PK BH 2003/111
PK BH 2003/111
2003.03.01.
A kárpótlási árverésen tulajdont szerző vevőt megillető birtokvédelem. [1991. évi XXV. tv. 25. §; 104/1991. (VIII. 3.) Korm. r. 50. § (1) bek., 52. § (2) bek.; Ptk. 188. § (1) bek., 191. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes távközlési fejlesztési programjának keretében sor került a B. és B. közötti optikai kábel lefektetésére. Ez a munka a két település közötti út mellett 0,4 ha földterületet érintett. A felperes a munkák megkezdése előtt az érintett földtulajdonosok hozzájárulását kérte az optikai kábel lefektetéséhez. A 01376/2 hrsz.-ú ingatlant – amelyet az adott kábellefektetés érintett – az 1994. február 3-án megtartott földárverésen V. Gy. szerezte meg, akinek a tulajdonjogát a földhivatal 1994. szeptember 1. napján jegyezte be az ingatlan-nyilvántartásba. V. Gy.-tól az ingatlan tulajdonjogát az 1994. október 21. napján kelt szerződés alapján az alperes szerezte meg.
A felperes a perbeli ingatlan árverési értékesítését követően 1994. június 22. napján a B.-i Hajnal Mezőgazdasági Szövetkezettől kért a munkák elvégzéséhez hozzájáruló nyilatkozatot. Ezt a szövetkezet annak ellenére megadta, hogy már nem volt tulajdonosa az ingatlannak, és az árverési vevő részére a földrészletet tehermentesen értékesítették.
Az ingatlant az alperes 1994. október 21. napját követően birtokba vette, tervei szerint – a terület előnyös fekvése, elhelyezkedése, a közútról való megközelíthetősége miatt TÜZÉP-telepet kívánt az adott területen kialakítani. A felperes a vezeték építését 1995. februárjában kezdte meg, ekkor a birtokban lévő alperes közölte, hogy az ingatlan az ő tulajdona. Ezt igazolta is, és felhívta a felperest minden további munkavégzés beszüntetésére. A felperes arra történő hivatkozással, hogy az ingatlannyilvántartás szerint a földterület tulajdonosa B.-i Hajnal Mezőgazdasági Szövetkezet volt, akitől a hozzájáruló nyilatkozatot beszerezte, a kábelfektetést elvégezte.
Az alperes az illetékes közigazgatási hatóságtól kért birtokvédelmet. A jegyző az 1996. december 16-án kelt határozatával felhívta a felperest, hogy az építési munkálatokat szüntesse meg, az eredeti állapotot állítsa helyre.
A jegyző határozata ellen a felperes keresettel élt, amelyben annak megállapítását kérte, hogy nem követett el birtokháborítást.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Utalt arra, hogy a felperesnek a munkálatok megkezdését megelőzően már tudomására jutott az, hogy a hozzájáruló nyilatkozat beszerzésének időpontjában az ingatlan tényleges tulajdonosa nem a hozzájárulást megadó szövetkezet, hanem V. I. volt. Rámutatott arra, hogy a Ptk. 188. §-ának (1) bekezdése szerint ha a birtokost a birtokától jogalap nélkül megfosztják, vagy birtoklásában zavarják, birtokvédelem illeti meg. A jegyző ebben a birtokvédelemben részesítette az alperest akkor, amikor határozatában a felperest arra kötelezte, hogy a birtokháborítást szüntesse meg, és az eredeti állapotot állítsa helyre. Utalt a Ptk. 191. §-ának (3) bekezdésére is, amely szerint a bíróság a birtokperben a birtokláshoz való jogosultságról dönt, a békés birtoklásban megzavart fél jogosultságát pedig vélelmezni kell. V. J. 1994. február 3-án az árverésen tulajdonjogot szerzett, tőle mint tulajdonostól adásvételi jogcímén az alperes szerezte meg a földterület tulajdonjogát, amelyet birtokba is vett, tehát az ingatlan békés birtoklására mint tulajdonos volt jogosult.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes az alperes sérelmére nem követett el birtokháborítást. A döntésének lényegi indoka az a jogi álláspontja volt, amely szerint az ingatlan tulajdonjogának az átruházásához az erre irányuló szerződésen vagy más jogcímen felül a tulajdonváltozásnak az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzése is szükséges. Figyelemmel arra, hogy az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1972. évi 31. tvr. 2. §-a szerint az ingatlan-nyilvántartás közhitelesen igazolja az abba bejegyzett tények és adatok valódiságát, mindaddig, amíg az árverési jegyzőkönyv az illetékes földhivatalhoz nem érkezett meg, és annak alapján a tulajdonjog átvezetésére nem került sor, az ingatlan tulajdonosának az árverési vevő jogelődjét kellett tekinteni. Miután a távvezeték kivitelezésekor a felperesnek nem volt tudomása a folyamatban lévő tulajdonosváltozásról, ezért nem követett el birtokháborítást az alperessel szemben, mert a kivitelezési munkák megkezdése előtt úgy járt el, ahogy az az adott esetben elvárható volt.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyása iránt.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében alapvetően arra hivatkozott, hogy nem járt el kellő körültekintéssel a felperes akkor, amikor a jogelődje árverési szerzésére és a vele kötött adásvételi szerződésre történő hivatkozása ellenére nem győződött meg az ingatlan valóságos tulajdoni helyzetéről, és így arról sem, hogy a megkívánt hozzájáruló nyilatkozatot az arra illetékes tulajdonostól szerezte-e be.
Az alperesnek ez a hivatkozása mindenben helyes, megfelel a vonatkozó jogszabályi rendelkezéseknek, és a Legfelsőbb Bíróság kialakított ítélkezési gyakorlatának. Abban a kérdésben ugyanis, hogy a kárpótlási jogosult árverésen megszerzett joga mikor eredményezi a kárpótlási vevő tulajdonszerzését, és ehhez képest mikor rendelkezhet tulajdonosként a megszerzett ingatlan tulajdonjogával, – az 1991. évi XXV. törvény 25. §-ának végrehajtásáról rendelkező 104/1991. (VIII. 3.) Korm. rendelet 50. §-ának (1) és 52. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek megvalósulása mellett – az ingatlan birtokbavétele az irányadó, mert ettől a tulajdonjog ingatlan-nyilvántartási átvezetése időben jelentős mértékben elválhat. Ehhez képest tehát az árverés tényét és az árverési vevővel kötött adásvételi szerződést az adott földterületen végzendő munkák megkezdése előtt megismerő felperesnek az együttműködési kötelezettség szabályai szerint is akkor lett volna kellően körültekintőnek minősíthető az eljárása, ha a földhivatalnál vagy a kárpótlási hivatalnál az iratok betekintetése alapján meggyőződik arról, hogy az adott ingatlan szerepelt-e a kárpótlási földalapban, vagy az alperes által ismertetett adatok alapján a Magyar Közlönyben szükség szerint ellenőrzi, hogy az adott földterület szerepelt-e a kárpótlási árverésre meghirdetett földterületek között.
Figyelemmel arra, hogy mindezt elmulasztotta, és a megkezdett kábelfektetési munkákat az alperes kifejezett tiltakozása ellenére elvégezte, a birtokháborítás ténye egyértelműen igazolódott. Ennek jogkövetkezményét a jegyző helyesen vonta le, így tévedett a másodfokú bíróság akkor, amikor a helyesen felhívott jogszabályi rendelkezések alapján meghozott – a keresetet elutasító – elsőfokú ítéletet megváltoztatatta.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Pfv.I/A.22.145/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás