BK BH 2003/179
BK BH 2003/179
2003.05.01.
Maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntette valósul meg, ha az elkövető a közvetlen veszélyt a foglalkozás szabályainak szándékos megszegésével idézi elő, a maradandó fogyatékosság tekintetében azonban gondatlanság terheli [Btk. 171. § (2) bek. a) pont, (3) bek. 2. tétel].
II. A maradandó fogyatékosság megállapítása szempontjából a testi sértés cselekmény közvetlen kihatásának van jelentősége függetlenül attól, hogy a későbbiekben a fogyatékosság orvosilag esetleg megszüntethető [Btk. 170. § (4) bek. 1. ford.].
Az elsőfokú bíróság a vádlottat foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt 280 napi tétel pénzbüntetésre ítélte; a pénzbüntetés egynapi tételének összegét 200 forintban állapította meg.
A tényállás szerint a vádlott 1984. augusztus 16. napjától általános iskolai biológia-testnevelés szakos tanár. Feladatai közé tartozott többek között a testnevelési órák tartása, a diáksportkör szervezése, gyógytestnevelési órák tartása, emellett több alkalommal osztályfőnöki teendőket is ellátott.
1998. március 5. napján a délelőtti órákban a 8/b. osztályban tartott osztályfőnöki órát, ahol a sértett is tanult. A sértett az órán nem figyelt, mással foglalkozott, ezért őt a vádlott – aki osztályfőnöke volt – többször figyelmeztette. Miután a figyelmeztetések hatástalanok maradtak, az osztály elé hívta, majd mérgében olyan tornafeladattal kívánta büntetni, amelyeket a tornaórán már gyakoroltak. Ez a feladat homorított felugrás volt, amely azt jelentette, hogy guggoló helyzetből felugorva nyújtott testhelyzetben kell elhagyni a talajt, majd ezt folyamatosan végezni. A feladatok számát a vádlott 200-ban határozta meg.
A sértett ekkor utcai ruhában volt, feszes nadrágban és bakancsban. A sértett a feladat végrehajtása ellen nem tiltakozott, annak a végrehajtását meg is kezdte, és akkor sem panaszkodott, amikor úgy érezte, hogy fáradt. A feladatokat mindaddig végezte, amíg meg nem szédült, és a közeli szekrénynek nem esett. Ekkor már több mint 100 felugrást hajtott végre. Az osztálytársai segítettek a helyére menni. A sértett arról nem panaszkodott, hogy valamely sérülést is elszenvedett volna.
A sértett a lakására ment, a szüleinek panaszkodott, hogy fáj a lába, feszülnek az izmai, azonban pedagógus szülei is izomlázra gondoltak. Másnap szülői segítséggel az iskolába ment, ahol a tornaórán a tanárnő 800 méter leúszását szabta feladatul, amely ellen a sértett ugyancsak nem tiltakozott, hanem azt végre is hajtotta, de ekkor már erős fájdalmai voltak. Mivel a fájdalmai fokozódtak, a szülei március 9-én a baleseti sebészeti osztályra vitték, ahol a jobb combon fasciotomát végeztek, majd szívótrémeneket helyeztek el, ami a kialakult izomközti folyadékgyülem eltávolítását szolgálta, és így a feszültséget megszüntette.
A túlzott terhelés következtében a bemelegítés nélkül végrehajtott nagyszámú gyakorlat elvégzése eredményeként a sértett mindkét combizomzat fokozott fizikai megterhelés következtében létrejött bevérzését, az izom sérülését szenvedte el.
A sérülés következtében a jobb comb területén a vérömleny lebocsátását, és ez által nagyfokú feszülés megszűnését célzó műtéti beavatkozásra, az izombönye bemetszésére volt szükség. Az elszenvedett sérülés gyógytartama 8 napon túli, a tényleges gyógytartam körülbelül 3-4 hét lehetett.
Az 1999. április 21. napján megejtett orvos szakértői vizsgálat azt állapította meg a sértettnél, hogy a szükségessé vált izombönye-bemetszés következtében maradandó fogyatékosság, a combizomzat sérvesedése következett be, amely megfelelő műtéti beavatkozással nagymértékben csökkenthető, illetve megszűntethető. Ezt követően nyílik lehetőség a maradandó fogyatékosság megállapítására.
A pedagógus szakképzettségű vádlott megszegte a közoktatásról szóló 1993, évi LXXIX. törvény 19. §-a (7) bekezdésének a)-c) pontjaiban foglaltakat, amely szerint a pedagógus alapvető feladata a rábízott gyermekek, tanulók nevelése, tanítása. Ezzel összefüggésben kötelessége különösen, hogy a nevelő és oktató tevékenység keretében gondoskodjék a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról, a gyermekek, tanulók részére az egészségük, testi épségük megőrzéséhez szükséges ismereteket átadja, és ezek elsajátításáról meggyőződjön; ha észleli, hogy a gyermek, illetve a tanuló balesetet szenved, vagy ennek a veszélye fennáll, a szükséges intézkedéseket megtegye.
A vádlott testnevelő tanárként is megfelelő szakismeretekkel rendelkezik, ennek ellenére okozott sérülést a rábízott sértettnek.
Az ítélet ellen az ügyész a vádlott terhére a büntetésének súlyosítása, cselekményének maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettekénti minősítése végett jelentett be fellebbezést.
A másodfokú tárgyaláson jelenlevő vádlott és a védője az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték.
A bejelentett ügyészi fellebbezésre tekintettel a megyei bíróság a felülbírálat eredményeként megállapította, hogy az elsőfokú bíróság tényállás-felderítési kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a rendelkezésre álló bizonyítékokat feltárta, azokat okszerűen értékelte, és megalapozott tényállást állapított meg.
E tényállás mentes volt a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében írt hiányosságoktól, ekként az a Be. 239. §-ának (1) bekezdése alapján az ítélet felülbírálata során is irányadó volt.
A tényállást a vádlott és a védője sem vitatták, de a vádlott beismerő vallomásán túl azt a sértett vallomása és a rendelkezésre álló tanúvallomások is kétséget kizáróan bizonyították.
A városi bíróság ítéletében a bizonyítékok értékeléséről is megfelelően számot adott.
Az irányadó tényállás alapján az elsőfokú bíróság helyesen következtetett a vádlott bűnösségére, tévedett azonban a cselekményének jogi minősítésénél.
A megyei bíróság az ügyészi fellebbezést alaposnak találta.
A városi bíróság indokolásában kifejtette, hogy a vádlott meghatározott szakismeretekkel rendelkezett, a foglalkozása szabályait elsajátította, és e szabályokat megszegte akkor, amikor nem volt tekintettel a közoktatásról szóló törvényben foglaltakra, illetőleg a testnevelő tanári diplomához kapcsolódó különleges ismeretekre. A cselekményét gondatlanságból követte el, ugyanis előre látta magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízott azok elmaradásában. A vádlott a szakmai szabályokat nem is gondolta át, amikor a feladatot meghatározta, de kellő körültekintés és figyelem mellett gondolnia kellett volna arra, hogy súlyosabb eredmény is bekövetkezhet, illetve a sértett egészsége károsodhat.
Az elsőfokú bíróság utalt továbbá arra is, hogy a szándékos magatartás a vádlott részéről azért zárható ki, mivel nem volt olyan körülmény megállapítható, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a vádlott a sértett egészségkárosodását kívánta volna.
A Btk. 171. §-ában meghatározott, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés bűncselekmény elkövetője az lehet, aki valamely meghatározott foglalkozási szabály hatálya alatt áll. A cselekmény akkor valósul meg, ha a terhelt a foglalkozási szabályokat szándékosan vagy gondatlanul megszegi, amelynek eredménye más vagy mások életének, testi épségének, vagy egészségének közvetlen veszélynek kitétele vagy testi sértés okozása.
A veszély a sérelem bekövetkezésének a lehetőségét jelenti, vagyis olyan helyzet fennállását, amikor a folyamatnak a sérelem bekövetkezése irányában ható továbbfejlődése reális lehetőségével kell számolni. A veszélynek közvetlennek kell lennie, vagyis meghatározott személyre irányulónak, amely külsőleg is felismerhető. A Btk. 171. §-ának (1) bekezdése szerinti alapeset abban az esetben valósul meg, ha a foglalkozási szabályszegés más vagy mások életét, testi épségét vagy egészségét gondatlanságból teszi ki közvetlen veszélynek, illetőleg a testi sérülés okozása gondatlanságból származik. A közvetlen veszélyhelyzet, illetőleg a testi sérülés létrehozása végbemehet a foglalkozási szabályok akár szándékos, akár gondatlan megszegésével is. Az a körülmény, hogy az elkövető szándékosan szegi meg a foglalkozásának a szabályait, nem jelenti azt, hogy a közvetlen veszélyhelyzet előidézése is szándékos, tehát szándékos szabályszegés esetén is helye lehet a gondatlanságból eredő veszélyhelyzet vagy testi sérülés létrehozása a megállapításának.
A városi bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, hogy a vádlott terhére a cselekmény gondatlan alakzata azért állapítható meg, mert az eredmény tekintetében csak gondatlanság terheli. A bűncselekmény jellegéből adódóan a szándék nem terjedhet ki a testi épség, sérelem előidézésére, mert ebben az esetben a cselekmény a testi sértés bűncselekményét valósítaná meg, nem pedig a foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés cselekményét.
A foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetésnek a Btk. 171. §-ának (3) bekezdésében foglalt bűntetti alakzata akkor valósul meg, ha az elkövető a közvetlen veszélyt vagy a testi sértést szándékosan idézi elő. Ennek elsődleges feltétele, hogy maga a foglalkozási szabályszegés is szándékos, kizárt tehát a szándékos veszélyeztetés megállapítása a foglalkozási szabály gondatlan megszegése esetén. A másik előfeltétele, hogy magának a veszélyhelyzetnek a létrehozása is szándékos legyen. Az irányadó tényállásból kitűnően a vádlott igen nagyszámú, meglehetősen nehéz fizikai erőkifejtéssel járó tornagyakorlatok elvégzésére utasította a sértettet, általa is elismerten amiatt, hogy a tanuló az órán nem figyelt, a vádlott figyelmeztetései ellenére mással foglalkozott. A tornagyakorlatok végrehajtására az osztályteremben, osztályfőnöki óra keretében került sor, amikor a sértett nem a gyakorlatok végrehajtására alkalmas ruházatban volt, nevezetesen utcai bakancsban, szűk nadrágban. A vádlott a guggoló helyzetből történő felugrások számát 200-ban határozta meg, amely sem a helyszínnek, sem a sértett ruházatának, illetőleg fizikai teljesítő képességének nem felelt meg.
A vádlott, aki biológia és testnevelés szakos tanár, szándékosan szegte meg azokat a szabályokat, amelyek a tanulók balesetének megelőzésére vonatkoznak. A veszélyhelyzet létrehozása is szándékos volt, bár az nem egyenes szándékkal valósult meg, hanem eshetőlegesen, mivel a vádlott tudata átfogta a veszélyhelyzet bekövetkezésének a lehetőségét, és ebbe a következménybe belenyugodott. A vádlott ugyanis megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezett, tisztában volt azzal, hogy a megerőltető gyakorlatsor végzésének súlyosabb következményei lehetnek, amelybe belenyugodott, az esetleges eredmény iránt közömbös maradt.
A városi bíróság ugyancsak tévedett, amikor a maradandó fogyatékosság okozását nem látta megállapíthatónak.
A maradandó fogyatékosság megállapítása szempontjából a testi sértési cselekmény közvetlen kihatásának van meghatározó jelentősége függetlenül attól, hogy a későbbiekben a fogyatékosság esetleg orvosilag megszüntethető (BH 1982/1978.).
A vádlott cselekménye következtében a sértett bevérzést, izomsérülést szenvedett, az emiatt szükséges műtéti beavatkozás maradandó fogyatékosságot, a combizomzat sérvesedését idézte elő. A bekövetkezett eredmény és a vádlott cselekménye között az okozati összefüggés megállapítható.
Nincs jelentősége annak, hogy ez a fogyatékosság a későbbiekben újabb műtéttel megszüntethető, annál is inkább, mivel a sértett nem kötelezhető orvosi műtét elvégzésére.
A fentiekből pedig az következik, hogy a vádlott cselekménye a Btk. 171. §-a (3) bekezdésének 2. tétele szerinti maradandó fogyatékosságot okozó, foglalkozás körében elkövetett szándékos veszélyeztetés bűntettének minősül.
A minősítés változtatásra figyelemmel a megyei bíróság a vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetést börtönbüntetésre súlyosította, melynek tartamát 10 hónapban állapította meg. Ez áll arányban a vádlott által elkövetett bűncselekmény tárgyi súlyával, a bűnösség fokával, a büntetés kiszabása körében értékelhető bűnösségi körülményekkel.
A vádlott kedvező személyi körülményeire figyelemmel a büntetési cél a börtönbüntetés végrehajtása nélkül is elérhető, ezért a megyei bíróság annak végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. (Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság 3.Bf.224/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás