BK BH 2003/142
BK BH 2003/142
2003.04.01.
I. A kerítés bűntettének tényállási elemeként megjelölt ,,megszerzés'' olyan elkövetői magatartás, amely megteremti a másokkal történő nemi kapcsolat közvetlen lehetőségét, és amely többnyire a passzív alany befolyásolása, rábírása folytán történik [Btk. 207. § (1) bek.].
II. Az üzletszerűen elkövetett kerítéshez nyújtott bűnsegély megvalósul, ha az elkövető tudatában van annak, hogy az általa kiszemelt nőket a társa – az általa üzemeltetett bárban, a saját vagyoni haszna végett – üzletszerű kéjelgés folytatására bírja rá, és ennek érdekében vesz részt a nőknek a szórakozóhelyre való szállításában [Btk. 21. § (2) bek., 207. § (1) és (2) bek.].
III. A bűnsegély járulékos jellegéből adódóan a segítő magatartás időbelileg nem szükségszerűen esik egybe a tettesi cselekménnyel, hanem attól elkülönülhet, azt megelőzheti;
ilyen esetben a tettes magatartása kifejtésének az időpontjában nyílik meg a bűnsegéd büntetőjogi felelősségre vonásának a lehetősége [Btk. 21. § (2) bek.].
A városi bíróság az 1999. november 17. napján kelt, illetve a megyei bíróság mint másodfokú bíróság a 2000. október 3. napján meghozott ítéletével a II. r. terheltet 3 rendbeli – ebből egy esetben folytatólagosan – bűnsegédként és üzletszerűen elkövetett kerítés bűntette miatt halmazati büntetésül 10 hónapi – végrehajtásában 1 évi próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
Az ügy I. r. terheltje 1992 januárjától működtette azt a szórakozóhelyet, amelyről a város éjszakai életében köztudott volt, hogy az ott foglalkoztatott táncos, illetve konzumnőkkel a bárban, a függönnyel leválasztott bokszokban, illetve szállodákban pénzért közösülni lehet.
Az I. r. terhelt részben maga, részben közvetítők útján táncosnői, pincérnői munkát és könnyű pénzkeresetet ígérve hívott fiatal nőket a bárjába dolgozni.
Ezt követően a valójában üzletszerű kéjelgés folytatása céljából megismert nőket alkalmazásuk után rövid idővel – pár nappal – tájékoztatta a közösülés lehetőségeiről, és igyekezett őket arra rábeszélni, közölve azt is, hogy ezt a tevékenységet csak az ő anyagi hasznára folytathatják, az ebből származó pénzt neki kell átadniuk.
A későbbiekben a bárba eleve közösülési, fajtalankodási szándékkal érkező vendégekkel az I. r. terhelt állapodott meg, határozta meg az árat, ő vette át a pénzt. A vendég választhatott az alkalmazott nők közül, a kiszemelt nővel aztán az I. r. terhelt közölte, hogy menjen el a vendéggel a kiválasztott helyre, vagy a bokszban bonyolítsa le az aktust.
Az ítéleti tényállás név szerint is felsorolja azokat a nőket, akiket az I. r. terhelt a bárba megszerzett, és üzletszerű kéjelgésre bírt rá, és akik 1992. november és 1993. februárja közötti időben az I. r. terhelt anyagi hasznára üzletszerű kéjelgést folytattak.
A II. r. terhelt az I. r. terhelt jó barátja, és a bár rendszeres, szinte mindennapi vendége volt. Tudomással bírt az ott alkalmazott nőknek az I. r. terhelt anyagi javát szolgáló tevékenységéről.
A II. r. terhelt e tényekről tudva 1993. január elején segítséget nyújtott ahhoz, hogy a fenti célból Magyarországra áthozott – a tényállásban név szerint is megjelölt – három román állampolgárságú nőt az I. r. terhelt a bárjában történő szolgáltatásra beszervezze.
A II. r. terhelt a három nőnek a bárba történő szállításához úgy nyújtott segítséget, hogy tudomása volt arról: a sértettek valójában üzletszerű kéjelgési tevékenységet fognak végezni, továbbá arról is tudomása volt, hogy a lányokat ezt követően az I. r. vádlott üzletszerű kéjelgés folytatására bírta rá.
A II. r. terhelt egy másik alkalommal taxival az I. r. terhelttel együtt a három nő egyikét – tudva, hogy az ott üzletszerű kéjelgést folytat – a szállodába szállította. A nőt a II. r. terhelt jelenlétében közvetítette ki az I. r. terhelt egy ismeretlen férfinak, aki a pénzt a II. r. terhelt előtt adta át az I. r. terheltnek, majd az aktus lebonyolítása után a II. r. terhelt szállította vissza a bárba a nőt.
A fenti jogerős határozatok ellen, a Be. 284. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti anyagi jogi szabálysértést panaszolva, bűncselekmény hiányában történő felmentés érdekében a II. r. terhelt védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az ebben – valamint a védő szóbeli felszólalásában – kifejtett jogi álláspont az alábbiakban összegezhető:
A kerítés bűntettének törvényi tényállásában szereplő ,,megszerzés'' a nemi kapcsolat közvetlen lehetőségének a megteremtését jelenti, és ekként szándékegységben a tettessel, s vele való előzetes egyetértésben a bűnsegédnek is ehhez kell segítséget nyújtania.
A közösülés, fajtalanság távoli lehetősége – az I. r. és a II. r. terheltnek a szállítási tevékenysége – nem tartozik a megszerzés fogalmi körébe, ezzel még sem az I. r., sem a II. r. terhelt bűncselekményt nem követett el, a II. r. terhelt annál inkább sem, mert csak a jövőben és esetlegesen bekövetkező közösülésre megszerzéshez nyújthatott a szállítással segítséget, mivel ekkor még nem tudhatta, hogy a lányok a későbbiekben hajlandóak lesznek-e az üzletszerű kéjelgésre. Sőt magáról a tényről, hogy az I. r. terhelt valóban rábírta a sértetteket erre, már csak utóbb értesült.
A szállodában a II. r. terhelt puszta jelenléte a tőle függetlenül végbement bűncselekményt semmiben nem befolyásolta. Az pedig, hogy a sértettet később a II. r. terhelt a bárba visszavitte, az I. r. terhelt által befejezett bűncselekmény utócselekményeként értékelhető csupán.
A legfőbb ügyész a megtámadott határozatok hatályukban történő fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati indítvány nem alapos.
A Btk. 207. §-ának (1) bekezdése értelmében a kerítés bűntettét az követi el, aki haszonszerzés céljából valakit közösülésre vagy fajtalanságra másnak megszerez.
Az indítvány helyesen utalt arra, hogy a törvényi tényállásban írt ,,megszerzés'' olyan elkövetői magatartás, amely megteremti mások nemi kapcsolatának közvetlen lehetőségét, amely leggyakrabban a passzív alany befolyásolása, rábírása révén történik.
Az irányadó tényállás szerint nemcsak az vitathatatlan, hogy az I. r. terhelt a bárban alkalmazott nőket üzletszerű kéjelgésre bírta rá, hanem az is, hogy az így befolyásolt sértetteket a saját vagyoni haszna végett közvetlenül is összehozta a partnereikkel. Ekként pedig tettesként a kerítés törvényi tényállását kimerítette.
A II. r. terhelt az I. r. terhelt jó barátja, és egyben a szórakozóhely rendszeres vendége volt. Ismerte terhelt-társának a tevékenységét, és tisztában volt azzal is, hogy az újonnan érkező lányokat az I. r. terhelt a bárban milyen szándékkal és célzattal kívánja majd foglalkoztatni, ezért azzal a ténykedésével, hogy a három román állampolgárságú nőnek a szórakozóhelyre történő szállításában részt vett, az I. r. terhelt által véghezvitt üzletszerű kerítéshez szándékosan segítséget nyújtott.
Kétségtelen, hogy a szállítás időpontjában még feltételtől – a sértettek hajlandóságától is – függött az, hogy a későbbiekben üzletszerű kéjelgést folytatnak-e vagy sem, és akkor még a tettesi alapcselekmény sem volt tényállásszerű, ám az utóbb maradéktalanul megvalósult.
A bűnsegédi magatartás azonban éppen a járulékos jellegéből adódóan a tettesi cselekménnyel nem szükségszerűen esik időbelileg egybe, hanem attól elkülönülhet – és azt – mint a jelen ügyben is – időben megelőzheti. Az ilyen, a bűncselekmény elkövetését megelőző – vagy valamilyen később bekövetkező feltételtől függő bűnsegély voltaképpen előkészületi magatartás, és nem büntethető akkor, ha a tettes – akár a feltételek be nem következése miatt, akár más okból – a cselekményt később nem viszi véghez, vagy azt nem kísérli meg. (Kivéve értelemszerűen, ha az előkészület már önmagában is büntetendő.)
Más viszont a jogi helyzet akkor, ha a tettes utóbb tényállásszerű magatartást valósít meg, ugyanis ilyen esetben a tettesi magatartás kifejtésének időpontjában megnyílik a bűnsegéd felelősségre vonásának a lehetősége.
A fentiektől eltérően időben is egybeesett a II. r. terhelt bűnsegédi tevékenysége az I. r. terhelt tettesi magatartásával akkor, amikor tudva, hogy a szállodába üzletszerű kéjelgés céljára viszik a sértettet, a társával szándékegységben a sértett szállításában, és kísérésében közreműködött, és az I. r. terhelt közvetítői szerepének a befejeződéséig végig jelen volt.
A fentebb kifejtettekre is figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az eljárt bíróságok a II. r. terhelt bűnösségét 3 rendbeli, a Btk. 207. §-ának (1) bekezdésében meghatározott és a (2) bekezdés szerint minősülő – bűnsegédként, egy esetben folytatólagosan elkövetett – üzletszerű kerítés bűntettében anyagi jogi szabálysértés nélkül állapították meg.
Ezért egyetértve a legfőbb ügyészi állásponttal – a felülvizsgálati indítványnak helyt nem adva – a megtámadott határozatokat hatályukban fenntartotta. (Legf. Bír. Bfv.IV.198/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás