BK BH 2003/148
BK BH 2003/148
2003.04.01.
A Be. XVII/A Fejezet szerinti eljárás lefolytatásának nem feltétele, hogy a nyomozati szakban a szökésben levő terhelttel szemben a nyomozó hatóság az alapos gyanút közölje, illetve őt gyanúsítottként kihallgassa [Be. 132. § (1) bek., 355/C. § (2) bek., 355/E. § (3) bek., 355/H. §, 276. § (1) bek. e) pont].
II. A Magyar Köztársaság területére jogellenesen belépő, az országban illegálisan tartózkodó, emberölés kísérletét és vagyon elleni bűncselekményt is elkövető külföldi állampolgár a közbiztonságot jelentősen veszélyezteti, ezért a végleges hatályú kiutasítása indokolt [Btk. 61. §, 166. § (1) bek., 16. §].
A megyei bíróság 2000. november 2-án kihirdetett ítéletével az ismeretlen helyen tartózkodó, kínai állampolgárságú vádlottat – a távollétében tartott tárgyaláson – bűnösnek mondta ki emberölés bűntettének kísérletében és lopás vétségében. Ezért őt halmazati büntetésül 6 évi börtönbüntetésre, és a Magyar Köztársaság területéről 5 évi kiutasításra ítélte.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére súlyosbításért jelentett be fellebbezést, amelyet a legfőbb ügyész is fenntartott, és a vádlottal szemben lényegesen súlyosabb fő- és mellékbüntetés kiszabására tett indítványt.
A védő az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság az ügyészi fellebbezés alapján az elsőfokú ítéletet felülbírálta, és ennek során megállapította, hogy a megyei bíróság a Be. szabályait helyesen alkalmazta.
A nyomozati iratokból kitűnően a megyei rendőr-főkapitányság nyomozó osztályának életvédelmi alosztálya 1999. december 18-án rendelt el nyomozást a kínai állampolgár ellen életveszélyt okozó testi sértés bűntettének alapos gyanúja miatt. A rendelkezésre álló adatokból kitűnően nevezett 1999. december 18-án 0 óra 20 perc körüli időben megtámadta, és ismeretlen eszközzel nyakon szúrta a sértettet – egy játékterem alkalmazottját –, aki életveszélyes sérülést szenvedett.
Ugyanakkor a megyei rendőr-főkapitányság a Be. 137. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján – mivel a gyanúsított ismeretlen helyen tartózkodott, és a felkutatására tett intézkedés nem vezetett eredményre – 1999. december 20-án kelt határozatával a büntetőeljárást felfüggesztette. Az ügyben a helyszín biztosításáról rendőri jelentés készült, és a helyszíni szemlét is ugyanezen a napon a nyomozó hatóság megtartotta, a tanúkat kihallgatta, majd december 20-án a kórházban a sértett meghallgatása is megtörtént.
2000. június 23-án a megyei rendőr-főkapitányság a nyomozás folytatásáról hozott határozatot, egyben a korábbi felfüggesztő határozatát hatályon kívül helyezte. A határozat indokolásában megállapította, hogy a bűncselekmény elkövetése után a gyanúsított ismeretlen helyre távozott, a felkutatására tett intézkedések nem vezettek eredményre, azonban a 2000. március 1-jén hatályba lépett Be. XVII/A Fejezete lehetőséget biztosított a terhelt távollétében történő eljárásra, ekként a Be. 137. § (6) bekezdése értelmében a nyomozást folytatni kell, mivel a felfüggesztés oka megszűnt. Ezt követően az eljáró hatóság okirati bizonyítékokat és szakértői véleményt szerzett be, továbbá tisztázta az 1999. december 18-i napon az USA dollár érvényes középárfolyamát.
A megyei főügyész 2000. június 13-án emelt vádat az ismeretlen helyen tartózkodó vádlott ellen a Btk. 166. §-ának (1) bekezdésébe ütköző emberölés bűntettének kísérlete, és a Btk. 316. §-ának (1) bekezdésébe ütköző, és a (2) bekezdés I. fordulata szerint minősülő lopás vétsége miatt, egyben indítványozta, hogy a bíróság a Be. 355/C. §-ának (2) bekezdése alapján a büntetőeljárást a terhelt távollétében folytassa le.
A megyei bíróság 2000. szeptember 27-re tűzött ki tárgyalást. A megyei bíróság törvényesen járt el, amikor a Be. XVII/A Fejezetében foglalt külön eljárás szabályait alkalmazva a büntetőeljárást a terhelt távollétében lefolytatta. A külön eljárás törvényi feltételei az adott esetben 2000. március 1-jét követően fennállottak, ezért a nyomozó hatóság is törvényesen rendelte el a bűncselekmény elkövetése utáni időponttól a szökésben levő – ismeretlen helyen tartózkodó – terhelttel szemben a nyomozás folytatását. Az eljárást felfüggesztő rendelkezést megelőzően is rendelkezésre álltak a bizonyítékok az elkövető személyére, a bűncselekmény végrehajtásának helyére, idejére és módjára.
Az 1999. évi CX. törvény hatálybalépése előtt a terhelt távollétében csupán az eljárás felfüggesztésére volt módja a hatóságnak.
A 2000. március 1-jén hatályba lépett új jogintézmény alkalmazásának feltétele, hogy az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt felkutatására irányuló intézkedések nem vezettek eredményre, továbbá, hogy az ügy érdemi elintézéséhez szükséges bizonyítási eszközök rendelkezésre álljanak, az ügyészi vád megalapozott legyen, és az ügyész indítványozza a távol levő terhelttel szemben a külön eljárás lefolytatását. A jogalkotó e jogintézményt ügyészi indítványhoz kötötte, figyelemmel arra, hogy az állam büntetőjogi igényét az ügyész érvényesíti, ekként a bíróság eljárási rendjének megválasztását is az adott esetben az ügyész részére biztosította. Ezeknek a feltételeknek a fennállása esetén a bíróság köteles e jogintézmény alkalmazására, tehát tárgyalást tűz ki, és lefolytatja a bizonyítási eljárást. Nem feltétele a Be. XVII/A Fejezet szerinti eljárás lefolytatásának, hogy az eljárás nyomozati szakaszában a szökésben levő terhelttel szemben a nyomozó hatóság az alapos gyanút közölje, illetve a terheltet kihallgassa. Az ezzel ellentétes jogértelmezés tehát téves, minthogy a gyakorlatban meghiúsítaná a távol levő terhelttel szembeni eljárás folytatását, és kifejezetten akadályozná a törvényhozói akaratnak az érvényesülését, amely az ügyek időszerű érdemi befejezésére irányul. A Be. XVII/A Fejezet két különböző eljárást foglal magában, és részletes szabályokat tartalmaz arra az esetre, amikor egyrészt a terhelt ismeretlen helyen tartózkodik, és a felkutatására tett intézkedések nem vezetnek eredményre, másrészt a Be. 355/H. §-ában szabályozott eljárás esetén, amikor a hatóság által ismert elkövető külföldön tartózkodik, tartózkodási helye is ismert. Az utóbbi esetben a bíróságnak csupán azt kell vizsgálni, hogy kiadatásnak nincs helye, a kiadatást megtagadták, és a büntetőeljárás átadására sem került sor. Ezeknek a feltételeknek az együttes fennállása esetén az ügyész indítványozza a vádiratban, hogy a tárgyalást a vádlott távollétében tartsák meg. Ez utóbbi szabályozás – amely része a távol levő terhelt elleni eljárásnak – azt a helyes álláspontot erősíti, hogy nem feltétel a terhelt nyomozati kihallgatása. Az új jogintézmény szabályainak kialakításánál a jogalkotó figyelembe vette az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéleteiben megállapított követelményeket, valamint az Európa Tanács 1975. évi 11. számú határozatában megfogalmazott ajánlásokat. Az eljárás keretében olyan garanciális feltételek vannak, amelyek módot és lehetőséget biztosítanak a terhelt számára, hogy az akaratától függően az ellene folyamatban levő, lefolytatott, avagy jogerősen befejezett ügyben részt vegyen, és érdemi védekezést terjesszen elő. Az ügyész és a védő részvétele ebben az eljárásban kötelező.
A terheltnek szóló idézést és értesítést, valamint a részére kézbesítendő határozatot a védőnek kell kézbesíteni. Ha a vádlott tartózkodási helye az eljárás során ismertté válik, lehetőséget kell teremteni számára az eljárási jogainak gyakorlására. Ha az eljárás során a terhelt tartózkodási helye ismertté válik, meg kell ismételni jelenlétében a tárgyalást; ha pedig a tartózkodási helye az elsőfokú ügydöntő határozat meghozatala után válik ismertté, fellebbezést jelenthet be, avagy a fellebbezés bejelentése helyett kérheti a tárgyalás jelenlétében való megismétlését. A másodfokú tárgyalás során a terhelt kérheti az ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú eljárás megismétlését. Abban az esetben, ha a tartózkodási helye a jogerős ítélet meghozatala után válik ismertté, perújítási kérelmet terjeszthet elő, mely esetben kötelező a perújítás elrendelése [Be. 355/G § (6) bek., 276. § (1) bek. e) pont].
A törvényhozó a büntető ügyek időszerű befejezését akként is biztosítani kívánja az új jogintézmény alkalmazásával, hogy szabályozza azt az esetet is, ha a vádlott tartózkodási helye a vádemelést követően válik ismeretlenné. Ez esetben a tanács elnöke az eljárás felfüggesztése nélkül felhívja az ügyészt, hogy kíván-e indítványt tenni a tárgyalásnak a vádlott távollétében történő megtartására, s ezzel egyidejűleg elfogatóparancsot bocsát ki (Be. 355/E. §). Ez utóbbi esetben is szükséges az ügyész indítványa, amely a fentiekben kifejtetteket igazolóan ügyészi indítványhoz köti az eljárás e formájának megválasztási lehetőségét. Amennyiben az ügyész 15 napon belül erre indítványt nem tesz, ez esetben van lehetőség az eljárás felfüggesztésére [Be. 355/E. § (3) bek.].
A fentiekben részletezett új jogintézmény feltételei az adott élet elleni bűncselekményben minden tekintetben rendelkezésre állottak, ezért törvényes a megyei bíróság eljárása annak ellenére, hogy a cselekményt követően szökésben levő kínai állampolgárságú terhelt kihallgatása egyetlen esetben sem történt meg.
Az első fokon eljárt megyei bíróság az ügy ténybeli és jogi megítélésének alapjául szolgáló bizonyítékokat beszerezte, értékelési körébe vonta, és indokolási kötelezettségét is teljesítette. A kihallgatott sértett az eljárás nyomozati és tárgyalási szakaszában is egyezően nyilatkozott a vádlottnak a játékteremben tanúsított magatartásáról, a cselekményt megelőző eseményekről, a terhelt támadásáról, és a sérülése keletkezésének tényéről. A sértettel összhangban nyilatkoztak a vádlott személyéről a kihallgatott tanúk is vallomásaikban, és rendelkezésre áll a megalapozott igazságügyi orvos szakértői vélemény. Mindezekre tekintettel az ítéleti tényállás hiánytalan, mindenben megalapozott, és a fellebbezési eljárás alapjául szolgál.
A tényállásból okszerűen vont következtetést a megyei bíróság a vádlott bűnösségére, és a cselekmény jogi minősítése is törvényes. A vádlott, aki jelentős pénzt veszített a kaszinóban, mintegy egy óra hosszat várakozott a sértettre, amikor az a kaszinót bezárta, és szó nélkül kétszer nyakon szúrta. A sértett lélekjelenlétének, intenzív védekezésének és a véletlennek köszönhető, hogy a halálos eredmény elmaradt. A sértett kivérzett, sokkos, közvetlen életveszélyes állapotban került kórházba, a taxi-gépkocsivezető segítségével. Az éjszakai órákban a vádlott útonállásszerű támadása, a bűncselekménynél használt eszköz és az irányított szúrás egyértelműen a vádlott ölési szándékára nyújt következtetési alapot. A nyaki szúrás, metszés mint elkövetési magatartás esetén általában az elkövető kívánja a sértett életének kioltását, ezért a Legfelsőbb Bíróság az eshetőleges szándék helyett a vádlott egyenes szándékkal elkövetését állapította meg. Ezt támasztja alá a vádlott második azonos, irányított szúrása is, és az, hogy csak ezt követően menekült el futva a helyszínről.
A vádlott cselekményének motívuma nem nyert felderítést. Befolyásolhatta a súlyos cselekmény végrehajtásában az elvesztett pénzének visszaszerzése – nyereségvágy vagy a sértett elleni bosszú, mert nem adott neki kölcsönt további játékra, illetve elutasította az ékszerének megvételére vonatkozó ajánlatát. Mindkét motívum bizonyítottsága esetén megközelíti a nyereségvágy, illetve aljas indok megállapítását. Az a tény, hogy közel egy óra hosszat sötét sikátorban, késsel a kezében várakozott a sértettre, majd végrehajtotta az élet elleni támadást, közel áll az előre kiterveltség megállapításához is.
Mindezen utóbbi körülmények folytán a vádlott cselekményének jelentős a tárgyi súlya. A vádlott személyének társadalomra veszélyessége is fokozott. A rendelkezésre álló okirati bizonyítékok szerint a Magyar Köztársaság területére sem érvényes, sem ideiglenes tartózkodási engedéllyel nem rendelkezett, ezért az országba belépése jogellenesen történt. A vádlott még honfitársát is megkárosította játékszenvedélye kielégítése végett, majd a bűncselekmények után ismeretlen helyre távozott. Ezért a Legfelsőbb Bíróság egyetértett az ügyész súlyosítást célzó fellebbezésében foglaltakkal, és az élet elleni bűncselekmény kísérlete ellenére a szabadságvesztés tartamát 8 évre súlyosította, és a külföldi állampolgárt a Btk. 61. §-ának (3) bekezdése alapján a Magyar Köztársaság területéről végleges hatállyal kiutasította.
A vádlottnak – az emberölési kísérlet végrehajtásának jellegére, valamint a vagyon elleni bűncselekményre is tekintettel – az országban való tartózkodása a közbiztonságot jelentősen veszélyezteti.
A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel a fő- és mellékbüntetést súlyosította, mert a büntetési célt ezáltal látta biztosítottnak. (Legf. Bír. Bf.V.64/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás