PK BH 2003/108
PK BH 2003/108
2003.03.01.
A vásárló csomagjának az áruház alkalmazottai részéről történő ellenőrzése önmagában nem sért személyhez fűződő jogot [Ptk. 76. § (1)–(2) bek.; Pp. 206. §; 1988. évi IV. tv. 114. § (1) bek.].
A felperes 2000. augusztus 12-én a feleségével és a gyermekeivel együtt az alperes által üzemeltetett áruházban vásárolt. Az általa vásárolt árucikkek árát megfizette. A pénztártól távozása után a hangriasztó megszólalt, ezért az áruház biztonsági szolgálatát ellátó őrök – a beavatkozó alkalmazottai – felszólították, hogy ellenőrzés érdekében fáradjon be az irodahelyiségbe. Az ellenőrzés során az alperes illetve a beavatkozó alkalmazottai megállapították, hogy a riasztás téves volt, a felperes minden árucikk árát kifizette. Az ellenőrzésről az alperes, illetve a beavatkozó a felperes kérelmére vett fel jegyzőkönyvet, amely szerint ,,a vizsgálat negatív volt, téves volt az áruvédelmi kapu jelzése, vagy az áruvédelmi címke nem került hatástalanításra. Nevezett személy nem kifogásolta a biztonsági szolgálat tevékenységét.'' Az ellenőrzés kapcsán az alperes illetve a beavatkozó alkalmazottai a felperest nem gyanúsították meg, reá nézve sértő megjegyzést nem tettek. A felperes vonakodott ugyan az ellenőrzéstől, a felszólításnak azonban eleget tett. Az ellenőrzés időtartama hozzávetőlegesen egy órát vett igénybe, azalatt a felperes mellett tartózkodtak családtagjai is.
A felperes keresetében arra hivatkozott, hogy az alperes azzal a magatartásával, hogy őt a csomagja ellenőrzésére felszólította, az áruház vásárlóiban azt a hamis látszatot keltette, hogy lopni akart. Azzal, hogy a raktárhelyiségbe három biztonsági őr kísérte be, emberi méltóságában, becsületében sértette meg őt az alperes, mert személyes szabadságában korlátozta. Emiatt kérte személyhez fűződő joga megsértésének megállapítását. Kérte, hogy a bíróság tiltsa el az alperest a jövőre nézve a jogsértéstől, és kötelezze elégtételadásra akként, hogy a ,,V. N.'' című napilapban tegyen közzé bocsánatkérő közleményt. Kérte továbbá az alperest 1857 forint vagyoni és 10 500 forint nem vagyoni kára megfizetésére kötelezni.
Az alperes és a beavatkozó a gyorsan romló áruk megromlásából eredő 1857 forint összegű kárigényt elismerte, az ezt meghaladó kereset elutasítását kérte. Tagadták, hogy az ellenőrzés során a felperes személyhez fűződő jogát – emberi méltóságát, becsületét vagy jó hírnevét – megsértették.
Az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy ,,az alperes megsértette a felperes személyiségi jogát, jó hírnevét azzal, hogy 2000. augusztus 12-én az általa üzemeltetett biztonsági rendszer téves riasztása miatt a felperesnél tételes csomagellenőrzést hajtott végre.''
Kötelezte az alperest arra, hogy áruháza bejáratára 15 napra függesszen ki egy 50-50 cm méretű táblát az alábbi szöveggel: ,,2000. augusztus 12-én 13 óra 54 perckor P. Cs. vásárló csomagjait téves riasztás miatt vizsgáltuk át, ezzel megsértettük a vevőnk jó hírnevét.'' Egyúttal az alperest a jövőbeni hasonló jogsértéstől eltiltotta, és kötelezte, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt 1875 forint kártérítést, és annak 2000. augusztus 12-től a kifizetésig járó évi 20%-os kamatát. A felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint önmagában azzal, hogy az alperes – illetve a beavatkozó – alkalmazottai a felperes csomagját tételesen ellenőrizték, személyhez fűződő jogot nem sértettek. Az alperes azzal sértette meg a felperes jó hírnevét, hogy az általa üzemeltetett áruvédelmi kapu riasztóberendezése tévesen megszólalt. Ezzel ugyanis az áruházban és a felperes környezetében tartózkodó személyek számára azt az üzenetet közvetítette, hogy a felperes az áruházból fizetés nélkül akart távozni. Miután a riasztó biztonságos működésének tárgyi és személyi feltételeit az alperes nem biztosította, és emiatt a riasztó tévesen jelzett, a felperes Ptk. 76. §-ában védett emberi méltóságát, becsületét megsértette. A jogsértés megállapításán túl az alperest a jövőre nézve a hasonló jogsértéstől eltiltotta, és a sérelem körülményeit figyelembe véve kötelezte az alperest elégtételadásra. A felperes áruromlásra alapított kárigényét alaposnak találta, ezért az alperest 1857 forint vagyoni kár megfizetésére kötelezte, a nem vagyoni kárigényt pedig elutasította, mert a felperes annak jogalapját nem bizonyította.
Az alperes és a beavatkozó fellebbezése, a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a fellebbezéssel nem támadott, az alperest 1857 forintban marasztaló rendelkezését nem érintette, a nem vagyoni kárigény elutasítására vonatkozó rendelkezést helybenhagyta, egyebekben az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a perben rendelkezésre álló adatok alapján azt állapította meg, hogy az alperes illetve a beavatkozó eljárása az 1998. évi IV. tv. 14. §-a (1) bekezdésének b) pontjában írt rendelkezéseknek megfelelt. Megállapította, hogy az ellenőrzés lefolytatásának módja udvariasan, erőszak nélkül történt. A riasztó megszólalása és a felperes raktárba kísérése nem befolyásolta a felperes társadalmi megítélését. Ez ugyanis nem feltétlenül azt jelenti, hogy az érintett személy fizetés nélkül akart az áruházból távozni. Nem valósult meg a felperes személyes szabadságának jogellenes korlátozása sem. Ezért a felperes személyiségi jogai nem sérültek.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet részbeni megváltoztatása és a keresetnek történő teljes helyt adás érdekében a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a bizonyítékok téves mérlegelésével jutott arra a következtetésre, hogy a felperes személyhez fűződő jogai nem sérültek. ő ugyanis kifejezetten kérte, hogy a helyszínen ellenőrizzék. Abban az esetben pedig, ha valaki önként felajánlja, hogy ne szégyenítsék meg azzal, hogy elkísérik, hanem a helyszínen kér ellenőrzést, ezt a kérést teljesíteni kell. Ez a megoldás alkalmas arra, hogy az érintett tisztázza magát. Akkor, ha elkísérik az illetőt, a vásárlók olyan megjegyzéseket tesznek, hogy ,,így jár, aki lopni próbál''. A helyszíni ellenőrzés ezt a vélekedést megakadályozza, és az ügy azonnali tisztázását biztosítja.
Az alperes és a beavatkozó felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelem alapján nem jogszabálysértő.
A Ptk. 76. §-a szerint a személyhez fűződő jogok sérelmét jelenti a becsület és az emberi méltóság megsértése.
A Ptk. 78. §-ának (1) bekezdése értelmében a személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a jó hírnév védelmére is. A (2) bekezdés szerint a jó hírnév sérelmét jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó, azt sértő, valótlan tényt állít, híresztel, vagy való tényt hamis színben tüntet fel.
A rendeltetésszerű joggyakorlás azonban személyiségvédelmet nem alapoz meg.
Ha az áruházban biztonsági szolgálat működik, a vásárlóknak számolniuk kell azzal, hogy indokolt esetben ellenőrzés alá vetik csomagjaikat. Ilyen indokolt eset, ha a vásárlók számára jól látható helyen elhelyezett riasztóberendezés jelzést ad. Az ellenőrzés foganatosítására irányadó jogszabályok az alábbiak:
A vállalkozás keretében végzett személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 1998. évi IV. törvény (Tv.) 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében a vagyonőr a megbízó közterületnek nem minősülő létesítményének őrzése során jogosult a területre belépő, az ott tartózkodó vagy onnan kilépő személyt csomag-, illetve menet-, szállítási okmány bemutatására felszólítani, csomagját, járművét, valamint a szállítmányt ellenőrizni. A Tv. 15. §-ának (1) bekezdése szerint jogosult az intézkedésben érintett személyt felhívni kilétének igazolására.
E rendelkezés figyelembevételével a perben eljárt bíróságoknak azt kellett vizsgálni, hogy az alperes – illetve a beavatkozó – alkalmazottai a felperes ellenőrzése során betartották-e a fent meghatározott szabályt, vagy pedig a felperes csomagjainak és kilétének ellenőrzését meghaladó intézkedést tettek-e, azaz – jogosultságukat túllépve – a felperes személyhez fűződő jogait megsértették-e.
A Pp. 206. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a tényállást a felek előadásának és a bizonyítási eljárás során felmerült bizonyítékoknak egybevetése alapján állapítja meg, a bizonyítékokat a maguk összességében értékeli, és meggyőződése szerint bírálja el.
A bizonyítékok mérlegelése akkor törvénysértő, akkor ad alapot azok (és a jogerős ítélet) felülmérlegelésére, ha a bíróság a bizonyítékokból okszerűen nem következő, logikailag ellentmondásos következtetésre jut, vagy iratellenes megállapítást tesz. A jelen perben ez azonban nem állapítható meg.
A felperes személyes meghallgatása során úgy nyilatkozott, hogy miután megszólalt a riasztó, ,,körülöttünk 3 vagy 4 biztonsági ember megjelent. Kérték, hogy adjam át a blokkot, mert átvizsgálják a csomagjaimat. Azt mondták, hogy mindegy, hogy én mit mondok, akkor is át fogják vizsgálni a csomagjaimat, mert nekik ez a dolguk.'' Arról is nyilatkozott, ,,kértem, hogy mondják meg az okot, és hogy mivel gyanúsítanak, de erre sem kaptam semmilyen választ.'' Arról is nyilatkozott, hogy ,,tettlegességre nem került sor, és én sem próbáltam elfutni. A fellépésük volt kényszerítő jellegű számomra.'' A beavatkozó alkalmazottja, M. J. tanúként vallotta, hogy a ,,riasztás után odamentem az úrhoz. Megszólítottuk, hogy valamiért megszólalt a kapu, meg kell állapítanunk ennek az okát, és legyen szíves velünk fáradni. Lényegében önként jött velünk a felperes, de azért kicsit vonakodott. Nem volt semmilyen kényszer, fenyegetés, erőszak. Nem emlékszem, hogy olyan elhangzott volna, hogy esetleg a lopásnak a gyanúja felmerült.'' Az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv – amelyet a felperes is aláírt – tartalmazza, hogy ,,nevezett vizsgált személynél a vizsgálat negatív volt''. Tartalmazza azt is, hogy ,,nevezett személy nem kifogásolta a biztonsági szolgálat tevékenységét.''
E bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg a jogerős ítélet azt, hogy az alperes – illetve a beavatkozó – alkalmazottai a törvényben biztosított jogaikat nem lépték túl, amikor a felperes csomagjait ellenőrizték, és ezt nem nyilvánosan, a vásárlótérben tették. Ezért helyesen jutott arra a következtetésre; hogy az alperes jogszerű eljárásával a felperes becsülete, emberi méltósága illetve jó hírneve nem sérült. Jogsértés hiányában a felperes kártérítés iránti igényének sem volt jogalapja.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott rendelkezéseit a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IV.22 013/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás