10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet
10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet
az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről1
A környezet védelmének általános szabályairól szóló – többször módosított – 1995. évi LIII. törvény 89. §-a (3) bekezdésében, valamint a 110. §-a (8) bekezdésének d), j) és m) pontjaiban kapott felhatalmazás alapján – az érdekelt miniszterekkel egyetértésben – a következőket rendelem el:
A rendelet hatálya
1. § (1) E rendelet hatálya kiterjed valamennyi helyhez kötött 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezés
a) építésére, létesítésére (a továbbiakban együtt: létesítés),
b) működésére, üzemeltetésére,
c) légszennyező anyag kibocsátására,
d) létesítőjére, üzemeltetőjére.
(2) E rendelet hatálya nem terjed ki
a) a hulladékégető és hulladék együttégető művekre;
b) az égéstermékeket a gyártási folyamatokban közvetlenül felhasználó berendezésekre;
c) az égéstermékeket tárgyak, illetőleg anyagok közvetlen hevítésére, szárítására vagy bármely más kezelésére hasznosító berendezésekre (például újrahevítő kemencékre, hőkezelő kemencékre);
d) az utóégető berendezésekre, különösen a tüzelés füstgázainak tisztítására tervezett bármely műszaki berendezésre, amelyet nem különálló tüzelőberendezésként működtetnek;
e) a katalitikus hőbontás (krakkolás) katalizátorait regeneráló berendezésekre;
f) a kénhidrogént kénné átalakító berendezésekre;
g) a vegyipari reaktorokra;
h) a kokszoló kemencékre;
i) a Cowper-féle léghevítőkre;
j) a közúti járművek, hajók vagy repülőgépek hajtására szolgáló bármely műszaki berendezésre;
k) a tengeri olajfúrótornyokon alkalmazott gázturbinákra;
l) a dízel-, benzin- vagy gázüzemű helyhez kötött motorokkal működtetett berendezésekre;
m) a tüzeléstechnikai eljárások továbbfejlesztése céljából kutatásra, fejlesztésre, tesztelésre (ellenőrzésre) használt kísérleti, próbaüzemi berendezésekre, azok üzemeltetésére.
Értelmező rendelkezések
2. § (1) E rendelet alkalmazásában
a) tüzelőberendezés: az a berendezés (kazán, gázturbina), amelyben tüzelőanyagot égetnek el a keletkező hő hasznosítása céljából;
b) kazán: olyan tüzelőberendezés, amelyben tüzelőanyagot égetnek el víz felmelegítése vagy gőzzé alakítása céljából azért, hogy azok ilyen módon megnövelt energiatartalmát fűtésre, vagy más célra, általában gőzturbinában mechanikai munkává történő átalakításra használják;
c) gázturbina: olyan forgó gép, amelyben a tüzelőanyag elégetése során keletkező gázok energiatartalmát alakítják mechanikai energiává, és amelynek fő elemei: a kompresszor, az égőkamra, amelyben a tüzelőanyag elég, és a turbina, amelyben az energiaátalakítás végbemegy;
d)2 tüzelőanyag: olyan szilárd halmazállapotú (szén, széntermék, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos szilárd anyag, biomassza), folyékony halmazállapotú (fűtőolaj, tüzelőolaj, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos folyékony anyag), vagy gáz halmazállapotú (éghető gáz, földgáz, szénlepárlással vagy elgázosítással előállított gáz, valamint egyéb, tüzelőanyagnak minősített, szabványos gáznemű anyag: kamragáz, kohógáz) anyag, amelyet tüzelőberendezésben égetnek el, kivéve a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001. (VII. 18.) KöM rendelet 1. és 2. számú mellékletében felsorolt hulladékokat, valamint a hulladékok égetéséről szóló jogszabály3 szerinti hulladékgázt;
e) biomassza: minden, az energiatartalmának hasznosítása céljából tüzelőanyagként felhasználható, nem szennyezett, illetve vegyi anyaggal nem kezelt, részben vagy teljes egészében mezőgazdasági vagy erdészeti eredetű növényi anyag, továbbá az alább felsorolt, tüzelőanyagként felhasznált hulladék:
ea) mezőgazdasági és erdészeti eredetű növényi hulladék,
eb) az élelmiszer-feldolgozó iparból származó növényi hulladék, ha a termelt hőt hasznosítják,
ec) cellulózgyártásból és cellulózból készült papír gyártásából származó rostos növényi hulladék, ha annak együttégetése a termelés helyszínén történik és a termelt hőt hasznosítják,
ed) parafa hulladék,
ee) fahulladék, kivéve azt a gyártási, építési és különösen a bontási fahulladékot, amely halogéntartalmú szerves vegyületeket vagy nehézfémeket tartalmaz vagy tartalmazhat annak következtében, hogy a fát korábban tartósítószerrel kezelték vagy bevonattal látták el;
f) vegyes tüzelésű berendezés: olyan tüzelőberendezés, amely egyidejűleg vagy felváltva két- vagy többfajta, illetőleg különböző halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltethető;
g) új tüzelőberendezés: az a tüzelőberendezés, amelyre létesítési engedélyt a kérelmező e rendelet hatálybalépését követően kap, valamint a levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés;
h)4 levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés: az a berendezés, amelynek az élettartama a rajta elvégzett, levegővédelmi célú átalakítások következtében legalább 10 évvel meghosszabbodik, vagy névleges bemenő hőteljesítménye legalább 50 MW-tal bővül, ha a felújítás a tüzelőberendezés névleges bemenő hőteljesítményének legalább 50%-ára hatással van;
i) névleges bemenő hőteljesítmény: az adott tüzelőberendezés hatósági határozatban (engedélyben) rögzített névleges teljesítményén történő üzemeltetéshez szükséges, a tüzelőberendezésbe egységnyi idő alatt bevitt tüzelőanyag hőtartalma megawattban (MW) kifejezve;
j) füstgáz: a tüzelőberendezésből kéményen vagy füstcsatornán át elvezetett gáz állapotú anyag, amely szilárd, folyékony vagy gáz halmazállapotú légszennyező anyagokat tartalmaz. A száraz füstgáz térfogatáramát normál állapotban, azaz 273 K hőmérsékleten és 101,3 kPa nyomáson, a vízgőztartalomra vonatkozó korrekció elvégzése után Nm3/h mértékegységben kell megadni (normál állapotú, száraz füstgáz);
k) kéntelenítési arány: a tüzelőberendezésben vagy annak kiegészítő berendezésében (pl. füstgáz-kéntelenítőben) adott időtartam alatt leválasztott kén tömegének ugyanazon időtartam alatt a tüzelőberendezésbe bejuttatott és felhasznált tüzelőanyagban lévő összes kén tömegéhez viszonyított aránya, százalékban kifejezve.
(2) A névleges bemenő hőteljesítmény meghatározása szempontjából egy tüzelőberendezésnek minősül az a két vagy több berendezés, amelynek füstgázait egy kéményen vagy füstcsatornán vezetik ki, vagy a környezetvédelmi hatóság engedélyében foglaltak szerint, műszaki és gazdasági tényezőket figyelembe véve, egy kéményen vagy füstcsatornán lehetne kivezetni.
(3) Új tüzelőberendezés létesítésekor a (2) bekezdés alkalmazása szempontjából az 1998. július 11-e előtt már üzemelő berendezéseket figyelmen kívül kell hagyni.
(4)5 E rendeletben a levegő védelméről szóló jogszabály értelmező rendelkezései alkalmazandóak.
Az engedélyezési eljárás során érvényesítendő
szempontok
3. § (1) Az új tüzelőberendezésekre vonatkozó, a környezetvédelmi hatósághoz a környezetvédelmi engedély, illetőleg az egységes környezethasználati engedély tárgyában benyújtott engedély iránti kérelemnek – a külön jogszabályban6 foglaltakon túlmenően – tartalmaznia kell a létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatban a kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés műszaki és gazdasági megvalósíthatóságának vizsgálatát.
(2) Amennyiben az (1) bekezdésben foglalt vizsgálat alapján a létesítendő tüzelőberendezéssel kapcsolatos kombinált (kapcsolt) hő- és villamosenergia-termelés megvalósítása műszaki és gazdasági szempontok szerint lehetséges, a környezetvédelmi hatóság a környezetvédelmi engedélyt, illetőleg az egységes környezethasználati engedélyt ennek figyelembevételével adja ki.
(3) A névleges bemenő hőteljesítményt az e rendelet hatálybalépését követően engedélyezett berendezések esetében a környezetvédelmi engedélyben, illetve az egységes környezethasználati engedélyben, az e rendelet hatálybalépését megelőzően engedélyezett berendezések esetében a megszerzett egységes környezethasználati engedélyben kell feltüntetni.
(4) A tüzelőberendezések – az 1. § (2) bekezdés m) pontja alá tartozó kísérleti, és próbaüzemi berendezések kivételével – kísérleti üzemeltetését a környezetvédelmi hatóság engedélyében előírt levegővédelmi követelmények betartásával kell végezni. A környezetvédelmi hatóság engedélyében előírt technológiai kibocsátási határértékeknél magasabb értékeket állapíthat meg.
Technológiai kibocsátási határértékek
4. § (1) A rendelet hatálya alá tartozó tüzelőberendezésekre vonatkozó technológiai kibocsátási határértékeket e rendelet 1–4. számú melléklete tartalmazza.
(2) A légszennyező anyagok mért tömegkoncentrációinak a vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítási módszerét – a (3) bekezdésben meghatározott tüzelési mód kivételével – e rendelet 5. számú melléklete tartalmazza.
(3) Gázturbinából és gáz póttüzeléses hőhasznosító kazánból álló tüzelőberendezés esetében a technológiai kibocsátási határérték és a vonatkoztatási oxigéntartalom megállapításának szabályait e rendelet 6. számú melléklete tartalmazza.
(4)7 Vegyes tüzelésű egységgel rendelkező létesítményekre, ideértve két vagy több tüzelőanyag alternatív felhasználását is, az 1–4. számú mellékletben foglalt kibocsátási határértékeket kell alkalmazni. Vegyes tüzelésű berendezésnél, – kivéve az (5) bekezdésben foglalt esetet – amelyhez eltérő kibocsátási határértékek tartoznak, a technológiai kibocsátási határértéket a felhasznált tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiség arányában kell megállapítani. Ezen kibocsátási határérték meghatározási módját, valamint többféle – eltérő vonatkoztatási oxigéntartalmú – tüzelőanyag egyidejű alkalmazása esetében a vonatkoztatási oxigéntartalomra történő átszámítás szabályait e rendelet 7. számú melléklete tartalmazza.
(5) A csak folyékony vagy folyékony és gáz halmazállapotú tüzelőanyagokat felhasználó tüzelőberendezések esetében, amennyiben a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagnak vagy a folyékony halmazállapotú tüzelőanyagok valamelyikének aránya – az általa bevitt hőmennyiség alapján számítva – az 50%-ot meghaladja (fő tüzelőanyag), a kibocsátási határértéket a fő tüzelőanyagra érvényes határértékkel kell azonosnak tekinteni.
(6) A szilárd halmazállapotú tüzelőanyaggal üzemeltetett tüzelőberendezések esetében a határérték megállapításánál a támasztó tüzelést figyelmen kívül kell hagyni, ha a támasztó tüzeléssel bevitt hőmennyiség az összes bevitt hőmennyiség 15%-ánál kevesebb. A támasztó tüzelésre használt tüzelőanyag arányát az általa és a fő tüzelőanyaggal bevitt hőmennyiség arányában kell kiszámítani.
(7) A határértékeknek való megfelelés értékelése során az indítási (felfűtési) és a leállítási időszakokat, valamint azon időtartamokat, amelyek során a mérőrendszer hibásan működött vagy azt karbantartották, figyelmen kívül kell hagyni.
(8) A határértékek meghatározásánál vegyes tüzelésű berendezés esetén a tüzelőanyagokkal bevitt hőmennyiséget az adott berendezésben az előző öt naptári évben regisztrált tüzelőanyag-arány alapján kell számításba venni. Amennyiben a berendezés korábban rövidebb időtartamig üzemelt, a környezetvédelmi hatóság ezen időtartamot is alapul veheti, vagy – engedélyezési eljárás során – a környezeti hatástanulmányban, illetve az engedélykérelemhez csatolt más hivatalos dokumentációban foglalt tervezett üzemeltetési adatok alapján állapíthatja meg a határértéket.
(9)8 Ha a tüzelőberendezést legalább 50 MW-tal bővítik, az 1–4. számú melléklet B) részében előírt technológiai kibocsátási határértékek a létesítmény új részére vonatkoznak, és az egész létesítmény hőteljesítménye arányában kerülnek megállapításra.
(10)9 A környezeti hatásvizsgálati és az egységes környezethasználati engedélyezési eljárásról szóló 314/2005. (XII. 25.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdése szerinti, a kén-dioxid, nitrogén-oxidok és a por légszennyező anyag kibocsátást érintő jelenős módosítás esetén, az 1–4. számú melléklet B) részében meghatározott kibocsátási határértékeket kell alkalmazni.
5. § (1)10
(2) A környezetvédelmi hatóság az 1987. július 1-jét megelőzően engedélyezett, 400 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezésre a kén-dioxid kibocsátási határértéket 800 mg/Nm3 értékben állapíthatja meg, ha a berendezés éves üzemideje (öt év gördülő átlagértékeként számítva) nem haladja meg
a) 2015. december 31-ig a 2000 órát, illetve
b) 2016. január 1-jét követően az 1500 órát.
(3) Az (1)–(2) bekezdés szerinti berendezés üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságnak a teljesített és a még felhasználható üzemórák számát – az adatszolgáltatásra vonatkozó előírások szerint – évente bejelenteni.
(4) Azon szekunder tartalék gázturbinák esetében, amelyeknek az éves összes üzemideje az 500 órát nem haladja meg, és amelyek üzemeltetésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha a villamosenergia-rendszerben egy vagy több energetikai egység üzemzavar esetén üzemképtelenné válik, a nitrogén-oxidok kibocsátási koncentrációja nem haladhatja meg a 800 mg/Nm3 értéket. Ezen gázturbinák folyamatos üzeme az üzembe helyezést követően addig tarthat, ameddig a korábban üzemképtelenné vált berendezés helyett másik energetikai egység üzembevételére sor kerül, de legfeljebb 24 óra időtartamig. A tartalék berendezés üzemeltetését dokumentálni kell, és az üzemeltetés tényét, körülményeit a környezetvédelmi hatóságnak 5 napon belül be kell jelenteni.
6. §11 (1) Ha a rendelet hatálya alá tartozó berendezés nem megfelelő működése, vagy az ahhoz kapcsolt kibocsátás-csökkentő berendezés meghibásodása (a továbbiakban együtt: nem megfelelő működés) a kibocsátási határértékek túllépését okozza, az üzemeltető köteles a nem megfelelő működés bekövetkezését követően legkésőbb 24 órán belül visszaállítani a normál üzemmenetet. Ha ez 24 órán belül nem lehetséges, akkor
a) a berendezést olyan tüzelőanyagra kell átállítani, amellyel a kibocsátási határértékek betarthatók, vagy
b) a berendezés terhelését oly mértékben kell csökkenteni, hogy a kibocsátási határértékek betarthatók legyenek, vagy
c) a berendezést le kell állítani.
(2) A környezetvédelmi hatóságot a határérték túllépésről az esemény bekövetkezését követő nyolc órán belül tájékoztatni kell. Ezt követően az esemény bekövetkezésének okát, valamint a megtett intézkedéseket tartalmazó jelentést 48 órán belül meg kell küldeni a környezetvédelmi hatóságnak.
(3) A nem megfelelő működés összesített időtartama naptári évenként nem haladhatja meg a 120 órát. A környezetvédelmi hatóság naptári évenként legfeljebb 10 napi időtartamra a következő esetekben tekinthet el a 24 órás és a 120 órás korlátozás alól:
a)12 amennyiben az energiaellátás fenntartása (beleértve a hőszolgáltatást is) más módon nem biztosítható, és az érintett létesítmény működése kiemelten indokolt, vagy
b) ha a meghibásodott berendezést csak olyan másik berendezéssel lehetne helyettesíteni, amely a kibocsátások általános növekedését okozná.
(4)13 A rendelet hatálya alá tartozó berendezés a (3) bekezdés szerint engedélyezett időtartamon túl tovább működhet – naptári évenként legfeljebb 20 napig – az Országos Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Főfelügyelőség (a továbbiakban: Főfelügyelőség) eseti engedélyével. Az eseti engedélyről a Főfelügyelőség tájékoztatja az illetékes környezetvédelmi hatóságot.
(5)14 A környezetvédelmi hatóság – a (6) bekezdés szerinti kivételes esetekben – az üzemeltetőnek a kérelmére legfeljebb 10 napi időtartamra engedélyezi a nagyobb légszennyező anyag kibocsátást okozó tüzelőanyag alkalmazását rövid idejű gázellátási zavarok esetében, ha az adott berendezésben egyébként – hőértékben számítva – 50% feletti arányban gáznemű tüzelőanyagot használnak.
(6) Kivételes esetnek minősül, ha az energiaellátás fenntartása (beleértve a hőszolgáltatást is) kiemelten indokolt, és csak olyan tüzelőanyag felhasználásával biztosítható, amelynek használata esetén egyébként a tüzelőberendezést füstgáztisztító berendezéssel kellene ellátni. Az ilyen berendezés üzemeltetője köteles a környezetvédelmi hatóságnak haladéktalanul, de legkésőbb 24 órán belül bejelenteni a gáznemű tüzelőanyagtól eltérő más tüzelőanyaggal történt üzemeltetés kezdeti és befejezési időpontjait, a felhasznált tüzelőanyagfajtákat, ezek jellemzőjét és mennyiségét.
(7) A (6) bekezdés szerinti kivételes esetben a gázt helyettesítő felhasznált tüzelőanyag kéntartalma nem haladhatja meg – függetlenül a tüzelőberendezés névleges bemenő hőteljesítményétől – az 1,0 tömegszázalékot.
Mérési kötelezettségek a légszennyező anyagok kibocsátásának meghatározására
7. § (1)15 A környezetvédelmi hatóság a tüzelőberendezések üzemeltetői részére mérési kötelezettségeket állapít meg. A méréseket az üzemeltető saját költségére köteles elvégezni, vagy a külön jogszabályban16 meghatározott mérőszervezettel elvégeztetni. A mérési dokumentumokat 5 évig meg kell őrizni és a hatósági ellenőrzéskor a környezetvédelmi hatóságnak be kell mutatni.
(2) A 300 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű új tüzelőberendezéseket, azok kibocsátását, valamint a füstgáz állapotát folyamatosan mérő és rögzítő rendszerekkel (a továbbiakban együtt: mérőrendszer) kell ellátni.
(3) A (2) bekezdés szerinti tüzelőberendezések esetében – az (5) bekezdésben meghatározott kivétellel – a mérőrendszerrel a füstgáz
a) kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag, és oxigéntartalmát,
b) hőmérsékletét és nyomását,
c) nedvességtartalmát
kell mérni és rögzíteni.
(4) E rendelet hatálybalépését megelőzően létesítési engedélyt kapott 300 MWth-nál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezéseket e rendelet hatálybalépése napjától kell mérőrendszerrel ellátni.
(5) E rendelet hatálybalépését követően létesítési engedélyt kapott, 100 MWth és 300 MWth közötti névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések esetében a mérőrendszerrel a füstgáz kén-dioxid-, nitrogén-oxid-, szilárd anyag- és oxigéntartalmát kell mérni és rögzíteni.
(6)–(8)17
(9)18 A folyamatos mérés kötelezettsége alól a környezetvédelmi hatóság felmentést ad az alábbi esetekben:
a) gáztüzelésű kazánok és gázüzemű gázturbinák esetében a kén-dioxid és a szilárd anyag kibocsátás mérése alól;
b) olajtüzelésű kazánok és gázturbinák esetében a kén-dioxid mérése alól, ha
ba) a tüzelőberendezéshez nem tartozik füstgáz-kéntelenítő berendezés és a felhasznált olaj kéntartalmát mérésekkel rendszeresen meghatározzák, vagy az más módon biztonsággal megállapítható,
bb) a kibocsátási határérték betartása teljesítésének megállapítása a felhasznált olaj kéntartalma és a füstgáz oxigéntartalma alapján meghatározható;
c) biomassza tüzelésű berendezések esetében a kén-dioxid mérése alól, ha az üzemeltető számítással valószínűsíti, hogy a kén-dioxid-kibocsátás a határértéket semmilyen körülmények között nem lépi túl;
d) a nedvességtartalom mérése alól abban az esetben, ha
da) a füstgázt a mérést megelőzően szárítják, vagy
db) a nedvességtartalom számítással kellő pontossággal meghatározható;
e) ha a tüzelőberendezés üzemeltetőjének nyilatkozata alapján a tüzelőberendezés üzemeltetési ideje 2004. november 27-ét követően nem haladja meg a 10 000 üzemórát;
f)19 az 5. § (4) bekezdés szerinti gázturbinák esetében.
(10) Azon berendezések esetén, amelyekre a kén-dioxid kibocsátással kapcsolatosan e rendelet 1. számú melléklete bizonyos kéntelenítési arány betartását írja elő, a felhasznált tüzelőanyag összes kéntartalmát a környezetvédelmi hatóság által meghatározott rendszerességgel mérni kell.
(11) A mintavételt, a méréseket, a mérőrendszerek hitelesítését és kalibrálását szabványos vagy azzal egyenértékű, a környezetvédelmi hatóság által jóváhagyott módszer szerint kell végezni.
(12) Az időszakos méréseket legalább hat hónapos gyakorisággal kell végezni olyan tüzelőberendezések esetében, amelyekre a folyamatos mérési kötelezettség nem vonatkozik vagy a mérőrendszert még nem szerelték fel, vagy amelyek esetében ez alól a környezetvédelmi hatóság felmentést adott. Az időszakos méréseket szabványos, vagy azzal egyenértékű módszer szerint kell végezni. A környezetvédelmi hatóság felmentést adhat a mérések alól abban az esetben, ha az adott jellemző más módszerrel, pl. számítással megfelelő pontossággal meghatározható.
(13) E rendelet 1–4. számú mellékletében szabályozott légszennyező anyagok, valamint az ott nem szereplő, a környezetvédelmi hatóság által előírt további jellemzők mérését, a hatóság által előírt rendszerességgel és módon kell végezni.
(14) A környezetvédelmi hatóság az egy telephelyen lévő, több egyforma, azonos fizikai és kémiai tulajdonságokkal rendelkező tüzelőanyaggal és hasonló műszaki és üzemeltetési paraméterrel működő tüzelőberendezés esetén az üzemeltető kérelmére az (1)–(7) bekezdésben foglalt egyes kötelezettségek teljesítése alól felmentést adhat, amennyiben egy berendezés mérésével a többi berendezés légszennyező anyag kibocsátása is meghatározható. A környezetvédelmi hatóság visszavonja a felmentést, amennyiben az időszakos mérések alapján megállapítható, hogy több berendezés légszennyező anyag kibocsátása megbízható módon nem határozható meg egy berendezés mérésével.
A kibocsátásmérések eredményeinek feldolgozása
és értékelése
8. § (1) A folyamatos kibocsátásmérés eredményeit e rendelet 8. számú mellékletében foglaltak szerint kell feldolgozni és értékelni.
(2) Az időszakos kibocsátásméréseket – amennyiben a környezetvédelmi hatóság nem írja elő folyamatos mérés végrehajtását – az üzemeltetőnek legalább hat hónapos gyakorisággal kell elvégezni. Az időszakos emisszió mérések eredményeiből – amennyiben lehet – órás középértékeket, illetőleg a mérési időtartamra vonatkoztatott középértéket kell képezni. A kibocsátási határértékek betartása akkor teljesül, ha a mérések eredményeinek középértékei nem haladják meg e rendelet 1–4. számú mellékletében az adott tüzelőberendezésre érvényes határértékeket.
Az adatszolgáltatás sajátos szabályai
9. § (1) A tüzelőberendezések légszennyező forrásainak nyilvántartását és az adatszolgáltatást külön jogszabály20 rendelkezései szerint kell teljesíteni.
(2) Az (1) bekezdésben megjelölt adatszolgáltatást a 7. §-ban meghatározott folyamatos, illetve időszakos mérések eredményeinek és azok 8. §-ban meghatározott módon történő feldolgozása és értékelése alapján kell teljesíteni.
9/A. §21 (1) A legalább 300 MWth névleges bemenő hőteljesítményű tüzelő berendezés üzemeltetője, ha a tüzelőberendezésre 2009. június 25-e után adtak ki létesítési engedélyt – ide nem értve a felújított vagy átalakított berendezésekre kiadott létesítési engedélyt –, felméri a tüzelőberendezésből származó szén-dioxid geológiai tárolásához
a) a megfelelő tárolóhely, és annak kialakításához szükséges műszaki feltételek rendelkezésre állását,
b) a szállítóberendezések technikai és gazdasági megvalósíthatóságát, és
c) a szén-dioxid elkülönítéséhez szükséges retrofit intézkedések gazdasági és műszaki megvalósíthatóságát.
(2) A felmérés eredményéről az üzemeltető a létesítési engedély jogerőre emelkedésétől számított 150 napon belül tájékoztatja a létesítési engedélyt kiadó hatóságot és a Főfelügyelőséget.
(3) A Főfelügyelőség az üzemeltető tájékoztatása, valamint egyéb rendelkezésére álló – különösen a környezetvédelmi és emberi egészséget érintő – adatok alapján a szén-dioxid elkülönítésére, szállítására és geológiai tárolására vonatkozó információkat összesíti és továbbítja a környezetvédelemért felelős miniszternek és az energiapolitikáért felelős miniszternek.
A kibocsátható légszennyező anyagok összmennyiségére vonatkozó határértékek
10. § (1) A villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatálya alá tartozó erőművek és más üzemek telephelyein működő 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések engedélyezett éves összes légszennyező anyag kibocsátása nem haladhatja meg e rendelet 9. számú mellékletében foglalt értékeket.
(2)22 A Főfelügyelőség az (1) bekezdés szerinti összes kibocsátásnak megfelelő légszennyező anyag mennyiségeket az egyes gazdálkodó szervezetekre lebontva e rendelet 9. számú mellékletében megjelölt időpontoknak és éves mennyiségeknek megfelelően állapítja meg.
(3) E rendelet 9. számú mellékletében meghatározott éves engedélyezett összes légszennyező anyag kibocsátás elérése esetén a rendelet hatálya alá tartozó új tüzelőberendezés létesítéséhez környezetvédelmi engedély kizárólag másik tüzelőberendezésen végrehajtott azonos légszennyező anyag mennyiség csökkentés esetén adható. Az éves engedélyezett összes légszennyező anyag kibocsátás betartását a Főfelügyelőség ellenőrzi.
(4)23 Rendkívüli időjárás esetén az iparügyekért felelős miniszter kezdeményezésére a környezetvédelemért felelős miniszter az éves engedélyezett összkibocsátási értéktől eltérést engedélyezhet.
(5)24 A tüzelőberendezéseket üzemeltető gazdálkodó szervezetek közösen kezdeményezhetik a Főfelügyelőségnél a (2) bekezdés szerinti határozat megváltoztatását. A Főfelügyelőség – amennyiben e rendelet 9. számú mellékletében megjelölt éves összkibocsátási értékeket nem lépik túl – a kezdeményezők részére új összkibocsátási értékeket állapít meg.
Az éves kibocsátások összmennyiségének meghatározása
11. § (1) Az éves kibocsátások összmennyiségének meghatározása során a tüzelőberendezések működési adataiból telephelyenként ki kell számítani a telephely kibocsátásainak összegét. Az országos éves kibocsátott összmennyiséget a telephelyek adatai alapján kell meghatározni.
(2) Amennyiben az adott berendezéshez folyamatos mérőrendszer tartozik, az éves összes kibocsátás kiszámításához a tüzelőberendezés üzemeltetőjének a füstgázok térfogatáramai alapján minden egyes napra külön-külön összegeznie kell az egyes légszennyező anyagok kibocsátott tömegét. Ahol nem használnak folyamatos mérőrendszert, az éves összes kibocsátás értékét az üzemeltetőnek az időszakos mérések és/vagy számítások alapján kell meghatároznia.
(3)25 Az éves összes kibocsátást [tonna/év] mértékegységben kell kiszámítani. Egy telephelyen lévő berendezések éves kibocsátásainak összmennyisége nem haladhatja meg azon határértéket, amelyet a Főfelügyelőség e rendelet 10. § (2) bekezdése szerint előírt.
A légszennyezési bírság kivetésének sajátos szabálya
12. §26
Záró rendelkezések
13. § (1)27 E rendelet a kihirdetését követő 8. napon lép hatályba, rendelkezéseit a hatálybalépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
(2) Az 1998. július 11. előtt létesítési engedélyt kapott tüzelőberendezés, amely e rendelet 1–4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket 2005. január 1. napjától nem tartja be, tovább nem üzemeltethető.
(3) Az 1987. július 1. előtt létesítési engedélyt kapott – azonban nem a villamos energiáról szóló 2001. évi CX. törvény hatálya alá tartozó erőművek és más üzemek telephelyein működő 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű – tüzelőberendezés, amely az e rendelet 1–4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket 2008. január 1. napjától nem tartja be, tovább nem üzemeltethető.
(4) Az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban létesítési engedélyt kapott tüzelőberendezés, amely az e rendelet 1–4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket nem tartja be, tovább nem üzemeltethető.
(5) Az új tüzelőberendezésnek az e rendelet 1–4. számú mellékletének B) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket kell betartani.
(6) Az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban levegővédelmi szempontból felújított (átalakított) berendezés esetében, illetőleg amelyeknél a felújítást (átalakítást) az 1998. július 11. és e rendelet hatálybalépése közötti időszakban kezdték meg, e rendelet 1–4. számú mellékletének A) részében előírt technológiai kibocsátási határértéket kell betartani.
(7)28 E rendeletnek – az 50 MWth és annál nagyobb névleges bemenő hőteljesítményű tüzelőberendezések működési feltételeiről és légszennyező anyagainak kibocsátási határértékeiről szóló 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelet módosításáról szóló 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet (a továbbiakban: VM rendelet) 4. §-a által megállapított – 9/A. §-ában meghatározott adatszolgáltatási kötelezettséget, a VM rendelet hatálybalépését29 megelőzően létesítési engedélyt kapott üzemeltető, a VM rendelet hatálybalépésétől számított 150 napon belül teljesíti.
14. §30 Ez a rendelet
a) a nagy tüzelőberendezésekből származó egyes szennyező anyagok levegőbe történő kibocsátásának korlátozásáról szóló, 2001. október 23-i 2001/80/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek,
b) a 9/A. §-ban és a 13. § (7) bekezdésében a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK, a 2006/12/EK és a 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint az 1013/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 23-i 2009/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 33. cikkének
való megfelelést szolgálja.
1. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
technológiai kibocsátási határértékei
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
||
|---|---|---|---|
50≤Pth<100 |
100≤Pth<500 |
Pth≥500 |
|
Szilárd anyag |
100 |
50 |
50 |
Szén-monoxid (CO) |
250 |
250 |
250 |
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)(1) |
600(2) |
500(2), (3) |
|
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)(5) |
2000 |
(4) |
400 |
Kloridok (vízoldhatók, HCl-ben kifejezve) |
200 |
100 |
100 |
Fluoridok (vízoldhatók, HF-ben kifejezve) |
30 |
15 |
15 |
Névleges bemenő hőteljesítmény |
Kéntelenítési arány |
|---|---|
Pth≤100 |
≥60 |
100<Pth≤300 |
≥75 |
300<Pth≤500 |
≥90 |
Pth>>500 |
≥94 |
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
|
|---|---|---|
50≤Pth<100 |
Pth≥100 |
|
Szilárd anyag |
50 |
30 |
Szén-monoxid (CO) |
250 |
250 |
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)(8) |
400 |
200(9) |
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve)(11) |
850(10) |
200 |
Kloridok (vízoldhatók, HCl-ben kifejezve) |
200 |
100 |
Fluoridok (vízoldhatók, HF-ben kifejezve) |
30 |
15 |
Névleges bemenő hőteljesítmény |
Kibocsátási határérték |
|
Kéntelenítési arány |
|---|---|---|---|
Pth≤300 |
300 |
vagy |
≥92 |
Pth>300 |
400 |
és |
≥95 |
2. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
(a gázturbinák kivételével)
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
||
|---|---|---|---|
50≤Pth<300 |
300≤Pth<500 |
Pth≥500 |
|
Szilárd anyag |
50(1) |
||
Szén-monoxid (CO) |
175 |
||
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve) |
450 |
400(2) |
|
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) |
1700 |
(3) |
400 |
Kloridok (vízoldhatók, HCl-ben kifejezve) |
30 |
||
Fluoridok (vízoldhatók, HF-ben kifejezve) |
5 |
||
Fémek és arzén együtt(4) |
3 |
||
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
||
|---|---|---|---|
50≤Pth<100 |
100≤Pth<300 |
Pth≥300 |
|
Szilárd anyag |
50 |
30 |
|
Szén-monoxid (CO) |
175 |
||
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve) |
400 |
200 |
|
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) |
850 |
(6) |
200 |
Kloridok (vízoldhatók, HCl-ben kifejezve) |
30 |
||
Fluoridok (vízoldhatók, HF-ben kifejezve) |
5 |
||
Fémek és arzén együtt(7) |
3 |
||
3. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
(a gázturbinák kivételével)
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
|
|---|---|---|
50≤Pth<500 |
Pth≥500 |
|
Szilárd anyag |
|
|
– általános esetben |
5 |
|
– nagyolvasztó gáz |
10 |
|
– acélipari, másutt felhasználható gázok, kokszolókemence gáz (kamragáz) |
50 |
|
Szén-monoxid (CO) |
100 |
|
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve) |
300(1) |
200(1) |
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) |
|
|
– gáz halmazállapotú tüzelőanyag általában |
35 |
|
– cseppfolyósított gáz |
5 |
|
– olajfinomító maradékainak elgázosítása során keletkező gázok, kokszolókemence gáz (kamragáz) és nagyolvasztó gáz (kohógáz) |
800 |
|
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
|
|---|---|---|
50≤Pth<300 |
Pth≥300 |
|
Szilárd anyag |
|
|
– általános esetben |
5 |
|
– nagyolvasztó gáz (kohógáz) |
10 |
|
– acélipari, másutt felhasználható gázok, kokszolókemence gáz (kamragáz) |
30 |
|
Szén-monoxid (CO) |
100 |
|
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve) |
|
|
– földgáz2 |
150 |
100 |
– egyéb gázok |
200 |
|
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) |
|
|
– gáz halmazállapotú tüzelőanyag általában |
35 |
|
– cseppfolyósított gáz |
5 |
|
– kokszolókemence gáz (kamragáz) |
400 |
|
– nagyolvasztó gáz (kohógáz) |
200 |
|
4. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
|
|---|---|---|
50≤Pth<300 |
Pth≥300 |
|
Szilárd anyag (korom)(1) |
4 |
2 |
Szén-monoxid (CO) |
100 |
|
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve) |
|
|
– olajtüzelés |
200 |
170 |
– gáztüzelés |
150 |
90 |
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) folyékony tüzelőanyag |
120 |
|
Szennyező anyag |
Kibocsátási határérték |
|
|---|---|---|
50≤Pth<300 |
Pth≥300 |
|
Szilárd anyag (korom)(2) |
4 |
2 |
Szén-monoxid (CO) |
100 |
|
Nitrogén-oxidok (NO2-ben kifejezve)(3) |
|
|
– földgáz-tüzelés(4) |
50(5) |
|
– folyékony tüzelőanyag(6) és nem földgáz tüzelőanyag |
120 |
|
Kén-dioxid és kén-trioxid (SO2-ben kifejezve) folyékony tüzelőanyag |
120 |
|
Határérték = |
50 × η |
35 |
5. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
CV = |
21 (tf %) – OV (tf %) |
× CM, |
21 (tf %) – OM (tf %) |
6. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
En = |
mGT × EGT + mK × EK |
, |
mGT + mK |
Ov = |
mGT × OGT + mK × OK |
, |
mGT + mK |
7. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
vegyes tüzelésű berendezéseknél
En = |
q1 × E1 + q2 + E2 |
, |
q1 + q2 |
OV = |
q1 × O1 + q2 × O2 |
, |
q1 + q2 |
8. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
9. számú melléklet a 10/2003. (VII. 11.) KvVM rendelethez
A rendeletet a 110/2013. (XII. 4.) VM rendelet 27. § (1) bekezdése hatályon kívül helyezte 2013. december 12. napjával.
A 2. § (1) bekezdés d) pontja a 40/2013. (V. 24.) VM rendelet 1. §-a szerint módosított szöveg.
3/2002. (II. 22.) KöM rendelet a hulladékok égetésének műszaki követelményeiről, működési feltételeiről és a hulladékégetés technológiai kibocsátási határértékeiről.
A 2. § (1) bekezdés h) pontja a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
A 2. § (4) bekezdését az 5/2011. (I. 14.) VM rendelet 4. §-a iktatta be.
193/2001. (X. 19.) Korm. rendelet az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályairól. 20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a környezeti hatásvizsgálatról.
A 4. § (4) bekezdése a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 2. § (1) bekezdésével megállapított szöveg.
A 4. § (9) bekezdését a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 2. § (2) bekezdése iktatta be.
A 4. § (10) bekezdését a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 2. § (2) bekezdése iktatta be.
Az 5. § (1) bekezdését a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 31. §-ának 94. pontja hatályon kívül helyezte.
A 6. § a 28/2005. (XII. 7.) KvVM rendelet 1. §-ával megállapított szöveg.
A 6. § (3) bekezdésének a) pontja a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 51. pontja szerint módosított szöveg. E módosító rendelet 45. § (1) bekezdése alapján a rendelkezést a 2009. március 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
A 6. § (4) bekezdése a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 51. pontja, a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 7. §-a szerint módosított szöveg.
A 6. § (5) bekezdése a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 51. pontja szerint módosított szöveg. E módosító rendelet 45. § (1) bekezdése alapján a rendelkezést a 2009. március 1. napját követően indult eljárásokban kell alkalmazni.
A 7. § (1) bekezdése a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
17/2001. (II. 14.) KöM rendelet a légszennyezettség és a helyhez kötött légszennyező források kibocsátásának vizsgálatával, ellenőrzésével, értékelésével kapcsolatos szabályokról.
A 7. § (6)–(8) bekezdését a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 31. §-ának 94. pontja hatályon kívül helyezte.
A 7. § (9) bekezdés nyitó szövegrésze a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
A 7. § (9) bekezdés f) pontját a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 3. §-a iktatta be.
21/2001. (II. 14.) Korm. rendelet a levegő védelmével kapcsolatos egyes szabályokról.
A 9/A. §-t a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 4. §-a iktatta be.
A 10. § (2) bekezdése a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 51. pontja, a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (2) bekezdés g) pontja és (3) bekezdés n) pontja, a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 7. §-a szerint módosított szöveg.
A 10. § (4) bekezdése a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (2) bekezdés g) pontja és (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
A 10. § (5) bekezdése a 362/2008. (XII. 31.) Korm. rendelet 44. § (2) bekezdésének 51. pontja, a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, ez utóbbi módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
A 11. § (3) bekezdése a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (2) bekezdés g) pontja és (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
A 12. §-t az 5/2011. (I. 14.) VM rendelet 8. § (2) bekezdése hatályon kívül helyezte.
A 13. § (1) bekezdésének második mondatát a 118/2008. (V. 8.) Korm. rendelet 31. §-ának 94. pontja hatályon kívül helyezte.
A 13. § (7) bekezdését a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 5. §-a iktatta be.
A hatálybalépés napja 2011. december 6.
A 14. § a 108/2011. (XI. 21.) VM rendelet 6. §-ával megállapított szöveg.
A 8. számú melléklet (8) bekezdése a 10/2010. (IV. 28.) KvVM rendelet 4. § (3) bekezdés n) pontja szerint módosított szöveg, e módosító rendelet 4. § (1) bekezdése alapján a 2010. május 6-át követően indult vagy megismételt eljárásokban kell alkalmazni.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás