Műveletek

Akadálymentes nézet Bezárás
  • Tartalom

186/E/2003. AB határozat

186/E/2003. AB határozat*

2009.03.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
határozatot:
Az Alkotmánybíróság a családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény 7. §-ával és a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 40. § (6) bekezdésével összefüggésben előterjesztett, jogalkotói mulasztás megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó első beadványában az Alkotmány 2. § (1) bekezdésére alapozva állította vizsgálni a jogalkotó mulasztását, amely szerint a közös szülői felügyelet lehetővé tétele ellenére sem engedi törvény, hogy a gyermek után járó ellátásokat és törvényes kedvezményeket, konkrétan a családi pótlékot és a családi adókedvezményt megosszák a szülők abban az esetben, ha házasságukat felbontják. Kérelmét konkrét példával támasztja alá, amely szerint a bíróság által jóváhagyott, az iskoláztatási támogatás megosztásáról rendelkező egyezség ellenére sem került sor a támogatás megosztására. Módosított indítványában úgy tartotta fenn kérelmét, hogy az Alkotmány 67. §-a, 70/A. §-a és 70/E. §-a tekintetében kérte vizsgálni azt: alkotmányos-e, hogy nem teszi lehetővé törvény a házasság felbontása esetén olyan tartalmú egyezség megkötését, amely szerint a családi pótlékot az egyik szülő igényelheti, a családi adókedvezményt pedig a másik szülő igényelheti.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:
„67. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges.
(2) A szülőket megilleti az a jog, hogy a gyermeküknek adandó nevelést megválasszák.
(3) A családok és az ifjúság helyzetével és védelmével kapcsolatos állami feladatokat külön rendelkezések tartalmazzák.”
„70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti.”
„70/E. § (1) A Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz; öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak.
(2) A Magyar Köztársaság az ellátáshoz való jogot a társadalombiztosítás útján és a szociális intézmények rendszerével valósítja meg.”
2. A családok támogatásáról szóló 1998. évi LXXXIV. törvény (a továbbiakban: Cst.) szerint:
„7. § (1) Családi pótlékra jogosult
a) a vér szerinti, az örökbe fogadó szülő, a szülővel együtt élő házastárs, az a személy, aki a saját háztartásában nevelt gyermeket örökbe kívánja fogadni, és az erre irányuló eljárás már folyamatban van (a továbbiakban együtt: szülő), a nevelőszülő, a hivatásos nevelőszülő, a gyám, továbbá az a személy, akihez a gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (a továbbiakban: Gyvt.) 72. §-ának (1) bekezdése alapján a gyermeket ideiglenes hatállyal elhelyezték
aa) a még nem tanköteles,
ab) tankötelezettsége megszűnéséig a tanköteles,
ac) az általános iskolai, középiskolai, szakiskolai (a továbbiakban együtt: közoktatási intézmény) tanulmányokat folytató és a (2) bekezdésben megjelölt életkorú
saját háztartásában nevelt gyermekre tekintettel;
b) a vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg a vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel, amennyiben az aa)–ac) pontokban meghatározott feltételek valamelyike fennáll;
c) a Magyarország területén működő szociális intézmény vezetője az intézményben elhelyezett gyermekre tekintettel;
d) a tizennyolcadik életévét betöltött tartósan beteg, illetve súlyosan fogyatékos személy, feltéve, ha utána tizennyolcadik életévének betöltéséig magasabb összegű családi pótlékot folyósítottak;
e) a gyámhivatal által a szülői ház elhagyását engedélyező határozatban megjelölt személy, amennyiben az ab)–ac) pontokban meghatározott feltételek valamelyike fennáll.
(2) A közoktatási intézményben tanulmányokat folytató gyermek után a családi pótlék annak a tanévnek a végéig jár, amelynek időtartama alatt betölti a 23. életévét.
(3) Az (1) bekezdés b) pontjában megjelölt gyám, illetőleg eseti gondnok a családi pótlékot gyámhatósági fenntartásos betétben vagy folyószámlán helyezi el. A szociális intézmény vezetője a jogosult személy után járó családi pótlékot az intézmény költségvetésétől elkülönítetten kezeli és biztosítja a személyre szóló felhasználást.
(4) Az (1) bekezdés, valamint a 12. §, a 20. § és a 23. § alkalmazása szempontjából saját háztartásban nevelt gyermeknek kell tekinteni azt a gyermeket (személyt) is,
a) aki átmeneti jelleggel tartózkodik a háztartáson kívül kül- és belföldi tanulmányai folytatása vagy gyógykezelése okán;
b) akit 30 napot meg nem haladóan szociális intézményben helyeztek el;
c) aki a szülő kérelmére átmeneti gondozásban részesül, vagy szülőjével együtt családok átmeneti otthonában [Gyvt. 49–51. §] tartózkodik.
(5) Ha a 16. életévét betöltött kiskorú szülő a saját háztartásban nevelt gyermekének gyámjával a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 77. §-ának (2) bekezdése szerint nem él egy háztartásban, a családi pótlékot a kiskorú szülőnek kell megállapítani és folyósítani.”
„10. § (1) Ugyanazon gyermek (személy) után járó családi pótlék csak egy jogosultat illet meg.”
3. A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja.) így rendelkezik:
„40. § (2) Az összevont adóalap adójából a jogosult a kedvezményezett eltartott után családi kedvezményt érvényesíthet a (3)–(12) bekezdés, valamint a 42–43. §-ok rendelkezései szerint.
(...)
(6) A családi kedvezmény érvényesítésére jogosult az a magánszemély, aki a családok támogatásáról szóló törvény szerint családi pótlékra jogosult, továbbá a várandós nő és vele közös háztartásban élő házastársa. Nem jogosult azonban a családi kedvezmény érvényesítésére az a magánszemély, aki a családi pótlékot mint vagyonkezelői joggal felruházott gyám, illetőleg mint vagyonkezelő eseti gondnok a gyermekotthonban, a javítóintézetben nevelt vagy a büntetés-végrehajtási intézetben lévő, gyermekvédelmi gondoskodás alatt álló gyermekre (személyre) tekintettel kapja, valamint a szociális intézmény vezetője, ha a családi pótlékot az intézményben elhelyezett gyermekre (személyre) tekintettel kapja.”
III.
Az indítvány nem megalapozott.
1. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására vonatkozó hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 49. §-a szabályozza. Az Abtv. 49. §-a alapján mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv a jogszabályi felhatalmazásból eredő jogalkotói feladatát elmulasztotta, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az említett törvényi rendelkezés alkalmazása során a két feltételnek – a mulasztásnak és az ennek folytán előidézett alkotmányellenes helyzetnek – együttesen kell fennállni. [1395/E/1996. AB határozat, ABH 1998, 667, 669.] Az Alkotmánybíróság irányadó gyakorlata szerint a jogalkotó szerv jogalkotási kötelezettségét konkrét jogszabályi felhatalmazás hiányában is köteles teljesíteni, ha az alkotmányellenes helyzet – a jogi szabályozás iránti igény – annak következtében állt elő, hogy az állam jogszabályi úton beavatkozott bizonyos életviszonyokba, és ezáltal az állampolgárok egy csoportját megfosztotta alkotmányos jogai érvényesítésének a lehetőségétől. [22/1990. (X. 16.) AB határozat, ABH 1990, 83, 86.] Az Alkotmánybíróság akkor is mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg, ha az alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 227, 231.] Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértést nemcsak akkor állapít meg, ha az adott tárgykörre vonatkozóan semmilyen szabály nincs [35/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204, 205.], hanem akkor is, ha az adott szabályozási koncepción belül az Alkotmányból levezethető tartalmú jogszabályi rendelkezés hiányzik. [22/1995. (III. 31.) AB határozat, ABH 1995, 108, 113.; 29/1997. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1997, 122, 128.] A szabályozás hiányos tartalmából eredő alkotmánysértő mulasztás megállapítása esetében is a mulasztás vagy a kifejezett jogszabályi felhatalmazáson nyugvó, vagy ennek hiányában, a feltétlen jogszabályi rendezést igénylő jogalkotói kötelezettség elmulasztásán kell, hogy alapuljon. [4/1999. (III. 31.) AB határozat, ABH 1999, 52, 57.]
2. Az indítványozó nem hivatkozik olyan Alkotmányból levezethető feltétlen jogalkotási kötelezettségre, amely kifejezetten előírná, hogy a gyermek után járó egyes támogatási formák és az adórendszerben érvényesített családi kedvezmény igénylői – a felek megegyezése alapján – egymástól elkülöníthetők legyenek. Az indítványozó elsődlegesen az Alkotmány 67. §-ának sérelmét állítja amiatt, hogy törvényi szabályozás hiánya nem teszi lehetővé a bíróság előtt olyan tartalmú egyezség kötését, amelyben a felek elkülönítve meghatározzák a családi pótlék és a családi adókedvezmény érvényesítésére jogosult személyeket.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 67. §-a kapcsán kifejtette: „Ez a család és gyermek, és ifjúságvédelemmel kapcsolatos általános követelményeket és állami feladatok fennállását fogalmazza meg. Az ebbe a körbe eső kedvezmények feltételrendszerének jogi szabályozása önmagában nem alkotmányellenes azért, mert nem minden igényt elégít ki, illetőleg, mert a költségvetési időszakonként eltérő feltételek mellett nyújtja a kedvezményeket.” (254/D/1991. AB határozat, ABH 1991, 802, 803–804.)
„Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Alkotmány 67. § (1) bekezdése az, amelyből a szülői felügyelet közvetlenül levezethető. Mint arra az Alkotmánybíróság már a tartás kérdéskörében is rámutatott ez a szabály a szülőknek a gyermekkel kapcsolatos alkotmányos kötelezettségeit szabja meg. E kötelezettségek: a gyermek védelme és a róla való gondoskodás. Közelebbről pedig a gyermek megfelelő testi, szellemi, erkölcsi fejlődésének biztosítása. Tehát mindaz a szülői felügyeletet jelenti, ami e kötelezettségek teljesítését szolgálja. A szülői felügyelet ezért elsődlegesen kötelesség, s csak ebből az alkotmányos alapkötességből folyik a szülő felügyeleti jogosultsága.” (995/B/1990. AB határozat, ABH 1993, 515, 528.)
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a családi pótlékra való jogosultságnál annak előírása, hogy azt a gyermeket a saját háztartásában nevelő szülő igényelheti, éppen arra szolgál, hogy a gyermek megfelelő ellátását biztosítsa. Az Alkotmány 67. §-ából nem következik olyan jogalkotási kötelezettség, amely a jelenlegi garanciális feltételek – különösen az igénylő személy és a gyermek közös háztartásban való élésének feltétele – csökkentését írná elő, vagy lehetővé tenné. Hasonlóképpen: az Szja. 40. § (6) bekezdése azt írja elő, hogy az érvényesítheti a családi kedvezményt, aki családi pótlékra jogosult. A feltételek tekintetében a családi pótlék-jogosultságra való utalás ebben az esetben is elősegíti az Alkotmány 67. §-ában foglalt garanciák érvényesülését: azt a célt, hogy a gyermekhez legközelebb lévő igénylő legyen jogosult az állam által nyújtott kedvezmények érvényesítésére, ezáltal a gyermek megfelelő fejlődésének biztosítására.
Az indítványozó az Alkotmány 67. §-ának sérelmét látta abban, hogy a Csjt. 72. § (2) bekezdésében foglaltak – t.i. a házasság felbontása esetén egyik szülőnél elhelyezett gyermek esetén a szülők kérelmére a bíróság elrendelheti a közös szülői felügyeletet vagy ilyen tartalmú szülői egyezséget jóváhagyhat – ellenére sem biztosít lehetőséget a Cst. vagy az Szja. a családi pótlékra való jogosultság és a családi adókedvezményre való jogosultság elkülönítésére. Különélő szülők esetén a szülői felügyeletet az gyakorolja, akinél a bíróság a gyermeket elhelyezte (a szülők ilyen tartalmú egyezségét jóváhagyta), s tekintettel arra, hogy ez a szülő él együtt a gyermekkel, a családi pótlékra való igényjogosultság is őt illeti meg. Az Szja 40. § (6) bekezdése alapján ugyanez a szülő érvényesítheti a gyermek után az egyéb törvényi feltételek megléte esetén járó családi adókedvezményt is. Az Szja. 40. § (9) bekezdése értelmében: „A családi kedvezmény ugyanazon kedvezményezett eltartott után egyszeresen érvényesíthető, azonban a jogosult a vele közös háztartásban élő házastársával, élettársával – amennyiben a gyermeket nevelő egyedülálló családi pótlékát az élettársak egyike sem veszi igénybe – az adóév végén megoszthatja azt (ideértve azt az esetet is, ha a családi kedvezményt a jogosult egyáltalán nem tudja érvényesíteni), feltéve, hogy a megosztás tényéről az adóbevallásukban nyilatkozatot adnak és egymás adóazonosító jelét feltüntetik.” Az Alkotmánybíróság megítélése szerint nem sérti az Alkotmány 67. §-át, a gyermek védelmének állami kötelezettségét, hogy – bár az együttélő szülők esetében törvény megengedi – különélő szülők esetén az Szja. 40. § (6) bekezdése annak a szülőnek teszi lehetővé a családi adókedvezmény érvényesítését, amely szülő a gyermeket háztartásában neveli. A fentebbiek szerint ez összhangban van a gyermek mindenek felett álló érdekével, hiszen a gyermekével együttélő szülő tudja leginkább a gyermek jólétének előmozdítására fordítani az igényelt támogatásokat és egyéb kedvezményeket. Nem áll ezzel ellentétben az sem, hogy a bíróság közös szülői felügyeletet rendelhet el (ilyen egyezséget hagyhat jóvá), a közös szülői felügyelet ugyanis pusztán azt jelenti, hogy a Csjt. 71. § (2) bekezdésében meghatározott jogokat (a kiskorú gyermek gondozása, nevelése, vagyona kezelése, valamint törvényes képviseletének joga és kötelessége, továbbá a gyámnevezésnek és a gyámságból való kizárásnak joga) továbbra is együttesen, egyetértésben gyakorolják a különélő szülők.
A gyermeket azonban a közös szülői felügyelet megállapítása mellett is az egyik szülőnél helyezi el a bíróság, aki a családi pótlék és egyéb kedvezmények érvényesítésére arra való tekintettel lesz jogosult, hogy a gyermeket saját háztartásában neveli.
Ez azonban a fentiek szerint nem hogy ellentétes lenne az Alkotmány 67. §-ával, hanem éppen előmozdítja a gyermek érdekei védelmének – a családi pótlék és egyéb kedvezmények hasznosulásának – fokozottabb érvényesülését. Mivel a gyermeknek a védelemhez és gondoskodáshoz való jogát megfelelően biztosítja a Cst. 7. §-ában és az Szja. 40. § (6) bekezdésében előírt feltétel, vagyis, hogy más feltételek mellett az a szülő jogosult családi pótlék igénylésére, illetve családi adókedvezmény igénybevételére, aki a gyermeket háztartásában neveli, nem áll fenn olyan helyzet, hogy ezen alapjog érvényesítéséhez szükséges garanciák hiányoznának.
A Csjt. alapján a bírósági gyakorlat ismeri annak lehetőségét is, hogy megegyezésük alapján a különélő szülőknél oly módon helyezi el a kiskorú gyermeket, hogy azonos időt tölt egyik, illetve másik szülőnél. Közös szülői felügyeletben történő megállapodásnál ilyen esetben szintén csak az egyik szülő igényelheti a családi pótlékot és a családi adókedvezményt. Ebben az esetben sincsen azonban olyan jogalkotási kényszer, amely a gyermek alkotmányosan védett érdekei védelmében lehetővé tenné a kedvezmények egymástól való elválasztását, mivel ilyen esetre csak a szülők kifejezett megegyezése alapján kerülhet sor, ez pedig feltételezi, hogy a kedvezmények gyermek számára legkedvezőbb igénylése tárgyában is meg tudnak egyezni. E tekintetben rámutat az Alkotmánybíróság, hogy az állam által biztosított támogatások és egyéb kedvezmények a gyermek javát szolgálják, így a szülők úgy kötelesek eljárni azok igénylése tárgyában, ahogy az a leginkább alkalmas a gyermek megfelelő fejlődésének biztosítására, az ahhoz való hozzájárulásra. A szülők attól sincsenek elzárva, hogy egymás között olyan megállapodást kössenek, amely a gyermek javát közös megítélésük szerint a leginkább szolgálja. Amennyiben pedig a gyermek elhelyezésének fentebb írt – közös megegyezésen alapuló – feltételei megváltoznak, a bíróság elrendelheti a gyermek elhelyezésének megváltoztatását (Csjt. 72/A. §), ekkor a fentebb elemzett főszabály érvényesül, vagyis az érvényesítheti az igényeket, akinél a gyermeket a bíróság elhelyezte.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az Alkotmány 67. §-a tekintetében a jogalkotói mulasztás alkotmányellenessége megállapításának egyik feltétele sem áll fenn, ezért az Alkotmánybíróság a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasította. Az indítványozó az Alkotmány 70/A. és 70/E. §-a tekintetében nem terjesztett elő alkotmányjogi érveket az általa állított mulasztás alátámasztására, ezért ebben a tekintetben az Alkotmánybíróság nem vizsgálta a jogalkotói mulasztás megállapítására irányuló indítványt.
Budapest, 2009. március 24.

Dr. Paczolay Péter s. k.,

az Alkotmánybíróság elnöke

 

 

Dr. Bragyova András s. k.,

Dr. Balogh Elemér s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Holló András s. k.,

Dr. Kiss László s. k.,

 

alkotmánybíró

előadó alkotmánybíró

 

 

Dr. Kovács Péter s. k.,

Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró

 

 

Dr. Lévay Miklós, s. k.,

Dr. Trócsányi László s. k.,

 

alkotmánybíró

alkotmánybíró
*

A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.

  • Másolás a vágólapra
  • Nyomtatás
  • Hatályos
  • Már nem hatályos
  • Még nem hatályos
  • Módosulni fog
  • Időállapotok
  • Adott napon hatályos
  • Közlönyállapot
  • Indokolás
Jelmagyarázat Lap tetejére