PK BH 2003/192
PK BH 2003/192
2003.05.01.
I. Az épület és a földterület elváló tulajdonjogát a Ptk. 97. §-a rendezi, amelynek megállapítására az ott megfogalmazott törvényi tényállás szerint kizárólag a felek erre irányuló írásbeli megállapodása esetén van lehetőség. [Ptk. 97. §].
II. Megállapodás alapján – ráépítéssel – közös tulajdon létrehozása. [Ptk. 137. § (3) bek., 138. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság a másodfokon a fellebbezés korlátaira figyelemmel helybenhagyott ítéletével megállapította, hogy a felperesek egymás között egyenlő arányban ráépítés jogcímén megszerezték az 55/1 hrsz. alatt nyilvántartott ingatlan 2/10-2/10 eszmei hányadát, amelyhez képest a korábbi kizárólagos tulajdonos I. r., II. r. alperesek tulajdoni hányada 3/10-3/10 eszmei részre csökkent.
Megkereste a földhivatalt a tulajdonváltozás bejegyzése iránt azzal, hogy azt a jelzálogjogosultként perben álló III. r. alperes tűrni köteles.
A jogerős ítélet indokolásában a bíróság rámutatott arra, hogy a felek jogviszonyára a Ptk. 97. §-ának (2) bekezdése nem alkalmazható, ugyanis a felperesek emeletráépítését megelőzően az általuk szabályszerűen megkötött szerződésben kifejezetten azt rögzítették, hogy a felek ráépítésével az ingatlanon közös tulajdon keletkezik, a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerint.
Rámutatott a másodfokú bíróság arra is, hogy a peres feleknek az építkezést megelőzően megkötött és kifejezetten a 137. § (3) bekezdésére utaló megállapodása a Ptk. 97. §-ának alkalmazását kizárja. Ugyanakkor utalt arra is, hogy a II. r. alperes jogértelmezésével ellentétben nem alkalmazható a Ptk. 138. §-a (1) bekezdésének az a rendelkezése sem, amely szerint a ráépítő a ráépítéssel általa megszerzett földnek, illetve a föld megfelelő részének az értékét köteles a földtulajdonosnak megtéríteni, mert a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerinti ráépítés esetén a ráépítéssel létrehozott új értékre fennálló közös tulajdon arányait a hivatkozott (3) bekezdés második fordulata és a Legfelsőbb Bíróság ehhez kapcsolódó 7. sz. PK állásfoglalása alapján kell meghatározni. Eszerint pedig a ráépítő tulajdoni hányada az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján határozható meg.
Utalt a másodfokú bíróság az általa beszerzett és teljes mértékben aggálytalannak elfogadott szakértői véleményre, amely szerint a felperesek ráépítése előtt az I. és II. r. alperesek kizárólagos tulajdonában volt telek értéke 554 000 forintot, míg az azon lévő felépítmény értéke 745 553 forintot képviselt, ehhez képest a felperesek által kivitelezett emeletráépítés értéke 985 110 forint volt. Az ezek összesítéseként megállapítható 2 287 663 forintos bekerülési értékhez képest a felperesek 985 110 forintos ráépítési értéke az elsőfokú bíróság által megállapított 4/10 eszmei hányadnál magasabb arányt képvisel, ez azonban a felperesek fellebbezésének hiányában nem volt érinthető.
A jogerős ítélet ellen a II. r. alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben lényegében változatlanul annak megállapítását kérte, hogy a felperesek ráépítésével létrejött emeleti lakás tulajdonjoga az eredeti földterület és az azon megvolt lakásuk tulajdonjogától teljes mértékben elválik, és a felpereseket a földrészletre kizárólag értéktérítés ellenében fennálló használati jog illeti meg. Arra az esetre azonban, ha a bíróság ezt az álláspontot nem osztaná, akkor a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerinti közös tulajdon megállapítása mellett a Ptk. 138. §-ának alkalmazását és a jogerős ítélet eszerinti megváltoztatását kérte.
A felperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-ának (1) bekezdése szerint felülvizsgálati kérelem előterjesztésének jogszabálysértés esetén van helye. Ez a jogszabálysértés megvalósulhat az anyagi jog megsértésében, avagy olyan eljárási szabálysértésben, amelynek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása volt.
A II. r. alperes elsődlegesen a megállapított tényállás helyességét támadta.
Önmagában a bizonyítékok mérlegelésének a kérelmezőre sérelmes eredménye nem lehet felülvizsgálati kérelem alapja. Eredményes előterjesztésre csak abban az esetben van lehetőség, ha a mérlegelési körbe vont, hivatkozott bizonyítékok iratellenesek vagy ellentmondóak, az ellentmondások feloldatlanok, és emiatt a megállapított tényállás okszerűtlen, lényeges logikai ellentmondást tartalmaz.
A jelen esetben azonban a bíróság a jogerős ítélet meghozatala előtt minden olyan felajánlott bizonyítást lefolytatott, amelynek az ügy érdemi elbírálása szempontjából jelentősége lehet. Az így rendelkezésre álló bizonyítási anyag egészének alapos, hibátlan, részleteiben is indokolt helyes mérlegelésével állapította meg a tényállást, az abból levont jogi következtetések pedig mindenben megfelelnek a helyes felhívott jogszabályi rendelkezések helytálló értelmezésének.
Csupán a felülvizsgálati kérelemben foglaltakra figyelemmel emeli ki a Legfelsőbb Bíróság a következőket:
Az épület és a földterület elváló tulajdonjogát a Ptk. 97. §-a rendezi, amelynek megállapítására az ott megfogalmazott törvényi tényállás szerint kizárólag a felek erre irányuló írásbeli megállapodása esetén van lehetőség.
Ehhez képest helyesen utalt a jogerős ítélet arra, hogy a felek között volt ugyan írásba foglalt megállapodás, ez azonban nem az új épületrész és a korábbi meglévő földterület, valamint a régi épület egymástól elváló tulajdonára vonatkozott, hanem éppen arra, hogy a felek között a Ptk. 137. §-ának (3) bekezdése szerint jön létre az egész új érték tekintetében közös tulajdon. Ez pedig – ahogyan arra a másodfokú bíróság helyesen utalt – azt jelenti, hogy a ráépítő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből a ráépített részre eső érték aránya alapján kell megállapítani.
Helyes volt az a megállapítása is, hogy a 137. § (3) bekezdése alapján megállapított közös tulajdon létrejötte mellett nincs lehetőség a 138. § (1) bekezdése alkalmazásának. Ilyenkor ugyanis a ráépítőnek nincs megtérítési kötelezettsége annak ellenére, hogy a föld tekintetében is megfelelő hányadú tulajdonjogot szerzett. Ennek az indoka az, hogy a tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéhez viszonyítva állapítja meg a bíróság, így pedig a korábbi tulajdonos érdekei nem csorbulnak, mert az építkezés előtti ingatlan értéknek változatlanul tükröződnie kell a létrehozott új érték őt illető megfelelő hányadában.
Mindezekhez képest a jogerős ítélet mind a megállapított tényállás, mind az alkalmazott jogszabályi rendelkezése tekintetében törvényes és helyes volt, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.I/A.22.496/1999. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás