PK BH 2003/117
PK BH 2003/117
2003.03.01.
A gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kell meghatározni a tartásdíj mértékét, ha a külföldön élő kötelezett jövedelme a magyarországi átlagkereseteket lényegesen meghaladja. [Csjt. 69/C. § (1) bek.].
A bíróság jogerős ítéletével kötelezte az alperest, hogy 1998. április 1. napjától kezdődően fizessen meg a felperesnek az 1991. október 5-én született Roland nevű gyermeke tartására havi 50 000 forint határozott összegű gyermektartásdíjat, ezt meghaladón a felperes keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a gyermek a felperes és az alperes 1990. és 1995. nyara között fennállott élettársi kapcsolatából született. Az élettársi kapcsolat megszűnésekor a felek abban állapodtak meg, hogy az alperes a gyermek tartásához havi 40 000 forinttal járul hozzá, ennek a kötelezettségének az alperes eleget tett.
Az alperes Németországban él és dolgozik, ahol a jövedelme a magyarországi átlagkereseteket lényegesen meghaladja. A felperes saját tulajdonú öröklakásában lakik a gyermekeivel, 1997. novemberétől munkanélküli, ezért havi 16 042 forint munkanélküli-járadékot kap. A perbeli gyermeken kívül egy 17 éves gyermekről gondoskodik, akinek eltartásához a felperes volt férje havi 10 000 forinttal járul hozzá.
A tartásdíj mértékének a megállapításakor a bíróság a Csjt. 69/C. §-ának (1) bekezdése alapján figyelemmel volt a gyermek tényleges szükségleteire és a szülők jövedelmi, vagyoni viszonyaira, indokolásában pedig kifejtette, hogy a megállapított összegű tartás az óvodáskorú gyermek szükségleteit megfelelő színvonalon biztosítja.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben vitatta, hogy az alperes a tartásdíjat rendszeresen önként teljesíti, továbbá sérelmezte, hogy a bíróság nem kellő részletességgel vizsgálta az alperes jövedelmi-vagyoni viszonyait, így megalapozatlanul döntött a tartásdíj összegét illetően.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
A Pp. 163. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróság a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása végett rendeli el a bizonyítást. A perbeli adatokból nyilvánvaló, hogy az alperes teljesítőképességére tekintettel a tartásdíj mértékét alapvetően a gyermek korának megfelelő szükségletek alapulvételével kellett meghatározni. Ezzel összefüggésben az eljárt bíróságok a szükséges bizonyítást lefolytatták, a jogerős ítélet helyes indokaira pedig a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazott 254. §-ának (3) bekezdése alapján csupán visszautal.
A perben az nem volt vitás, hogy az alperes a felek korábbi megállapodása szerinti havi 40 000 forint tartásdíjat rendszeresen teljesítette. A magasabb összeg megfizetésére az alperes csak az elsőfokú ítélet meghozatala után volt köteles, így a felperes által a végrehajtás elrendelése iránt előterjesztett kérelemben írtaknak a jogerős ítélet törvényessége szempontjából nincs jelentősége, mivel az abban megjelölt hátralék a kérelem szerint is a jogerős ítélet meghozatala után vált esedékessé, illetve az elsőfokú, előzetesen végrehajtható ítéletet megelőző időszakra vonatkozott, amikor még a felek közti megállapodás volt a hatályos.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.20.925/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás