153/B/2003. AB határozat
153/B/2003. AB határozat*
2007.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 52. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tftv.) 52. § (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Alkotmányellenesnek tartja, hogy e rendelkezés alapján a budapesti agglomerációhoz és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó településeken a termőföldnek saját lakás építésére történő hasznosításakor földvédelmi járulékot kell fizetni. Álláspontja szerint e fizetési kötelezettség előírása az Alkotmány 58. § (1) bekezdésében foglalt letelepedéshez való jogát sérti, annak lényeges tartalmát korlátozza [Alkotmány 8. § (2) bekezdés], valamint nem felel meg az Alkotmány 58. § (3) bekezdésének sem, mert az Országgyűlés e szabályt nem kétharmados, hanem egyszerű szótöbbséggel fogadta el. Emellett a rendelkezést diszkriminatívnak is tartja [Alkotmány 70/A. § (1) bekezdés], mert az agglomerációs övezettől néhány kilométerre lévő területeken élőket ez az anyagi teher nem sújtja.
II.
1. Az Alkotmánynak az indítványozó által hivatkozott rendelkezései:
„8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja.”
„58. § (1) Mindenkit, aki törvényesen tartózkodik Magyarország területén – törvényben meghatározott esetek kivételével – megilleti a szabad mozgás és a tartózkodási hely szabad megválasztásának joga, beleértve a lakóhely vagy az ország elhagyásához való jogot is.
(...)
(3) Az utazási és letelepedési szabadságról szóló törvény elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”
2. Az Tftv.-nek az indítványozó által vitatott rendelkezése:
„52. § (5) A (3) bekezdés j) és k) pontja szerinti mentesség nem vonatkozik a budapesti agglomerációhoz, valamint a Balaton Kiemelt Üdülőkörzethez tartozó települések területén fekvő termőföldek más célú hasznosítására.”
[A vitatott rendelkezésben szereplő (3) bekezdés j) és k) pontja a következőket tartalmazza:
„52. § (3) Nem kell földvédelmi járulékot fizetni, ha a termőföldet engedély alapján és annak megfelelő módon
(...)
j) a más célú hasznosítást a tulajdonos részére, 400 négyzetméternél nem nagyobb földterületre, továbbá ha
k) saját célra történő lakásépítés vagy önkormányzati bérlakásépítés megvalósítása céljából engedélyezik.”]
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság először azt az indítványi hivatkozást vizsgálta, miszerint a Tftv. kifogásolt előírása ellentétes az Alkotmány 58. § (1) és (3) bekezdésével.
A termőföld véges jószág, mással nem pótolható természeti erőforrása az országnak [lásd 35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200–201.]. A Tftv. preambulumában – egyebek mellett – hangsúlyozza, hogy a szabályozás célja, hogy a termőföld területének csökkenése ésszerű határok között maradjon, és a termőföld minőségének védelme megfelelő jogi hátteret kapjon. A Tftv. a termőföldek más célú hasznosítását ugyan nem teszi lehetetlenné, azonban a termőföld más célú hasznosítását hatósági engedélyhez köti [Tftv. 36. § (2) bekezdés]. Rendelkezik arról, hogy más célú hasznosítással járó beruházás céljára termőföldet csak kivételesen, és elsősorban a gyengébb minőségűt lehet felhasználni; szőlőt, gyümölcsöst, öntözésre berendezett és meliorizált területet, valamint az átlagosnál jobb termőföldet csak különösen indokolt esetben, helyhez kötött beruházás céljára lehet igénybe venni [Tftv. 44. § (1)–(4) bekezdés]. A termőföld időleges vagy végleges más célú hasznosításához kapcsolódó földvédelmi járulék, mint azt a Tftv. indokolása is hangsúlyozza, differenciált mértéke miatt a föld minőségét szem előtt tartó területtakarékos felhasználásra ösztönöz.
Az Alkotmány 58. § (1) bekezdése a mozgásszabadságról, és a tartózkodási hely szabad megválasztásáról – beleértve a lakóhely és az ország elhagyásához való jogot – rendelkezik. Ez az alkotmányos jog „[a]z Emberi Jogok Európai Bírósága gyakorlatában a mozgásszabadság és a tartózkodási hely megválasztásának szabadsága a személyes szabadság egyik megnyilvánulási formájának tekinthető. A modern nemzetközi dokumentumok pedig e jogokat illetően elsősorban a migrációhoz kapcsolódó rendelkezéseket tartalmaznak.” [35/2002. (VII. 19.) AB határozat ABH 2002, 199, 213.] Ez a jog megnyilvánulhat a lakóhely megválasztásának, a lakóhely vagy az ország elhagyásának szabadságában, s a közlekedés szabadságában is. (932/B/2002. AB határozat, ABH 2003, 1550, 1551.) A lakóhely megválasztásának szabadsága – legyen szó magyar állampolgárról vagy külföldi államnak törvényesen az ország területén tartózkodó polgáráról – és a termőföld védelmét szolgáló földvédelmi járulék fizetésének kötelezettsége között azonban nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggés, mivel ezeket a kérdéseket nem szabályozza, így ezen alapjog lényeges tartalmát sem érinti. Ezzel elesik az indítványozó kétharmados szabályozással kapcsolatos érve is.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az Alkotmány 8. § (2) bekezdése, és 58. § (1) és (3) bekezdése tekintetében az indítványt elutasította.
2. Az indítványozó a diszkrimináció tilalmának megsértésére is hivatkozott. Úgy véli alkotmányellenes az, hogy a Tftv. a budapesti agglomeráció és a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet települései vonatkozásában nem biztosít mentességet a földvédelmi járulék fizetése alól, ha a tulajdonos 400 négyzetméternél nem nagyobb területre, továbbá ha saját célra történő lakásépítésre, illetve az önkormányzat bérlakás céljára kívánja a termőföldet igénybe vennI.
Bár az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése szövegszerűen az emberi, állampolgári jogok tekintetében tiltja a hátrányos megkülönböztetést, a tilalom, ha a megkülönböztetés sérti az emberi méltósághoz való alapvető jogot, kiterjed az egész jogrendszerre [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280–282.]. Az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés, vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 203–204.].
Az Alkotmánybíróság ezért vizsgálta, van-e ésszerű indoka annak, hogy a kifogásolt szabály értelmében, a budapesti agglomerációban és a Balaton Kiemelt Üdülési Körzetében a jogalkotó földvédelmi járulék fizetését írja elő a termőföld más célú hasznosításakor, míg az ország más térségében nem.
Mind a budapesti agglomeráció, mind a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet az ország kiemelt térségei, amelyeket a területfejlesztés szempontjából megkülönböztetett módon kezel a jogalkotó. Az Országos Területfejlesztési Koncepcióról szóló 97/2005. (XII. 25.) OGY határozat a Középtávú országos területi célok 2013-ig címet viselő IV. fejezetének 1. és 4. a) pontjában országos fejlesztési célokként határozza meg a Budapest és térsége, valamint a Balaton térsége fejlesztési célkitűzéseit. A területfejlesztésről és a területrendezésről szóló 1996. évi XXI. törvény 6. § d) pontja alapján e térségek területrendezési tervét az Országgyűlés törvényben fogadja el. E felhatalmazás alapján alkotta meg az Országgyűlés a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet Területrendezési Tervének elfogadásáról és a Balatoni Területrendezési Szabályzat megállapításáról szóló 2000. évi CXII. törvényt, valamint a Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervéről szóló 2005. évi LXIV. törvényt.
E térségek – földrajzi helyzetük, természeti, gazdasági adottságaik miatt – egyik sajátossága, hogy az ország más térségeihez képest a beruházási, építési kereslet jóval nagyobb, ennek következtében a mezőgazdasági területek építési célú felhasználása is jelentős. Ezért ezekben a térségekben az ország más térségeihez képest indokolt, hogy gazdasági eszközökkel is erőteljesebb védelmet kapjanak a zöldterületek, a mezőgazdasági rendeltetésű földek.
Az Országos Területfejlesztési Koncepció mindkét térséggel kapcsolatosan külön teret szentel a környezet védelmének és ezzel összefüggésben a zöldterületek védelmének. A törvénnyel elfogadott területrendezési tervek és e törvények alapján elfogadott településrendezési tervek, valamint helyi építési szabályzatok mindkét térségben szigorú korlátozásokat állapítanak meg a természeti területek, a zöldterületek, a mezőgazdasági területek védelme és megóvása érdekében. A zöldterületek, a mezőgazdasági rendeltetésű földek fokozott védelmének egyik eszköze e térségekben az is, hogy a törvény a termőföld más célú hasznosításának egyes eseteiben nem biztosít mentességet a földvédelmi járulék fizetési kötelezettsége alól.
Az Alkotmánybíróság szerint ezért mindkét kiemelt térségben ésszerű indoka van annak, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló termőföld védelmét szolgáló földvédelmi járulék a Tftv. vitatott rendelkezésében előírt esetekben megfizetésre kerüljön. A földvédelmi járulék gazdasági jellegű intézkedés, amely önmagában nem zárja ki a más célú hasznosítás lehetőségét, de a beruházó magatartását befolyásoló tényező olyan térségekben, ahol az építkezési igények fokozottak és kielégítésükre döntően a termőföldek állnak rendelkezésre, vagyis: arra ösztönöz, hogy a beruházó/építtető más – a termőföld felhasználásával nem járó – megoldást keressen.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése alapján az alkotmányellenességet nem állapította meg, és az indítványt ebben a részében is elutasította.
Budapest, 2007. március 13.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemé s. k., Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró előadó alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k., Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k., Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás