174/B/2003. AB határozat
174/B/2003. AB határozat*
2003.07.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10.) PM–KKM együttes rendelet 7. § (1) bekezdése, 20. §-a, 47–48. §-ai, 69–70. §-ai, 91–92. §-ai, 96. §-a és 97–98. §-ai alkotmányellenességének, továbbá perben való alkalmazhatósága tilalmának megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
Indokolás
I.
1. A Szolnoki Városi Bíróság előtt jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet miatt folyamatban lévő 7.B.2337/2000. számú büntető ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – az eljáró bíró az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a vámjog részletes szabályainak megállapításáról és a vámeljárás szabályozásáról szóló 39/1976. (XI. 10) PM–KKM együttes rendelet (a továbbiakban: R.) 7. § (1) bekezdése, 20. §-a, 47–48. §-ai 69–70. §-ai, 91–92. §-ai, 96. §-a és 97–98. §-ai alkotmányosságának vizsgálatát. A bíró álláspontja szerint az R. hivatkozott rendelkezései sértik az Alkotmány 7. § (2) bekezdésében és 8. § (2) bekezdésében foglaltakat, és ellentétesek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) 2. § c) pontjában és 4. § c) pontjában meghatározott követelményekkel. A bíró erre való tekintettel a kifogásolt rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítását és a konkrét ügyben történő alkalmazási tilalom kimondását indítványozta.
A bíróság előtt alapul fekvő ügyben egy gazdasági társaság úgy hozott be az országba 1993. január 13. és 1994. augusztus 29. között összesen 73 db autót, hogy azokat nem az R. előírása szerint vámkezeltették. Ezzel – a vádirat szerint – a vádlottak elkövették a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (a továbbiakban: Btk.) 312. § (1) bekezdésében meghatározott, a (3) bekezdés szerint minősülő üzletszerűen, jelentős értékű vámárura elkövetett csempészet bűntettét. A Btk. érintett törvényi tényállása úgynevezett keretdiszpozíció, amelyet vámjogi szabályok töltenek ki tartalommal.
A bírói kezdeményezés felsorolja azokat a jogszabályokat, amelyek a vádiratban írt cselekmények idején a vámjogra vonatkozó jogi szabályozás gerincét adták. Ebbe a körbe tartozott a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. tvr. (a továbbiakban: Vámtvr.), a vám- és pénzügyőrségről, valamint a vámjog szabályozásáról szóló 1966. évi 2. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 9/1966. (II. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Vhr.) valamint az R. A Vámtvr. előírta a vámfizetési kötelezettséget, szabályozta – egyebek mellett – a vám kiszabását, közlését és esedékességét. A Vhr. 18. §-a hatalmazta fel a pénzügyminisztert és a külkereskedelmi minisztert, hogy az érdekelt miniszterekkel egyetértésben a vámjog részletes szabályainak megállapításáról gondoskodjanak. Az R. támadott rendelkezései szabályozták – többek között – a vámtarifát, a határon való árubemutatási kötelezettséget, a vámfizetésre kötelezettek körét, a vám alapját, kiszabását, közlését, esedékességét és fizetését.
A vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény végrehajtásáról szóló 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet 273. § (3) bekezdés d) pontja 1996. április 1. napjával az R.-t hatályon kívül helyezte, de a bíróság előtt alapul fekvő ügyben – a Btk. 2. §-ában foglalt irányadó rendelkezésnek megfelelően – az elkövetés idején hatályban volt jogszabályt kell alkalmazni.
A bíró kezdeményezésében kifejtette, hogy a rendeleti szabályozás alkotmányjogi szempontból igen aggályos, mert az Alkotmány és a Jat. szerint törvényben szabályozandó jogokat és kötelezettségeket rendez alacsonyabb jogforrási szinten. Utalt továbbá arra is, hogy az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény (a továbbiakban: Ápt.) 6. § (4) bekezdése értelmében adót bevezetni, mértékét vagy az adóalanyok körét megváltoztatni csak törvényben lehetett. Emiatt azt a következtetést vonta le, hogy az R. rendelkezései olyan alapvető jogokat és kötelezettségeket érintettek, amelyek szabályozására az Ápt. felhatalmazást nem adhatott, tehát az R. rendelkezéseinek alkotmányellenessége már ennek alapján megállapítható.
Az indítványozó hivatkozott több alkotmánybírósági határozatra, amelyek véleménye szerint azt támasztják alá, hogy a kifogásolt rendelkezések az alapjogokkal közvetlen és közeli összefüggésben álló kérdéseket rendeznek, ezért a rendeleti szintű szabályozás nem pusztán a jogforrási hierarchia sérelmét jelenti, hanem az alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó, és a törvényi szintű szabályozás által megteremthető alkotmányos garanciát ássa alá. Az alkotmánybírósági eljárást kezdeményező bíró külön kiemelte a 21/1991. (IV. 26.) AB határozatot, amelynek megállapításai – okfejtése szerint – a jelen eljárásban is irányadók azzal a különbséggel, hogy a korábban elbírált ügyben a fizetési kötelezettség kizárólag rendeleti szinten került rögzítésre.
2. Az alkotmányossági vizsgálat során figyelembe vett jogszabályi rendelkezések a következők.
2.1. Az Alkotmány rendelkezései:
"7. § (2) A jogalkotás rendjét törvény szabályozza, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges."
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja."
2.2. A Jat. rendelkezései:
"2. § Az Országgyűlés törvényben állapítja meg
[...]
c) az állampolgárok alapvető jogait és kötelességeit, ezek feltételeit és korlátait, valamint érvényre juttatásuk eljárási szabályait."
"4. § A gazdasági rendre vonatkozóan törvényben kell szabályozni különösen
[...]
c) az állami pénzügyeket, az adókat és az adójellegű kötelességeket,"
2.3. Az R.-nek 1993. január 13. és 1994. augusztus 29. között hatályban volt rendelkezései:
"7. § (1) A külföldről beérkező vámáru után fizetendő vámot – a (3) bekezdésben írt kivétellel – a Kereskedelmi Vámtarifa vámtételeinek alkalmazásával kell kiszabni. A Kereskedelmi Vámtarifát külön jogszabály állapítja meg."
"20. § (1) Az államhatáron át behozott vagy kivitelre kerülő árut – ideértve a járművet és a szállítótartályt is – a jelentkezés alkalmával a határvámhivatalnál be kell mutatni és vámkezelését kell kérni. A bemutatásra és a vámkezelés kérésére a fuvarozó vállalat vagy az köteles, aki az árut az államhatáron átviszi.
(2) Mentesek az árubemutatási kötelezettség alól:
a) az államfőknek és a kormányfőknek, továbbá a külföldi államok törvényhozó testülete elnökeinek, a külföldi államok kormánya tagjainak, illetőleg a külföldi államok kormányküldöttsége tagjainak és mindezek kísérőinek használatára szolgáló áruk;
b) nemzetközi szerződés alapján a bemutatási kötelezettség alól mentesített áruk.
(3) Nem kell a határvámhivatalnak – viszonosság esetén – bemutatni:
a) a külföldi államok magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, továbbá az említett személyek családjának a velük közös háztartásban élő tagjai,
b) a Magyarországon megtartásra kerülő diplomáciai értekezletre érkező, illetőleg onnan távozó küldöttségek vezetői és tagjai,
c) a külföldi államok Magyarország területén átutazó, nem magyarországi diplomáciai képviselői és konzuli tisztviselői, továbbá családtagjaik
személyi poggyászait és az általuk használt járműveket.
(4) A (3) bekezdésben említett viszonosságot ellenkező rendelkezés kiadásáig vélelmezni kell. Viszonosság kérdésében a külügyminiszter álláspontja az irányadó.
(5) A személyi poggyász kifejezés alatt a mentességre jogosulttal együtt beérkező és kivitelre kerülő, valamint a hivatali szolgálatával összefüggésben általa vagy számára előre- vagy utánküldött azon poggyászokat kell érteni, amelyek kizárólag személyes használatra szolgáló tárgyakat tartalmaznak, ideértve a berendezkedéshez szükséges tárgyakat is, feltéve, hogy az előre- vagy utánküldött poggyász a hivatali szolgálat megkezdéséről, illetve befejezéséről adott értesítéstől számított hat hónapon belül kerül vámkezelésre.
(6) A személyi poggyász kizárólag abban az esetben vonható árubemutatási kötelezettség alá, ha komoly ok van annak feltételezésére, hogy olyan tárgyakat tartalmaz, amelyek nem személyes használatra szolgálnak, vagy amelyek behozatala vagy kivitele a magyar jogszabályok szerint tilos, vagy külön engedélyhez kötött, de ilyen engedélyt nem mutattak be, illetve amelyek vesztegzárra vonatkozó rendelkezések hatálya alá esnek. Az ilyen vizsgálatot csak a jogosult vagy igazolt képviselője jelenlétében lehet lefolytatni."
"47. § (1) Az ideiglenes jelleggel, devizafizetési kötelezettség nélkül, vagy devizafizetési kötelezettséggel ugyan, de a külföldi tulajdonjogának fenntartásával behozott, a 48. §-ban meghatározott vámárukat behozatali előjegyzésben kell vámkezelni.
(2) A behozatali előjegyzés vámvizsgálatból, a vámfizetési kötelezettség és a visszaviteli határidő megállapításából, a vámáru azonosításából, a vám kiszabásából és biztosításából, valamint az előjegyzett vámáru elszámolásából áll.
(3) A behozatali előjegyzésben történő vámkezelést – a (4) bekezdésben foglaltak kivételével – írásbeli árunyilatkozattal kell kérni.
(4) Külföldi állampolgár által, 6 hónapot meg nem haladó magyarországi tartózkodása idejére, ideiglenes használat céljából behozott gépjárművet szóbeli árunyilatkozat alapján lehet behozatali előjegyzésben vámkezelni."
"48. § (1) Behozatali előjegyzésben kell vámkezelni:
a) nemzetközi szerződés alapján külföldről ideiglenesen behozható vámárut;
b) azt a külföldi rendszámú gépjárművet, amelyet a megsérült és nem használható magyar rendszámú gépjármű helyett, a javítás megtörténtéig a külföldi biztosító társaság a magyar állampolgár részére rendelkezésre bocsátott. E pont alapján gépjármű 60 napig vehető behozatali előjegyzésbe. Ez a határidő nem hosszabbítható meg;
c) a kiállításon, vásáron, pályázaton, versenyen és más hasonló nemzetközi eseményen való bemutatás, kipróbálás céljából ideiglenesen behozott vámárut;
d) a bérleti és a haszonbérleti szerződés alapján ideiglenesen behozott vámárut;
e) a haszonkölcsön szerződés és a kölcsönszerződés alapján ideiglenesen behozott vámárut;
f) a külföldi vállalkozó által ideiglenes jelleggel behozott vagy beküldött – a vállalkozási szerződésben meghatározott munkák elvégzéséhez szükséges – vámárut;
g) a szerelőszerszámot, a kereskedelmi utazók árumintáit;
h) a bérmunka címén behozott áruk feldolgozásához szükséges, valamint az exportáru előállításához ellenszolgáltatás nélkül behozott mintákat és modelleket;
i) a külkereskedelmi áruforgalomban devizafizetési kötelezettség (ellenszolgáltatás) nélkül javítás, bérmunka, kipróbálás és megvizsgálás céljából behozott vámárut;
j) a Magyar Köztársaságban ideiglenesen tartózkodó külföldi személy és a külföldi cég, valamint a külföldi állandó lakóhellyel rendelkező, de ideiglenesen belföldön tartózkodó magyar állampolgár, továbbá a külföldön munkát végző magyar állampolgár által magyarországi tartózkodása idejére ideiglenes használatára behozott, nem kereskedelmi jellegű vámárut. E pont alapján a külföldi vállalat magyarországi képviselete (fiókja, telephelye stb.) részére személygépkocsiból csak egy db vámkezelhető behozatali előjegyzésben;
k) a nem külkereskedelmi áruforgalomban – a tevékenység folytatására engedéllyel rendelkezők részére – javítás, felújítás, restaurálás, kikészítés céljából érkező vámárut;
l) az idényjellegű mezőgazdasági munkák végzésére, szerződés alapján behozott mezőgazdasági gépet 60 napot meg nem haladó időtartamra.
(2) Az előjegyzett vámárut belföldön elidegeníteni, a nem külkereskedelmi forgalomban behozott és behozatali előjegyzésben vámkezelt vámárut harmadik személy részére használatra átadni csak az esedékes vám megfizetése után szabad.
(3) Ha a külkereskedelmi áruforgalomban behozott és bérmunka címén behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáru feldolgozásában többen működnek közre, vagy importjának és exportjának lebonyolítását nem ugyanaz végzi, a vámárunak az említettek részére való átadása nem minősül a (2) bekezdés szerinti elidegenítésnek.
(4) Külkereskedelmi áruforgalomban behozott vámáru behozatali előjegyzésbe történő vámkezelése csak készpénzbiztosíték mellett végezhető el, ha a vámkezelést kérő cégnek vámtartozása van."
"69. § (1) A Tvr. 6. §-a alapján a vámfizetésre kötelezettek ugyanazt a vámárut terhelő vámtartozásért egyetemlegesen felelősek.
(2) A vámfizetési kötelezettség a vámmal együtt kiszabásra kerülő adó, kamat, vámpótlék, vámkezelési díj és költségtérítés fizetési kötelezettségét is magában foglalja; a vámmentesség csupán a vám alóli mentességet jelenti.
(3) A vámmal együtt fizetendő adóra, kamatra, vámpótlékra, vámkezelési díjra és költségtérítésre – ha ezekre más jogszabályi rendelkezés nincsen – a kiszabás, a közlés, az esedékesség, a fizetés, a helyesbítés, a behajtás, az elévülés és a jogorvoslat tekintetében a vámra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdésben szabályozott egyetemlegesség nem áll fenn az állami vállalat, egyéb állami gazdálkodó szerv, állami költségvetési szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, egyesület vagy más szervezet és annak alkalmazottja között, amennyiben a vámfizetési kötelezettség a Tvr. 6. § b) és c) pontján alapszik.
(5) A külkereskedelmi áruforgalomban vámfizetésre kötelezett a vámáru első belföldi tulajdonosa. Behozatali előjegyzés esetén az előjegyzést kérőt e jogszabály alkalmazása szempontjából vámfizetésre kötelezettnek kell tekinteni. Amennyiben a vámfizetésre kötelezett helyett más személy a vám megfizetésére kötelezettséget vállal és a kötelezettségvállalást a vámhivatal elfogadta (a továbbiakban: kötelezettséget vállaló), a vámtartozásért a vámfizetésre kötelezett és a kötelezettséget vállaló egyetemlegesen felelős."
"70. § (1) A Tvr. 6. § b) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából a vámárut jogellenesen belföldi forgalomba hozónak kell tekinteni azt, aki:
a) a vámárut a belföldi forgalom számára való vámkezelés nélkül vagy a vámhivatal megtévesztésével történt vámkezelés után belföldi forgalomba hozza vagy az ilyen forgalomba hozatalt elősegíti, illetőleg felhasználja;
b) a vámárut azzal a kötelezettséggel veszi át, hogy azt változatlan állapotban megőrzi vagy a vámhivatalnak bemutatja, de a vámáru neki felróható okból a belföldi forgalomba kerül;
c) a rendelkezési jog korlátozásával vagy feltételtől függően vámmentesen vagy kedvezményes vámmal, illetőleg az előírásoknak megfelelően más módon vámkezelt vagy a vámjogszabálynak megfelelően behozott árut a korlátozástól, illetőleg a feltételtől vagy a vámjogszabály rendelkezéseitől eltérően elidegenít, megtart, használ, felhasznál, megsemmisít vagy ezek megvalósításában közreműködik.
(2) A vámhivatal megtévesztésével történik a vámkezelés, ha a vámfizetésre kötelezett a vámárunak vámszempontból lényeges körülményei tekintetében valótlan árunyilatkozatot ad.
(3) A vámárunak vámszempontból lényeges körülményei (jellemzői): a vámáru jellege, értéke, mennyisége, származása, valamint minden olyan körülmény, amely a vámfizetést vagy mentességet (kedvezményt), illetőleg a fizetendő vám összegét, vagy a vámkezeléshez szükséges engedély megadását befolyásolja.
(4) A Tvr. 6. § c) pontjában foglalt rendelkezés szempontjából nem tanúsít kellő gondosságot az, aki nem nyílt árusítású üzletből olyan árut vásárol, vagy más módon megszerez, amelynek jellegéből, jelzéséből vagy az árura vonatkozó egyéb körülményekből nyilvánvalóan megállapítható, hogy az külföldi származású, ennek ellenére nem győződik meg arról, hogy annak a belföldi forgalom számára való vámkezelése megtörtént-e, illetőleg, hogy az után a vámot megfizették-e.
(5) A vámhivatal tévedése a vámfizetésre kötelezettet – az elévülési határidőn belül – nem mentesíti a vám megfizetése alól."
"91. § (1) A vámot a vámkiszabást is magában foglaló vámkezelés céljából tartott áruvizsgálat napján hatályos jogszabály szerint, forintban kell kiszabni.
(2) Jogellenes belföldi forgalomba hozatal esetén a vámot a vámszabálysértés, illetőleg a vámbűntett elkövetése napján, ha pedig ez az időpont nem állapítható meg, a felfedés napján érvényes jogszabály szerint kell kiszabni.
(3) A kiviteli előjegyzésből visszahozott áruhoz külföldön hozzáadott külföldi anyag vagy alkatrész után fizetendő vámot a készáru vámtételével kell kiszabni. Külföldi anyagnak kell tekinteni a visszahozott áru csomagolására, kiszerelésére szolgáló anyagokat is, az árunak a szállítás ideje alatti megóvására szolgáló csomagolóanyagok kivételével.
(4) A bérmunka céljából előjegyzett vámáru feldolgozása során keletkezett hulladék és melléktermék vámját saját vámtételének alapulvételével kell megállapítani, a kiszabott vám azonban nem lehet több, mint az előjegyzett vámáru vámtételének alapulvételével kiszabható vám.
(5) A vámkedvezményes (engedélyjegyes) eljárásban vámkezelt, de a megállapított határidőn belül nem az engedélyben meghatározott célra felhasználni kívánt vámáru után a belföldi forgalom számára való vámkezelés napján, a megállapított határidőn belül fel nem használt vámáru után pedig a felhasználási határidő lejárta napján érvényes jogszabály szerint kell a vámot a teljes és a kedvezményes vám összege közötti különbözet erejéig kiszabni."
"92. § (1) A kiszabásra kerülő vám alapja a vámáru vámértéke. A külkereskedelmi áruforgalomban beérkező vámáru vámértékét az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (a továbbiakban: GATT) VII. cikkének végrehajtásáról szóló Egyezményben, valamint ezen Egyezményhez tartozó Jegyzőkönyvben foglaltak szerint – egységnyi pénznemre (egész számra) kerekítve – kell meghatározni. Az árunyilatkozatot adónak a vámkezelési kérelemben nyilatkoznia kell arról, hogy a vámérték kimunkálása a GATT Vámértékegyezmény melyik cikkében meghatározott előírások szerint történt.
(2) A vámértékbe be kell számítani a vámárut a magyar államhatárig terhelő szállítási, ki- és berakási, anyagmozgatási, továbbá biztosítási költséget is, valamint egyéb, a GATT Vámértékegyezmény 8. Cikkében meghatározott kiigazításokat. A vámértéknövelő tényezőkre a kiigazítást a számlán az árunyilatkozatot adónak kell elvégeznie. A kiigazítás szükségességét szükség esetén okmányokkal igazolni kell.
(3) A kiviteli előjegyzésből megváltozott, feldolgozott állapotban visszahozott vámáru vámértékét a külföldön hozzáadott külföldi anyag és alkatrész ára, a bérmunkadíj, a csomagolási, biztosítási és fuvarozási költség együttes összege alapján kell megállapítani. A szavatossági és jótállási igények érvényesítésére külföldre javítás céljából kiszállított és javítás után visszahozott áruk vámértékének meghatározásakor a javítási költséget és a javításhoz felhasznált külföldi anyag vagy alkatrész értékét figyelmen kívül kell hagyni.
(4) A bérmunka céljából előjegyzési eljárásban vámkezelt vámáru belföldön maradt hulladékának, melléktermékének és maradékának a vámkiszabás alapjául szolgáló vámértékét – amennyiben e minőségi változásnak megfelelő számla nem áll rendelkezésre – a vámhivatal becslés útján állapítja meg.
(5) A 48. § (1) bekezdésének d) és e) pontja alapján behozatali előjegyzésben vámkezelt vámáruk után – ha azokat igazoltan a visszavételi határidőn belül külföldre kiszállították – vámot kell fizetni. Ezt az előjegyzésbe vételkor kiszabott és közölt vámnak
a) a bérleti és haszonbérleti szerződés esetében a 20%-ában;
b) haszonkölcsön-szerződés és kölcsönszerződés esetében az előjegyzésbe vétel napjától a kilépés napjáig minden megkezdett hónapra a vám 2%-ában kell megállapítani és beszedni.
(6) Az (5) bekezdés b) pontja szerint beszedett vám nem haladhatja meg az előjegyzésbe vételkor kiszabott és közölt vám összegét.
(7) Vámszabadterületre külföldről közvetlenül vagy közvetve szállított és ott felhasznált (feldolgozott) vámáruk vámértékét – az általános szabályoktól eltérően – a vámszabadterületre történő beviteli állapotuknak megfelelően kell megállapítani, ha azokat a vámszabadterületről belföldre szállítják és a belföldi forgalom számára való vámkezelését kérik."
"97. § A vám esedékessége szempontjából a kiszabott vám közlésének napja – ideértve a vám helyesbítésekor kiszabott vámot is – az a nap, amikor a vám összegét magában foglaló határozatot a vámfizetésre kötelezett részére kézbesítették."
"98. § (1) Az esedékes vámot a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja készpénzben, átutalási postautalvány felhasználásával vagy banki átutalással – a (2) és (4) bekezdésben foglaltak kivételével – a közlést követő 5 munkanapon belül köteles megfizetni. A fizetési határidő elmulasztása esetén a vámhivatal a 41. § (1) bekezdés d) pontja alapján intézkedik a vámáru vámraktárba való felvételéről. Bankszámlával és adószámmal nem rendelkező személy a vámot és ezzel együtt fizetendő adót csak készpénzben vagy átutalási postautalvány felhasználásával fizetheti meg. A vám megfizetését a vámfizetésre kötelezett vagy megbízottja köteles legkésőbb a fizetési határidőt követő napon a vámkezelést végző vámhivatalnál igazolni. A vámhivatal csak az általa kiállított pénzforgalmi bizonylatot vagy annak tartalmával teljesen megegyező befizetési igazolást fogad el. A vámkezelés megtörténtéről és a vám, adó megfizetéséről szóló igazolást ezt követően kell kiadni.
(2) Az országos parancsnokság – kérelemre – általános engedélyt adhat arra, hogy a vámfizetésre kötelezett a vámot az esedékességtől számított 15 munkanapon belül fizesse meg (halasztott vámfizetés). Az országos parancsnokság általános engedélyét a vámkezelésnél be kell mutatni. Az általános engedély akkor adható ki, ha
a) a vámfizetésre kötelezett a kérelem benyújtását megelőző évben vámfizetéstre kötelezettségének rendszeresen eleget tett, vámtartozása nincs, és
b) a kérelmező számláját vezető pénzintézet a kiszabásra kerülő vám megfizetésére készfizető kezességet vállal.
Amennyiben a vámfizetésre kötelezett a halasztott vámfizetésre adott általános engedélyben meghatározott feltételeket megszegi, az országos parancsnokság az engedélyét visszavonja. Ilyen esetben halasztott vámfizetésre újabb engedély csak az engedély visszavonását követő 2 év elteltével adható, az egyéb feltételek megléte esetén.
(3) A nem külkereskedelmi áruforgalomban kiszabott vám megfizetésére a határozatot hozó vámhivatal legfeljebb 36 havi fizetési halasztást engedélyezhet, feltéve, hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínűsíti, hogy a vám azonnali megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene számára.
(4) A devizajogszabályok alkalmazásában belföldinek tekintendő személyek utas- és határsávforgalomban behozott vámáru után a határvámhivatal által a belépéskor kiszabott vámot – fellebbezés hiányában – az esedékesség napjától számított harminc napon belül kötelesek megfizetni.
(5) A nem külkereskedelmi áruforgalomban kiszabott vám megfizetésére a határozatot hozó vámhivatal legfeljebb 36 hónapra részletfizetési kedvezményt engedélyezhet, feltéve, hogy a vámfizetésre kötelezett igazolja vagy valószínűsíti, hogy a vám egyösszegű megfizetése családi, jövedelmi, vagyoni és szociális körülményeire is tekintettel aránytalanul súlyos megterhelést jelentene részére.
(6) Nem kell a vámot és a vámmal együtt fizetendő adót, kamatot, vámpótlékot és vámkezelési díjat megfizetni, ha azok együttes összege a 100 Ft-ot nem haladja meg.
(7) A lízingszerződés alapján behozott és a belföldi forgalom számára vámkezelt termelőeszközökre – a lízing futamideje, de legfeljebb 60 hónapra – a vámkezelést végző vámhivatal a kiszabott vámra részletfizetést engedélyezhet. Amennyiben az importlízing ügyletre az exportfejlesztő pályázati rendszerben kötött megállapodás alapján kerül sor, a részletfizetést kamatmentesen kell engedélyezni. A törlesztő részletek fizetését 6 hónaponkénti egyenlő összegben kell megállapítani. A részletfizetési kedvezmény használt termékre nem engedélyezhető. E rendelkezés alkalmazásában termelőeszköznek kell tekinteni az 1988. évi XXIV. törvény 18. §-ában foglaltakat. Lízing fogalmán pedig az 1991. évi LXXXVI. törvény 3. § (1) bekezdésében foglaltakat kell érteni.
(8) A (7) bekezdés szerint engedélyezett részletfizetés feltételeinek nem teljesítése, a részletfizetési kedvezmény tárgyát képező termelőeszközöknek, vagy azok egy részének a kedvezmény ideje alatti elidegenítése, használatba-, illetve bérbeadása, továbbá a szerződés egy éven túli megszűnése esetén a részletfizetési kedvezmény hatályát veszti, és az illetékes vámszerv intézkedik a tartozás teljes összegének azonnali beszedése iránt.
(9) Az exportfejlesztő pályázati rendszerben kötött megállapodás alapján engedélyezett részletfizetés esetén, ha a megállapodásban vállalt kötelezettség teljesítése
a) nem éri el az 51%-ot, a részletfizetés kamatmentessége visszamenőleges hatállyal megszűnik;
b) meghaladja az 51%-ot, a teljesítés arányában módosítani kell az engedélyezett kamatmentességet, amit a vámhivatal a kamatkülönbözet utólagos kivetésével érvényesít.
(10) Az exportfejlesztő pályázati rendszerben kötött megállapodás teljesítéséről a vámfizetésre kötelezettnek a részletfizetési határidő lejártát követő 5. napig a vámkezelést végző vámhivatalnál nyilatkoznia kell. Ennek hiányában a vámhivatal a (9) bekezdés a) pontja szerint jár el."
II.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a konkrét normakontroll két esetében – az Abtv. 38. § (1) bekezdése szerinti bírói kezdeményezés és a 48. § szerinti alkotmányjogi panasz – a hatályát vesztett jogszabály alkotmányellenességét is vizsgálja. [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.] Mivel a jelen ügy bírói kezdeményezésre indult, az Alkotmánybíróság az R. támadott rendelkezései tekintetében érdemi eljárást folytatott le.
Az indítvány megalapozatlan.
1. Az Alkotmánybíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az R. jogforrási szintje eredményez-e formai alkotmányellenességet. A Jat., az Alkotmány és az ezzel kapcsolatban kialakult alkotmánybírósági gyakorlat összefüggéseit az 54/2001. (XI. 29.) AB határozat (ABH 2001, 421.) a jelen ügyre is irányadóan összefoglalta és részletezte.
"Az Alkotmánybíróság számos alkalommal vizsgálta a jogalkotás rendjére vonatkozó törvény, és annak a jogrendre gyakorolt hatása alkotmányos összefüggéseit. Ennek során már korai határozatainak egyikében leszögezte, hogy 'a Jat. megsértése [...] az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint önmagában nem teszi alkotmányellenessé a jogszabályt, csak az Alkotmány valamely rendelkezésével való kapcsolatában.' [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.]
Egy másik határozatában az Alkotmánybíróság kifejezetten a Jat. 61. § (2) bekezdésének alkotmányossági konzekvenciáit összegezte. Ennek lényege a következő: 'A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény [...] 61. § (2) bekezdése szerint: E törvény nem érinti a hatálybalépése előtt alkotott jogszabály, határozat, utasítás, szabvány, ármegállapítás és jogi iránymutatás hatályát. A szakaszhoz fűzött indokolás a törvényalkotói szándékot a következőképp fogalmazza meg: E rendelkezés célja az, hogy a törvény alkalmazása ne okozzon zavart a jogéletben. A törvény rendelkezéseit a hatálybalépése előtt kibocsátott jogszabályok, határozatok, utasítások, jogi iránymutatások vonatkozásában folyamatosan, azok felülvizsgálata során kell átvinni a gyakorlatba.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Jat. ezen szabálya nem sérti az Alkotmány egyetlen rendelkezését sem. Ellenkezőleg, összhangban áll az Alkotmánynak a Magyar Köztársaság jogállamiságát deklaráló 2. § (1) bekezdésével. A jogállamiság egyik fontos tartalmi eleme a jogbiztonság, amelynek megőrzését célozza a Jat. rendelkezése.' [45/1991. (IX. 10.) AB határozat, ABH 1991, 206, 207.]
A 2/1991. (X. 29.) TÜ-áf. számú elvi állásfoglalásában, – amelyet elsőként az 58/1991. (XI. 8.) AB határozatában tett közzé, s amelyet azóta számos alkalommal megerősített, – az Alkotmánybíróság leszögezte, hogy a Jat. 'hatálybalépéséig a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból elégtelenné vált jogforrási szinten megalkotott jogszabályoknak kizárólag e formai alkotmánysértés címén történő megsemmisítésétől tartózkodik.' Utólagos normakontroll eljárás keretében megsemmisítésre akkor kerülhet sor, ha a 'formai alkotmánysértés tartalmi alkotmánysértéssel párosul. [...] Az Alkotmánybíróságnak ez a gyakorlata vonatkozik mind a felhatalmazás alapján kiadott, mind pedig a felhatalmazó jogszabályokra.' [58/1991. (XI. 8.) AB határozat, ABH 1991, 288, 289, 290.; 32/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 228.; 14/1994. (III. 10.) AB határozat, ABH 1994, 410, 411.; 61/1995. (X. 6.) AB határozat, ABH 1995, 317, 318.; 22/2000. (VI. 23.) AB határozat, ABH 2000, 444, 447.]
A 37/1992. (VI. 10.) AB határozatában az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy: 'Állandó gyakorlata szerint az Alkotmánybíróság nem állapítja meg a formai alkotmányellenességet és nem semmisíti meg a jogszabályt, ha törvényhozási tárgyat a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény [...] hatálybalépése előtti alacsonyabb szintű norma szabályoz.' [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 228.]" (ABH 2001, 421, 425–426.)
Az Alkotmánybíróság az R. támadott rendelkezései tekintetében sem látott okot arra, hogy a megalkotásuk időpontjában jogforrástani szempontból nem alkotmányellenes, ám a későbbiek során alkotmányossági szempontból elégtelenné vált jogforrási szinten megalkotott szabályozást kizárólag e formai alkotmánysértés címén alkotmányellenessé nyilvánítsa.
2. Az indítványozó a formai alkotmánysértés tekintetében hivatkozott az Ápt. azon előírására is, amely az adó bevezetését, annak mértékét, illetve az adóalanyok körének megváltoztatását csak törvényi szabályozással engedte meg. Az Alkotmánybíróság ebben az összefüggésben azt állapította meg, hogy egyrészt az R. megalkotására az Ápt. hatálybalépése előtt került sor, másrészt azt is, hogy az alapul fekvő ügy elbírálása szempontjából irányadó időszakban (1993. január 13.–1994. augusztus 29.) az Ápt.-nek az indítványozó által hivatkozott rendelkezése [6. § (4) bekezdés] már nem volt hatályban, mert azt az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 127. § a) pontja 1992. július 3. napjával hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően az Ápt. hivatkozott előírása alapján sem állapította meg az R. formai alkotmányellenességét.
3. Mivel az indítványozó a formai alkotmányellenességen túl, más, tartalmi alkotmányellenességet nem állít, az Alkotmánybíróság – kialakult gyakorlatának megfelelően – az R. rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és alkalmazásuk tilalmának kimondására irányuló indítványt elutasította.
Budapest, 2003. június 23.
Dr. Erdei Árpád s. k., Dr. Holló András s. k.,
előadó alkotmánybíró alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás