BK BH 2003/12
BK BH 2003/12
2003.01.01.
I. A próbára bocsátást kimondó korábbi határozatban megállapított tényállás, a büntetőjogi felelősség megállapítása és a cselekmény jogi minősítése egyaránt ítélt dolog, mely köti a próbára bocsátás megszüntetése során utóbb eljáró bíróságot, amely az említett kérdésekben nem térhet el a korábbi határozatban foglaltaktól [Btk. 73. § (2) bek.; Be. 13. § d/ pont; BK 149. sz.].
II. A próbára bocsátással befejezett ügyet és a próba tartama alatt elkövetett bűncselekmény miatt indított büntetőügyet egyesíteni kell, és amennyiben az egyesítés az elsőfokú eljárás során – bármely okból – elmaradt, erre a másodfokú eljárás során is lehetőség van [Be. 374. § (2) bek. a) pont; BK 149. sz.].
A városi bíróság a 2001. március 8. napján kelt ítéletével az I. r. vádlott bűnösségét csoportosan, folytatólagosan elkövetett rablás bűntettében, valamint 2 rb. társtettesként elkövetett lopás bűntettében állapította meg, és ezért halmazati büntetésként 7 évi fegyházbüntetésre, 5 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, továbbá a városi bíróság 2000. május 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével 2 évi próbaidőre felfüggesztett 6 hónapi, a fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztés végrehajtását rendelte el.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az I. r. vádlott nőtlen, az általános iskola hét osztályát végezte el, szakképzettsége nincs. Előzetes letartóztatásba helyezése előtt alkalmi munkás volt.
Büntetve két esetben volt fiatalkorban elkövetett bűncselekmények miatt. Ezek a következők:
A városi bíróság 1998. november 17. napján jogerőre emelkedett határozatával garázdaság bűntette miatt mint társtettest 2 évre próbára bocsátotta, és elrendelte a pártfogó felügyeletét. Elkövetési idő 1997. március 24. napja.
A városi bíróság a 2000. május 3. napján jogerőre emelkedett ítéletével 2 rb. lopás bűntette és lopás vétségének kísérlete miatt 6 hónapi fogházbüntetésre ítélte, melynek a végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette, és elrendelte pártfogó felügyeletét. Elkövetési idő 1997. november 29., 1997. december 16., 1998. február 2. napja.
Az I. r. vádlott az elmeorvos szakértői vélemény szerint gyengeelméjűség tüneteit mutatja, egyéb elmebetegségben, szellemi leépülésben vagy tudatzavarban nem szenved. Gyengeelméjűsége enyhe fokban korlátozta őt a cselekménye társadalomra veszélyességének felismerésében.
Az I. r. vádlott 2000. június 7.-én este találkozott a II. r. vádlottal a vendéglőben, ahonnan zárórakor elmentek a K. I.-né sértett házához, magukkal vitték a II. r. vádlott kerékpárját is, mivel az volt a céljuk, hogy baromfit tulajdonítsanak el a sértettől.
A vádlottak a szomszédban elhelyezkedő lakatlan ház udvaráról mentek be. K. I.-né sértett háza udvarára, majd miután az I. r. vádlott talált egy vasdarabot, mindketten odamentek a lakóház melléképületéhez, melynek ajtaját az I. r. vádlott kinyitotta úgy, hogy az ajtót lezáró lakatot lefeszítette. A melléképületből 2 db 1990 forint értékű gázpalackot tulajdonítottak el.
Az I. r. vádlott 2000. június 23.-áról 24.-ére virradóra 0 óra 30 perc körüli időben elment ahhoz a házhoz, ahol F. B. és élettársa K. J.-né sértettek laktak, azzal a szándékkal, hogy tőlük készpénzt szerez – mivel a pénze elfogyott – hiszen tudta, hogy az idős pár egyedül lakja a házat.
Az I. r. vádlott átugrott a kerítésen, az udvaron át a lakóházhoz ment, a magával vitt kenyérvágó késsel kivágta az ajtó elé felszerelt szúnyoghálós ajtókeretre felerősített hálót, majd kiakasztotta a kapcsot, amely az ajtóhoz erősítette a keretet, és kinyitotta a bejárati ajtót.
Az I. r. vádlott ezt követően megindult a lakás területére, a csukott, üvegezett ajtó üvegét betörte.
F. B. sértett az üvegcsörömpölésre felébredt, felkelt az ágyáról, és megindult a konyhaajtó felé, ahol rögtön szemben találta magát a belépő I. r. vádlottal.
Az I. r. vádlott az ajtóban egy alkalommal ököllel rögtön megütötte F. B. sértettet az arcán. F. B. csak annyit tudott kérdezni ,,mit keresel itt?'', majd felkapcsolta a konyhában található villanykapcsolót éppen akkor, amikor a hangokra felébredő K. J.-né sértett is megjelent a szobaajtóban.
Az I. r. vádlott a konyhában jobb kezével meglökte a feléje közeledő K. J.-né sértettet a mellkasán, aki a lökéstől a földre esett, majd miután felkelt, az I. r. vádlott elkezdett a jobb kezében tartott kenyérvágó késsel a sértettek előtt hadonászni, hangosan megfenyegette őket, hogy leszúrja mindkettőjüket, ha nem adnak neki pénzt.
F. B. többször elmondta az I. r. vádlottnak, hogy nem tud neki pénzt adni, mivel nincs a háznál pénz, az I. r. vádlott kutatott a konyhában és a szobában is pénz után, de nem talált semmit, így kb. egy negyedóra elteltével felhagyott a követelőzéssel, majd enni kért a sértettektől, akik adtak is neki ételt.
Az I. r. vádlott megfenyegette az idős, beteg sértetteket, hogy ne merjenek szólni senkinek sem arról, hogy náluk járt, bántalmazta őket, illetve hogy pénzt követelt tőlük, mert különben elvágja mindkettőjük nyakát.
L. S. sértett 2000. június 25. napján délután a büfében tartózkodott, ahonnan őt ittas állapotban 20 óra 30 perc tájban hazakísérte a lakására a szintén a büfében tartózkodó I. r. vádlott. Ezután az I. r. vádlott visszament a büfébe, ahol a II. r. vádlott várta őt, majd a két vádlott együtt tért vissza L. S. házához, mivel pénzre volt szükségük.
Mialatt az ittas sértett a házban aludt, addig az I. r. és a II. r. vádlott bement a ház nyitott kapuján az udvarba, majd a ház bejárati ajtajához mentek, amelyet a II. r. vádlott betört.
A vádlottak bementek a lakásba, felkapcsolták a villanyt, pénz után kutattak – miközben a sértett végig aludt. Végül a II. r. vádlott a nyakába akasztotta a bent talált 8 kg-nyi rézkábelt, kezébe vette a szintén ott talált zsákot, és 4 db alumíniumedényt, majd kiment az udvarra, ahol már várta őt az I. r. vádlott, aki valamivel korábban kivitte oda a lakásban meglátott 2 db pb. gázpalackot, valamint egy tévéantennát is, majd a 29 900 forint értékű ingósággal eltávoztak.
Az I . r . vádlott a II . r . és a III . r . vádlottakkal az I. r. vádlott kezdeményezésére elmentek F. B. és K. J.-né sértettek által lakott házhoz azért, hogy pénzt szerezzenek tőlük, miután az I. r. vádlott elmondta két társának, hogy ő már járt a sértetteknél az előző éjjel.
Miután a három vádlott beugrott a ház kerítésén, a lakóházhoz mentek az udvaron át, ahol az I. r. vádlott a magával vitt késsel továbbhasította a szúnyoghálón levő rést, benyúlt azon, és kiakasztotta az ajtó kapcsát, majd kinyitotta. Látta, hogy a bejárati ajtó ekkor sem volt bezárva, így benyitott a lakás folyosójára.
Miután a vádlottak beléptek a folyosóra, megindultak az I. r. vádlott vezetésével a konyhai ajtó felé, amely nem volt becsukva, szembe találták magukat a nyitott ajtóban megjelenő F. B. sértettel, aki felébredt a hangokra, és felkelt, hogy megnézze mi történt a bejáratnál.
Az I. r. vádlott a vele szemben álló F. B. sértettet mellbe lökte úgy, hogy az hátratántorodott a konyhába – miközben a kés a kezében volt – és felszólította a sértettet, hogy adjon neki pénzt, majd felkapcsolta a konyhában található villanyt, ezután a II. r. és a III. r. vádlott is bement a konyha területére.
A konyhából a szobába nyíló ajtóban ekkor megjelent a hangokra felébredő K. J.-né sértett is, aki kijött a konyha területére, miközben a II. r. vádlott többször felszólította a sértetteket, hogy adjanak pénzt, ,,vagy rosszul járnak''.
Mivel a sértettek pénzt nem vettek elő, a II. r. vádlott kezében az I. r. vádlottól kapott késsel leült a konyhában, és enni kezdett, miután ételt kért a sértettektől, akik adtak is nekik. θgy helyezkedett el, hogy a leülésre kényszerített sértetteket az ágyon szemmel tartotta, megakadályozva őket abban, hogy a folyosóra, illetve az udvarra kijutva segítséget kérhessenek, míg a társai a lakásban kutatnak.
Az I. r. és a III. r. vádlott néhány perc alatt átnézte a szobát és a konyhát is pénz után kutatva egészen addig, míg a III. r. vádlott a konyhaszekrényen elhelyezett bögrében talált 7200 forint készpénzt, amelyet odaadott a II. r. vádlottnak, aki a pénzt eltette.
Ezt követően a III. r. vádlott magához vette F. B. sértett 500 forintot érő karóráját a konyhaszekrényen elhelyezett szemüvegtartóból, illetve a szobából kihozott 3000 forint értékű rádiósmagnót és egy pár 300 forint értékű papucsot is, amelyeket magával vitt, miután az I. r. vádlott megfenyegette szóban a háziakat, hogy visszajön és kinyírja őket, ha szólni mernek a rendőrségnek a velük történtekről.
F. B. és K. J.-né sértettek sérelmére a vádlottak összesen 11 000 forint értékre követtek el bűncselekményt, amelyből 3800 forint érték lefoglalás útján megtérült.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I. r. vádlott terhére súlyosításért; az I. r. vádlott és a védője enyhítés végett jelentett be fellebbezést.
Az I. r. vádlott módosítva tartotta fenn a másodfokú tárgyaláson a fellebbezését, a rablás bűntettének vádja alól a felmentését kérte.
A megyei főügyész indítványozta, hogy a megyei bíróság a városi bíróság 1998. november 17. napján jogerős végzésével az I. r. vádlottal szemben alkalmazott próbára bocsátást szüntesse meg, és miután az ügyeket egyesítette, az I. r. vádlottat mondja ki bűnösnek társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében is. Indítványozta továbbá a kiszabott fegyházbüntetés tartamának a súlyosítását.
A megyei bíróság a felülbírálat során észlelte: az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy az I. r. vádlott ellen – akit a városi bíróság végzésével korábban jogerősen próbára bocsátott – a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmények miatt újabb büntetőeljárás indult. Ezáltal a városi bíróság az ügyek egyesítését elmulasztotta, így a Be. 374. §-a (2) bekezdésének a) pontjában írt eljárási szabályt megszegte, majd ebből adódóan a próbára bocsátás megszüntetését is elmulasztotta [Btk. 73. § (2) bek.].
Ez az eljárási szabálysértés a másodfokú eljárásban kiküszöbölhető volt. A megyei bíróság a Be. 374. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint eljárva az ügyeket egyesítette, és az elsőfokú ítéleti tényállást az I. r. vádlottat érintő részében a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a városi bíróság határozata alapján kiegészítette az alábbiakkal:
1997. március 24-én este a lakása felé haladó K. S. sértettet az I. r. vádlott és két társa sértegetni kezdte. Emiatt közöttük szóváltás keletkezett. A sértett bement a lakása kapuján. Ekkor a vádlottak a közeli építkezésről kavicsokat, köveket vettek magukhoz és azzal a sértettet és lakása kapuját megdobálták.
A vádlottak egyik dobása a sértett jobb lábszárát találta el, amelyen véraláfutást és horzsolást okozott. A sérülés gyógytartama 8 napon belüli volt.
A zajra kiment az udvarra a sértett apja is, akit a vádlottak szintén megdobáltak, majd az I. r. vádlott társa kitört a kerítésből két lécet, és azzal benyomta a sértett lakása kapuját.
A rongálással a vádlottak kb. 1000 forint kárt okoztak.
Az így kiegészített tényállás megalapozott és irányadó volt a felülbírálatnál.
Az elsőfokú bíróság az ügyben a szükséges és lehetséges bizonyítást maradéktalanul felvette, a bizonyítékokat kellően mérlegelte, indokolási kötelezettségének eleget tett, és – a már említett, de a másodfokú eljárás során kiküszöbölt eljárási szabálysértésen kívül – eljárási szabályt nem sértett.
A városi bíróság a bizonyítékok mérlegelése során részletesen számot adott arról, hogy mely bizonyítékokat milyen indokok alapján fogadott, vagy vetett el. A bizonyítékokat értékelte külön-külön és egymással összefüggéseiben is, a következtetései mindenben helytállónak bizonyultak.
Az ilyen módon megállapított tényállást és a vádlottak bűnösségére vont helytálló következtetést nem ingatta meg az I. r. vádlottnak a fellebbezési eljárás során tett újabb vallomása sem.
Az I. r. vádlott a másodfokú tárgyaláson visszavonta korábbi – a rablásra vonatkozó – beismerő vallomását, és e tekintetben legfeljebb a lopásban érezte magát bűnösnek. Vallomása azonban ellentétes volt a korábban tett valamennyi vallomásával, amelyek visszavonására elfogadható magyarázatot sem tudott adni. A fellebbezési tárgyaláson előadottakat ezen túl valamennyi, az ügyben az elsőfokú bíróság által részletesen értékelt bizonyíték is megcáfolja.
Minderre figyelemmel – miután az elsőfokú bíróság az általa elbírált körben helyesen következtetett a vádlottak bűnösségére – a részbeni felmentésre vonatkozó fellebbezések alaptalannak bizonyultak,
Az I. r. vádlott tekintetében annyiban szorult változtatásra – a bűnösségre vont következtetést illetően – az ítélet, hogy a Btk. 73. §-ának (2) bekezdése alapján a vele szemben korábban alkalmazott próbára bocsátást a másodfokú bíróságnak meg kellett szüntetnie, és egyben bűnösnek kellett volna kimondani az I. r. vádlottat a társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében is. Az I. r. vádlottat ugyanis a városi bíróság az 1998. november 17-én jogerős végzésével próbára bocsátotta társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt, az I. r. vádlott azonban a próbát nem állotta ki, a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmények miatt a bíróság elítélte.
Kiegészítésre szorult a jogi minősítés az I. r. vádlottat érintően az alábbiak szerint:
Az I. r. vádlottnak a másodfokú bíróság által kiegészített tényállásban írt cselekménye – a városi bíróság végzése alapján – a Btk. 271. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő, a Btk. 20. §-ának (2) bekezdése szerint társtettesként elkövetett garázdaság bűntette.
Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabásánál figyelembe jövő bűnösségi körülményeket nagyrészt helyesen tárta fel a megyei bíróság további súlyosító körülményként értékelte az I. r. vádlott terhére a folytatólagos elkövetést a rablást illetően. Kisebb súllyal értékelte a másodfokú bíróság az I. r. vádlottnak a korábbi beismerő vallomásait, mivel a fellebbezési eljárásban a legsúlyosabb bűncselekményre vonatkozóan beismerését visszavonta.
A városi bíróság által az I. r. vádlottal szemben kiszabott fő- és mellékbüntetések arányban állnak az általa elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyával, a bűnösség fokával, a bűnösségi körülményekkel és a személyi társadalomra veszélyességével.
Minderre tekintettel az I. r. vádlottat érintően a megyei bíróság mind a súlyosításra, mind az enyhítésre irányuló fellebbezéseket alaptalannak találta, ezért az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Bács-Kiskun Megyei Bíróság 2.Bf.654/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás