PK BH 2003/155
PK BH 2003/155
2003.04.01.
A nyomozás szempontjából szükségtelenül fenntartott lefoglalás megalapozhatja a hatóság kárfelelősségét [Ptk. 349. § (1) bek., 339. § (1) bek.; Be. 102. § (1) bek.].
A felperes keresetében rendőrségi jogkörben okozott kár megtérítése címén 538 000 forint és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni a rendőr-főkapitányság alperest. Hivatkozása szerint azáltal károsodott, hogy az alperes indokolatlanul hosszú ideig tartotta lefoglalva a tulajdonát képező személygépkocsit, nem is tárolta és őrizte megfelelően, s mindezek következtében a gépkocsi értéke csökkent.
Az alperes ellenkérelmében jogellenes magatartás hiányára hivatkozással kérte a kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Indokolásának jogi okfejtése szerint az alperes részéről kárfelelősséget megalapozó jogellenes magatartás nem valósult meg, a 11 hónapig tartó lefoglalás indokolt volt figyelemmel az ügy bonyolultságára, a gyanúsítottak, és az eltulajdonított és lefoglalt kocsik nagy számára is. Az is tény, hogy egy másik rendőr-főkapitányságnál folyó nyomozás folytán az iratok több mint három hónapig nem álltak az alperes rendelkezésére. Az őrzéssel kapcsolatosan a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes a gépkocsi tárolása és őrzése során nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. E bizonyítási kötelezettségének azonban a felperes nem tett eleget.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett, amelyben annak megváltoztatását kérte keresete szerint. Álláspontja szerint az eljárás során az igazságügyi műszaki szakértői véleménnyel egyértelműen bizonyította, hogy a gépkocsi a lefoglalásakor kifogástalan állapotban volt, míg a foglalás megszűnésekor a keresettel érvényesített összeggel csökkent az értéke. Ennélfogva az állapotromlás és az értékcsökkenés az alperesnél, az alperes mulasztása miatt következett be. Változatlanul azzal érvelt, hogy a foglalás indokolatlanul hosszú ideig tartott, mivel már 1993. szeptember 8-án nyilvánvaló volt, hogy a gépkocsi kiadására jogosult személy a felperes.
Az alperes az elsőfokú bíróság ítéletének a helybenhagyását kérte.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a jogvita elbírálásához szükséges körben a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helyesen állapította meg a tényállást és helyes az arra alapított érdemi döntése is. A felperes által felhozottak nem alkalmasak az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megváltoztatására, eltérő ítéleti döntés meghozatalára.
A fellebbezésben foglaltakra hivatkozással a Legfelsőbb Bíróság rámutat arra, hogy a Be. 101. §-ának (1) bekezdésében foglaltakból következően a nyomozati eljárás érdekében kerülhet sor a tárgyi bizonyítási eszköz lefoglalására, amelynek célja a bizonyítás előmozdítása. A Be. 102. §-ának (1) bekezdése szerint a lefoglalást meg kell szüntetni, mihelyt arra az eljárás érdekében nincs szükség. A Ptk. 349. §-ának (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az alperes jogellenesen, szükségtelenül és indokolatlanul tartotta lefoglalva a személygépkocsiját. Az alperes mint jogalkalmazó mérlegelési jogkörében eljárva határozta meg a lefoglalás időtartamát, amelyet a büntetőeljárás nyomozati szakaszának sikere szempontjából kellett megítélnie. A peradatokból nem lehet arra következtetni, hogy okszerűtlen mérlegeléssel határozta volna meg ezt az időtartamot, és késedelmesen döntött volna a foglalás megszüntetéséről.
A foglalás megszüntetését követően a felperes az 1994. július 7-ei átvételi elismervény szerint a gépkocsit panaszmentesen vette át. Az átvétel körülményei folytán a Pp. 164. §-ának (1) bekezdéséből következően a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy a gépkocsi az alperesnél károsodott, mert a tárolás és őrzés érdekében nem úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felperes erre csupán hivatkozott, állítását azonban nem bizonyította. E körben szükséges kiemelni, hogy a gépkocsit a felperestől 1993. május 27-én lopták el és csupán két hónap elteltét követően került sor a lefoglalására.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét – annak helyes indokaira utalva – a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján helybenhagyta. (Legf. Bír. Pf.V.23.249/1998. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás