PK BH 2003/191
PK BH 2003/191
2003.05.01.
Az árverési vevő tulajdonjogát terhelő dologi jogokon kívül lehetnek olyan kötelmi alapú jogosultságok is, amelyek az ingatlan új tulajdonosaira kihatnak [1994. évi LIII. tv. 137. §, 158. § (1) bek.].
A jogerős ítélet által megállapított tényállás lényege szerint az alperesek tulajdona volt M.-en a perbeli lakóház, udvar és panzió megnevezésű ingatlan, amelynek tulajdonjogát árverés útján a felperes szerezte meg. Tulajdonjogát 1998. május 11-én jegyezték be az ingatlannyilvántartásba.
A felperes 1999 márciusában benyújtott keresetében az ingatlan kiürítésére és 1998. május 11-től havi 30 000 forint használati díj megfizetésére kérte az alperesek egyetemleges kötelezését.
A bíróság jogerős ítéletével a keresetnek helyt adva kötelezte az alpereseket az ingatlan elhelyezési igény nélküli kiürítésére, az 1999. június 30-ig lejárt 400 650 forint használati díj és kamata, valamint 1999. július 1-jétől az ingatlan birtokbaadásáig havi 30 000 forint használati díj és a perköltségek megfizetésére. Tényként megállapította, hogy az ingatlan becsértékét a bíróság határozta meg, és végzése szerint az üres, beköltözhető forgalmi értéke 36 000 000 forint. A felperes az ingatlan tulajdonjogát a beköltözhető becsérték feléért, 18 000 000 forintért vásárolta meg, mert a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (Vht.) 158. §-ának (1) bekezdése alapján lehetősége volt arra, hogy a második árverés sikertelen megtartása folytán a becsérték felének megfelelő összeg fejében átvegye az ingatlant. Ennek jogkövetkezménye az árverési vétel jogkövetkezményével azonos. A felperes ezért a Ptk. 98. §-a alapján követelhette az ingatlan kiürítését és használatának ellenértékét.
A jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása iránt az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet. A Bírósági Határozatok 1998. évi számában 586. szám alatt közzétett eseti döntésre hivatkoztak, és előadták, hogy a felperes által indított, lakás kiürítése iránti kereset idő előtti is, mert a felperes lakott állapotban szerezte meg az ingatlan tulajdonjogát, ők quasi bérlőknek tekinthetők, és a felperes a felmondás jogát velük szemben nem gyakorolta.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes tulajdonszerzése azon alapult, hogy az alperesek tulajdonában álló ingatlant a végrehajtási eljárás során árverés útján megszerezte. A Vht. 137. §-a azokat a dologi jogi terheket szabályozza, amelyek a végrehajtás alá vont ingatlant megszerző új tulajdonos tulajdonjogát terhelhetik. Ilyennek minősül a telki szolgalom, a közérdekű használati jog, az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett haszonélvezeti jog, és a törvényen alapuló haszonélvezeti jog akkor is, ha nincs az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezve. Abból a tényből azonban, hogy csak ezek a dologi jogok azok, amelyek az árverés ellenére fennmaradnak, nem következik, hogy nem lehetnek olyan kötelmi alapú jogosultságok, amelyek az ingatlan új tulajdonosára kihatnak.
Ennek vizsgálata során abból kell kiindulni, hogy a lakottság szempontjából milyen ingatlan volt az árverés tárgya, és nem lehet figyelmen kívül hagyni azokat a körülményeket sem, amelyek az árverési vételár megállapítását befolyásolták, és amelyek mellett történt a felperes tulajdonszerzése.
A rendelkezésre álló bizonyítékokból egyértelműen megállapítható, hogy a felperes üres, beköltözhető ingatlannak megfelelő vételáron vásárolta meg az alperesek tulajdonában volt ingatlant, tehát a vételi szándéka kialakításakor nem kellett számolnia azzal, hogy a tulajdonjogból fakadó általános jogosultságait – így a birtoklás és a használat jogát – nem gyakorolhatja.
A kialakult ítélkezési gyakorlat csak abban az esetben tekinti a lakásban maradó volt tulajdonost a bérlővel azonos jogállásúnak, ha az új tulajdonos lakott ingatlant vásárolt, a lakottság értékcsökkentő hatásának megfelelő vételár megfizetése mellett. Ebben az esetben ugyanis a korábbi tulajdonos sérelmét jelentené, ha az árverési vevő a csökkentett, a lakott ingatlan vételárának megfizetésével és a bentlakó korábbi tulajdonos cserelakás felajánlása nélküli kiköltöztetésével rövid időn belül beköltözhető ingatlanhoz jutna.
Az adott esetben azonban nem erről van szó, tehát az alperesek nem hivatkozhatnak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogesetben kifejtett álláspontra.
Az alperesek ténylegesen az ingatlanban laktak az árverés időpontjában, ám a felperes beköltözhető forgalmi értéknek megfelelő vételárat fizetett. A jogvita eldöntése szempontjából ennek a ténynek van jelentősége, s hogy ez az érték és végül a felperesek által fizetett vételár az árverés során miként – az adott esetben a Vht. 158. §-ának (1) bekezdése alapján – alakult ki, a jogvita eldöntése szempontjából közömbös. Miután a felperes az ingatlant beköltözhető vételár megfizetése mellett szerezte meg, az alperesek lakáshasználatának nincs jogcíme, és a felperes keresete nem volt idő előtti.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozott határozatával a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.20.401/2000. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás