PK BH 2003/16
PK BH 2003/16
2003.01.01.
A szerződő feleket terhelő együttműködési kötelezettség vizsgálata a szabadalmi oltalomnak díjfizetés elmulasztása miatt történt megszűnésével kapcsolatban érvényesített kárigény elbírálása során [Ptk. 277. § (3) bek.; Pp. 164. § (1) bek.].
A felperesek feltalálói a ,,Variálható játéktábla'' elnevezésű találmánynak. A szabadalmi oltalom megszerzése érdekében 1990. március 23. napján tettek bejelentést az Országos Találmányi Hivatalnál, amikor az első három évre szóló fenntartási díjat is megfizették. A következő negyedik évre járó fenntartási díj 1993. március 23-án vált esedékessé, majd a befizetésre szolgáló ún. türelmi idő 1993. szeptember 23. napján eredménytelenül lejárt. Emiatt a szabadalmi oltalom 1993. március 24. napjával megszűnt. A peres felek között 1993. július 21. napján ,,Találmány- és szerzőimű- átruházási szerződés'' jött létre, amellyel az alperes (és perben nem álló társa) egy összegben 200 000 Ft és a nettó termelői ár 10%-ának megfizetése ellenében megvásárolták a felperesek szabadalmi igényét a hozzá tartozó vagyoni jogokkal együtt. A vevők vállalták, hogy minden részükről elvárható szervezési és gazdálkodási lépést megtesznek a megszerzett műszaki megoldás hasznosítására, és kötelezték magukat, hogy annak harmadik személy részére történő átruházása esetén a licenciadíj 20%-át a felpereseknek megfizetik. Ezt követően az alperesek vállalkozási szerződést kötöttek a C. GMK.-val a termék gyártásának kifejlesztésére és 20 000 db tábla legyártására. A vállalkozó azonban kötelezettségeinek nem tett eleget, ezért az alperes a vállalkozási szerződést felbontotta, majd a felperesektől szerzett jogokat 500 000 Ft ellenében a C. GMK.-ra ruházta. A felperesek keresetükben 20 000 000 Ft kártérítés megfizetése iránt támasztottak igényt az alperessel szemben. Követelésűket arra alapították, hogy az alperes nem tett eleget a találmány hasznosításával kapcsolatos kötelezettségének, továbbá elmulasztotta a negyedik évi fenntartási díj befizetését, amely a szabadalom megszűnéséhez vezetett. Állították, hogy e mulasztásokból őket az általuk megjelölt összegű kár érte.
A másodfokú bíróság a felperesek fellebbezése folytán meghozott jogerős ítéletével az elsőfokú bíróságnak a keresetet teljes terjedelmében elutasító döntését kis részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felpereseknek fejenként 50 000-50 000 Ft-ot. A kereset ezt meghaladó részét elutasító ítéleti rendelkezést helybenhagyta. θgy foglalt állást, hogy az 1993. július 21. napján kelt átruházási szerződés alapján az alperest nem terhelte a szabadalom minden körülmények között történő hasznosításának kötelezettsége. A lefolytatott bizonyítási eljárás adataiból arra a következtetésre jutott, hogy ennek érdekében az alperes úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. Ebből arra a jogi következtetésre jutott, hogy a gyártás meghiúsulása miatt az alperes szerződésszegése és kártérítési felelőssége nem állapítható meg. A fenntartási díj megfizetésével kapcsolatos mulasztást a szerződő feleket terhelő együttműködési kötelezettség oldaláról vizsgálta, és ebben a körben sem talált az alperes kártérítési kötelezettségét megalapozó mulasztást.
A jogerős ítélet ellen az I. rendű felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása és a kereset elutasított részének teljesítése iránt. Elismerte, hogy a gyártás meghiúsulását a vállalkozó késlekedése okozta, de álláspontja szerint ebben a helyzetben az alperesnek megfelelő lépéseket kellett volna tennie új gyártó megbízása iránt. Álláspontja szerint a fenntartási díj megfizetésének kötelezettsége egyértelműen az alperest terhelte. Rámutatott, hogy ennek esedékessége a szabadalmi lajstromból is megismerhető lett volna. Hangsúlyozta, hogy a szabadalom piaci értéket képviselt, amelynek megszűnése az alperes felróható magatartásának következménye, amely kiváltja az alperes kártérítési felelősségét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az I. rendű felperes a rendkívüli perorvoslatát megalapozó jogsértést az alperes hasznosítási és fenntartásidíj-fizetési kötelezettségének téves jogi megítélésében jelölte meg [Pp. 270. §-ának (1) bekezdése]. Ezért a jogerős ítélet kizárólag ebben a keretben volt felülbírálható [Pp. 275. §-ának (2) bekezdése].
A Ptk. 277. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.
Helyesen járt el a másodfokú bíróság, amikor az alperesnek a szabadalommal kapcsolatban fennálló kötelezettségeit a jogszerzését megalapozó, 1993. július 21. napján kelt átruházási szerződés alapján bírálta el. Ebben a vásárlók kijelentették, hogy ,,minden részükről elvárható szervezési és gazdálkodási lépést megtesznek a tárgyi műszaki megoldás hasznosítása érdekében''. Ennek teljesítése érdekében vállalkozási szerződést kötöttek a C. GMK.-val. A perben az I. rendű felperes sem vitatta, hogy ez a megállapodás a vállalkozó késedelme miatt hiúsult meg. Ebből okszerűen jutott a másodfokú bíróság arra a következtetésre, hogy az alperes az átruházási szerződésből származó, most vizsgált kötelezettségének teljesítése érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható volt. Ez pedig mind a szerződésszegésnek, mind a kártérítési felelősségnek a megállapítását kizárja. Ebben a körben az I. rendű alperes felülvizsgálati kérelmében tartalmilag a bizonyítékok mérlegelését támadta. Ez pedig csak abban a kivételes esetben szolgálhat kellő alapul a felülvizsgálathoz, ha a bíróság iratellenes, ellentmondó, a per adataiból okszerűen nem következő megállapítást tett, vagy a bizonyítási eljárás lefolytatására vonatkozó előírások megsértésével helytelen ténybeli következtetésre jutott. A másodfokú bíróság azonban a bizonyítékok okszerű mérlegelésével, jogszabálysértés nélkül állapította meg a jogi következtetéseit megalapozó tényállást, amelynek során az említett körülmények sem voltak észlelhetők. Ezért a jogerős ítélet felülmérlegelésére nem volt lehetőség.
A Ptk. 277. §-ának (3) bekezdése előírja, hogy a szerződő felek kötelesek tájékoztatni egymást a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről.
A perben nem vitás tényállás szerint a felperesek az átruházott szabadalom fenntartási díját az első három évre rendezték, a negyedik évi pedig 1993. március 23-án vált esedékessé. Mivel az Szt. 12. §-a értelmében a fenntartási díj fizetése a szabadalmas kötelezettsége, az az esedékesség idején a felpereseket terhelte. Ebből okszerűen következik, hogy az csak akkor hárulhatott volna az alperesre, ha az átruházási szerződésben a felek ebben kifejezetten megállapodtak volna. Az erről kiállított okiratban azonban ilyen ügyleti feltétel nem szerepel.
Emellett megállapítható az is, hogy a felperesek az esedékességet követő 6 hónapos ún. türelmi időben, 1993. július 21-én kötöttek átruházási szerződést az alperessel. Az ügyletkötés alkalmával tehát a felperesek szolgáltatásának lényeges tulajdonsága volt a fenntartással kapcsolatos költségek rendezetlensége és a szabadalmi oltalom emiatt történő elvesztésének lehetősége. Erre vonatkozóan – a mindkét felet terhelő általános együttműködési kötelezettségen túlmutató – a Ptk. 277. §- ának (3) bekezdésében meghatározott, konkrét, nevesített tájékoztatási kötelezettség terhelte a felpereseket. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése szerint a perben nekik kellett volna bizonyítaniuk, hogy ennek eleget tettek, amelyre nézve azonban semmilyen adat nem merült fel.
Mindebből okszerűen következik, hogy jogszabálysértés nélkül jutott a másodfokú bíróság arra a jogi következtetésre, miszerint a szabadalmi oltalomnak a díjfizetés elmaradása miatt történt megszűnése nem az alperes mulasztására vezethető vissza, így ezzel kapcsolatos kártérítési felelőssége sem állapítható meg.
A fent kifejtettek eredményeként a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.X.21.051/2001/8. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás