BK BH 2003/146
BK BH 2003/146
2003.04.01.
I. Az elsőfokú bíróság által a vád tárgyán ténybeli túlterjeszkedés nem szükségszerűen eredményezi az ítélet hatályon kívül helyezését, és az iratoknak az ügyészhez való visszaküldését;
a vád részleges hiánya csak akkor eredményez hatályon kívül helyezést, ha ez a büntetés mértékét lényegesen befolyásolta [Be. 9. § (2) bek., 250. § III. pont].
II. Ha a törvényes vád részleges hiánya a büntetés mértékét lényegesen nem befolyásolta, a törvényes vád hiányában megállapított, és a bűnösséget kimondó rendelkezést a másodfokú bíróságnak hatályon kívül kell helyezni, és ez utóbbi cselekmény miatt a büntetőeljárást meg kell szüntetni [Be. 9. § (2) bek., 250. § III. pont].
A megyei bíróság a 2000. március 7. napján kihirdetett ítéletével a vádlott bűnösségét súlyos testi sértés bűntettében és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében állapította meg, ezért őt halmazati büntetésül – mint különös visszaesőt – 1 év 6 hónapi börtönbüntetésre, és 2 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A tényállás lényege a következő.
A vádlott a bűncselekmények elkövetésekor szabadságvesztés büntetését töltötte. Szobafestő szakképzettséggel rendelkezik, vagyontalan, nőtlen, kiskorú gyermeke nincs. Az általános iskola 8 osztályát és ipari szakmunkásképzőt végzett.
Büntetve volt, a megyei bíróság illetve a Legfelsőbb Bíróság mint másodfokú bíróság az 1997. szeptember 16. napján kelt jogerős ítéletével életveszélyt okozó testi sértés bűntette, és maradandó fogyatékosságot okozó, gondatlanságból elkövetett testi sértés vétsége miatt halmazati büntetésül 4 év 6 hónapi börtönbüntetésre, valamint a közügyektől 4 évre eltiltásra ítélte.
A vádlott nem szenved, és a bűncselekmények elkövetésekor sem szenvedett az elmeműködés olyan kóros állapotában, amely képtelenné tenné vagy korlátozná a cselekménye következményeinek a felismerésében vagy e felismerésnek megfelelő cselekvésben.
A szabadságvesztés büntetésből a vádlottat 1998. április 10. napján eltávozásra engedték. Az esti órákban a vádlott az unokatestvérével és annak barátnőjével az italboltba ment, ahol az este folyamán 2-3 boros kólát fogyasztott el. Azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a vádlott az általa elfogyasztott szeszes italtól alkoholos befolyásoltság alatti állapotba került volna.
Az italboltban tartózkodott a sértett is, aki nagyobb mennyiségű szeszes italt fogyasztott, és az elfogyasztott ital hatására erősen ittas állapotba került.
Éjfél körül a sértett is és a vádlott is az italbolt előtt tartózkodtak, és közöttük szóváltás támadt. A szóváltás során a vádlott és a sértett egymás felé léptek, majd pontosan meg nem állapítható konkrét előzmények után a vádlott ököllel a sértett arcába sújtott, az ütés a sértett orrát érte, az ütéstől a sértett a földre esett, és eleredt az orra vére.
Közvetlenül ezen ütés után a helyszínen egy kisebb tömegverekedés kezdődött, azt kétséget kizáróan nem lehetett megállapítani, hogy ebbe a verekedésbe hányan és milyen módon kapcsolódtak be. A verekedők között a vádlott oldalán több személy is részt vett. A verekedés során a földről éppen felálló sértettet pontosan nem tisztázható személyazonosságú személy legalább egy alkalommal megütötte vagy megrúgta. E nagy erejű ütés vagy rúgás a sértett arcát érte, melytől az eszméletét elvesztette. Az eszméletlen állapotban földre kerülő sértettet ezt követően már nem bántalmazták.
A sértett eszméletvesztését követően a verekedésnek vége szakadt, vádlott pedig a helyszínt elhagyta.
A később kiérkező mentők az eszméletlen sértettet a kórházba szállították.
A vádlott ütése következtében a sértett orrcsontja eltörött, ennek a sérülésnek a gyógytartama a nyolc napot meghaladta.
Az ismeretlen személy eszméletvesztést előidéző ütése vagy rúgása következtében a sértett elülső koponyagödör középső részét alkotó rostacsont rostalemeze törött el. Ennek a koponyaalapi törésnek a gyógytartama a nyolc napot meghaladta, és közvetett életveszélyes sérülésnek minősül, amelyhez maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem társult.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére jelentett be fellebbezést, a vádtól eltérő tényállás és minősítés megállapítása miatt, súlyosítás végett.
A vádlott és a védő felmentésért, másodlagosan a büntetés enyhítése érdekében élt perorvoslattal.
A legfőbb ügyész az ügyész fellebbezését fenntartotta. Annak az álláspontjának adott hangot, hogy az ítéleti tényállás megalapozott, téves ellenben a vádlott bűnösségének a kimondása a társtettesként csoportosan elkövetett garázdaság bűntettében. A vád ugyanis életveszélyt okozó testi sértés bűntette volt, és az eljárt bíróság túlterjeszkedett a vádon, amikor a vádtól eltérő tényállás eredményeként a bűnösséget a szóban forgó garázdaság bűntettében is megállapította. Ez az ítéletet lényegesen befolyásolta, ezért azt indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a Be. 250. §-ának III. pontja alapján – figyelemmel a Be. 9. §-ának (2) bekezdésére – az elsőfokú ítéletet helyezze hatályon kívül, és az iratokat az ügyésznek küldje vissza.
A védő csatlakozott a legfőbb ügyészi indítványhoz, másodlagosan védence bizonyítékok hiányában történő felmentését kérte.
Az ügyészi fellebbezés és a legfőbb ügyészi indítvány az alább kifejtettek szerint részben alapos, a védelmi perorvoslatok azonban alaptalanok.
A Legfelsőbb Bíróság felülbírálta a kétoldalú perorvoslattal megtámadott elsőfokú ítéletet, és ennek során megállapította, hogy az eljárt bíróság részben az ügyészi vádtól eltérő tényállást és bűnösséget állapított meg, vagyis túlterjeszkedett a vádon.
Az ügyész által az elsőfokú tárgyaláson fenntartott vád és az ezzel kapcsolatos elkövetési magatartás az volt, hogy a vádlott két ízben ököllel arcul ütötte a sértettet, aki ennek folytán orrcsonttörést és eszméletvesztéssel járó koponyaalapi törést szenvedett, ezáltal pedig közvetett életveszélyes állapotba került.
A megyei bíróság a széles körben felvett bizonyítás eredményeként – az elkövetési magatartás körülményeit is feltárva – a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, a sértett tárgyaláson tett vallomása, az érdektelen tanúk nyilatkozata, továbbá az igazságügyi orvos szakértő tárgyaláson módosított szakértői véleménye alapján az alábbiakat látta kétséget kizáróan bizonyítottnak.
A sértettet ért első ütés a vádlottól származott. Ennek eredményeként a sértett orrcsontja eltört, a sértett pedig a földre került ülő helyzetben. Az eszméletét azonban csak a második – az ismeretlen személy által leadott – ütés következtében veszítette el, és ekkor jött létre a közvetett életveszélyt eredményező koponyasérülés is.
A megyei bíróság – a vádelvet jórészt megsértve – megállapította azt is, hogy az eset alkalmával tömegverekedés alakult ki. Egyes személyek a sértett, mások a vádlott oldalán avatkoztak be. A vádlott a közterületen lezajlott durva verekedésben vett részt, amikor a sértettet a fentiekben leírt módon bántalmazta. Ezzel szemben a vád tárgyává tett cselekmény körülményeinek tisztázása érdekében elegendő – és egyben szükséges – lett volna annak a ténynek a rögzítése, miszerint az orrcsonttörést eredményező ökölcsapást követően a helyszínen tömegverekedés alakult ki, amelynek során az eljárásban ismertté nem vált személy a sértettnek életveszéllyel járó sérülést okozott. Következésképpen a megyei bíróság a tettazonossággal összeegyeztethetetlenül a bűnösséget társtettesként elkövetett garázdaság bűntettében is megállapította, megsértve ezzel a Be. 9. §-ának (2) bekezdésében írt elvet.
Kétségkívül megalapozott az ítéleti tényállásnak a sértett bántalmazására vonatkozó része, mely szerint a sértett a vádlott ökölütése következtében orrcsonttörést szenvedett, amely sérülés nyolc napon túl gyógyult, ezzel összefüggésben azonban életveszélyes állapot nem alakult ki.
Ilyen előzmények után vizsgálta a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülbírálandó ügyben indokolt-e az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezése, és az iratoknak az ügyész részére történő visszaküldése. A kérdést nemlegesen döntötte el.
A Be. 250. §-ának III. pontja akként rendelkezik, hogy a másodfokú bíróság hatályon kívül helyezi az ítéletet, és az iratokat az ügyésznek megküldi, ha az elsőfokú bíróság törvényes vád hiányában járt el, és ez az ítéletet lényegesen befolyásolta.
A vád tárgyán való ténybeli túlterjeszkedés nem eredményezi szükségszerűen az elsőfokú ítéletnek a Be. 250. §-ának III. pontja alapján történő hatályon kívül helyezését, és az iratoknak az ügyész részére való visszaküldését. Lehetséges ugyanis, hogy a vádlott bűnösségének további bűncselekményben való megállapítása – azaz e körben a törvényes vád hiánya – nem hat ki lényegesen az ítéletre. Ilyen eset lehet, amikor a bíróság a vádban foglalt tények alapján törvényesen állapít meg bűnösséget, ugyanakkor – túlterjeszkedve a vádon – a vádban elő nem adott, de a tárgyaláson felvett bizonyítékok alapján a vád tárgyává nem tett bűncselekmény miatt is elítéli a vádlottat. Ebben az esetben a vád részleges hiánya a büntetés mértékét nem mindig befolyásolja lényegesen, ekként mellőzhető az ítéletnek a hatályon kívül helyezése, és az iratoknak az ügyész részére való visszaküldése.
Az adott ügyben is erről van szó. Az eljárt bíróság a megalapozott tényállás eredményeként helyesen minősítette a vádlott szándékos testi sértést okozó cselekményét súlyos testi sértés bűntettének. Akkor sértett törvényt, amikor a vádban elő nem adott, de a tárgyaláson felvett bizonyítás alapján megállapított garázdaság bűntette miatt is elítélte a vádlottat. A törvényes vád részleges hiánya nem befolyásolta azonban lényegesen a büntetés mértékét, mivel a különös visszaeső, kifogásolható életvezetésű vádlottra kiszabott szabadságvesztés tartama önmagában a súlyos testi sértés bűntette miatti felelősségre vonás kapcsán is arányos, a joghátrány eltúlzottnak távolról sem tekinthető, és az megfelel a büntetéskiszabási elveknek. Minderre tekintettel tehát a büntetés enyhítésére sem kerülhetett sor.
A felülbírált ügyben viszont értelemszerűen alkalmazandó volt a Be. 263. §-a, amely szerint a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a törvényes vád hiányában hozott és társtettesként elkövetett garázdaság bűntettének minősített cselekményre vonatkozó rendelkezését hatályon kívül helyezte, és e tekintetben az említett cselekmény miatti büntetőeljárást megszüntette. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta azzal, hogy a halmazati büntetésre való utalást mellőzte. (Legf. Bír. Bf.IV.1178/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás