PK BH 2003/157
PK BH 2003/157
2003.04.01.
A házassági vagyonjogi igények egységes rendezése nem jelenti azt, hogy a bíróság hivatalból folytathat le bizonyítást, hanem a felek által rendelkezésre bocsátott peradatok alapján kell valamennyi igényről dönteni [Csjt. 31. § (2) és (3) bek.; Pp. 164. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság ítéletével – egyéb rendelkezések mellett – kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 nap alatt házastársi közös vagyon megosztása címén 600 000 forintot, a Kawasaki motorkerékpárt az alperes tulajdonába adta, és rendelkezett a perköltség megfizetése tárgyában.
A megállapított tényállás szerint a peres felek házastársak voltak, közöttük a házastársi együttélés 1997. augusztusában megszűnt, amikor az alperes az utolsó közös lakásból elköltözött. Az ítéletben foglaltak szerint a peres feleknek egy Opel Astra személygépkocsijuk volt, amit 350 000 forint felperesi és 500 000 forint alperesi különvagyoni, továbbá közös vagyoni ráfordítással vásároltak. A gépkocsi baleset következtében tönkrement, azt elcserélték 200 000 forint közös ráfordítással a perbeli Kawasaki motorkerékpárra, amely az életközösség megszűnésekor 300 000 forint értéket képviselt. E peradatok alapján marasztalta az elsőfokú bíróság az alperest. A marasztalás összegében a motorkerékpár értékének fele részét és az Astra gépkocsira felhasznált felperesi különvagyont ítélte vissza.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezett, fellebbezésében többek között kifogásolta, hogy a közös vagyoni ingók körében a bíróság a tényállást nem tárta fel, a felperesi különvagyoni beruházás értékcsökkenését figyelmen kívül hagyta, és állította, hogy egyéb ingóságot is szereztek. Az ítélet megváltoztatására irányuló határozott fellebbezési kérelmét azonban nem pontosította.
A másodfokú bíróság részbizonyítás keretében a felperest részletesen meghallgatta, majd ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és az alperes által a felperesnek a házassági vagyonközösség megosztása és különvagyon megtérítése címén fizetendő összeget 542 000 forintra leszállította, és rendelkezett a perköltségviselés tárgyában.
A tényállást kiegészítve a jogerős ítélet azt állapította meg, hogy a peres felek a felperes szüleinél laktak, és a szülőkkel közösen gazdálkodtak. E közös gazdálkodásban a felperes szüleinek tulajdona volt a termőföld és a mezőgazdasági munkákhoz szükséges eszközök. A gazdálkodáshoz a szülők egy traktort, a peres felek a szülőkkel közösen 260 000 forintért egy Robur teherautót vásároltak, melyet az alperes elköltözésekor a felperes szülei 105 000 forint kifizetése mellett megváltottak. A gazdálkodásból származó hasznot a felek megosztották. Az alperes elköltözésekor – miután gazdálkodási időszak közben voltak, és a termeléshez még sok munka és költségráfordítás volt szükséges – a származó haszon bizonytalan volt, ezért hasznot a másodfokú bíróság nem számolt el. Megállapította azt is, hogy a felek a felperesi különvagyon és közös vagyon felhasználásával egy kisképernyős tévét vásároltak, ennek értékéből 15 000 forint közös vagyon a felperes birtokában van. Az alperesnek az elsőfokú eljárásban tett elismerő nyilatkozata alapján kiegészítette a tényállást azzal, hogy az alperes 1000 DEM-et magával vitt, melynek forintértékét állította be a vagyonmérlegbe, és rámutatott arra, hogy a felperes tagadásával szembeni az alperes nem bizonyította, hogy valuta a felperesnél is maradt volna. Kiegészítette a tényállást azzal is – amit az alperes sem vitatott –, hogy 600 000 forint készpénzt az alperes magával vitt. Ezzel szemben az alperes nem bizonyította, hogy a felperesnél is maradt készpénz. Mindezen tényállás alapján azt állapította meg, hogy a felek közös vagyonának értéke 976 000 forint, melyből a felek jutója 488 000 forint. Ebből 15 000 forint érték van a felperesnél, ezért az alperest a vagyonmegosztás eredményeként 473 000 forint értékkiegyenlítés és 69 000 forint különvagyon megtérítésére kötelezte a Csjt. 31. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárás lefolytatására utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a peres felek között a teljes körű vagyonmegosztásra nem került sor, mert a perben eljárt bíróságok kérelme ellenére nem kötelezték a felperest tételes vagyonmérleg előterjesztésére. Utalt rá, hogy a vagyonmérlegből kimaradt az életbiztosítási összeg, a közös tulajdonú híradástechnikai cikkek és a közös gazdálkodás eredménye. Pfv. 2. sorszám alatt az alperes felülvizsgálati kérelmét kiegészítette, abban sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság által felállított vagyonmérleg döntően a felperes személyes meghallgatásán alapult, arra reagálni sem volt módja. Sérelmezte továbbá az Opel gépkocsival és a teherautóval kapcsolatos elszámolást illetőleg a közös gazdálkodásból eredő haszon elszámolásának elmaradását.
A felperesi ellenkérelem tartalmát tekintve a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság mindenekelőtt arra utal, hogy a Pp. 273. §-ának (5) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelmet megváltoztatni nem lehet, ezért az alperes Pfv. 2. számú beadványában foglaltak érdemi vizsgálatát mellőzte.
A felülvizsgálati kérelem érvelése szerint a jogerős ítélet azért megalapozatlan, mert a vagyoni rendezés nem volt teljes körű, és a bíróság a felperest nem kötelezte tételes vagyonmérleg előterjesztésére. Az alperes erre való hivatkozása azonban téves. Az elsőfokú bíróság a 4. sorszámú jegyzőkönyvben az alperest, 5. sorszámú jegyzőkönyvben a felperest vagyonmérleg előterjesztésére felhívta. A felperes 6. és 9. sorszám alatt igényét előterjesztette, az alperes azonban nem. A felperesi vagyonmérlegben foglaltakat az alperes az eljárás során ki sem egészítette, a másodfokú eljárás során fellebbezését tételesen és összegszerűen sem pontosította, de igényét még a felülvizsgálati kérelemben sem részletezte. Bár az elsőfokú bíróság döntött a házastársi vagyonközösség megszüntetéséről, de vagyonmérleget nem állított fel, amelyet azonban a másodfokú bíróság ítéletével pótolt. Az egységes bírói gyakorlat szerint a házassági vagyonjogi igényeket általában nem lehet csupán egyes vagyontárgyakra kiszakítottan érvényesíteni, hanem fel kell deríteni a házastársak teljes vagyoni helyzetét, és a házassági vagyonjogi igényeket egységesen kell elbírálni (BH 1978/1/26. sz. jogeset). Ez az elv azonban mereven nem alkalmazható – annál is inkább, mert az 1995. évi LX. törvénnyel módosított Pp. 164. §-ának (2) bekezdése értelmében a bíróság a házassági vagyonjogi perben sem folytathat le hivatalból bizonyítást. A per eldöntéséhez szükséges adatszolgáltatási kötelezettség a feleket (és nem csupán a felperest) terheli. A bíróság feladata a rendelkezésére bocsátott adatok alapján a vagyoni igényekről való egységes döntés. A jogerős ítélet a perben érvényesített valamennyi vagyontárgyról döntött, ezért az alperes által hivatkozott okból a jogerős ítélet jogszabálysértőnek nem tekinthető.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.II.21.441/1999. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás