PK BH 2003/193
PK BH 2003/193
2003.05.01.
A közös tulajdon megszüntetése iránti kereset elutasítása jogszabálysértő, ha a felek között csak az árverési feltételek tekintetében van vita. [Ptk. 148. § (3) bek.; Csjt. 77. § (1) bek.; Pp. 213. § (1) bek., 215. §].
A perbeli lakóház, udvar, gazdasági épület megnevezésű ingatlan 293/438 részben a felperes, 145/438 részben az I. r. alperes tulajdona, melyet ráépítés jogcímén bírósági ítélet állapított meg. A III. r. alperes javára az ingatlan-nyilvántartásba vezetékjog nyert bejegyzést.
A felperes és az I. r. alperes házastársak voltak. A közöttük folyamatban volt bontóperben kötött egyezség alapján az ingatlanban volt utolsó közös lakás használatára az I. r. alperes jogosult. Az ingatlanban a nála elhelyezett gyermekekkel az I. r. alperes lakik. Az ingatlant munkáltatói kölcsön biztosítására jelzálogjog terhelte. A tulajdonjog megállapítása iránti perben a kölcsön egy részét elszámolták, a még fennálló kölcsön 29 641 forintos összegét a felperes egyenlítette ki.
A felperes keresetében a közös tulajdon megszüntetését kérte, elsődlegesen ,,közös értékesítés'', másodlagosan árverés útján, míg a III. r. alperest a közös tulajdon megszüntetésének tűrésére kérte kötelezni. A természetbeni megosztási módot és a közös tulajdon megváltás útján való megszüntetését mindkét fél ellenezte. Az I. r. alperes a felperes által kért megszüntetési módhoz hozzájárult azzal, hogy a bíróság állapítsa meg T. város területén egy 55 m2 alapterületű, összkomfortos, tehermentes, legfeljebb első vagy második emeleti tömbházbeli lakásra való jogosultságát. Nem vállalta, hogy gyermekeiket e lakásba magával vigye, és a közös gyermekek lakáshasználata miatti értékcsökkenés viselését sem. A III. r. alperes a vezetékjog fenntartásával a közös tulajdon megszüntetéséhez hozzájárult.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította, és megállapította, hogy az 545 859 forint kereseti illetéket az állam, költségeiket a felek maguk viselik. Az ítélet indokolása szerint a felperes a közös tulajdon megszüntetése iránti jogát nem visszaélésszerűen gyakorolta. Megállapította azt is, hogy a lakáshasználat rendezése óta két gyermek nagykorú, az egyik katonai szolgálatot tölt, a másik egyetemi tanulmányokat folytat, míg a legkisebb pár hónap múlva eléri nagykorúságát, és középiskolai tanulmányait folytatja. A szülőket ugyan a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdése szerint nagykorú gyermekük lakáshelyzetének megoldása nem terheli, azonban mindkét szülő felelős, hogy önálló életvitelük kialakításáig lakáskörülményeik, elhelyezésük biztonságos legyen, ezért úgy foglalt állást, hogy a közös tulajdon megszüntetésére ez idő szerint nem kerülhet sor.
Az ítélet ellen annak hatályon kívül helyezése, a szükséges bizonyítás kiegészítése és új határozathozatal elrendelése iránt a felperes fellebbezett. Arra hivatkozott, hogy a felek egyező nyilatkozatot tettek a közös tulajdon megszüntetésének lehetőségére, ezért a felek akaratával ellentétes döntés hozatalára a perben nem volt lehetőség. Hivatkozott arra is, hogy annak eldöntése, hogy az I. r. alperes milyen megfelelő lakásra tarthat igényt, és az értékcsökkenést ki köteles viselni, bírói hatáskörbe tartozik, és erről a szükséges bizonyítás lefolytatását követően a bíróságnak döntenie kellett volna. Az elsőfokú bíróság döntése során a felperes jogait és méltányos érdekét figyelmen kívül hagyta, a Csjt. 77. §-ának (1) bekezdésében foglalt elvet tévesen alkalmazta. Nem vette figyelembe, hogy a lakáshasználat rendezése óta a körülmények a felperes hátrányára változtak meg, és nem indokolta a szakértői bizonyítás mellőzését sem.
Az I. r. és a III. r. alperes ellenkérelmében perbeli előadását tartotta fenn.
A Legfelsőbb Bíróság kiegészíti az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást a felperesnek a másodfokú eljárás során tett perbeli nyilatkozata alapján azzal, hogy a Péter utónevű gyermekük a perbeli ingatlanból elköltözött, mérnöki diplomája van, és élettársával Budapesten lakik, a Tamás utónevű gyermek utolsó éves főiskolás, nagykorú, aki gépkocsival és telefonnal rendelkezik, saját otthon megteremtésére képes, míg az I. r. alperessel együtt lakó Judit utónevű gyermek is nagykorú.
A kiegészített tényállásra is figyelemmel az ítélet érdemben nem bírálható felül. A bizonyítási eljárásnak olyan nagy terjedelmű kiegészítése szükséges, amely a másodfokú eljárás kereteit meghaladja, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasította.
A további eljárásra vonatkozóan az alábbiakat hagyja meg.
A Pp. 213. §-ának (1) bekezdéséből következően az ítéleti döntésnek ki kell terjednie a perben érvényesített valamennyi kereseti kérelemre. A 215. § szerint a döntés nem terjedhet túl a kereseti kérelmen, illetőleg az ellenkérelmen.
A felperes a közös tulajdon megszüntetését kérte, az I. r. és a III. r. alperes ellenkérelmében a közös tulajdon megszüntetését nem ellenezte. Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes a közös tulajdon megszüntetésre irányuló jogát nem visszaélésszerűen gyakorolta. Tévedett ezért, és a kereseti kérelmen és ellenkérelmen túlterjeszkedve utasította el az elsőfokú bíróság a közös tulajdon megszüntetésére irányuló igényt. A közös tulajdonnak a kereset és az elsőfokú bíróság ítélete is a közös tulajdon megszüntetésének elsődleges módjaként a közös értékesítést, másodlagosan az árverési értékesítést jelölte meg. A Ptk. 148. §-ának (3) bekezdésén alapuló közös értékesítéssel való megszüntetése nem történhet oly módon, hogy a bíróság a tulajdonostársakat adásvételi szerződés megkötésére kötelezze. A közös tulajdon értékesítés útján történő megszüntetése a bíróság által elrendelt árverés útján történhet, amelynek kapcsán az árverési feltételeket a bíróság állapítja meg (BH 1984/3/100.). A felek közötti jogvitát valójában az árverési feltételek képezték. A további eljárás során ezért az elsőfokú bíróságnak ezeket a feltételeket kell elsődlegesen tisztáznia, és azokról döntenie. A felek egyező előadásának hiányában szakértő bevezetése szükséges a legkisebb árverési vételár és a lakottsággal kapcsolatos értékcsökkenés összegének megállapítása céljából.
Tisztázandó, hogy a nagykorú gyermekek közül a perbeli ingatlanban az I. r. alperesen kívül ki lakik, és lakhatása kinek a jogán alapul. Ehhez képest kell eldönteni, hogy a bentlakással előállt értékcsökkenés hatását a peres felek közül ki és mennyiben köteles viselni.
További vizsgálatot igényel az, hogy az I. r. alperes az ingatlanból a kiköltözésre kötelezettséget vállal-e, illetve az, hogy cserelakás biztosítására tart-e igényt. Ez esetben szükséges dönteni arról is, hogy milyen lakásra tarthat igényt. Ehhez képest szükséges a rendelkezés az árverési vételár felosztásáról, és dönteni kell a felperes közös adósság kiegyenlítésével kapcsolatos megtérítési igényéről is.
Csak a fenti körben lefolytatandó további bizonyítás felvételét követően lesz az elsőfokú bíróság abban a helyzetben, hogy a közös tulajdon megszüntetéséről mindkét fél méltányos érdekét figyelembe véve dönthessen.
Miután a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott, a Pp. 252. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú perköltség és a le nem rótt fellebbezési illeték összegét csupán megállapította, a költség viselésének kérdésében az elsőfokú bíróságnak kell határoznia. (Legf. Bír. Pf.II.25.574/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás