BK BH 2003/139
BK BH 2003/139
2003.04.01.
Nem értékelhető pszichikai bűnsegélyként a bűncselekmény elkövetésének helyszínén való puszta jelenlétben megnyilvánuló olyan passzív magatartás, amely a tettesre nem gyakorol szándékerősítő hatást, illetve a sértett védekezésére nem hat bénítóan [Btk. 21. § (2) bek., 316. § (2) bek., 321. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2000. január 5-én kelt ítéletével a II. r. terheltet társtettesként elkövetett rablás bűntette, bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette, 6 rb. közokirattal visszaélés vétsége és bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntette miatt – halmazati büntetésül – 2 év 4 hónapi börtönbüntetésre, valamint 3 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
1999. július 15-én 15 óra körül az I. r. és a II. r. terhelt egy bútorboltban voltak. Itt tartózkodott a sértett is, aki az aktatáskáját őrizetlenül hagyta. Ezt észlelve a II. r. terhelt a táskát magához vette és azzal az I. r. terheltnek a közelben parkoló személygépkocsijába ült, a táskát pedig a hátsó ülésre dobta. Az I. r. terhelt követte a II. r. terheltet. A sértett is észlelte táskájának az eltűnését, és a távozó terheltek után ment. Az I. r. terhelt beült a vezetőülésre, míg a II. r. terhelt lekuporodott a jobb első ülés mellé. A sértett az álló gépkocsi bal oldali ajtajának a keresztpántjába kapaszkodott, és fennhangon követelte vissza a táskáját. Az I. r. terhelt elindult a gépkocsival, a sértett eltávolítása érdekében a sértett kezét ütögette. Kb. 100 méteren így vonszolta a sértettet, aki félelmében csak akkor engedte el a gépkocsit, amikor az egy árok felé haladt.
A terheltek elmenekültek. A táskából mintegy 300 000 forint készpénzt kivették, a táskát – a benne levő hat közokirattal együtt – egy erdőben elrejtették. A kár megtérült, a közokiratok megkerültek.
A sértett a cselekmény során több zúzódásos, horzsolásos sérülést szenvedett, egy bordája eltörött, a sérülése mintegy négy hét alatt gyógyult.
A terhelteket az elkövetés napján elfogták, ennek során a II. r. terheltnél egy hamis vezetői engedélyt találtak, amelyet egy évvel korábban egy ismeretlen személytől 50 000 forintért vásárolt, úgy hogy annak előzően két fényképet és egy formanyomtatványt átadott. A hamis vezetői engedély elkészítését az ismeretlen személy ajánlotta fel.
A másodfokú bíróság a 2001. március 9-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét annyiban változtatta meg, hogy a terheltek közokirattal visszaélés vétségeként értékelt cselekményeit társtettesként, míg a II. r. terhelt közokirat-hamisítás bűntetteként értékelt cselekményét felbujtóként elkövetettnek minősítette, a II. r. terhelt börtönbüntetését 4 évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést ugyancsak 4 évre súlyosította.
A jogerős ítélet ellen a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontja alapján anyagi jogszabálysértés miatt.
Indítványában kifejtette, hogy a II. r. terheltnek a tényállásban írt cselekménye szándékegység hiányában nem minősül társtettesként elkövetett rablás bűntettének. A szándékegység a két terhelt között csak a lopás tekintetében állt fenn. Ugyancsak szándékegység hiányában téves a terhelt bűnsegédi bűnrészességének a megállapítása a súlyos testi sértés bűntette tekintetében is. Téves a közokirat-hamisítás körében a II. r. terhelttel szemben a felbujtói minőség megállapítása, mivel az a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, így ez a terhelt csak bűnsegédként vonható e cselekményért felelősségre.
A legfőbb ügyész a megtámadott ítéletek hatályban fenntartását indítványozta, mert álláspontja szerint a II. r. terhelt bűnösségének a megállapítására, a cselekményeinek jogi minősítésére és a büntetés kiszabására törvényesen került sor. Egyes bűncselekmények elkövetői alakzatának megállapítása téves ugyan, de ez a felülvizsgálati eljárásban nem támadható, mert az a bűnösség megállapítását és a törvényi keretek közötti büntetés kiszabását nem érinti.
A Legfelsőbb Bíróság – az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak tekintve – a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) és b) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt az alábbiak szerint nagy részében alaposnak találta:
1) Az irányadó tényállás szerint a II. r. terhelt az aktatáska elvitelével megvalósította a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés szerint büntetendő lopás vétségét, azonban a táska megtartása érdekében az erőszak alkalmazásában nem vett részt, mert lekuporodott a jobb első ülés mellé. A tényállás nem rögzíti, hogy a II. r. terhelt látta volna, hogy a sértett a gépkocsiba kapaszkodik, és az I. r. terhelt megpróbálja őt a gépkocsitól eltávolítani. A bizonyítékok mérlegelése során az elsőfokú bíróság utal ugyan arra, hogy a sértett kiabálását neki is észlelnie kellett, és annak ellenére, hogy tudatában volt annak, hogy a sértett a gépkocsiba kapaszkodik, valamint a társa megpróbálja a gépkocsitól eltávolítani, továbbra is a gépkocsi jobb első ülése előtt – a tényállás szerint a jobb első ülés mellett – próbált megbújni, saját személyét rejtve tartani, nem tett semmit annak érdekében, hogy ne kerüljön sor további erőszak alkalmazására. Erre még csak szóban sem szólította fel az I. r. terheltet. A sértett nem is észlelte a II. r. terheltet.
Ezek szerint a II. r. terhelt az elbújásával teljesen passzív magatartást tanúsított, a cselekményből kivonta magát, így a cselekményével még a pszichikai bűnsegédi magatartást sem valósította meg az I. r. terhelt által alkalmazott erőszak vonatkozásában. Az állandó bírói gyakorlat szerint ugyanis a passzív jelenlét önmagában még nem alkalmas a bűnsegély megállapítására. A II. r. terhelt a passzív jelenlétén túl elbújásával, személyének rejtve tartásával azt fejezte ki, hogy ő kivonja magát a történtekből, így magatartása nem gyakorolt szándékerősítő hatást az I. r. terheltre. Nem hatott bénítóan a sértett védekezésére sem, aki nem is észlelte őt. A Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében írtak szerint: ,,A bűnsegéd az, aki bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt.'' A fentiek szerint a II. r. terheltnél ilyen szándékot megállapítani nem lehetett.
A kifejtettekre figyelemmel a II. r. terhelt a dolog megtartása érdekében az erőszak alkalmazásában nem vett részt, még pszichikai bűnsegédként sem. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a tulajdon elleni cselekményét – figyelemmel az elkövetési értékre is – a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés szerint büntetendő lopás vétségének minősítette.
2) A fentiekben kifejtettekre figyelemmel a II. r. terhelt a súlyos testi sértés bűntettének sem lehetett pszichikai bűnsegéde. Ezért a Legfelsőbb Bíróság e bűncselekmény vádja alól őt a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján – mert nem követett el bűncselekményt – felmentette.
3) A felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének bűnsegédként elkövetettként történő minősítésére irányuló felülvizsgálati indítvány nem helytálló. Ez a felülvizsgálatban nem támadható, mert a bűnösség megállapítását és a törvényi keretek közötti büntetés kiszabását nem érinti – e tekintetben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ügyészi indítvánnyal.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a II. r. terheltet a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alkalmazásával a bűnsegédként elkövetett súlyos testi sértés bűntette alól felmentette, míg a társtettesként elkövetett rablás bűntetteként értékelt cselekményét lopás vétségének minősítette. Erre figyelemmel a Be. 291. §-ának (3) bekezdése alapján felül kellett bírálni a jogerős ítéletnek a II. r. terhelttel szemben büntetést kiszabó rendelkezéseit is. Ennek során a Legfelsőbb Bíróság – a jogerős ítéletben helyesen megállapított büntetéskiszabási tényezőkre figyelemmel – arra az álláspontra jutott, hogy a társtettesként elkövetett lopás vétségéért, a 6 rb. társtettesként elkövetett közokirattal visszaélés vétségéért és a felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettéért a 4 évi börtönbüntetés, valamint a 4 évi közügyektől eltiltás eltúlzott mértékű büntetés. Ezért a II. r. terhelt terhére fennmaradt bűncselekmények súlyával arányban álló 2 év 6 hónapi börtönbüntetést, valamint 3 évre a közügyektől eltiltást szabott ki. (Legf. Bír. Bfv.I.858/200l. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás