11/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás

1. § (1) Az ügyész a vád előkészítése során a vádemelés feltételeinek megállapítása végett

(2) A nyomozás iratainak ismertetése után az ügyész:

2. § Az ügyész a Be.-ben meghatározott, a vádelőkészítés körébe tartozó és a vádemeléssel kapcsolatos feladatait a jelen utasítás szerint teljesíti.

Hatáskör és illetékesség

3. § (1) A vádelőkészítés és a vádemelés során, első fokon az ügy érdemi elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság mellett működő ügyész jár el.

(2) Az ügyeleti szolgálatot teljesítő ügyész hatásköre és illetékessége – ha a főügyész eltérően nem rendelkezik –, az ügyelet idején a megye valamennyi bűnügyére kiterjed.

(3) Ha az ügyész – hatáskörébe, vagy illetékessége alá nem tartozó ügyben – késedelmet nem tűrő nyomozási cselekményeket [Be. 170. § (4)–(5) bek., 177. §] végzett vagy végeztetett el, a keletkezett iratokat a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek megküldi.

(4) Hatásköri vagy illetékességi összeütközés esetében az eljáró ügyész kijelölését az kezdeményezi, aki hatásköre vagy illetékessége hiányát utóbb állapította meg.

(5) Hatásköri, továbbá a megyei főügyészségek, illetőleg a különböző megyék területén levő helyi ügyészségek között felmerülő illetékességi összeütközés esetében, az eljáró ügyészséget a Legfőbb Ügyészség jelöli ki.

(6) Az ügyész azt a beadványt, amelynek elintézése nem tartozik hatáskörébe vagy arra nem illetékes, közvetlenül, késedelem nélkül a döntésre jogosult ügyészhez továbbítja.

Kizárás az eljárásból

4. § Amennyiben a kizárási okot nem az ügyész jelentette be a döntést megelőzően, az érintett ügyész(ek) kizárási okra vonatkozó nyilatkozatát be kell szerezni.

A felettes ügyész

5. § A Be., valamint az utasítás rendelkezéseinek alkalmazásakor a helyi ügyészség felettes ügyészsége a megyei főügyészség, az utóbbié a Legfőbb Ügyészség.

Tájékoztatás az ügyészi eljárásról

6. § (1) A feljelentés áttételéről a feljelentőt, a nyomozás iratainak áttételéről a büntetőeljárásban részt vevő személyeket (Be. V. Fejezet) írásban értesíteni kell.

(2) A külön jogszabályokban meghatározott tájékoztatási kötelezettségről legfőbb ügyész helyettesi körlevél rendelkezik.

Jelentéstételi kötelezettség

7. § A vádelőkészítés és a vádemelés során a legfőbb ügyész számára történő jelentéstételi kötelezettségről legfőbb ügyészi körlevél rendelkezik.

A gyanúsított

8. § (1) A gyanúsított jogai azt is megilletik, akivel szemben a megalapozott gyanút azért nem lehetett közölni, mert tartózkodási helyét a felkutatására tett intézkedések ellenére sem sikerült megállapítani, illetőleg, aki ellen távollétében folyik a nyomozás (Be. XXV. Fejezet).

(2) Ha a gyanúsítottal ismertetett megalapozott gyanú az eljárás későbbi szakaszában beszerzett bizonyítékokra figyelemmel megváltozik, azt – jogainak gyakorlása érdekében – a következő kihallgatásakor vele közölni kell.

(3) A gyanúsított kérelmére, a Be. 48. §-ának (2) bekezdésében írt okból az ügyész védőt akkor rendel ki, ha a gyanúsítottat külön jogszabály alapján költségmentesség illeti meg.

II. Fejezet

AZ ÜGYÉSZ ELJÁRÁSI CSELEKMÉNYEINEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI

9. § Az ügyész a Be. 61. §-ában megjelölt hatóságokat írásbeli intézkedéssel bízza meg a pontosan meghatározott eljárási cselekmény elvégzésével. Az intézkedésben a teljesítés határidejét vagy időtartamát is megjelöli.

10. § (1) Az ügyész – a határozat hozatalát nem igénylő – minden intézkedését írásba (jegyzőkönyvbe vagy feljegyzésbe) foglalja, ha az az eljárás résztvevői számára jog gyakorlását teszi lehetővé, vagy kötelezettség teljesítését írja elő.

(2) Az ügyész a Be. 62. §-a szerinti tájékoztatás, illetőleg figyelmeztetés tényét írásba foglalja és ezt az érintettel külön aláíratja.

(3) Az ügyész a jegyzőkönyvbe nem foglalt szóbeli idézésről, illetőleg értesítésről, továbbá a rövid úton történt idézésről, illetőleg értesítésről, az iratokhoz – a Be. 67. §-a (2) bekezdésének a)–c) pontja szerint elkészített – feljegyzést csatol.

(4) Az ügyész a személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedések tartamának meghosszabbítására irányuló indítványát a gyanúsítottal és a védőjével is egyidejűleg közli.

11. § (1) A nyomozó hatóság eljárása során felmerülő, ügyészi határozatot, illetve intézkedést igénylő kérdésekben, az ügyész a nyomozó hatóságnak a nyomozást ténylegesen teljesítő szervezeti egysége (a továbbiakban: nyomozó szerv) vezetőjének indokolt írásbeli előterjesztése alapján, az ügy iratainak ismeretében foglal állást.

(2) Az ügyész, az általa végzett eljárási cselekmények, továbbá az általa tett intézkedések és hozott határozatok megalapozottságáért és törvényességéért felelős.

(3) Az ügyész a beadványt nem megnevezése, hanem annak tartalma szerint bírálja el.

(4) Az ügyész a szolgálati út betartásával fordul a felettes ügyészhez, és az ügyiratokat csatolja, ha az ügyben az intézkedés vagy a döntés a felettes ügyész hatáskörébe tartozik.

(5) Az ügyész, érdemi döntését megelőzően köteles ellenőrizni, hogy a tanú, illetőleg a terhelt figyelmeztetése jogaira és a mentességi okokra a törvénynek megfelelően történt-e meg, és ehhez képest vallomásuk bizonyítási eszközként felhasználható-e.

(6) Amennyiben a nyomozó hatóság a 2003. évi CXXX. törvény 55–58. §-ában meghatározott feltételek esetén az Európai Unió tagállamainak nyomozó hatóságai részvételével egy ügyre vagy ügyek meghatározott csoportjaira közös nyomozó csoport alakítását, illetőleg abban részvétel engedélyezését kezdeményezi, a főügyész az ügy iratait, erre vonatkozó részletes véleményével az illetékes szakfőosztály útján, soron kívül terjeszti fel a legfőbb ügyészhez.

(7) Ha a nyomozó hatóság vezetője a felettes szerve útján a Be. 165. §-ának (6) bekezdése alapján előterjesztéssel élt, a felettes ügyész – amennyiben az abban foglaltak alapján érdemi intézkedésre nem lát okot – azt az ügy érdemi elbírálására jogosult ügyészség vezetőjéhez továbbítja. A felettes ügyész az iratokat csak akkor vizsgálja meg, ha az előterjesztés alapján az ügyben az ügyész nyilvánvaló törvénysértésére lehet következtetni. A felettes ügyész az eljárásáról az előterjesztőt átirattal tájékoztatja.

12. § Az ügyész eljárása során biztosítja az adatvédelemre és a titokvédelemre vonatkozó szabályok megtartását.

13. § (1) A nyomozás iratait legalább két példányban kell elkészíteni.

(2) A nyomozás folyamatossága érdekében arról az iratról, amely szakértői vizsgálathoz vagy más, egyidejűleg teljesített eljárási cselekményhez nélkülözhetetlen, további másolat készíthető.

(3) Az iratokat – több bűncselekmény esetén tárgykörönként –, amennyiben ez az ügy áttekintését nem zavarja, érkezésük, vagy keletkezésük sorrendjében, sorszámozva célszerű rendezni. Az összefűzött iratokról iratjegyzéket kell készíteni.

(4) Az ügyésznek a nyomozásra vonatkozó rendelkezéseit, a nyomozás felügyelete során tett intézkedéseit, továbbá a belső levelezés iratait keletkezésük sorrendjében, sorszámozva, összefűzötten, a nyomozati iratoktól elkülönítetten kell kezelni (házi irat).

14. § (1) Államtitkot vagy szolgálati titkot tartalmazó irat kézbesítése előtt az ügyész a címzettet írásban nyilatkoztatja arról, hogy az 1995. évi LXV. törvényben írt feltételek megtartását miként tudja biztosítani.

(2) Azt, hogy a nyilatkozat a valóságnak megfelel-e, az ügyész rendszerint a titokvédelmi felügyelő, illetőleg a nyomozó hatóság megkeresése útján ellenőrizteti.

(3) Ha a címzett a nyilatkozata, vagy a (2) bekezdésben írt ellenőrzés szerint a titokvédelmet nem tudja biztosítani – és emiatt a címzett részére az iratról államtitkot vagy szolgálati titkot nem tartalmazó kivonatot kell készíteni –, a Be. 70/C. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerinti nyilatkozat érdekében az ügyész a szolgálati út betartásával megkeresi a minősítőt.

(4) A Be. 70/C. §-ában foglalt ügyészi feladatokat a főügyész által kijelölt ügyészek teljesítik.

III. Fejezet

A BIZONYÍTÁSSAL KAPCSOLATOS
ÜGYÉSZI FELADATOK

15. § Amennyiben a Be. a nyomozó hatóság számára az eljárási cselekmény önálló elrendelését és tartását akkor teszi lehetővé, ha az ügyész másként nem rendelkezik, az ügyész a döntés jogát csak kivételesen, nyomós ok fennállása esetén tartsa fenn magának.

16. § (1) Az ügyész akkor engedélyezi, hogy a tanú írásban tegyen vallomást, ha a tanú személyes körülményei – így különösen a tanú idős életkora, egészségi állapota, mozgáskorlátozottsága, lakó- vagy munkahelyének távoli volta és más hasonló élethelyzetek, vagy az ügy sajátosságai – ezt indokolják, és az írásban tett vallomástól is várható a bizonyításhoz szükséges adatok megismerése.

(2) Az ügyész az írásbeli vallomás megtételére határidőt jelöl meg.

(3) Ha a tanú a megjelölt határidőre vallomást nem tesz, illetőleg ennek akadályát nem közli, az ügyész a tanút megidézi, vagy a tanú meghallgatásáról más módon gondoskodik.

17. § Az ügyész a tanú nevének, illetve személyes adatainak zárt kezelését akkor nem engedélyezi, ha a személyes adatokat a nyomozás korábbi szakaszában az eljárás résztvevői már megismerték.

18. § A tanú nevének zárt kezelése esetén, a vallomását tartalmazó aláírt jegyzőkönyvet zártan kell kezelni. A nyomozás irataihoz csak az aláírást és a személyi adatokat nem tartalmazó másolat fűzhető be.

19. § Ha az ügyész szemlét, bizonyítási kísérletet, felismerésre bemutatást rendel el, az eljárás feltételeinek biztosításához, illetőleg annak elvégzéséhez rendszerint, a házkutatáshoz, a lefoglaláshoz a nyomozó hatóságot szükség esetén igénybe veszi.

IV. Fejezet

A KÉNYSZERINTÉZKEDÉSEKKEL KAPCSOLATOS EGYES ÜGYÉSZI FELADATOK

Az őrizetbe vétel

20. § (1) Az őrizetbe vételről szóló határozat rendelkező részében fel kell tüntetni az elrendelést közvetlenül megelőző fogva tartás jogcímét és annak kezdő időpontját.

(2) Az ügyész a nyomozó hatóság által elrendelt őrizetbe vételről rendelkező határozatot – szükség esetén az iratokkal együtt – megvizsgálja annak megállapítása érdekében, hogy az őrizetbe vételnek a Be. 126. §-ának (2) bekezdése szerinti feltételei fennállnak-e. Az ügyész késedelem nélkül intézkedik az őrizetbe vétel megszüntetéséről, ha az őrizetbe vétel feltételei nem álltak fenn, vagy azok időközben megszűntek.

(3) Amennyiben az őrizetbe vétel miatt jogorvoslattal éltek, az ügyész a (2) bekezdésben írt kötelezettségét a jogorvoslat elbírálásával teljesíti.

Az előzetes letartóztatás

21. § (1) Ha az előzetes letartóztatás megalapozott indítványozásához további és azonnal elvégezhető nyomozási cselekmény teljesítése szükséges, az ügyész azt maga elvégzi, vagy annak haladéktalan teljesítésére a nyomozó hatóságot utasítja.

(2) Amennyiben az ügyész megítélése szerint az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételei nem állnak fenn, a kényszerintézkedést kezdeményező nyomozó hatóságot erről tájékoztatja.

(3) Az őrizetben lévő gyanúsított ügyében az előzetes letartóztatás elrendelését célzó indítványt olyan időpontban kell benyújtani, hogy a bíróság a döntését az őrizet hetvenkettedik órájának lejártáig meghozhassa.

(4) Az előzetes letartóztatás elrendelésére irányuló indítvány a bűncselekmény tényállását, minősítését, az előzetes letartóztatás törvényi okait, a gyanúsított Be. 117. §-ának (1) bekezdésében megjelölt személyes adatait – a határidő meghosszabbítására irányuló indítvány ezen túlmenően az időtartamot is – tartalmazza.

(5) Az ügyész figyelemmel kíséri az előzetes letartóztatás határidejét. Ha annak meghosszabbítása szükséges, arra hivatalból, vagy a nyomozó hatóság – a kényszerintézkedés határidejének lejárta előtt tíz nappal érkezett – előterjesztésére a Be. 131. §-ának (1) bekezdése szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz indítványt tesz.

(6) Az előzetes letartóztatás határidejének meghosszabbítása előtt az ügyész megvizsgálja, hogy a kényszerintézkedés célja lakhelyelhagyási tilalom, vagy házi őrizet elrendelésével elérhető-e. Ha igen, az ügyész arra tesz indítványt, hogy a bíróság lakhelyelhagyási tilalmat, vagy házi őrizetet rendeljen el.

(7) Amennyiben az ügyész az előzetes letartóztatás megszüntetésére irányuló, nála előterjesztett indítványnak nem ad helyt, azt elutasításra irányuló indítvánnyal az előzetes letartóztatást elrendelő nyomozási bíróhoz küldi meg.

(8) Az előzetes letartóztatott ügyében az ügyész minden törvényes intézkedést megtesz annak biztosítására, hogy a fogva tartás az elengedhetetlenül szükséges időre korlátozódjék, illetve, hogy a vádemelés feltételeinek megállapításához szükséges eljárási cselekményeket késedelem nélkül, folyamatosan végezzék. Az ügyész a rendelkezési jogával biztosítja, hogy az előzetes letartóztatás rendőrségi fogdán történő végrehajtására kivételesen, az eljárási cselekmény elvégzéséhez elkerülhetetlenül szükséges ideig, és csak akkor kerüljön sor, ha az előzetes letartóztatottal kapcsolatos eljárási cselekmény az intézetben, vagy a terhelt intézetből – fogdai elhelyezést nem igénylő – kiadásával nem végezhető el. Az ügyész gondoskodik arról is, hogy a büntetés-végrehajtási intézetben az előzetes letartóztatott személyét érintő eljárási cselekményeket az intézet működési rendjét figyelembe véve teljesítsék.

(9) A nyomozás megszüntetése, vagy a vádemelés elhalasztása esetén, az ügyész határozatában az előzetes letartóztatás megszűnését is megállapítja és intézkedik a fogva tartott haladéktalan szabadítása iránt.

(10) Ha az ügyész az előzetes letartóztatás megszűnését állapítja meg, vagy azt megszünteti, arról a bíróságot, valamint az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Központi Adatfeldolgozó, Nyilvántartó és Választási Hivatalát egyidejűleg értesíti.

A lakhelyelhagyási tilalom

22. § (1) A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésére irányuló indítványban az ügyész megjelöli azt a területet vagy körzetet, amelynek elhagyását megtiltatni kívánja. Ennél figyelemmel van arra, hogy a tilalom a kényszerintézkedés célján túli korlátozásokat ne eredményezzen.

(2) Amennyiben az ügyész, a rendőrségen való időközönkénti jelentkezés vagy a lakhelyelhagyási tilalom célját biztosító más korlátozás előírását tartja szükségesnek, azok megjelölésével erre is indítványt tesz.

(3) Ha a nyomozó hatóság arról tájékoztatja az ügyészt, hogy a gyanúsított a lakhelyelhagyási tilalmat, vagy a Be. 137. §-ának (3) bekezdése alapján elrendelt külön korlátozásokat megszegi, azok súlyától, jellegétől, ismétlődésétől függően foglal állást a rendbírság kiszabása, illetőleg házi őrizet, vagy az előzetes letartóztatás elrendelésének indítványozása tárgyában.

(4) Ha a gyanúsított a lakhelyelhagyási tilalom részleges feloldását kéri, az ügyész azt akkor teljesíti, ha az a kényszerintézkedés céljával nem ellentétes.

(5) A 21. §-ban foglalt rendelkezések a lakhelyelhagyási tilalomra értelemszerűen irányadóak.

A házi őrizet

23. § (1) A házi őrizet elrendelésére irányuló indítványában az ügyész megjelöli azt a lakást, s az ahhoz tartozó bekerített helyet, amelynek elhagyását megtiltatni kívánja. Indítványában figyelemmel van arra, hogy a tilalom annak célján túli korlátozásokat ne eredményezzen.

(2) Ha a nyomozó hatóság arról tájékoztatja az ügyészt, hogy a gyanúsított a házi őrizet szabályait megszegi, azok súlyától, jellegétől, ismétlődésétől függően foglal állást a rendbírság kiszabása, illetőleg az előzetes letartóztatás elrendelésének indítványozása tárgyában.

(3) A 21. §-ban foglalt rendelkezések a házi őrizetre értelemszerűen irányadóak.

Az ideiglenes kényszergyógykezelés

24. § Az ideiglenes kényszergyógykezeléssel kapcsolatos eljárásra a 21. § rendelkezéseit értelemszerűen kell alkalmazni.

Intézkedés a külföldre utazási tilalom biztosítására

25. § Az ügyész a Be. 146. §-ának (1) bekezdésében meghatározott kényszerintézkedések elrendelésének kezdeményezése ügyében, a nyomozás megküldött irataihoz mellékelt – a terhelttől elvett – úti okmányt a döntését követően visszaküldi a nyomozó hatóságnak. A kényszerintézkedés indítványozása esetén az úti okmány visszaküldésével egyidejűen a bíróság döntését is közli a nyomozó hatósággal.

Az óvadék

26. § Az óvadék mellett szabadlábra helyezett gyanúsított előzetes letartóztatására irányuló ügyészi indítványban a 21. § (4) bekezdésében írtakon túl meg kell jelölni azokat a tényeket, amelyek a Be. 148. §-ának (1) bekezdése szerinti döntést megalapozzák, és nyilatkozni kell az óvadék összegének visszaadása tárgyában is.

A házkutatás, a lefoglalás és a biztosítási intézkedés

27. § (1) A közjegyzői vagy ügyvédi irodában, továbbá az egészségügyi intézetben bírói engedéllyel tartott házkutatás és lefoglalás során az ügyész a jelenlétével azt biztosítja, hogy a kényszerintézkedést a nyomozó hatóság a bírósági határozat keretei között, törvényesen teljesítse.

(2) Ha az (1) bekezdésben megjelölt helyiségben a házkutatást – a késedelem veszélye miatt, bírósági határozat nélkül – kivételesen az ügyész tartja, a házkutatás során megtalált dolgot az ügyész őrzésbe veszi, vagy az őrzésről más módon gondoskodik.

(3) A (2) bekezdésben írt házkutatást és őrzésbe vételt követően az ügyész haladéktalanul indítványt tesz a bíróság határozatának utólagos beszerzésére.

(4) Az indítvány elutasítása esetén megteszi azokat az intézkedéseket, amelyek abból következnek, hogy a házkutatás eredménye, illetőleg az őrzésbe vett dolog bizonyítékként nem használható fel.

28. § Ha a nyomozó hatóság a címzettnek még nem kézbesített postai és hírközlési küldeményt, vagy a sajtótermék szerkesztősége iratait visszatartotta, az ügyész a lefoglalás elrendelésének megtagadása esetén egyidejűleg intézkedik a visszatartás megszüntetése iránt.

29. § Ha a nyomozó hatóság a biztosítási intézkedést megalapozatlanul vagy törvénysértően rendelte el, az ügyész a biztosítási intézkedést hatályon kívül helyezi, és ennek végrehajtására a nyomozó hatóságot egyidejűleg utasítja.

V. Fejezet

A NYOMOZÁSRA VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

30. § Az ügyész a nyomozás során azokat a tényeket is felderíti, illetőleg tisztáztatja, amelyek megalapozzák arra vonatkozó indítványát, hogy a bíróság a vádat milyen eljárási rendben bírálja el.

31. § (1) Az ügyész a nyomozás meghatározó feladataira vonatkozó rendelkezéseit írásban közli a nyomozó hatóság vezetőjével. Az ügyész a késedelmet nem tűrő nyomozási cselekményekre vonatkozó rendelkezését szóban is közölheti a nyomozó hatóság vezetőjével, ezt azonban – mihelyt lehetséges – írásban is megismétli.

(2) Az ügyész a megítélése szerint meghatározó jelentőségű, általa megjelölt eljárási cselekményekről jegyzőkönyvet készít, illetőleg készíttet.

32. § A határozatot – ha azt több személlyel kell közölni, valamennyiük számára egy időben – tértivevénnyel kell kézbesíteni.

A feljelentés elbírálása

33. § A nyomozó hatóságnál tett feljelentést az ügyész akkor bírálja el, ha a döntésre a nyomozó hatóság nem jogosult [Be. 29. §; 174. § (1) bek. c) pont].

34. § Az ügyész az általa megválasztott módon ellenőrzi azt, hogy a nyomozó hatóság a nyomozásról, illetőleg a feljelentés elutasításáról törvényesen rendelkezett-e. Ha a döntés megalapozatlan, vagy jogszabályt sért, az ügyész a törvénynek megfelelően intézkedik.

A nyomoztatás

35. § (1) Ha az ügyész nyomozást rendel el (nyomozást végeztet), az iratokat a nyomozó hatóságra irányadó hatásköri és illetékességi szabályok figyelembevételével, a nyomozó hatósághoz általában azzal a rendelkezéssel küldi meg, hogy a nyomozás iratait az elkövető felderítése és a megalapozott gyanú közlése után mutassák be számára.

(2) Az ügyész ezt követően az iratok ismeretében rendelkezik az ügy érdemi elbírálásához esetleg szükséges további eljárási cselekményekről.

(3) Ha az ügyész olyan ügyben rendel el nyomozást, amely az elkövetett cselekményre, az eljárás résztvevőire tekintettel, vagy más ok folytán közfigyelmet keltett, a bizonyítandó tényekről, a lényeges eljárási cselekményekről és arról is rendelkezik, hogy az iratokat milyen időpontokban mutassák be számára, továbbá, hogy milyen eljárási cselekményeket kíván személyesen elvégezni.

A nyomozó hatóság önálló nyomozásának
törvényességi felügyelete

36. § (1) Amikor az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozó hatóság a nyomozást törvénysértően rendelte el, s az utóbb beszerzett adatok sem teszik lehetővé a nyomozás folytatását, a nyomozás megszüntetéséről rendelkezik.

(2) Az ügyész a nyomozás, ezen belül a teljesített eljárási cselekmények törvényességét általában akkor, és abban a körben ellenőrzi, amikor és amire nézve a nyomozó szerv vezetője, vagy a büntetőeljárás más résztvevője az ügyész intézkedését kezdeményezte.

(3) Az ügyész a gyanúsítottat kihallgatja, ha

37. § Az ügyész a nyomozó hatóság önállóan végzett nyomozása felett fokozott felügyeletet gyakorol, ha

38. § (1) Fokozott felügyelet gyakorlása esetén az ügyész a bármilyen okból hozzá megküldött iratokat teljes terjedelmükben megvizsgálja, és haladéktalanul megtesz minden intézkedést, amely a felügyelet céljának elérése érdekében szükséges. Ennek során

(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti határidőt úgy kell megállapítani, hogy a fokozott felügyelet gyakorlása során az ügyész az ügyet havonta megvizsgálhassa.

39. § (1) Az ügyész a nyomozó szerv vezetőjével írásban közli, ha az ügyben fokozott ügyészi felügyeletet gyakorol.

(2) A fokozott felügyelet során az ügyész minden eljárásáról feljegyzést készít, intézkedéseit írásba foglalja, azokat – a házi iratok részeként – a felettes ügyészhez történő felterjesztéseihez csatolja.

A nyomozás határideje

40. § (1) Az ügyész az általa elrendelt nyomozás befejezésére határidőt jelöl meg, a nyomozó hatóság által önállóan folytatott nyomozás során a nyomozó szerv vezetője által megállapított határidőt pedig módosíthatja.

(2) Ha a nyomozás határidejének meghosszabbítása szükséges, a nyomozó szerv vezetője a határidő lejárta előtt tíz nappal érkezett – a cselekmény tényállását, minősítését, a beszerzett bizonyítékokat, a meghosszabbítani kért határidőt, a tervezett eljárási cselekményeket tényszerűen tartalmazó, teljesítésük addigi elmaradásának okát is megjelölő – előterjesztésére, az ügyész a határidőt meghosszabbítja, vagy azt véleményes jelentésével a felettes ügyészhez felterjeszti. Ha az előterjesztés indokolatlan, a nyomozás határidejét nem hosszabbítja meg.

A nyomozó hatóság
egyéb adatszerző tevékenysége

41. § Fénykép, vagy más adathordozón rögzített kép felmutatásával történt személy vagy tárgy kiválasztásáról, illetve felismertetésről készített jelentést az ügyész bizonyításra akkor használja fel, ha a kiválasztás és a felismertetés a Be. 122. §-ában foglaltak szerint történt.

A nyomozás felfüggesztése

42. § (1) Az ügyész a nyomozó hatóság által a Be. 189. §-ának (1) bekezdése alapján megküldött nyomozást felfüggesztő határozat törvényességét – szükség esetén az iratok alapján – megvizsgálja. A törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezi és ha az indokolt, az eljárás folytatása iránt intézkedik.

(2)^*

(3) Az ügyész a felfüggesztés okához igazodó gyakorisággal ellenőrzi, illetőleg ellenőrizteti azt, hogy a nyomozás felfüggesztésének oka változatlanul fennáll-e.

A nyomozás megszüntetése

43. § Az ügyész a nyomozó hatóság által a Be. 190. §-ának (2) bekezdése alapján megküldött nyomozást megszüntető határozat törvényességét – szükség esetén az iratok alapján – megvizsgálja. A törvénysértő határozatot hatályon kívül helyezi, és a törvénynek megfelelő más határozatot hoz, ha az indokolt, az eljárás folytatásáról rendelkezik.

Az ügyész feladatai a jogsérelem orvoslása során

44. § Az ügyész a jogsérelmet állító beadványt megvizsgálja, hogy az jogorvoslatnak, (panasznak, felülbírálati indítványnak), vagy ellenvetésnek tekinthető-e, és a továbbiakban ettől függően intézkedik.

A panasz

45. § (1) Ha több személy ugyanazt a határozatot panaszolja, a panaszokat egy határozattal kell elbírálni.

(2) Egy személynek azonos ügyben hozott több határozatra vonatkozó panasza, egy határozatban is elbírálható.

(3) Ha az ügyész a határozata ellen irányuló panaszt alaptalannak tartja, azt – a panaszban írt új tényekre, illetve jogi okfejtésre vonatkozó véleményével – felterjeszti a felettes ügyészhez.

(4) Az elbíráló határozat indokolása a panaszolt tényekre, illetve a panaszban olvasható jogi okfejtésre korlátozódhat.

(5) Amennyiben a Be. 195. §-ának (5) bekezdése szerint a panaszt elbíráló határozat ellen további jogorvoslatnak nincs helye, az ügyész a panaszost erről tájékoztatja. Ezt követően a változatlan tartalommal megismételt panaszt válaszadás nélkül irattárba helyezi.

(6) Ha a törvény az ügyben felülbírálati indítvány benyújtását, vagy pótmagánvád emelését lehetővé teszi, a jogosultat erről tájékoztatni kell.

A felülbírálati indítvány

46. § (1) Ha a beadvány a nyomozó hatóság határozata elleni panaszt és felülbírálati indítványt is tartalmaz, az ügyész az iratok első példányát a felülbírálati indítványra vonatkozó indítványával a bírósághoz továbbítja. Az ügyész a másolati iratok alapján ezzel egyidejűleg a panasz elbírálásáról intézkedik.

(2) Az ügyész a bírósághoz megküldött átiratában nyilatkozik arról, hogy a felülbírálati indítványt megalapozottnak tartja-e, és ha azt szükségesnek látja, észrevételeket fűz a felülbírálati indítványban megjelölt indokokhoz is. Az ügyész átirata másolatát a felülbírálati indítvány előterjesztőjének is megküldi.

Az ellenvetés

47. § (1) Az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság határozatba nem foglalt intézkedése vagy az intézkedés elmulasztása miatti ellenvetést (Be. 196. §) ahhoz kell továbbítani, akinek intézkedését vagy mulasztását az érintett sérelmezi.

(2) Ha az ügyész az ellenvetést megalapozottnak tartja, a szükséges intézkedést megteszi.

(3) A megalapozott gyanú, illetve a megalapozott gyanú változásának közlése esetén a gyanúsított vagy védője által emiatt bejelentett ellenvetés elutasítása előtt az ügyész a felettes ügyész állásfoglalását kéri.

(4) Ha az ügyész, illetve a felettes ügyész az ellenvetéssel egyetért, a megfelelő intézkedést megteszi, vagy erre utasítást ad.

(5) Ha az ügyész, illetve a felettes ügyész eljárása során utóbb azt állapítja meg, hogy ellenvetést alaptalanul utasítottak el, a megfelelő intézkedést hivatalból megteszi, vagy erre utasítást ad.

(6) Az ellenvetés elbírálásáról annak előterjesztőjét ésszerű határidőn belül írásban értesíteni kell.

VI. Fejezet

AZ ÜGYÉSZSÉGI NYOMOZÁS

48. § (1) Az ügyészség a vádemelés feltételeinek megállapítása végett nyomozást végez:

(2) Az (1) bekezdés a)–b) pontjában megjelölt ügyekben a nyomozó ügyészség jár el.

(3) A nyomozó ügyészség annak az ügyésznek a jogkörében jár el, aki az ügy érdemi elbírálására jogosult bíróság mellett működik.

(4) Az (1) bekezdés c) pontjában írt esetben az az ügyész is nyomozhat, aki az ügy elbírálására illetékes bíróság mellett működik.

49. § (1) A Központi Nyomozó Főügyészség országos illetékességgel rendelkezik.

(2) Hatáskörébe tartozik:

50. § (1) A nyomozó ügyészség a megyére (fővárosra) kiterjedő illetékességgel rendelkezik.

(2) Hatáskörébe tartozik:

51. § A főügyész akkor tesz előterjesztést a bűnügynek a Központi Nyomozó Főügyészség hatáskörébe vonására, ha az kiemelkedő jelentőségű.

52. § A nyomozás ügyészségi hatáskörbe vonásával egyidejűleg intézkedni kell arról, hogy a nyomozást melyik szervezeti egység folytassa le. Az ügyész erről a korábban eljárt nyomozó hatóság vezetőjét egyidejűleg tájékoztatja.

53. § Az ügyészségi nyomozás során feltárt, az ügyészségi nyomozás kizárólagos hatáskörébe nem tartozó cselekményre nézve az eljárást – ha a nyomozás ügyészségi hatáskörbe vonásáról az 50. § (2) bekezdésének b) pontjában megjelölt ügyész nem rendelkezett – a nyomozó ügyész rendszerint elkülöníti.

54. § (1) A Központi Nyomozó Főügyészségen a nyomozást kizárólag ügyészek teljesítik. Az ügyész egyes eljárási cselekmények teljesítésével ügyészségi titkárt is megbízhat.

(2) A nyomozó ügyészségen egyes eljárási cselekményeket ügyészségi titkár, ügyészségi fogalmazó, valamint ügyészségi nyomozó is végezhet.

55. § (1) Más nyomozó hatóságok tagjainak meghatározott feladatra és időtartamra történő igénybevételét [Ütv. 5. § (2) bek. e) pont] a főügyész, a Legfőbb Ügyészség főosztályán keresztül kezdeményezi a legfőbb ügyésznél.

(2) Más nyomozó hatóságok tagjait a legfőbb ügyész rendelkezésének megfelelően kell foglalkoztatni.

(3) A nyomozó ügyészség a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvényben szabályozott módon és keretek között más hatóságokkal együttműködik.

VII. Fejezet

ÜGYÉSZI VAGY BÍRÓI ENGEDÉLYHEZ KÖTÖTT ADATSZERZÉS

Az ügyész döntési jogkörébe tartozó feladatok

56. § (1) Amennyiben a nyomozó hatóság, a nyomozás elrendelését követően adatok szolgáltatását az ügyész jóváhagyásával igényelheti valamely hatóságtól, szervtől vagy szervezettől, az ügyész a megkeresés aláírásával adja meg jóváhagyását.

(2) Az ügyész a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: NBSZ tv.) 44. §-ának (2) bekezdése szerinti adatkérésre a Legfőbb Ügyészség illetékes főosztálya útján jogosult.

57. § (1) Amennyiben a helyi bíróság hatáskörébe tartozó bűncselekmény elkövetésével megalapozottan gyanúsítható személy a Be. 175. §-ának (1) bekezdése, illetve a 192. §-ának (1) bekezdése szerint együttműködik a hatósággal, a feljelentés elutasítását, illetőleg a nyomozás megszüntetését az ügy elbírálására illetékes vezető ügyész – akadályoztatása esetén helyettese – engedélyezi.

(2) A főügyész a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügy nyomozása során az engedélyezés jogát a büntető ügyekben eljáró helyettesére átruházhatja.

(3) Amennyiben a nyomozó hatóság önállóan nyomoz, az ügyész a nyomozó hatóság erre jogosult vezetőjének előterjesztése és a döntéshez szükséges iratok megvizsgálása után dönt az engedély megadásáról. A javaslattevőt döntéséről az ügyész írásban tájékoztatja.

58. § (1) A helyi bíróság hatáskörébe tartozó ügyben a fedett nyomozó igénybevételét az illetékes vezető ügyész, akadályoztatása esetén helyettese engedélyezi.

(2) A főügyész a megyei bíróság hatáskörébe tartozó ügyben az (1) bekezdésben írt jogot büntető ügyekben eljáró helyettesére átruházhatja.

59. §

60. § Ha az ügyész a nyomozó hatóságnak a bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés engedélyezésére irányuló előterjesztését alaptalannak látja, álláspontjáról az iratok visszaküldésével a nyomozó hatóságot írásban tájékoztatja.

61. § A hatásköri szabályok figyelembevételével a főügyész, a vezető ügyész (akadályoztatásuk esetén helyettesük) – halaszthatatlan esetben – a titkos adatszerzést a Be. 203. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint elkészített, írásba foglalt intézkedéssel rendeli el.

A titkosan szerzett adat felhasználása

62. § (1) A nyomozást megelőzően, illetőleg a nyomozás során titkosan szerzett adatot az ügyész a büntetőeljárásban bizonyítékként akkor használja fel, ha az mással nem pótolható.

(2) Ha a titkosan szerzett adat, a megszerzés módjától függetlenül államtitoknak minősül, a büntetőeljárásban bizonyítékként történő felhasználása során erre figyelemmel kell lenni. A gyanúsított és a védő a titkos adatszerzésről készült okirat megismerésére akkor jogosult, ha az ügyész azt az iratokhoz csatolta.

(3) Ha az érintett ellen nem indult büntetőeljárás, a titkos adatszerzés tényéről őt legkésőbb annak a nyomozásnak elvégzése után értesíteni kell, amelyben a titkos adatszerzést folytatták.

VIII. Fejezet

A VÁDEMELÉS

A nyomozás iratainak megvizsgálása

63. § (1) Az iratok hozzáérkezését követően az ügyész azt ellenőrzi, hogy az ügy a vádemelésre alkalmas-e. Ennek keretében azt vizsgálja, hogy

(2) Amennyiben a vádemelés előtt további nyomozási cselekmény elvégzése szükséges, az ügyész azzal rendszerint azt a hatóságot bízza meg, amely a nyomozást lefolytatta. További nyomozási cselekmény elvégzéséről az ügyész ismételten rendelkezhet.

(3) Az ügyész a további nyomozási cselekmény elvégzésére határidőt jelöl meg.

A vádemelés részbeni mellőzése

64. § A vádemelés részbeni mellőzése (Be. 220. §) esetén, a sértettnek a vádemelésre irányuló indítványát panasznak kell tekinteni.

A vádemelés elhalasztása

65. § (1) A vádemelés elhalasztásáról hozott határozatában az ügyész

(2) Az ügyész jogerős határozatát haladéktalanul kézbesíti a pártfogó számára is. Ha az ügyész a Be. 227. §-a (1) bekezdésének b)–c) pontja alapján vádat emel, erről a pártfogót tájékoztatja.

A vádemelés módja

66. § Az ügyész a vádemeléskor az általános szabályok szerinti bírósági eljárást csak akkor indítványozza, ha tárgyalás mellőzésének (Be. XXVII. Fejezet), bíróság elé állításnak (Be. XXIV. Fejezet), illetőleg az ügy nyilvános ülésen történő elbírálásának (Be. XXVI. Fejezet) nincs helye.

Bíróság elé állítás

67. § (1) Az ügyész a büntetőeljárás megindításakor megvizsgálja a bíróság elé állítás lehetőségét is. Ha a gyanúsított bíróság elé állítható, illetve, ha az kötelező, az ügyész határidő megállapításával rendelkezik az elvégzendő eljárási cselekményekről.

(2) A gyanúsított előállításáról az ügyész rövid feljegyzést készít. Ez a gyanúsított nevét, a Be. 117. §-ának (1) bekezdésében írt személyi adatait, a vád tárgyát képező cselekményt és annak törvényi minősítését tartalmazza. A feljegyzés egy-egy példányát a vádlott és a védő számára is biztosítani kell.

Eljárás a távollévő terhelttel szemben

68. § Az ügyész a távollévő terhelttel szemben vádat emel, ha a bizonyítékok rendelkezésre állnak, egyúttal a vádiratban indítványozza, hogy a bíróság a tárgyalást a terhelt távollétében tartsa meg.

Lemondás a tárgyalásról

69. § Amennyiben a gyanúsított az ügyésznél az ügy nyilvános ülésen való elbírálását kezdeményezi, de az ügyész ezzel nem ért egyet, erről a gyanúsítottat írásban tájékoztatja.

A vádirat

70. § (1) A vádiratnak a Be. 217. §-ában megjelölt részeit az alábbiak szerint kell tagolni:

(2) A tárgyalásra csak azoknak a tanúknak a megidézését kell indítványozni, akiknek kihallgatása az ügy ténybeli és jogi megítélése szempontjából szükséges. A tárgyalásra idézendők névjegyzékét a tervezett bizonyítás felvétel sorrendjében kell összeállítani.

(3) Amennyiben a tanú személyi adatainak zárt kezelését rendelték el, a vádirat csak a tanú nevét tartalmazhatja.

(4) A tanú nevének zárt kezelése esetén a tanú neve a vádiratban nem szerepelhet, ilyenkor a vádirat bírósági példányához csatolt, zárt iratban kell a tanú idézését indítványozni.

(5) A különösen védetté nyilvánított és a nyomozási bíró által a Be. 207. §-ának (4) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján kihallgatott tanú megidézésére az ügyész nem tehet indítványt.

(6) Amennyiben a terhelt előzetes letartóztatásban vagy házi őrizetben van, avagy ideiglenes kényszergyógykezelés alatt áll, a vádiratot olyan időpontban kell benyújtani, hogy azok határidejének lejártáig, illetve indokoltsága felülvizsgálatának esedékessé válásáig a bíróság a Be. 263. §-ának (1) bekezdésében és 272. §-ának (1) bekezdésében megjelölt határidőket figyelembe véve az előkészítő ülést megtarthassa. Amennyiben ez a határidő csak az előbb megjelölt kényszerintézkedések határidejének meghosszabbításával, illetve indokoltságuk felülvizsgálatával biztosítható, erre az ügyész az iratok hozzáérkezése után indítványt tesz, így kell eljárni akkor is, ha a Be. 137. §-ának (6) bekezdésében írt okból a lakhelyelhagyási tilalom fenntartásának szükségét kell megvizsgálni.

(7) A vádirat egy példányát meg kell küldeni a nyomozó hatóságnak és a vádemelésről a vádlottat fogva tartó büntetés-végrehajtási intézetet értesíteni kell.

IX. Fejezet

ELJÁRÁS MENTESSÉGET ÉLVEZŐ SZEMÉLYEK ÜGYÉBEN

71. § Az olyan cselekmény tekintetében, amelyre nézve az országgyűlési képviselőnek az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló 1990. évi LV. törvény 4. §-a, továbbá az alkotmánybírónak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 14. §-ának (4) bekezdése szerinti mentelmi joga nem függeszthető fel, az ügyész a feljelentést elutasítja, illetőleg a nyomozást megszünteti és határozatát a Legfőbb Ügyészségre felterjeszti.

72. § Amennyiben az ügyben nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező személy büntetőjogi felelőssége merül fel [49. § (2) bek. a) pont], az eljárás iratait a Központi Nyomozó Főügyészséghez kell továbbítani.

X. Fejezet

A NEMZETKÖZI BŰNÜGYI JOGSEGÉLLYEL KAPCSOLATOS ÜGYÉSZI FELADATOK

Általános szabályok

73. § (1) Amennyiben valamely büntetőügyben más állam hatóságával való együttműködés szükségessége merül fel, az eljárásra a két vagy többoldalú nemzetközi szerződés (a továbbiakban: nemzetközi szerződés), és a nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII. törvény (e Fejezet alkalmazásában a továbbiakban: Törvény) rendelkezései az irányadók.

(2) Az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésre a 2003. évi CXXX. törvény és a 2005. évi CXVI. törvény rendelkezései az irányadók.

Kiadatás Magyarországról

74. § (1) A kiadatási eljárás során a terhelt személyi szabadságát korlátozó vagy a megkereső állam kérelmére történt tárgy lefoglalása miatti jogorvoslati kérelmet a bírósághoz kell áttenni, ha azt a nyomozó hatóságnál vagy az ügyésznél terjesztették elő.

(2) Amennyiben a nyomozó hatóság tárgy lefoglalását rendelte el, továbbá ha a jogorvoslat a tárgy felkutatásának vagy lefoglalásának módja ellen irányul, a jogorvoslat elbírálása az ügyész feladata.

(3) A legfőbb ügyész az igazságügyi és rendészeti miniszter által a Törvény 28. §-ában írt okból hozzá küldött iratokat a büntetőeljárás megindítása vagy egyéb intézkedés megtételének a feltételei szempontjából megvizsgálja és azokat a döntésének közlésével az illetékes ügyészhez teszi át.

Külföldi állam megkeresése kiadatás iránt

75. § (1) Az ügyész, az elfogatóparancs kibocsátásának indítványozása előtt, a nyilvántartási rendszerek igénybevételével tisztázza, vagy tisztáztatja, hogy a gyanúsítottal szemben milyen bűncselekmények miatt folynak büntetőeljárások.

(2) Az ügyész a bírósághoz intézett, az elfogatóparancs kibocsátására irányuló indítványában tételesen felsorolja azokat a bűncselekményeket, amelyek miatt – a kiadatási kérelem külföldi állam általi teljesítése esetén – a gyanúsítottal szemben Magyarországon büntetőeljárást kíván lefolytatni. Az indítványban meg nem jelölt bűncselekmény miatt büntetőeljárás lefolytatásának nincs helye.

(3) Ha a külföldön tartózkodó terhelt tartózkodási helye ismeretlen, egyidejűleg európai és nemzetközi elfogatóparancs kibocsátását kell indítványozni. Ennek tartalmára a (2) bekezdésben írtak az irányadók.

(4) A bíróság által kibocsátott elfogatóparancsot – erre irányuló megkeresés esetén – a nyomozó hatóság vagy az ügyész juttatja el a Nemzetközi Bűnügyi Együttműködési Központhoz (NEBEK).

A büntetőeljárás átadása

Feljelentés külföldi államnál

76. § (1) A nem magyar állampolgárral szemben az eljárást általában Magyarországon és soron kívül úgy kell lefolytatni, hogy magyarországi tartózkodása ne jelentsen a büntető jogszabályokban meghatározott jogkövetkezményekhez képest aránytalanul súlyos hátrányt.

(2) A büntetőeljárás átadásának, illetve a feljelentés megtételének – rendszerint – nincs helye, ha

(3) A büntetőeljárás átadása általában akkor célszerű [Törvény 37. § (1) bek.],

77. § (1) A főügyész a nem magyar állampolgárral szemben folytatott nyomozásról haladéktalanul jelentést tesz a Legfőbb Ügyészségnek, ha a büntetőeljárás átadását tartja indokoltnak.

(2) A jelentés tartalmazza a gyanúsítottnak a Be. 117. §-ának (1) bekezdésében megjelölt adatait, továbbá magyarországi tartózkodásának jogcímét és a tényállás lényegét. A jelentésben a főügyész véleményének kifejtésével állásfoglalást kér a büntetőeljárás átadásáról.

(3) A (2) bekezdésben megjelölt adatok közlésével rövid úton kell állásfoglalást kérni, ha valamely okból a Legfőbb Ügyészség azonnali döntése szükséges. A jelentést utasításra írásban meg kell ismételni.

(4) Jelentést kell tenni a nyomozás elrendeléséről, ha az eljárással érintett személyes körülményei, magyarországi tartózkodásának vagy küldetésének célja miatt az eljárás hatással lehet a Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolataira.

78. § A büntetőeljárás átadása vagy feljelentés esetén, ha a bizonyítandó tény, illetőleg eldöntendő kérdés a nem magyar állampolgár kóros elmeállapota, vagy a kényszergyógykezelés szükségessége miatt merül fel [Be. 99. § (2) bekezdés a)–b) pont] szakértőt csak a Legfőbb Ügyészség előzetes jóváhagyásával lehet kirendelni. A Legfőbb Ügyészség előzetes hozzájárulását kell megszerezni ilyen esetben a gyanúsított ideiglenes kényszergyógykezelése (Be. 140. §) elrendelésének indítványozásához is.

79. § (1) Amennyiben az ügyész a büntetőeljárást a törvény 37. §-a szerint átadja, vagy a 45. §-a szerinti feljelentést tesz, az eljárási cselekményekről jegyzőkönyvet kell készíteni.

(2) Az ügyész gondoskodik arról, hogy a bizonyítékokat a külföldi hatóság számára egyértelműen rögzítsék és a nyomozás iratai alaki szempontból, külföldi kézbesítésre alkalmasak legyenek.

80. § A nem magyar állampolgárral szemben folytatott nyomozásban biztosítani kell

81. § (1) A büntetőeljárás átadását az ügyész a gyanúsítottnak a 77. § (2) bekezdésében megjelölt adatait, a tényállást és a cselekmény minősítését rögzítő véleményes jelentésével, valamint az iratok felterjesztésével kezdeményezi. Ha kétoldalú egyezmény erről rendelkezik, az iratokhoz az eljárást megszüntető határozatot is csatolni kell.

(2) Amennyiben a legfőbb ügyész az eljárás átadásáról dönt, erről a külföldi hatóság megkeresésével egyidejűleg a kezdeményező ügyészt értesíti.

(3) A legfőbb ügyész értesíti az eljárás átadását kezdeményező ügyészt az eljárás átvételéről is, aki erre figyelemmel a törvény 39. §-a alapján az eljárást megszünteti.

(4) Amennyiben az eljárás átadását a kezdeményező ügyész nemzetközi szerződésre figyelemmel a gyanúsított letartóztatása mellett tervezi, az (1) bekezdés szerinti jelentésben ennek indokát adja. A Legfőbb Ügyészség az iratok visszaküldésekor az erre vonatkozó állásfoglalását is közli.

(5) Amennyiben a Legfőbb Ügyészség állásfoglalása szerint az eljárás átadása a gyanúsított letartóztatása mellett indokolt, az ügyész indítványozza a nyomozási bírónál a gyanúsított letartóztatását a törvény 40. §-ának (1) bekezdése alapján büntetőeljárás lefolytatása céljából, a törvény 40. §-ának (2) bekezdésben megjelölt határidőig.

(6) Az eljárás átadása céljából elrendelt letartóztatásra vonatkozó bírósági határozatot az átadásra kerülő iratokhoz kell csatolni és az így kiegészített iratokat kell az eljárás átadása végett a Legfőbb Ügyészségre felterjeszteni.

(7) Amennyiben a fogva levő terhelt ügyének átadása meghiúsul, a büntetőeljárást folytatni kell. Ha a folytatott eljárásban a gyanúsított előzetes letartóztatása indokolt, az átadás céljából elrendelt előzetes letartóztatás határidejének lejárta után vagy annak megszüntetése mellett előzetes letartóztatásának elrendelését vagy újbóli elrendelését kell indítványozni.

A büntetőeljárás átvétele

82. § (1) A büntetőeljárás átvételéről a legfőbb ügyész határozattal dönt.

(2) Az átvett büntetőeljárás iratait az eljárás lefolytatása iránti intézkedés végett – a főügyész útján – az ügyben hatáskörrel rendelkező és a Be. 18. §-a alapján illetékes bíróság mellett működő ügyésznek kell megküldeni.

Eljárási jogsegély nyújtása
külföldi hatóság részére

83. § (1) A jogsegélykérelem előterjesztésére jogosult külföldi hatóság megkeresésére az ügyész nemzetközi szerződés, illetve a Törvény szabályai szerint nyújt eljárási jogsegélyt.

(2) A magyar állampolgár gyanúsítottkénti kihallgatására irányuló eljárási jogsegélykérelmet – kettős büntethetőség esetén – a megkeresésben közölt adatok alapján kell teljesíteni.

(3) Amennyiben a jogsegélykérelem teljesítése során kihallgatott tanú személyi adatainak zárt kezelését kéri, a Be. 96. §-ában írt szabályokról a megkereső külföldi hatóságot tájékoztatni kell.

84. § (1) Az eljárási jogsegély iránti megkeresést a legfőbb ügyész által engedélyezett körben és az általa előírt módon kell teljesíteni.

(2) Ha a külföldi igazságügyi hatóság az eljárási jogsegély teljesítését kifejezetten a bíróságtól kéri, az iratokat a legfőbb ügyész az igazságügyi és rendészeti miniszterhez továbbítja.

85. § Ha az ügyész a megkeresés teljesítésénél olyan személy jelenlétét engedélyezte, aki a megkereső hatóság államában előzetes letartóztatásban van, vagy büntetését tölti, a megkeresés teljesítése céljából ideiglenesen átvett személyt, a megkeresést teljesítő hatóság fogdájában kell őrizni. A fogva tartás időtartamára a megkereső állam igazságügyi szervének írásban adott tájékoztatása az irányadó.

Külföldi hatóság megkeresése
eljárási jogsegély iránt

86. § (1) Amennyiben az ügyész vagy a nyomozó hatóság eljárásában olyan bizonyítás szükséges, amely csak külföldön vehető fel, a nemzetközi szerződésnek, illetve a törvénynek megfelelően kell eljárni.

(2) Ha a nyomozó hatóság a külföldi hatóság megkeresése végett előterjesztést tesz, az ügyész megvizsgálja, hogy az előterjesztés szerinti nyomozási cselekmények elvégzése elengedhetetlenül szükséges-e. Ha az ügyész azt állapítja meg, hogy a nyomozási cselekmény elvégzése szükségtelen, erről a nyomozó hatóságot tájékoztatja, ellenkező esetben az eljárási jogsegélykérelmet a külföldi hatósághoz címezve elkészíti, és a megkeresésére jogosult ügyészhez továbbítás végett felterjeszti.

(3) A jogsegélykérelemben tömören, félreérthetetlenül kell leírni azokat a tényeket és körülményeket, amelyek a kérelem teljesítéséhez szükségesek, illetve így kell megfogalmazni a teljesíteni kért eljárási cselekmények tartalmát.

(4) A Be. 188. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a nyomozás felfüggesztésének azt követően van helye, miután az arra jogosult ügyész a jogsegélykérelem külföldi hatósághoz történő továbbításáról döntött. Erről az eljáró hatóságot tájékoztatni kell.

86/A. § Amennyiben az ügyész a 2005. évi CXVI. törvénnyel kihirdetett, az Európai Unió tagállamai közötti kölcsönös bűnügyi jogsegélyről szóló, 2000. május 29-én kelt egyezmény 6. cikkének (1) bekezdése, valamint a 2003. évi CXXX. törvény 36. §-ában foglaltak alapján, az Európai Unió tagállamának területileg illetékes igazságügyi hatóságától közvetlenül kér eljárási jogsegélyt (86. §), továbbá ha az Európai Unió tagállamának területileg illetékes igazságügyi hatósága közvetlenül kéri fel az ügyészt eljárási jogsegély nyújtására (83. §), a jogsegélykérelemről és a tett intézkedésről a Legfőbb Ügyészségnek írásban jelentést tesz.

A belföldi eljárás egyes szabályai

87. § (1) Ha a nem magyar állampolgár bűncselekményét Magyarországon bírálják el, a főügyész gondoskodik arról, hogy a nyomozás megszüntetéséről, a vádemelésről és a bíróság jogerős ítéletéről a nemzetközi szerződésnek és a Törvénynek, illetve az egyedi ügyre vonatkozó utasításnak megfelelő értesítésre sor kerüljön. Az ügy iratait ebből a célból a főügyészségen nyilván kell tartani.

(2) Amennyiben a nem magyar állampolgárral szemben folytatott nyomozást az ügyész szünteti meg, erről a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Regionális Igazgatóságát a határozat megküldésével értesíti.

(3) Ha külföldre idegen nyelvre fordított határozatot kell kézbesíteni, azt rövidített formában elkészítve kell a Legfőbb Ügyészséghez felterjeszteni. Ha a határozat nem így készült, ilyen formában történő újraszerkesztése iránt kell intézkedni.

87/A. § A fogvatartott személy ideiglenes átszállítását [2003: CXXX. tv. 52. § (4) bek.], illetőleg a fedett nyomozó alkalmazását [2003: CXXX. tv. 61. §] célzó eseti megállapodás kötésére irányuló előterjesztés tartalmazza a megállapodás szükségességének indokait is.

A biztosíték

88. § (1) A biztosíték letétbe helyezése iránti kérelmet az ügyész soron kívül elbírálja és annak tárgyában határozattal dönt.

(2) Az ügyész a kérelem elbírálása során a már rendelkezésre álló és a még várhatóan beszerezhető bizonyítékokat, a gyanúsított terhére rótt bűncselekmény tárgyi súlyát és a büntetés kiszabását befolyásoló egyéb körülményeket veszi figyelembe.

(3) A biztosíték befizetésének igazolása után az ügyész a gyanúsítottal szemben elrendelt személyi szabadságot elvonó vagy korlátozó kényszerintézkedést megszünteti. A biztosíték letétbe helyezését engedélyező határozaton a befizetés tényét feljegyzi és egyidejűleg annak egy példányát az úti okmány tárgyában teendő intézkedés végett a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Regionális Igazgatóságának, a nyomozás irataihoz csatolandó példányokat pedig a nyomozó hatóságnak megküldi, illetve ha az eljárás az ügyész előtt van folyamatban, az iratok közé helyezi.

XI. Fejezet

A KÖZLEKEDÉSI ÜGYÉSZI FELADATOK

89. § (1) A Be. 17. §-ának (5) bekezdésében foglaltak szempontjából a közlekedés körében elkövetett bűncselekménynek kell tekinteni: a gondatlanságból elkövetett emberölést [Btk. 166. § (4) bek.], a gondatlanságból elkövetett súlyos testi sértést [Btk. 170. § (6) bek.], a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetést (Btk. 171. §), a segítségnyújtás elmulasztását (Btk. 172. §), a közérdekű üzem működésének megzavarását (Btk. 260. §), ha e cselekményeket a közlekedés rendjét, biztonságát sértő, illetve veszélyeztető magatartással követték el.

(2) Amennyiben az eljárás nem kizárólag közlekedési bűncselekmény miatt folyik, az ügy intézése akkor tartozik a közlekedési ügyész feladatkörébe, ha az ügyben a közlekedési, vagy a közlekedéssel összefüggő bűncselekmény(ek) a meghatározó jelentőségű(ek).

90. § (1) A közlekedési ügyész fokozott ügyészi felügyeletet gyakorol akkor is, ha a nyomozó hatóság a több ember halálát okozó, vagy tömegszerencsétlenséget előidéző közlekedési bűncselekmény gyanúja miatt önállóan folytat nyomozást.

(2) Az (1) bekezdésben írt esetekben a szemlén, és a bizonyítási kísérleten az ügyész részvétele kötelező.

91. § (1) A közlekedési büntető ügyekben, a vádiratban, vagy más érdemi határozatban meg kell jelölni azt a közlekedési vagy foglalkozási szabályt (KRESZ, forgalmi, vagy más utasítás stb.), amelynek megszegése a bűncselekményhez vezetett. Külföldön történt elkövetés esetében az elkövetés helyén érvényes külföldi szabályt kell a vádiratban vagy a más érdemi határozatban feltüntetni.

(2) Büntetőeljárás átadásának kezdeményezésekor az iratokhoz csatolni kell az irányadó közlekedési jogszabályok, utasítások és szabályzatok szó szerinti szövegét tartalmazó mellékletet is.

XII. Fejezet

AZ EGYÉB ELJÁRÁSOKKAL KAPCSOLATOS RENDELKEZÉSEK

A magánvádas eljárás

92. § (1) Az ügyész a magánvádra üldözendő bűncselekmény miatt nála tett feljelentést, illetve a Be. 501. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján hozzá megküldött iratokat megvizsgálja abból a szempontból, hogy közérdekből vagy más fontos okból indokolt-e a vádképviseletének átvétele.

(2) Az ügyész nyomozást rendel el, ha a vádképviselet átvételét indokoltnak tartja, ellenkező esetben a feljelentést nemleges nyilatkozatával – a sértett egyidejű értesítése mellett – a bíróságnak megküldi.

(3) Az általa elrendelt nyomozást követően az ügyész, a nyomozás iratainak ismeretében, újólag állást foglal abban a kérdésben, hogy a vád képviselete a továbbiakban is indokolt-e. Ha indokolt, vádat emel, a vádiratban ezt, valamint a tárgyaláson részvételét bejelenti és a vádemelésről a feljelentőt értesíti.

(4) Ha az ügyész nem emel vádat, az iratokat azzal küldi meg a bíróságnak, hogy a vád képviseletétől eláll. Erről a feljelentőt azzal értesíti, hogy a továbbiakban a vádat magánvádlóként képviselheti.

(5) Az ügyész a terhelttel szemben közvádra folytatott eljárástól elkülöníti a magánvádra üldözendő eljárást, ha amiatt a vád képviseletét nem veszi át.

93. § Ha a feljelentő a magánindítványában a magánvádra üldözendő bűncselekményt tévesen közvádra üldözendőként jelöli meg, és az ügyész a vád képviseletét nem veszi át, a feljelentőt tájékoztatja arról, hogy az ügyben közvádra üldözendő bűncselekmény miért nem állapítható meg, és emiatt a feljelentést a bírósághoz továbbította, ahol a vádat magánvádlóként képviselheti.

94. § Amennyiben az ügyész a Be. 501. §-ának (3) bekezdése alapján elrendelt nyomozást követően közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapít meg és a vád képviseletét nem veszi át, indokolást nem tartalmazó átiratában e tények közlése mellett küldi vissza az iratokat a bírósághoz.

A kegyelmi eljárás

95. § (1) Az ügyész hivatalból tesz javaslatot a legfőbb ügyész kegyelem iránti előterjesztésére, ha a vádirat benyújtásáig olyan kivételes, méltánylást érdemlő körülmények merülnek fel, amelyekre tekintettel kegyelem gyakorlását látja indokoltnak.

(2) A javaslat a megállapítható bűncselekmény rövid tényállását, annak bizonyítékait, a cselekmény törvényi minősítését és a kegyelemre ajánlás indokait tartalmazza.

(3) A javaslatot a főügyész véleményes jelentésével terjeszti fel a Legfőbb Ügyészséghez. Ha a javaslattal a főügyész nem ért egyet, annak felterjesztését mellőzi és erről az iratok visszaküldésével és indokainak közlésével az előterjesztő ügyészt értesíti.

(4) Ha a kegyelem iránti előterjesztést a terhelt, a védő vagy a terhelt hozzátartozója kéri, az ügyész intézkedik a kérelemben megjelölt, de az eljárásban addig nem igazolt körülményekre vonatkozó bizonyítékok, illetve adatok beszerzéséről. A kérelmet a főügyész véleményes jelentésével ezután terjeszti fel a Legfőbb Ügyészséghez.

(5) Ha a kegyelmi kérelem nem a Be. 597. §-ának (3) bekezdésében megjelölt jogosulttól származik, az ügyész a kérelmezőt erről tájékoztatja és a további intézkedések megtételét mellőzi.

XIII. Fejezet

VEGYES ÉS ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

96. § Ahol az utasítás megyei főügyészségről szól, azon a fővárosi főügyészséget és a Központi Nyomozó Főügyészséget is érteni kell. Az utasítás alkalmazásában helyi ügyészség a városi ügyészség, a budapesti kerületi ügyészség, a nyomozó ügyészség és a Budakörnyéki Ügyészség.

97. § Ez az utasítás 2003. július 1. napján lép hatályba és rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.

98. § Az utasítás hatálybalépésével hatályát veszti:

– a nyomozás törvényessége feletti felügyeletről és a nyomozás befejezése utáni ügyészi feladatokról szóló 2/1999. (ÜK. 2.) LÜ utasítás,

– az egyes legfőbb ügyészi utasítások módosításáról szóló 1/2000. (ÜK. 2.) LÜ utasítás VI. Fejezete (a fejezet címe és 18–34. §-a),

– a nyomozás törvényessége feletti felügyeletről és a nyomozás befejezése utáni feladatokról szóló 2/1999. (ÜK. 2.) LÜ utasítás módosításáról szóló 4/2001. (ÜK. 2.) LÜ utasítás,

– az ügyészségi nyomozó hivatalokról és az ügyészségi nyomozásról szóló 5/2001. (ÜK. 6.) LÜ utasítás,

– a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalról szóló 6/2001. (ÜK. 6.) LÜ utasítás,

– az ügyészségi nyomozó hivatalokról és az ügyészségi nyomozásról szóló 5/2001. (ÜK. 6.) LÜ utasítás, valamint a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalról szóló 6/2001. (ÜK. 6.) LÜ utasítás módosításáról szóló 7/2001. (ÜK. 7.) LÜ utasítás.