PK BH 2003/113
PK BH 2003/113
2003.03.01.
Szolgálati lakásra fennállott bérleti jogviszony megszűnése után a volt bérlő házastársa részére a bérbeadó által engedélyezett lakáshasználat nem keletkeztet bérleti jogviszonyt [Ptk. 206. § (1) bek.; 1993. évi LXXVIII. tv. 24. § (1) bek.; 1/1971. évi (II. 8.) Korm. r. 45. § (2) bek., 102. § (1) bek. a) pont, 123. § (1) bek. c) pont; 15/1995. (VII. 14.) PM r. 30. § (3) bek.].
A perbeli szolgálati lakás bérlője az I. r. alperes férje volt, akinek a szolgálati viszonyát a felperes az 1973. július 13-án kelt fegyelmi határozattal, elbocsátással megszüntette, és kötelezte a szolgálati lakás kiürítésére. A lakás kiürítése nem történt meg, az I. r. alperes férje pedig 1989. január 2-án meghalt. Az I. r. alperes továbbra is a lakásban lakott, majd kérelmére a felperes 1996. december 30-ig engedélyezte a lakás használatát. Ezt követően felszólította a lakás kiürítésére. Időközben az I. r. alperes élettársaként a lakásba költözött a II. r. alperes is.
A felperes keresetében a lakás kiürítésére kérte az alperesek kötelezését.
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alpereseket a lakás 15 napon belüli kiürítésére azzal, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Megállapította, hogy a perbeli pénzügyőri szolgálati lakást az I. r. alperes házastársa részére utalták ki, és vele együtt lakott ott az I. r. alperes is, de bérlőtársi jogviszonya nem volt. Házastársának 1973-ban megszűnt munkaviszonya folytán megszűnt a szolgálati lakásra fennállott bérleti jogviszonya is. Miután nem ürítette ki a lakást, rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá vált, és vele együtt az I. r. alperes is. Az a tény, hogy a felperes nem szorgalmazta a lakás kiürítését, a bérleti jogviszonyt nem állította vissza. Az I. r. alperes férje halála után nem jött létre bérleti jogviszony a felperessel, így az I. r. alperes és az általa befogadott II. r. alperes is már a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) hatálybalépése előtt rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználónak minősültek, és az akkor hatályban volt, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) 123. §-ának (1) bekezdése értelmében elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni.
A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. Ebben kérték a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, ,,bérleti jogviszony létrehozását'', illetőleg a lakás kiürítése esetén a felperes arra való kötelezését, hogy gondoskodjék az elhelyezésükről. Arra hivatkoztak, hogy a felperes az 1991-92-es évektől bérlőként jelölte meg az I. r. alperest, és nyilvánvaló, hogy az Lt. hatálybalépését követően is bérlőnek tekintette őt. Bérleti szerződés közte és a felperes között a Ptk. 216. §-ának (1) bekezdése alapján ráutaló magatartással létrejött. A szerződést a felperes csak az Lt. 24. §-ának (1) bekezdése szerint mondhatta volna fel, felmondás azonban nem történt. A másodfokú bíróság ítéletének rendelkező része és indokolása ellentétes is, mert rendelkező részében azt állapítja meg, hogy elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni, indokolásában viszont a 15/1995. (VII. 14.) PM rendelet 30. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra, valamint az R. 123. §-a (1) bekezdésének c) pontjára utal, és ez megerősíti a felperes elhelyezési kötelezettségét, amennyiben a lakás kiürítésére sor kerül. A felperesnek tehát az elhelyezésükről gondoskodni kell.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helyesen állapította meg a bíróság jogerős ítéletében, hogy az I. r. alperes férjének munkaviszonyával egyidejűleg 1973. július 13-án az R. 102. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján minden további jogcselekmény nélkül megszűnt a szolgálati lakásra fennállott bérleti jogviszonya is. Az R. végrehajtására kiadott 1/1971. (II. 8.) ÉVM rendelet (Vhr.) 90. §-a (2) bekezdésének i) pontja alapján rosszhiszemű jogcím nélküli lakáshasználóvá vált, és az R. 123. §-ának (1) bekezdése alapján elhelyezéséről maga volt köteles gondoskodni. A lakás elhelyezési igény nélküli kiürítésére a szolgálati lakásban vele együtt lakó házastársával együtt volt köteles. Az a tény, hogy a bérbeadó nem kérte a lakás kiürítését, illetőleg, hogy az I. r. alperest a férje halálát követő években – 1991-1992-ben bérlőnek jelölte meg, nem keletkeztetett közte és a felperes között bérleti jogviszonyt, mert az R. 45. §-ának (2) bekezdése szerinti kijelölő határozatnak megfelelő bérleti szerződés megkötése nem állapítható meg.
Az I. r. alperes nem bizonyította, hogy az Lt. hatálybalépése után bérleti jogviszony jött volna létre közte és a felperes között. A felperesnek az a döntése, amellyel 1996. december 31-ig engedélyezte az I. r. alperes lakáshasználatát, ugyancsak nem eredményezett bérleti jogviszonyt, a bíróság pedig bérleti jogviszony létrehozására nem jogosult.
Helyes a másodfokú bíróság ítéletének az a rendelkezése is, amely szerint az alperesek elhelyezésükről maguk kötelesek gondoskodni. Ezzel a rendelkezéssel nem ellentétes az ítélet indokolása sem, csupán szükségtelenül, és arra az esetre említi az R. 123. §-a (1) bekezdésének c) pontjában és a 15/1995. (VII. 14.) PM rendelet 30. §-ának (3) bekezdésében foglaltakat, ha az alperesek az elhelyezési kötelezettségüket nem teljesítik. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alperesek elhelyezéséről a felperesnek kell gondoskodnia.
A jogerős ítélet jogszabályt nem sért, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.21.111/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás