BK BH 2003/101
BK BH 2003/101
2003.03.01.
Megvalósítja a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a vétségét, aki a számítógépi programot nem forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés céljából, hanem kizárólag saját felhasználásra akár egy példányban is másolja [Btk. 329/A. § (1) bek.; 1969. évi III. tv. 13. § (1) és (3) bek., 16. §, 18. § (1) és (2) bek.; 9/1969. (XII. 29.) MM r. 1. § (1) bek., 10. § (1) bek.].
A városi bíróság az 1999. április 2-án meghozott ítéletével bűnösnek mondta ki a terheltet orgazdaság vétségében és 7 rb. a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétségében, ezért halmazati büntetésül 250 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, az egynapi tétel összegét 100 forintban állapította meg, és a bűnjelként lefoglalt 7 db CD lemezt elkobozta.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A terhelt 1997. novemberében 55 ezer forintért megvásárolt egy kb. 130 ezer forint értékű CD-meghajtót, bár tudta, hogy az bűncselekményből származik.
Ugyancsak 1997. őszén különböző jogvédett számítógépes programokat másolt le, illetőleg másolt jogvédett programokat szerzett meg, és azokat az otthonában birtokolva, saját céljaira használta. A terhelt hét különböző jogosult programjait szerezte meg, és használta fel a jogosultak engedélye nélkül, és ezzel nekik különböző mértékű – 4900 forinttól 542 500 forintig terjedő – vagyoni hátrányt okozott.
A CD-meghajtó orgazdaságként értékelt megvásárlásának jogi értékelése nem tárgya a jelen eljárásnak.
A többi cselekmény jogi értékelésének a lényege az ítéletben a következőként foglalható össze.
A szerzői jogról szóló törvény és a cselekmény időszakában hatályban volt módosított 1969. évi III. tv. (Szjt.) végrehajtási rendelete – a 9/1969. (XII. 29.) MM. rendelet (Vhr.) – 1. §-ának (1) bekezdése szerint a számítógépi programalkotások és a hozzájuk tartozó dokumentációk szerzői jogi védelem alatt állnak, és a törvény 13. §-ának (1) és (3) bekezdése szerint – ha a törvény másként nem rendelkezik – bármilyen felhasználásukhoz a szerző hozzájárulása kell, és a felhasználás ellenében a szerzőt díjazás illeti meg.
A törvény 18. §-a ilyen kivételt határoz meg; eszerint a nyilvánosságra hozott műről bárki készíthet másolatot, ha ez nem szolgálja sem a forgalomba hozatal, sem a jövedelemszerzés célját, és a szerző jogos érdekeit egyébként sem sérti.
A számítógépi programok azonban nem tartoznak az itt meghatározott szabad felhasználás körébe, mivel azok felhasználását – az egyéb kép- és hangfelvételektől eltérően – az ,,üres kazetta"-jogdíjak nem kompenzálják.
Ezt az értelmezést támasztja alá a jogirodalom szerint az is, hogy mivel a Vhr. 10. §-ának (1) bekezdése szerint a felhasználáson a törvény alkalmazása során azt a folyamatot kell érteni, amely a művet a nyilvánossághoz közvetíti, ebbe a fogalomba a számítógépi programok nem tartoznak bele, ezért ezek esetében csak a törvény 13. §-a alkalmazható, vagyis ezek minden felhasználásához szükség van a szerző hozzájárulására. Mindez azt jelenti, hogy a számítógépi programok egy példányban való magáncélú másolása a forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célzata nélkül is sérti a szerzői jogokat.
Ezt az értelmezést igényli végül az Európai Közösségek Tanácsának az az irányelve is, mely szerint a számítógépi programok hozzájárulás nélküli sokszorosítása feltétlenül sérti a szerzői jogokat.
Mindezeken kívül a programok azért sem tartoznak a szabad felhasználás körébe, mivel az ilyen felhasználás a jogdíj elmaradásán kívül a piac bővítésének az akadályozásával is érdeksérelmet okoz.
A megyei bíróság a 2001. január 22-én meghozott ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a terheltet a 7 rb., a szerzői és szomszédos jogok megsértésének vétsége miatt emelt vád alól felmentette, a fennmaradó bűncselekményért 200 napi pénzbüntetésre ítélte, a napi tétel összegét 100 forintban állapította meg, és elrendelte a lefoglalt bűnjeleknek a terhelt részére való kiadását.
A másodfokú ítélet indokolása szerint a jogirodalomban létező eltérő álláspontoktól függetlenül az elkövetéskor hatályos jogot kell alkalmazni.
Az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdésében meghatározott szabad felhasználás szabályai csak az építészeti és műszaki létesítményekre nem terjednek ki, és a (2) bekezdése is csak a számítógépi programok haszonkölcsönbe adását zárja ki a szabad felhasználás köréből.
A programok másolása esetében a 18. § (1) bekezdésében kizáró okként meghatározott érdeksérelem sem állt fenn, mivel az elkövetés idején érvényes szabályok szerint a forgalomba hozatal, illetve a külföldről behozatal esetén az írható CD-re szerzői jogdíjat kellett fizetni, s ebből a Szerzői Jogvédő Hivatal a szerzőket is részesítette.
A terhelt a számítógépi programokat kizárólag magáncélra, saját felhasználásra másolta, a cselekménye a szerzők jogos érdekét nem sértette, következésképpen a cselekménye nem bűncselekmény.
A megyei főügyészség a másodfokú bíróság ítélete ellen a felmentő rendelkezés miatt, a törvényes határidőben felülvizsgálati indítványt nyújtott be, és ebben a felmentés törvénysértő voltának megállapítását, az ítélet hatályon kívül helyezését, és a megyei bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
Az indítvány indokolása szerint az elsőfokú bíróság ítélete, és az abban kifejtett jogi álláspont felel meg a törvénynek. Ennek helyességét kétségtelenné teszi a Legfelsőbb Bíróságnak a BH. 2000/6. számában 288. szám alatt közzétett határozata, mely szerint a szerzői és szomszédos jogok megsértését valósítja meg az, aki a saját számítógépének a lemezére más számítógépi programját és a hozzá tartozó dokumentációkat másolja a szerzői díj fizetése nélkül, és így e tevékenységével a szerzőnek vagyoni hátrányt okoz.
A legfőbb ügyész a megyei főügyészség felülvizsgálati indítványát a benne kifejtett indokok alapján fenntartotta.
A felülvizsgálati indítványban döntő érvként megjelölt eseti döntés tényállása szerint a terhelt a lakásán jövedelemszerzés céljából üzemeltetett számítógépre másolt át programokat úgy, hogy szerzői jogdíjat nem fizetett, és a tevékenységével összefüggésben négy szerzőnek vagyoni hátránya keletkezett.
Az adott esetben a tényállás ettől eltér, mivel itt a terhelt nem jövedelemszerzésre, hanem csak saját céljára használta a programokat, következésképpen a felülvizsgálati indítvány elbírálását a hivatkozott eseti döntés nem befolyásolja.
A felülvizsgálati indítvány ettől függetlenül érdemben helytálló.
A Btk. 329/A. §-ának (1) bekezdése mint keretjogszabály, és az annak az elkövetéskor hatályos tartalmát meghatározó Szjt. és Vhr. értelmében a szerzői és szomszédos jogok megsértésének a bűncselekményét az követi el, aki a jogszabályban meghatározott alkotásokat a szerző hozzájárulása vagy a jogdíj megfizetése nélkül haszonszerzés végett vagy vagyoni hátrányt okozva felhasználja.
Az Szjt. 16. §-a szerint azonban vannak olyan esetek, amikor a mű felhasználása szabad, ahhoz a szerző hozzájárulása nem szükséges, és az ilyen felhasználás díjtalan.
Az Szjt. 18. §-ának (1) bekezdése szerint a szabad felhasználási körbe tartozik a nyilvánosságra hozott műről másolat készítése, feltéve, hogy az nem szolgálja sem a forgalomba hozatal, sem a jövedelemszerzés célját, és a szerző jogos érdekeit egyébként nem sérti.
Az ilyen másolás a jogellenesség hiánya miatt nyilvánvalóan nem bűncselekmény, ezért a terhelt bűnössége vagy bűnösségének a hiánya szempontjából az az ügydöntő kérdés, hogy az általa végzett másolás a szabad felhasználás körébe tartozik-e vagy nem.
A tényállás szerint a terhelt nem forgalomba hozatal, és nem jövedelemszerzés céljából, hanem kizárólag saját használatára másolta le a programokat; azt kell tehát megvizsgálni, hogy a saját használatra történt másolás sértette-e a szerző jogos érdekeit. Ebből a szempontból az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdésében írtakra kell tekintettel lenni.
Az Szjt. 18. §-ának (2) bekezdése szerint a mű egyes példányainak a haszonkölcsönbe adása – a számítógépi programok kivételével – a szabad felhasználás körébe tartozik.
A kivételek megjelölése egy rendelkezésben általában megerősíti, hogy ami a kivételek között nem szerepel, az a főszabály alá tartozik. A számítógépi programok haszonkölcsönbe adásának kiemeléséből ezért – úgy tűnik – arra lehetne következtetni, hogy ezek másolása a főszabály, vagyis a szabad felhasználás alá tartozik.
Ennek a következtetésnek a helyessége azonban látszólagos.
A szerzői jog területén a haszonkölcsön a szerzői védelem alatt álló mű használatának időleges átengedése is, amely sem közvetve, sem közvetlenül nem irányul gazdasági vagy kereskedelmi előnyök szerzésére.
Azokban az esetekben, amikor valaki a számítógépi program lemezét vagy más hordozót másolás céljára mástól ellenszolgáltatás nélkül megszerzi, a megszerzés jogi formája a haszonkölcsön.
A haszonkölcsönbe adás és a haszonkölcsönbe vétel pedig ugyanannak a dolognak a két oldala, ha az egyik tiltott, a másik is szükségszerűen az. Abból a tényből tehát, hogy a törvény szerint a számítógépi program haszonkölcsönbe adása nem tartozik a szabad felhasználás körébe, az következik, hogy a haszonkölcsönbe vétel sem tartozik oda.
Mindezek következtében a terhelt a szabad felhasználás joga nélkül szerezte meg a számítógépes programokat hordozó több lemezt, annak felhasználására a díjtalan szabad felhasználás szabályai nem érvényesek.
A díj meg nem fizetése folytán a szerzőnek érdeksérelme, mégpedig a jogdíj összegének megfelelő nagyságú vagyoni hátránya keletkezett.
A számítógépi programok a Vhr. 1. §-ának (1) bekezdése szerint a szerzői jogi védelem alá tartoznak. A terhelt ezeket a szerző hozzájárulása és a jogdíj megfizetése nélkül felhasználta, és a szerzőnek ezzel vagyoni hátrányt okozott. A cselekménye teljes mértékben tényállásszerű, a megyei bíróság a büntető anyagi jog szabályainak a megsértésével mentette őt fel a 7 rb. a szerzői és szomszédos jogok megsértése vétségének a vádja alól.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy az eddigiekből az is következik, hogy téves az az álláspont, amely szerint a számítógépi program egy példányban való magáncélú másolása a forgalomba hozatal vagy jövedelemszerzés célzata nélkül is minden esetben sérti a szerzői jogokat. Ha ugyanis a program megvásárlásával a jogdíjat megfizetik, a vásárló a magáncélú másolat készítésével nem sérti meg a szerző jogos érdekeit, mivel ilyen esetben a hordozó árában benne rejlő ,,üreskazetta-díj'' kompenzálja a jogos igényeit.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét a Be. 291. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján hatályon kívül helyezte, és a megyei bíróságot a törvénynek megfelelő határozat meghozatala végett új eljárásra utasította. (Legf. Bír. Bfv.III.1028/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás