BK BH 2003/145
BK BH 2003/145
2003.04.01.
A tényállás megállapítása szempontjából a közvetett bizonyíték valamely tény bizonyítására akkor alkalmas, ha a bizonyítandó tényen kívül minden más tény lehetősége kizárt;
ezért, ha az ügyben a bűnösség irányába mutató közvetlen bizonyíték nincs, és a rendelkezésre álló közvetett terhelő bizonyítékok kétséget kizáró módon csak arra adnak következtetési alapot, hogy a bűncselekményt a vádlottak is elkövethették, de a terhelő adatok alapján a vádlottak tagadását megcáfolni nem lehet, és további bizonyítékok beszerzésére nincs mód: a vádlottakat az ellenük emelt vád alól bizonyítottság hiányában fel kell menteni [Be. 5. § (3) bek., 60. § (1) bek., 214. § (3) bek. b) pont].
A megyei bíróság az 1998. november 17-én meghozott ítéletével az I. r., a II. r. és a III. r. vádlottakat a nyereségvágyból elkövetett emberölés bűntette miatt ellenük emelt vád alól – bebizonyítottság hiányában – felmentette.
A vád szerint a három vádlott 1997. augusztus 27-én éjszaka behatolt a 83 éves sértett házába, a sértettet bántalmazták, megszúrták, végül megfojtották, és az aranyékszereit, valamint a rézbojlerét eltulajdonították.
Az ítéletben megállapított tényállás szerint augusztus 27-én délután az I. r. vádlott bútorvásárlás céljából a sértett házában járt, bútort nem vásárolt, de megállapodott a sértettel, hogy másnap újból felkeresi, lefesti a gázcsöveket, és ennek ellenében megkapja tőle a rézbojlert.
Másnap reggel el is ment a sértett házához, ott azonban hiába csöngetett, senki nem nyitott kaput, ugyanis előző éjszaka a sértettet egy vagy több személy megölte. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján nem volt megállapítható, hogy a bűncselekményt a vádlottak követték el.
Az ítélet ellen az ügyész mindhárom vádlott terhére – a felmentésük miatt, elítélésük végett – fellebbezést jelentett be.
A legfőbb ügyész a fellebbezést fenntartotta, és az ítéletnek megalapozatlanság, és téves indokolás miatt történő hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülvizsgálva azt állapította meg, hogy a fellebbezés alaptalan.
Az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat betartva folytatta le az eljárást, és az ítéletének az indokolása is megfelel a perrendi szabályoknak.
A bíróság az ügyfelderítési kötelezettségének túlnyomó részben eleget tett, kihallgatta mindazokat, akik a rendelkezésre álló adatokból következtetve a tényállás tisztázásához felhasználható tényről tudomással bírhattak.
Az ügyben felmerült és különös szakértelmet igénylő minden kérdés tisztázásához szakértőket vett igénybe, ahol szükséges volt, a kiegészítő szakvéleményt is beszerezte.
A felderítés egyetlen hiányossága az volt, hogy a bíróság a tárgyaláson nem hallgatta meg az igazságügyi vegyész szakértőt, annak ellenére, hogy az írásban adott szakvélemény alapján nem lehetett egyértelműen megítélni a szakértő által megvizsgált bizonyítékok együttes bizonyító erejét. A Legfelsőbb Bíróság ezt a hiányosságot a fellebbezési tárgyaláson a szakértő meghallgatásával pótolta, így az ügy felderítése a lehetséges mértékig hiánytalanul megtörtént.
Sajátossága az ügynek, hogy a vádlottak bűnösségére közvetlen bizonyíték nincs, és a közvetett bizonyíték is rendkívül kevés.
Az I. r. vádlott bűnösségére utaló egyetlen bizonyíték az, hogy a vádlott ujjnyomát a cselekmény helyszínén, a konyhaszekrényen megtalálták, és a nyomozás során, amikor megkérdezték, az I. r. vádlott hallgatott arról, hogy amikor délután a lakásban járt, a konyhaszekrényt a nyom feltalálási helyén megérintette.
A bíróság szerint az I. r. vádlott bűnösségének a bizonyítására ez a tény nem elegendő, mivel nemcsak a vádlottal, hanem bárkivel megtörténhetett volna, hogy az eltelt hosszabb idő után nem emlékszik pontosan arra, hogy a lakásban járva mit, hol érintett meg, ezért a vádlott is megfoghatta délután a szekrényt, akkor is, ha utóbb arról nem tett említést.
A bíróság álláspontja helytálló, a helyességét a következő meggondolás is alátámasztja.
Ha az I. r. vádlott elkövetője lett volna a bűncselekménynek, akkor a kihallgatásakor és a bizonyítási kísérlet során az lett volna az érdeke, hogy délutánra tegye azoknak a nyomoknak a létrejöttét is, amelyek éjszaka, a cselekmény idején keletkeztek, és megmutasson minden helyet, ahol a kezétől nyom maradhatott. A vádlott magatartása azonban ellenkező volt azzal, amit az elkövető érdeke megkívánt volna, s ez ellentmond a vád azon feltevésének, hogy a vádlott szándékosan hallgatott a szekrény megérintéséről, ami amellett szól, azért nem beszélt róla, mert elfelejtette.
Mivel a szekrény megfogásának az elhallgatásából az elkövetőnek semmi előnye nem származott volna, az I. r. vádlott szándékos hallgatásából sem lehetne olyan következtetést levonni, hogy elkövetője volt a bűncselekménynek, következésképpen a szekrény megfogásának az elhallgatása a bűnösség bizonyítására még szándékos hallgatás esetén sem alkalmas, vagyis közömbös tény.
A közvetett bizonyíték valamely tény bizonyítására csak akkor alkalmas, ha a bizonyítandó tényen kívül minden más tény lehetőségét kizárja; a vádlott ujjnyoma a vádlott bűnösségét akkor bizonyítaná, ha az csak a bűncselekmény elkövetése során kerülhetett volna a konyhaszekrényre.
A nyom délután való keletkezését az zárhatná ki, ha olyan helyen lenne – pl. a szekrény belsejében –, ahol a szekrényt a vádlott a sértett jelenlétében nem foghatta volna meg.
A helyszíni szemle során készített egyik fényképen a nyomozók megjelölték az ujjnyom feltalálásának a helyét, amelyből megállapítható, hogy az ujjnyom a konyhaszekrény egyik ajtajának külső felületén, a földtől kb. 80-90 cm magasságban volt.
Nem lehet kizárni, hogy a vádlott ezen a helyen a sértett jelenlétében is megérinthette a szekrényt, ezért a megtalált ujjnyom az I. r. vádlott bűnösségének a bizonyítására önmagában nem elegendő.
A II. r. vádlott bűnösségére az egyetlen bizonyíték az volt, hogy a vádlott szagmintáját két különböző alkalommal 100%-os bizonyossággal azonosították a sértett szobájában rögzített egyik szagmintával.
A bíróság álláspontja szerint a szagazonosítás bizonytalan értékű, mivel a megkísérelt azonosítás eredménytelen maradt olyan személyek esetében, akik kétségtelenül jártak a helyszínen, ezért ez a bizonyíték nem alkalmas arra, hogy a II. r. vádlott bűnösségét egyedüli bizonyítékként igazolja.
A bíróság álláspontja tartalmilag helyes, a bizonytalanságra levont következtetés helyességét még az is alátámasztja, hogy az azonosítást végző kutyák ugyanazon minták azonosításakor egy esetben az azonosságot, más esetben az azonosság hiányát jelezték.
A szagazonosítás bizonyító erejéről meghozott döntés egyébként a bizonyítékok mérlegelésének a körébe tartozik, ezért – mivel a bíróság ésszerű indokát adta a döntésének – azt eredménnyel támadni nem lehet, következésképpen az ügyészi fellebbezés idevonatkozó része eljárásjogi okok miatt sem alapos.
A III. r. vádlott bűnösségére utaló egyetlen bizonyíték a vegyész szakértő szakvéleményének az a megállapítása, hogy a sértett kezén talált elemi szálak a III. r. vádlott nadrágjáról vagy azzal azonos minőségű ruhaanyagból, a vádlott ruháján talált elemi szálak pedig a sértett megkötözéséhez használt vagy azzal azonos minőségű anyagból származnak, s ugyanígy a vádlott nadrágján talált anyagmaradvány a fürdőszobaablak környékén levő vakolattal azonos minőségű anyagból származik.
A bíróság álláspontjának a lényege erről az, hogy mivel a szakértő egyik esetben sem állapított meg egyedi azonosságot, ez a bizonyíték nem alkalmas a III. r. vádlott bűnösségének kétségen kívüli bizonyítására.
A bíróság álláspontja helytálló abban, hogy mindhárom azonosság csak valószínűségértékű, de abban már nem, hogy ez a tény minden körülmények között kizárja a teljes bizonyosságértékű következtetést.
Az egyes azonosságok valószínűségének a nagyságát akár nagy mértékben is növelheti, ha az a minőségű anyag, amelyből a nyom származik, a nyomhordozó környezetében ritkán fordul elő, és ugyanilyen hatása lehet annak, ha több egymástól független valószínűség értékű bizonyíték együtt van jelen.
A szakvéleményből azonban nem tűnik ki, hogy a szakértő értékelte-e ezeket a szempontokat, ezért – ahogyan azt az ügyész is helyesen megállapította – szükséges lett volna őt a tárgyaláson erről meghallgatni. Mivel az elsőfokú bíróság ezt elmulasztotta, a mulasztását a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú tárgyaláson pótolta.
A szakértő tárgyalási nyilatkozata szerint mindhárom anyagmaradvány szokványosan előforduló anyagból származik. A kötözőanyag és vakolat színezéke ritkább ugyan, de ez a körülmény a jelenlegi azonosítási módszerek mellett távol van attól, hogy egyedi azonosság megállapítását eredményezhesse.
Több egymástól független valószínűség értékű bizonyíték véletlenszerű találkozásának a valószínűsége annál kisebb, minél nagyobb a találkozó bizonyítékok száma, és a szakértői gyakorlat szerint ha legalább öt ilyen bizonyíték együtt van jelen, akkor az itt vizsgálthoz hasonló esetekben a találkozások véletlenszerűségét a gyakorlati ésszerűség alapján ki lehet zárni.
Az adott esetben azonban mindössze három bizonyíték van együtt, ami azt jelenti, hogy az elsőfokú bíróság e bizonyítékokról szóló végkövetkeztetése a bizonyítás után is változatlanul érvényes.
A terhelő bizonyítékok tehát kétséget kizáró módon csak azt bizonyítják, hogy a bűncselekményt a vádlottak is elkövethették.
A terhelő adatok mellett azonban megállapítható volt az is, hogy a vádlottak tagadását, alibire vonatkozó előadását megcáfolni nem lehetett; a bűncselekmény helyszínén nem a vádlottaktól származó, azonosíthatatlan nyomok is voltak; az I. r. vádlott – elkövetőtől szokatlan módon – másnap reggel megjelent a sértett házánál, kereste, és még a szomszédtól is érdeklődött utána; a III. r. és a két másik vádlott között nem volt olyan kapcsolat, amely az ilyen bűncselekményt elkövetők között lenni szokott. Ezek a tények pedig a feltételezett bűnösséget is kétségessé teszik.
Az ügyész szerint az ítélet azért is megalapozatlan, mert az elsőfokú bíróság nem tisztázta annak a ténynek a jelentőségét, hogy egy nyom vezetett a cselekmény helyszínétől annak a teleknek a hátsó végéig, ahol a III. r. vádlott lakott, ezen kívül nem hallgatta ki a vádlottaknak az összes börtöntársát.
Az adott ügy körülményei között ezeknek nincs jelentőségük, mivel azonosíthatatlan nyomról van szó, amely mindössze távoli utalás lehet arra, hogy a III. r. vádlott is elkövetője lehetett a bűncselekménynek, és a bíróság ezt a nyom értékelése nélkül is megállapította, a cellatársak vallomását pedig a hitelességüket alátámasztó egyéb bizonyíték nélkül bizonyítékként értékelni általában nem lehet, egyébként a tartalmi valóságuk esetén sem bizonyíthatnának többet, mint amit a bíróság amúgy is megállapított.
Az ügyész szerint az ítélet indokolása hiányos, mivel a bíróság nem értékelte a III. r. vádlottnak azt a vallomását, amelyben a poligráfos vizsgálat eredményének a helyességét, közvetve a bűncselekmény elkövetését beismerte; az indokolásban azon kívül téves az a megállapítás, hogy a III. r. vádlott az ittassága miatt nem lett volna képes bemászni a fürdőszoba ablakán.
A III. r. vádlott hivatkozott vallomásának a lényege az, hogy a vádlott a nyomozó kérdésére kijelentette, hogy elfogadja a poligráfos vizsgálat eredményét, amely – a kérdés szerint – a bűnösségét igazolja, de a bűncselekményt nem ő követte el.
Ez a vallomás a lényegét tekintve tagadó vallomás, ezért az a tény, hogy a bíróság nem foglalkozott ezzel, nem érinti annak a megállapításnak a helyességét, mely szerint a III. r. vádlott tagadta a bűncselekmény elkövetését.
Annak a kérdésnek pedig, hogy képes lett volna-e a III. r. vádlott állapotánál fogva az ablakon bemászni, azért nincs jelentősége, mert nem bizonyítható, hogy bemászott volna.
Összefoglalásként az állapítható meg, hogy a rendelkezésre álló bizonyítékok nem elegendőek annak bizonyítására, hogy a bűncselekményt a vádlottak követték el, további bizonyítékok beszerzésének a lehetősége nem áll fenn, a hatályon kívül helyezésre eljárásjogi ok nincs, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.1997/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás