BK BH 2003/183
BK BH 2003/183
2003.05.01.
A távollevő terhelttel szemben a Be. XVII/A. Fejezete szerinti eljárás lefolytatásának nem előfeltétele, hogy a terheltet a nyomozati szakban gyanúsítottként kihallgassák, eljárásjogi értelemben ugyanis a terhelt pozíciója nem függ az alapos gyanú közlésétől [Be. 132. § (1) bek., 171. § (1) bek., 355/B. §].
Az emberkereskedelem bűntette miatt indított bűnügyben a megyei bíróság a 2002. január 2. napján tartott előkészítő ülésen végzésével az iratoknak az ügyészhez történő egyidejű visszaküldésével pótnyomozást rendel el. A végzésben a szükségesnek tartott nyomozati cselekmények megjelölésén túl kifejtette az azzal kapcsolatos jogi álláspontját is, hogy miért nem kerülhetett volna sor a távollevő – ismeretlen helyen tartózkodó – II. r. és a III. r. vádlottakkal szemben vádemelésre.
A végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést, a pótnyomozás téves elrendelése miatt.
A legfőbb ügyész átiratában az ügyész fellebbezését módosítva tartotta fenn: a pótnyomozás elrendelését érdemben maga is szükségesnek tartotta, viszont a távollevő terheltekkel kapcsolatos külön eljárásra vonatkozó, elvileg is tévesnek tartott indokolási részek helyesbítését, egyebekben az elsőfokú bíróság végzésének a helybenhagyását indítványozta.
Az ügyész fellebbezése a legfőbb ügyész átiratában fenntartott tartalommal alapos.
A vádemelést követően a tárgyalás előkészítése során helyesen észlelte az elsőfokú bíróság, hogy a tényállás teljes körű felderítése érdekében olyan további bizonyítási eszközök, illetve cselekmények szükségesek, amelyek célszerűen és eredményesen a tárgyalás során nem szerezhetők meg. Ez okból indokoltan tartott előkészítő ülést, és a Be. 171. §-ának (1) bekezdésével összhangban küldte vissza az iratokat az ügyésznek pótnyomozás céljából.
A Be.-nek a tárgyalás előkészítésére vonatkozó egyetlen rendelkezése – ezek között a tényállás teljes körű felderítését célzó Be. 171. §-a – sem teszi lehetővé azt, hogy az elsőfokú bíróság – túlterjeszkedve a szükséges bizonyítási cselekmények meghatározásán, és a beszerzendő bizonyítási eszközök felsorolásán – az előkészítő ülésen meghozott végzésben bírálat tárgyává tegye az ügyész vádemelését, a vádemeléssel kapcsolatban a célszerűnek vélt álláspontját ismertesse, vagy a vád törvényességével kapcsolatban a Be. 170. §-ában felsorolt értelemszerű eseteken kívül érdemi álláspontot fejtsen ki.
Mindemellett a felülbírált végzésben az ismeretlen helyen tartózkodó vádlottakkal kapcsolatban kifejtett érvelés érdemben sem helyes. A Be. XVIII/A. Fejezetében írt külön eljárási szabályok alkalmazásának ugyanis nem előfeltétele az, hogy a terhelttel a személyére vonatkozó alapos gyanút a nyomozás során közöljék.
A Be. 44. §-a szerint a terhelt az a személy, akivel szemben a büntetőeljárást folytatják; a Be. 12. §-ának (1) bekezdése szerint terhelt az lehet, akit bűncselekmény alapos gyanúja terhel. Eljárásjogi értelemben tehát valakinek a terhelti pozíciója nem függ az alapos gyanúnak a Be. 132. §-a szerint történő közlésétől. Miután távollevő terhelttel szembeni eljárásra – a Be. XVII/A Fejezetben szabályozott eltérésekkel – az általános eljárási rendelkezések vonatkoznak (Be. 355/B. §), a fenti felhívott külön eljárási szabályok nem zárják ki a vádemelést és a bíróság eljárásának indítványozását, ha az alapos gyanúnak a terhelttel való közlését éppen az akadályozta meg, hogy ismeretlen tartózkodási helyének a felkutatására tett nyomozati intézkedések nem vezettek eredményre.
A fentiek megjegyzésével a Legfelsőbb Bíróság a Be. 259. §-ának (1) bekezdése alapján az elsőfokú bíróság végzését – a vádlottakra vonatkozó tévesnek bizonyult részeket az indokolásból kirekesztve – helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.III.343/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás