925/B/2002. AB határozat
925/B/2002. AB határozat*
2008.05.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Kőbányai Önkormányzatnak az Önkormányzat tulajdonában álló közutak és a közutak részét képező járdák burkolatbontási tilalmának, valamint a felbontott burkolatok helyreállításának szabályozásáról szóló 13/1998. (III. 24.) rendelete 3–4. §-ai alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a Budapest Kőbányai Önkormányzat 13/1998. (III. 24.) rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3–4. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a támadott rendelkezések, amelyek az út- és járdaburkolat felbontása esetén a helyreállítási kötelezettség mértékét írják elő, sértik az Alkotmány 44/A. § (2) bekezdését, mivel magasabb szintű jogszabályokkal ellentétes szabályozást tartalmaznak. Ugyanis – attól függően, hogy az út és járda felbontása tilalmi időben vagy azon kívül történik – olyan mértékű helyreállítási kötelezettséget írnak elő, amely lényegesen, sokszor többszörösen meghaladja a ténylegesen okozott kárt. A kártalanítási kötelezettséget a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 102. § (1) és 108. § (1) bekezdése írja elő, módjára nézve pedig a Ptk. 355. § (1) bekezdése elsődlegesen az eredeti állapot helyreállításának kötelezettségét írja elő. Az indítványozó álláspontja szerint az Ör.-ben előírt helyreállítási kötelezettség lényegesen meghaladja az eredeti állapot helyreállításának Ptk.-ban előírt kötelezettségét. A speciális szabályként érvényesülő, a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 36. § (1) bekezdése a közút nem közlekedési célú használatához feltételek kötését teszi lehetővé, 37. § (2) bekezdése pedig hozzájárulás hiányában vagy a feltételektől való eltérés esetén a közút kezelőjét feljogosítja az eredeti állapot helyreállításának követelésére. A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény végrehajtásáról szóló 30/1988. (IV. 21.) MT rendelet (a továbbiakban: Kktvhr.) 27–29. §-ai sem teszik lehetővé az indítványozó szerint, hogy a ténylegesen okozott kárt sokszorosan meghaladó mértékben kötelezzék a közutat nem közlekedési céllal használó személyt (szervezetet) a közút helyreállítására. Mindezek alapján az indítványozó kérte az Ör. támadott 3–4. §-ai megsemmisítését.
II.
Az indítvánnyal érintett jogszabályok a következők.
1. Az Alkotmány felhívott rendelkezései:
„44/A. § (2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal.”
2. A Ptk. felhívott szabályai:
„102. § (1) Ha közérdekű munkálatok elvégzése, állatok befogása, az áthajló ágak gyümölcsének összegyűjtése, az ágak és gyökerek eltávolítása céljából vagy más fontos okból szükséges, a tulajdonos kártalanítás ellenében köteles a földjére való belépést megengedni.”
„108. § (1) Az ingatlan tulajdonosa tűrni köteles, hogy az erre külön jogszabályban feljogosított szervek – a szakfeladataik ellátásához szükséges mértékben – az ingatlant időlegesen használják, arra használati jogot szerezzenek, vagy a tulajdonjogát egyébként korlátozzák. Ebben az esetben az ingatlan tulajdonosát az akadályoztatás (korlátozás) mértékének megfelelő kártalanítás illeti meg.”
„355. § (1) A kárért felelős személy köteles az eredeti állapotot helyreállítani, ha pedig az nem lehetséges, vagy a károsult azt alapos okból nem kívánja, köteles a károsult vagyoni és nem vagyoni kárát megtéríteni.”
3. A Kkt. indítvánnyal érintett rendelkezései:
„36. § (1) A közút felbontásához, annak területén, az alatt vagy felett építmény vagy más létesítmény (a továbbiakban együtt: építmény) elhelyezéséhez, a közút területének egyéb nem közlekedési célú elfoglalásához (a továbbiakban együtt: nem közlekedési célú igénybevétel) a közút kezelőjének a hozzájárulása szükséges. A hozzájárulásban a közút kezelője feltételeket írhat elő.”
„37. § (1) A közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért – az úttesten kívül végzett közműépítési vagy fenntartási munka kivételével – igénybevételi díjat kell fizetni.
(2) Ha a közutat nem közlekedési célból a kezelő hozzájárulása nélkül, vagy a hozzájárulásban előírt feltételektől eltérően vették igénybe, a közlekedési hatóság – a közút kezelőjének kérelme alapján – az igénybe vevőt az eredeti állapot helyreállítására, a hozzájárulásban előírt feltételek betartására, illetve a közút állagának védelme és a forgalom biztonsága érdekében szükséges intézkedések megtételére kötelezheti, továbbá pótdíj fizetésére kötelezi.
(3) Ha a közút úttesten kívüli területét közmű építése vagy fenntartása céljából a kezelő hozzájárulása nélkül vagy a hozzájárulásban foglaltaktól eltérően vették igénybe, az (1) bekezdésben meghatározott díjat meg kell fizetni, és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell alkalmazni.
38. § Kezelői hozzájárulás nélkül a közút nem közlekedési célból abban az esetben vehető igénybe (a továbbiakban: rendkívüli igénybevétel), ha az közmű, közműalagút, vasútüzemi berendezés, távközlési vezeték vagy csővezeték halasztást nem tűrő kijavítása, árvíz- vagy belvízvédekezés, helyi vízkárelhárítás vagy elemi csapás miatt szükséges.”
4. A Kktvhr. érintett szabályai:
„27. § (1) A közút nem közlekedési célú igénybevételéhez a kezelői hozzájárulás eljárási szabályait a gazdasági és közlekedési miniszter (a továbbiakban: miniszter) állapítja meg.
(2) Országos közút igénybevétele esetén az igénybevételi díj összegét, valamint a díj és a pótdíj fizetésének módját – az elfoglalt, illetőleg felbontott közúti terület forgalmi jelentőségére és nagyságára figyelemmel – a miniszter állapítja meg. A pótdíj legfeljebb az igénybevételi díj tízszerese lehet.
(3) A közút nem közlekedési célú igénybevételének feltételeiről szóló hozzájárulásában – a közút állagának védelme, illetve a közúti közlekedés biztonsága érdekében – a közút kezelője előírhatja
a) az igénybevétel idejére képviselőjének személyes jelenlétét (a továbbiakban: szakfelügyelet), továbbá azt, hogy
b) az igénybevétel miatt szükséges ideiglenes forgalomszabályozást és a burkolat – részben vagy egészben történő – helyreállítását kizárólag a közút kezelője végezheti el.
(4) A szakfelügyeletért, az ideiglenes forgalomszabályozásért, illetve a burkolat helyreállításáért a közút kezelője a ténylegesen felmerült, szükséges költségeit (munka, anyag, utazás, szállítás és közvetlen irányítás költsége) számolhatja fel. A költséget az igénybe vevő számla alapján 15 napon belül köteles a közút kezelője részére megtéríteni.
(5) A közút nem közlekedési célú igénybevétele esetében az igénybe vevőnek a közútkezelői hozzájárulás jogosítottját kell tekinteni.
28. § (1) A közút rendkívüli igénybevételét az igénybe vevő köteles a közút kezelőjének – az igénybevétel megkezdése előtt, de legkésőbb azzal egyidejűleg – bejelenteni, az élet- és vagyonbiztonság érdekében szükséges intézkedéseket megtenni, és az igénybe vett útterületet a közút kezelőjének előírásai szerint helyreállítani.
(2) A bejelentés elmulasztását úgy kell tekinteni, hogy a közutat az előírt hozzájárulás nélkül vették nem közlekedési célból igénybe.
29. § (1) Ha a nem közlekedési célú vagy a rendkívüli igénybevétel miatt a helyreállítás befejezésétől számított 3 éven belül a közúton süllyedés vagy más hiba keletkezik, a közútkezelői hozzájárulás jogosultja – amennyiben lakóhelye vagy székhelye ismeretlen, a közút területén (alatt) elhelyezett létesítmény tulajdonosa (üzemeltetője) – köteles azt kijavítani. Ha a kötelezettségének felszólításra sem tesz eleget, a közlekedési hatóság – a közút kezelőjének kérelmére – a süllyedés vagy hiba kijavítását rendelheti el.
(2) Ha az (1) bekezdésben szabályozott eljárás során szakértő kirendelése válik szükségessé, a szakértő költségeinek előlegezésére a kérelmező, viselésére pedig az köteles, aki az eljárásra okot adott.”
5. Az Ör. támadott rendelkezései:
„3. § (1) Az ötéves burkolatbontási tilalom hatálya alá tartozó utak és járdák felbontása esetén a helyreállítási kötelezettséget az alábbiak szerint kell teljesíteni:
a) Utaknál: a bontott forgalmi sáv teljes kopórétegét a bontáshoz legközelebb eső víznyelőtől a bontással ellentétes irányban lévő vízválasztóvonalig, az út tengelyével párhuzamosan mérve. Abban az esetben, ha az út vízelvezetését nem kiépített víznyelő biztosítja, akkor a forgalmi sáv teljes kopórétegét a munkaárok szélétől számítva 15–15 m hosszan kell helyreállítani.
b) Járdáknál: a bontási hosszban a teljes járófelületet újjá kell építeni.
(2) Az (1) bekezdés szerint meghatározott módon történő helyreállítási kötelezettség akkor is fennáll, a burkolatbontásra rendkívüli eset fennállása miatt került sor. A rendkívüli eseteket a R. 1. §-ának (2)–(3) bekezdése szabályozza.
4. § Az ötéves burkolatbontási tilalom alatt nem álló utak, járdák esetében a helyreállítási kötelezettséget az alábbiak szerint kell teljesíteni:
(1) Az időszakos, november 15 – március 15-ig terjedő tilalmi idő alatt:
– utaknál: a 3. § (1) bekezdés a) pontja szerint,
– járdáknál: nyomvonalas bontásnál, a bontási hosszban a teljes járófelületet újjá kell építeni, egy-egy ingatlan közmű bekötéséhez kapcsolódó bontás esetén, a munkaárok szélétől számított 5–5 méter hosszban a teljes járófelületet kell újjáépíteni.
(2) Az 1. § (1) bekezdése hatálya alá tartozó tilalmi időszakon kívül az 1988. évi I. tv. 36. § (1) bekezdés szerinti, az út kezelőjének hozzájárulásában a helyreállítás módját az alábbiak szerint kell előírni:
a) Utaknál: a forgalmi sáv szélességének 30%-át meghaladó bontása esetén, a bontási hosszban a teljes kopóréteget, amennyiben a bontás az 50%-ot meghaladja a teljes útszerkezetet újjá kell építeni.
b) Járdáknál: a járda szélességének 30%-át meghaladó bontása esetén a bontási hosszban a teljes járófelület, amennyiben a bontás az 50%-ot meghaladja a teljes járdaszerkezetet újjá kell építeni.”
III.
Az indítvány a következők szerint megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság 36/2002. (VII. 19.) AB határozatában (a továbbiakban: Abh.) már vizsgálta az Ör. alkotmányosságát. E határozatában az Alkotmánybíróság elutasította a Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala vezetőjének azt az indítványát, amelyben sérelmezte, hogy az önkormányzat felhatalmazás nélkül alkotta meg a rendeletét, valamint hogy a jogorvoslathoz való jogot sértette volna az Ör.-ben előírt engedélyezés rendje. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy képviselő-testületnek jogában áll az önkormányzat tulajdonosi jogainak gyakorlása körében a tulajdonában lévő közút felbontása és helyreállítása tekintetében a központi jogszabályokat kiegészítő szabályokat alkotni. (ABH 2002, 583, 586.) Jelen ügy indítványozója azonban más érvek alapján kérte az Ör. 3–4. §-ai alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065., a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja alapján akkor van helye ítélt dolog miatt az eljárás megszüntetésének, ha „az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos jogszabály (jogszabályi rendelkezés) felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az alkotmánynak ugyanarra a §-ára, illetőleg alkotmányos elvére (értékére) – ezen belül – azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértést megállapítani”. Mivel jelen ügyben ez nem volt megállapítható, az Alkotmánybíróság az Ör. 3–4. §-ának alkotmányosságát érdemben vizsgálta. Mindazonáltal az Abh.-ban kifejtettek jelen ügyben is megfelelően irányadók.
2. Az Alkotmánybíróság az Abh.-ban már megállapította: van jogalkotási felhatalmazása az önkormányzatnak arra, hogy a tulajdonába tartozó utak és járdák tekintetében a bontási tilalmat és helyreállítási kötelezettséget jogszabályi formában előírja. (ABH 2002, 583, 586.) Az Ör. tárgyi hatálya alá tartozó utak és járdák köztulajdonban, a Budapest Kőbányai Önkormányzat tulajdonában vannak. Az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés b) pontja alapján a képviselő-testület gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonosi jogokat. Ebből következően az adott terület tulajdonosaként az önkormányzat alkothat olyan tartalmú rendeletet, amely a tulajdona védelmével, esetleges helyreállítási kötelezettségével kapcsolatos.
Az önkormányzat tulajdonába tartozó közterületek használati díjával kapcsolatosan az Alkotmánybíróság a 46/B/1996. AB határozatában a következőkre mutatott rá: „Aki viszont meghatározott közterületet engedély alapján birtokba vehet, előnyhöz jut. Ennek az előnynek az ellenértéke a közterület-használati díj. A díj mértékének a megállapítása során a képviselő-testület egyrészt az önkormányzat tulajdonosi érdekeit érvényesíti, másrészt közhatalmi megbízatásában városrendezési tervek előírásait érvényesítve, továbbá a városképi, műemlékvédelmi, közegészségügyi, köztisztasági, kereskedelmi, turisztikai stb. szempontokat mérlegelve közérdekű lakossági igényeket elégít ki, azaz alkotmányos feladatkörében jár el.” (ABH 1996, 753, 755.) Ez a határozat hangsúlyozta azt is, hogy az önkormányzat a közterület-használati díjat tulajdonosként teszi közzé, ez a díj szerződési ajánlat. Az ajánlat elfogadása nem kötelező, szerződéskötési kényszer nem áll fenn. A feltételek minden igénylőre nézve egyformák. (ABH 1996, 753, 756.)
A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 8. § (1) bekezdése szerint „A települési önkormányzat feladata a helyi közszolgáltatások körében különösen: (...) a helyi közutak és közterületek fenntartása (...). Az Ötv. 8. § (4) bekezdése szerint pedig „A települési önkormányzat köteles gondoskodni (...) a helyi közutak (...) fenntartásáról (...)”. Ebből következően – hasonlóan a közterület-használati díj kapcsán megállapítottakhoz – mindaddig, amíg az út nem közlekedési célú használatára (pl. felbontására) úgy kerül sor, hogy használó nem esik szerződéskötési kötelezettség alá, az Ör. tulajdonosként és a közutak fenntartására törvény által kötelezettként, alkothat olyan tartalmú rendeletet, amely meghatározza: milyen helyreállítási kötelezettséget fogad el a tulajdonában álló utak és járdák nem közlekedési célú használata esetén. Ezt támasztja alá az Abh. azon megállapítása is, hogy az Ör. nem a közút kezelőjének hatósági jogkörét vonja el, hanem a tulajdonosi önkormányzat a saját tulajdonában lévő közutak vonatkozásában éppen hogy eleget tesz a Kkt. 8. § (1) bekezdés h) pontjában előírt – a közúthálózat fejlesztésére, fenntartására és üzemeltetésére vonatkozó – önkormányzati feladatának. Mindaddig, amíg a közút nem közlekedési célú használata a tulajdonosi önkormányzat és a vele szabadon jogviszonyra lépő használó közötti jogviszonyban valósul meg, az Ör. – a törvények keretein belül – jogosult akár a támadott tartalommal is szabályozni e jogviszonyt.
Az indítványozó azt állította, hogy az Ör. támadott szabályai azért alkotmányellenesek, mert az eredeti állapot helyreállítására való kötelezettség mértékét túlságosan magasan határozták meg, s ez sérti a Ptk. 355. § (1) bekezdését. A támadott szabály azonban a fentebb kifejtettek miatt nem összevethető a kártalanítási kötelezettséget megállapító Ptk. szabállyal. Önmagában az, hogy a tulajdonosi önkormányzat megjelöli: milyen helyreállítási kötelezettséget tart indokoltnak a tulajdona – akár jogszerű – megrongálása esetére, nem áll összefüggésben a Ptk. 355. § (1) bekezdésével, ezért nem is sértheti azt. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 2008. május 27.
|
|
Dr. Holló András s. k., |
Dr. Kiss László s. k., |
||
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
||
|
|
||||
|
Dr. Kovács Péter s. k., |
||||
|
alkotmánybíró |
||||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás