883/B/2002. AB határozat
883/B/2002. AB határozat*
2004.10.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 36/A. § (3) bekezdése második mondatának alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvénynek (a továbbiakban: Szja.) a – 2002. évi XLII. törvény 11. §-ával megállapított – 36/A. § (3) bekezdése azon rendelkezését véli alkotmányellenesnek, amely kizárólag a törvényben meghatározott minisztériumok által kiírt pályázat keretében megszerzett számítógépre, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított összegek esetében teszi lehetővé az összevont adóalapnak (ezen összegekkel történő) csökkentését. Nézete szerint a támadott rendelkezés minisztériumi pályáztatást előíró része azzal, hogy korlátozza a beszerzési forrásokat, sérti az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdését. Továbbá a kifogásolt szövegrész – figyelemmel a törvény indokolásában foglaltakra – álláspontja szerint sérti az Alkotmány 57. § (2) bekezdését.
Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor észlelte, hogy az egyes pénzügyi tárgyú törvények jogharmonizációs célú módosításáról szóló 2004. évi XXVII. törvény 22. §-a – többek között – az Szja. 36/A. § (3) bekezdését 2004. július 1-jével új szöveggel állapította meg. Az indítvánnyal támadott Szja. 36/A. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezést az új szöveggel megállapított Szja. 36/A. § (3) bekezdése – az indítvány szempontjából – változatlan tartalommal szabályozza. Az Alkotmánybíróság ezért eddigi gyakorlatát követve, miszerint ha az indítványban megjelölt jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben szintén tartalmazza a sérelmezett rendelkezést, akkor az új rendelkezés tekintetében folytatja az eljárást (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.), az Szja. 36/A. § (3) bekezdésének a határozat meghozatalakor hatályos rendelkezéseiben foglalt, kifogásolt minisztériumi pályáztatást előíró szövegrész alkotmányosságát vizsgálta.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályi rendelkezések:
1. Alkotmány:
„9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”
„57. § (2) A Magyar Köztársaságban senki sem tekinthető bűnösnek mindaddig, amíg büntetőjogi felelősségét a bíróság jogerős határozata nem állapította meg.”
2. Szja.:
2.1.: Az Szja. 36/A. § (3) bekezdésének 2003. január 1-jétől 2003. december 31-ig hatályban volt rendelkezései:
„(3) A pedagógus, az oktató, a hallgató, a felnőttképzésben részt vevő magánszemély, valamint az a magánszemély, akinek gyermeke nappali rendszerű iskolai oktatásban vagy a felsőoktatásról szóló törvényben felsorolt felsőoktatási intézményben hitelesített iskolai rendszerű első alapképzésben vesz részt, az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (vásárlására, bérletére, lízingelésére) fordított összeggel, ha a megszerzés a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium vagy az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében történik. Az adókedvezmény alapját és összegét a vételárat, a bérleti díjat, illetve a lízingdíjat tartalmazó, a magánszemély nevére kiállított számla bizonyítja.”
2.2.: Az Szja. 36/A § (3) bekezdésének az indítvány elbírálásakor hatályos rendelkezései:
„36/A. § (3) A magánszemély az összevont adóalap adóját csökkentheti az adóévben általa számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére (ide nem értve a lízing, a részletvétel, a bérlet vagy más hasonló szerződés keretében történő szerzést) fordított kiadás 50 százalékával, de legfeljebb évi 60 ezer forinttal. Az adókedvezményre olyan eszköz megszerzése jogosít, amelyet a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, az Informatikai és Hírközlési Minisztérium és az Oktatási Minisztérium által kiírt pályázat keretében kiválasztott szállítók, valamint az e szállítók által a pályázatnak megfelelően bevont közreműködők értékesítenek, és amely eszköz szerepel a pályázatba bevont eszközöknek a pályázatot kiíró által elektronikus formában nyilvánosan meghirdetett listáján. A kedvezmény alapját és összegét az eszköz forgalmazója (a szállító, a közreműködő) által kiállított igazolás bizonyítja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy – az Szja-nak az összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmények közül – a magánszemély számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzésére fordított egyes kiadásainak kedvezményére vonatkozó, pályáztatást előíró azon szabálya, amely adókedvezményre csak abban az esetben jogosítja a magánszemélyt, ha számítógép, számítástechnikai eszköz megszerzése meghatározott minisztériumok által kiírt pályázatok keretében kiválasztott szállítók, valamint az e szállítók által a pályázatnak megfelelően bevont közreműködők által került értékesítésre, sérti-e az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat.
1.1. Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése rögzíti, hogy Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 9. § (1) bekezdésével összefüggésben több ízben kifejtette, hogy a piacgazdaság alkotmányos feladat, amely a jogállamiság alapintézményeivel való összefüggésein kívül irreleváns minden alkotmányossági vizsgálatnál. A piacgazdasághoz senkinek sincs joga, reá alapjogsérelem nem alapítható. Ebből következően egyes jogszabályi rendelkezések közvetlenül a piacgazdaság alkotmányos elvét nem sérthetik, reá közvetlenül alkotmányossági kifogás nem alapítható (1524/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 655.; 668/B/1996. AB határozat, ABH 1996, 637.).
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó által támadott rendelkezés és az Alkotmány 9. § (1) bekezdése között nem állapítható meg alkotmányjogi szempontból értékelhető összefüggés, ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a tekintetben elutasította.
1.2. Az indítványozó álláspontja szerint az Szja. 36/A. § (3) bekezdésének az a rendelkezése, amely az adókedvezmény igénybevételét csupán a „minisztériumi pályáztatás” keretében történő számítástechnikai eszköz beszerzése esetében teszi lehetővé, sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében rögzített vállalkozás jogát.
Az Alkotmánybíróság a vállalkozás szabadságával kapcsolatban több döntésében kifejtette, hogy a vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog egyik aspektusa, amely a vállalkozások számára az állam által megteremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének – alkotmányosan korlátozható (szakmai szempontok által motiváltan korlátozott) – biztosítását jelenti: „A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent – de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást.” [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341–342.]
Jelen esetben az indítványozó által támadott rendelkezés – az Szja. 36/A. § (3) bekezdése – egy adókedvezményt megállapító rendelkezés, amely a magánszemélyek összevont adóalap adóját csökkentő kedvezmény igénybevételét meghatározott feltételek fennállása esetében (amennyiben számítógép, számítástechnikai eszköz meghatározott minisztériumi pályázatok keretében kiválasztott szállítói, illetve ilyen keretek között bevont forgalmazói értékesítéssel kerül megszerzésre) teszi lehetővé.
Az Alkotmánybíróság már számos határozatában foglalkozott az adókedvezmények alkotmányossági összefüggéseivel. Ennek során elvi jelentőséggel állapította meg, hogy az állam által biztosított e kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Kifejtette továbbá, hogy a kedvezményekre vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak vizsgálata tartozik, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével. Az Alkotmánybíróság nem jogosult a jogalkotói mérlegelés célszerűségi, pl. gazdaságpolitikai szempontú felülbírálatára. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
Jelen ügyben az indítványozó által támadott szabályozás nem sérti a vállalkozáshoz való jogot, mivel az nem a vállalkozás megválasztásával és annak gyakorlásával összefüggésben, hanem az adózással, ezen belül pedig az adókedvezményekkel összefüggésben tartalmaz rendelkezéseket. Az pedig, hogy a jogalkotó az adókedvezményre való jogosultságot milyen feltételrendszer fennállásához köti, az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata szerint – az Alkotmány keretei között – a jogalkotó kompetenciájába tartozó kérdés.
Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
2. Az indítványozó az Szja. 36/A. § (3) bekezdésének a minisztériumi pályáztatást előíró rendelkezése folytán sérülni vélte továbbá az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében rögzített ártatlanság vélelmét mint alkotmányos alapjogot.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az indítványozó érvelése alapján támadott szabályozás az Alkotmány 57. § (2) bekezdésében foglaltakkal nem hozható érdemi összefüggésbe. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggések hiánya az indítvány elutasítását eredményezi (698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716–717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523–524.), ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2004. október 12.
Dr. Holló András s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k., Dr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kukorelli István s. k.
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszkyné
Dr. Strausz János s. k., dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás