PK BH 2003/118
PK BH 2003/118
2003.03.01.
A jogellenesen Magyarországra hozott gyermek visszavitelének elrendelésével kapcsolatos szempontok. [1986. évi 14. tvr. Hágai Egyezmény].
A bíróság jogerős végzésével kötelezte a kérelmezettet, hogy az 1997. május 28-án született Kilián nevű gyermekét Ausztráliába, a gyermek korábbi lakóhelyére vigye vissza, vagy 2000. június 29-én az anyának vagy megbízottjának adja át.
A megállapított tényállás szerint a perbeli gyermek a II. r. kérelmező és a kérelmezett házasságából született, születésétől kezdve az állandó tartózkodási helye Ausztráliában volt. A szülők házassága megromlott, életközösségük 2000. február 1-jétől megszűnt, ekkor a II. r. kérelmező a volt közös otthont elhagyta, de a gyermekkel kapcsolatos szülői jogait változatlanul gyakorolta.
1999. év végén a II. r. kérelmező hozzájárult ahhoz, hogy a kérelmezett a gyermekkel ideiglenesen Dél-Afrikába, majd Magyarországra utazzon. A kérelmezett 2000. április 1-jén elhagyta Ausztráliát, de ezután csak néhány napig tartózkodott Dél-Afrikában, majd 2000. április 19-én a végleges letelepedés szándékával Magyarországra jött, ahol szüleinél, majd a testvére lakásában élt, a gyermeket pedig óvodába íratta be.
A II. r. kérelmező a gyermek tartózkodási helyének felkutatása után Magyarországra utazott, találkozott a gyermekkel, de a kérelmezettel folytatott tárgyalások eredménye után 2000. április 25-én a gyermek nélkül utazott vissza Ausztráliába. Ezt követően az Igazságügyi Minisztérium mint a magyarországi Központi Hatóság I. r., és az anya, mint II. r. kérelmező eljárást kezdeményeztek az apa ellen a jogellenesen elvitt gyermek visszavitele érdekében.
A bíróság jogerős végzésével a kérelemnek helyt adott.
A végzés indokolásában – a kérelmezett védekezésével szemben – a bíróság megállapította, hogy a szülők az életközösség megszűnése után az Ausztrál Központi Hatóság által szolgáltatott okiratok tartalmában foglaltaknak és a II. r. kérelmező által csatolt okirati bizonyítékoknak megfelelően ténylegesen és jogilag is közösen gyakorolták a szülői felügyeletet. A II. r. kérelmező hozzájárulása sem előzetesen, sem utólag nem terjedt ki arra, hogy a kérelmezett a gyermekkel véglegesen Magyarországon telepedjék le, és a jelen eljárásban beszerzett magánpszichológus szakértői vélemény nem vehető figyelembe akként, hogy a gyermek visszavitele őt testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, vagy bármilyen más módon elviselhetetlen helyzetet teremtene a gyermek számára.
A jogerős végzés ellen a kérelmezett élt felülvizsgálati kérelemmel, melyben annak megváltoztatását és a kérelem elutasítását kérte. Jogszabálysértésként arra hivatkozott, hogy a városi bíróság előtt folyó gyermekelhelyezési perben a bíróság a gyermeket ideiglenes intézkedéssel nála helyezte el, ez a határozat pedig ellentétes a jelen perben hozott jogerős végzéssel. A bíróság nem tájékozódott a szülői felügyeletre vonatkozó ausztrál jog felől, megalapozatlanul jutott arra a következtetésre, hogy a különélés óta az anyával együttesen gyakorolták ezeket a jogokat, végül téves az a megállapítás, hogy visszavitel nem tenné ki a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak.
Az I. r. kérelmező felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős végzés hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Az eljárásra a bíróságnak az 1986. évi 14. törvényerejű rendelettel kihirdetett, a Gyermekek Jogellenes Külföldre Vitelének Polgári Jogi vonatkozásairól szóló, Hágában 1980. október 25-én kelt Egyezményt kellett alkalmazni, mely Egyezménynek Magyarország és Ausztrália is részesei.
A gyermek szokásos tartózkodási helye nem vitásan Ausztráliában, a szülők közös lakóhelyén volt. Téves az a kérelmezetti állítás, hogy a bíróság az ausztrál jog ismerete nélkül döntött a gyermek feletti szülői jogok fennállásáról, az erre vonatkozó iratokat az I. r. kérelmező az eljárás megindításakor csatolta. A bíróság mérlegelési jogkörében helyesen jutott arra a következtetésre, hogy a II. r. kérelmező a különélés alatt is gyakorolta a gyermek feletti szülői jogait, továbbá azt is megfelelően értékelte, hogy a II. r. kérelmező hozzájárulása nem terjed ki arra, hogy a kérelmezett a gyermek véglegesen Magyarországon telepedjék le. A Magyarországon indult gyermekelhelyezés iránti perben a bíróság az Egyezmény 16. cikke alapján nem dönthetett a szülői felügyeleti jog érdemét illetően (BH 1991/7/273.), ennek megfelelően a Gy.-i Városi Bíróság a jelen eljárásról való tudomásszerzését követően végzésével a korábban hozott ideiglenes intézkedést tartalmazó végzését hatályon kívül helyezte. Nem sértett jogszabályt a bíróság akkor sem, amikor a kérelmezett által beszerzett magánpszichológus szakértői vélemény figyelmen kívül hagyásával nem látott alapot annak megállapítására, hogy a gyermek visszavitele a gyermeket testi vagy lelki károsodásnak tenné ki, továbbá nem alkalmazta az Egyezmény 17. cikkében foglalt kivételes rendelkezést sem.
A jogerős végzés tehát nem törvénysértő, annak meghozatala az Egyezmény valamennyi előírásának betartásával történt, a megállapított tényállást illetően pedig a bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével határozott, ami a felülvizsgálati eljárásban eredményesen nem támadható (BH 1996/506.).
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.22.772/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás