PK BH 2003/115
PK BH 2003/115
2003.03.01.
A károkozók egyetemleges marasztalására akkor is sor kerülhet, ha kártérítő felelősségük nem azonos felelősségi alakzat alapján állapítható meg [Ptk. 339. § (1) bek., 345. § (1) bek., 350. § (1) bek.; 1988. évi 2. tvr.; 5/1988. (IV. 26.) MÉM r. 67. § (2) bek., 68. §].
Az I-II. r. alperesek házastársak, és sárga mustármag termelésével is foglalkoznak. A II. r. alperes 1997 márciusában mezőgazdasági termeltetési szerződést kötött a III. r. alperessel, a termeléssel kapcsolatos tevékenység során pedig az I. r. alperes járt el.
Az I. r. alperes 1997. június 25-én helikopteres permetezést végeztetett a III. r. alperessel a tulajdonában álló mezőgazdasági területen, T. község határában. A permetezésre a III. r. alperes megbízást adott az V. r. alperesnek, aki a III. r. alperes által beszerzett és elkészített R. nevű szerrel 18 óra körüli időben elvégezte a permetezést.
Az I. r. alperes a permetezést megelőző napon, 1997. június 24-én a munkaidő végén szóban jelentette be a polgármesteri hivatalnál, hogy a B.-dűlőben levő virágzó mustármagtábla felett növényvédelmi tevékenységet végeztet. Erről a szóbeli bejelentésről a t.-i jegyző csak a permetezés napján értesült, és akkor a környékre települt méhészeket már nem tudta értesíteni.
A felperesek méhcsaládjai a permetezés következtében nagymértékben elhullottak. A kárt június 26-án és 27-én a lakóhelyük szerinti polgármesteri hivatalnál és a hatósági állatorvosnál bejelentették, a méhkárokról tételes felmérés készült.
A felperesek keresetükben kártérítés megfizetésére kérték az alperesek egyetemleges kötelezését. Az I-II. r. alperesek kártérítési felelősségét a bejelentés elmulasztására, a III. és V. r. alperesét a veszélyes üzemi felelősségre, a IV. r. polgármesteri hivatal alperesét pedig az értesítési kötelezettség elmulasztására alapították. Az I. r. felperesnek 329 623 forint, a II. r. felperesnek 490 306 forint, míg a III. r. felperesnek 320 720 forint kárigénye volt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték.
A bíróság jogerős ítéletével egyetemlegesen kötelezte az I-II-III. r. és az V. r. alpereseket, hogy fizessenek meg az I. r. felperesnek 329 623 forintot és járulékait, a II. r. felperesnek 490 306 forintot és járulékait, míg a III. r. felperesnek 320 702 forintot és járulékait. A IV. r. alperessel szemben a keresetet elutasította.
A bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kétséget kizáróan bizonyítottnak látta, hogy a felperesek méhészeteiben keletkezett kárt az 1997. június 25-én, az esti órákban R. nevű vegyszerrel történt helikopteres permetezés okozta. Ebben az időszakban a károsodott méhészetek röpkörzetében az V. r. alperes által végrehajtott vegyszeres permetezésen kívül egyéb helikopteres permetezés nem volt.
A bíróság megállapította, hogy az I-II-III. r. alperesek nem tettek eleget a növényvédelemről szóló 1988. évi 2. tvr. végrehajtására kiadott 5/1988. (IV. 26.) MÉM rendelet (R.) 67. §-ának (2) bekezdése szerinti bejelentési kötelezettségüknek, így a IV. r. alperes a kár elhárítása érdekében már nem tudta a méhészeket értesíteni. A IV. r. alperes kártérítési felelősségét ezért nem állapította meg, a III. és az V. r. alperesekét azonban a fokozott veszéllyel járó tevékenység folytatása következtében a Ptk. 345. §-ának (1) bekezdése alapján, míg az I-II. r. alperesek kártérítési felelősségét a Ptk. 339. §-a és 350. §-ának (1) bekezdése alapján állapította meg.
A jogerős ítélet ellen az I-II. r. alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, és az őket marasztaló rendelkezés hatályon kívül helyezését, velük szemben a kereset elutasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra való utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a permetezés késedelmes bejelentése és a kár bekövetkezte között nincs okozati összefüggés. Az R. 67. §-ának (2) bekezdése a termelő kötelezettségévé teszi a vegyszerezés bejelentését, az adott esetben azonban nem ők, hanem a III. r. alperes a termelő, mert vele kötöttek termeltetési szerződést, ők csupán bérmunka jelleggel végezték a tevékenységet. A III. r. alperes rendelte meg a permetezést, s mert a szükséges okiratokat nem bocsátotta az V. r. alperes rendelkezésére, a permetezést az V. r. alperesnek meg kellett volna tagadnia. A IV. r. alperes kártérítési felelősségét abban látták, hogy bejelentésüket elfogadta, és nem figyelmeztette őket, hogy a permetezést nem lehet elvégeztetni. Álláspontjuk szerint a felperesek közrehatásának a mértéke is vizsgálandó, és az alperesek egyetemleges marasztalása is téves.
A felperesek, valamint a III. r. alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében csak a felülvizsgálattal támadott részében vizsgálta, de a felülvizsgálati kérelmet alaptalannak tartotta.
Az I-II. r. alperesek alaptalanul hivatkoztak arra, hogy bejelentési kötelezettségük elmulasztása nem áll okozati összefüggésben a kár bekövetkezésével, és önálló kártérítési felelősségük nem állapítható meg. A kárnak ugyan nem közvetlen okozói, de jogsértő tevékenységüknek szerepe volt a kár bekövetkezésében, és a III., valamint az V. r. alperesektől eltérő magatartásuk alapján a Ptk. 339. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint a kártérítési felelősségük megállapítható volt.
A II. r. alperes tulajdonában álló területen történő permetezésről házastársa, az I. r. alperes tett bejelentést a polgármesteri hivatalnál, és mindkettőjüket – tevékenységük egységes értékeléseként – a permetezés megrendelőjének kell tekinteni. A III. r. alperes szerződéses jogosítványai a tulajdonos és a termelő önálló felelősségét nem zárják ki. Az R. 67-68. §-ai speciális előírásokat tartalmaznak a vegyszeres permetezést végző növénytermelőre, a szakigazgatási szervre és a károsult méhészekre. A növénytermelő részére előírt kötelezettségeket az I-II. r. alperesek több okból is megszegték, mert a bejelentést késedelmesen és nem is írásban tették meg. Annak nincs jelentősége, hogy a bejelentés szóban történt, mert a szakigazgatási szerv ténylegesen értesült a permetezésről. Annak azonban már jelentősége van, hogy a bejelentés későn történt, olyan időben, amikor a szakigazgatási szervnek már nem volt lehetősége arra, hogy a méhészeket értesítse, és így a kár elhárításához szükséges intézkedéseket megtegye. Az I-II. r. alpereseknek ez a magatartása áll okozati összefüggésben a felperesek kárával, és felelősségüket nem menti az a körülmény, hogy a szakigazgatási szerv a bejelentést tudomásul vette. A szakigazgatási szerv ugyanis csupán közvetítő szerepet tölt be annak a célnak a megvalósulása érdekében, hogy a veszélyes vegyi anyaggal történő permetezés ne okozzon kárt. Engedélyezési szerepe nincsen, ezért van különös jelentősége a termelő időben történő bejelentésének. Az I-II. r. alperesek ezt elmulasztották, ezért jogellenes magatartásuk okozójává vált a felperesek károsodásának, függetlenül attól, hogy a többi alperes felelőssége más tényalapon, esetleg más felelősségi alakzat alapján állapítható meg. Ebből következően az I-II. r. alperesek kártérítési felelősségének megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a III. és az V. r. alperesek mennyiben tartották be a légi permetezéssel összefüggő előírásokat.
A bíróság jogerős ítéletében a rendelkezésre álló bizonyítékok Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerinti mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást, a felperesek közrehatása nem állapítható meg, és nincs lehetőség az egyetemleges felelősség megállapításának mellőzésére sem.
A bíróság jogerős ítéletében jogszabálysértés nélkül kötelezte az alpereseket a felperesek kárának egyetemleges megtérítésére, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítélet felülvizsgálati kérelemmel támadott részét a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.21.162/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás