érintett vádlottaknak a továbbiakban már nincs lehetőségük.
– A büntetőeljárás bírói szakaszában nem a vádlottak, hanem az ügyben szereplő tanú próbált meg vagyoni előny megszerzése érdekében más tanút befolyásolni. Továbbá a tanúk egyike – a felmerült adatok szerint – tisztázatlan kapcsolatot tartott fenn az ügyet vizsgáló rendőrtiszttel.
– A bizonyítás előrehaladtával bizonyos bizonyítékok bizonyító ereje lényegesen változott.
Mindezekre tekintettel az ügy tárgyalási szakában a bíróság a kényszerintézkedés legsúlyosabb formájának fenntartását nem tartotta indokoltnak, ezért azt a Be. 96. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján megszüntette.
A 2001. július 13-i tárgyaláson hozott, előzetes letartóztatást megszüntető végzés indokolásában felhozott az az érv, hogy a bizonyítási eljárást túlnyomó részt a megyei bíróság már lefolytatta, azért nem helytálló, mert az írtakból kitűnően 2001. szeptember 27-től október 12-ig további 10 tárgyalási napot tűzött ki a megyei bíróság a bizonyítási eljárás lefolytatására. A további bizonyítás miatt, a vádlottak terhére rótt bűncselekmények jellege folytán a tanúk befolyásolásának veszélye fennáll, és a büntetőeljárás megnehezítésének veszélyétől változatlanul alapos okkal tartani lehet. Az ügyben már eddig is észlelhető volt a tanúk befolyásolására irányuló törekvés, sőt még fenyegetettség is. Az egyik tanút az élettársa mobiltelefonján keresztül megöléssel fenyegettek, és ezért személyi védelmet kért.
Merőben szokatlan, hogy a büntetőeljárásban a védő a tanúk tárgyaláson kívüli magatartásával kapcsolatosan gyűjtött adatokat csatol be. A meghatalmazott védő megállapítást tett arra, hogy az egyik tanú – szerinte – milyen bűncselekményeket követett el. Egyben kijelentette, hogy a tanú ellen feljelentést fog tenni. A feljelentés kilátásba helyezése a törvényes figyelmeztetés után terhelő vallomást tevő tanú befolyásolására alkalmas. E körben a Legfelsőbb Bíróság rámutat, hogy mindez nem egyeztethető össze a védőnek a büntetőeljárásban biztosított jogosultságaival.
A végzés indokolásában megjelölt tanú és az ügyet vizsgáló rendőrtiszt tisztázatlan kapcsolata az előzetes letartóztatással érintett vádlottakkal nincs összefüggésben. Egyébként sem áll rendelkezésre e tekintetben hitelt érdemlő adat. E tanúra utalás azért is téves, mert a szabadlábra helyezett vádlottak terhére rótt bűncselekménnyel e tanúnak nincs kapcsolata. A végzés indokolásában felhozott az a megállapítás, hogy a bizonyítékok bizonyító ereje lényegesen változott, azért nem helytálló, mert idő előtti ennek megállapítása. A bizonyítékok bizonyító erejéről akkor van lehetőség megalapozottan dönteni, ha a bíróság valamennyi bizonyítékot beszerezte, és azokat egyenként és összességében megvizsgálja és értékeli. Erre pedig a bíróságnak az érdemi határozat meghozatalakor van lehetősége.
A rendelkezésre álló bizonyítási anyag alapján az előzetes letartóztatással érintett vádlottak terhére a vád kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmény. Az eljárás jelenlegi szakaszában a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozottan kiemeli, hogy amikor a bűnszervezet az ügyben vádként szerepel – a büntetés 5-10 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett – általában fennáll a veszélye e bűncselekmény súlyossága folytán a szökésnek, illetve az elrejtőzésnek.
A Be. 9. §-ának (2) bekezdése szerint a bíróság kötve van az ügyészi vádhoz, köteles elbírálni a vád tárgyává tett tényeket. Kétségtelen, hogy a vád – figyelemmel a Be. 209. §-ában foglaltakra – az eljárás során megváltozhat, az adott ügyben azonban az ügyész a vádat nem változtatta meg.
Mindezekre tekintettel tévedett az első fokon eljárt megyei bíróság a vádlottak előzetes letartóztatásának megszüntetésében, ezért a végzés e rendelkezéseit a Legfelsőbb Bíróság megváltoztatta, és a Be. 92. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjaira alapítottan az ügyészi fellebbezéssel érintett vádlottak előzetes letartóztatását ismételten elrendelte, mert a kényszerintézkedés okai jelenleg is fennállanak. (Legf. Bír. Bf.V.2494/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás