PK BH 2003/196
PK BH 2003/196
2003.05.01.
Mezőgazdasági szövetkezet önkormányzati szabályzatának törvényességi felülvizsgálatára nem kerülhet sor szerződés érvénytelenségének megállapítására irányuló perben [Ptk. 200. § (2) bek., 205. § (1) bek., 234. § (1) bek., 339. §; 1992. évi I. tv. 2. § (1) bek., 13. 17. § (1) bek., 42. §, 45. §, 70. § (1) bek.].
A felperes az alperes mezőgazdasági szövetkezet tagja, munkaviszonya az alperesnél 1995. január 6-án megszűnt. A felperes az 1994. július 5. napján az alperessel kötött haszonbérleti szerződés alapján 1995. január 1-jétől kezdődően öt év időtartamra a tulajdonában lévő 55,65 aranykorona értékű szántóföld ingatlanát az alperes használatába adta. A szövetkezet alapszabálya és belső szabályzata szerint a szövetkezet a tagoknak a szövetkezeten kívüli gazdasági tevékenységét földhasználat átengedésével és a föld megművelésével támogatja. Az alperes a tagjával erre vonatkozóan évenként ún. támogatási (kistermelési) szerződést kötött. Ilyen szerződés alapján folytatott a felperes 1994. évben öt hektáron cukorrépa-termesztést.
Az alperes 1995. évben, majd az azt követő években a felperes kezdeményezése ellenére nem kötött a felperessel támogatási szerződést. Az alperes igazgatósága 1995. augusztus 4-én önkormányzati szabályzatot fogadott el, amely úgy rendelkezik, hogy csak azok a tagok jogosultak a szövetkezet által a mezőgazdasági kistermeléshez nyújtott támogatás igénybevételére, akik aktív dolgozók vagy nyugdíjas tagok.
A felperes a 3 360 000 Ft kár megtérítése iránti keresetét arra alapította, hogy az alperes az 1995-1999. közötti években a kistermelés lehetőségéből kizárta, és ennek folytán a követelt összegnek megfelelő elmaradt haszna keletkezett.
Az alperes jogalap hiányában a kereset elutasítását indítványozta.
Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2 214 250 Ft-ot és ennek 1997. július 30-tól a kifizetésig járó évi 20% kamatát. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy az alperes által 1995. augusztus 4-én alkotott szabályzat – melyet a jogvesztő határidőn belül keresettel senki nem támadott meg eredményesen – a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdésébe ütköző semmis rendelkezést tartalmaz, mivel beleütközik az 1992. évi I. törvény (Sztv.) 42. §-a (1) bekezdésének az indokolatlan megkülönböztetést tilalmazó rendelkezésébe, továbbá a 45. §-ának b) pontjába is.
Az alperes fellebbezés folytán eljáró másodfokú bíróság az elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét teljes egészében elutasította.
Jogi indokai szerint a bíróság a sérelmezett szabályzat jogszabálysértő mivoltát nem vizsgálhatta, mivel erre csak a Sztv. 13. §-ában meghatározott eljárásban kerülhet sor. A szabályzatot kötelezően alkalmazni kell a tagok jogaira és kötelezettségeire, mivel a meghozatalától számított 30 napon belül a jogosultak nem kérték annak bírósági felülvizsgálatát. A belső szabályzat semmissége nem volt megállapítható a diszkriminációra hivatkozással az Alkotmány 70/A. §-ának (1) és (3) bekezdése, továbbá az Alkotmány rendelkezéseinek az Alkotmánybíróság által adott értelmezése szerint sem. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a Ptk. 200. §-a (2) bekezdésének rendelkezése alkalmazásával sem volt megállapítható az önkormányzati szabályzat semmissége. A felek jogvitáját a polgári jognak a szerződésen kívül okozott károkért fennálló felelősségi szabályai szerint kellett elbírálni. A felperes azonban nem bizonyította az alperes jogellenes magatartását. A másodfokú bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a tulajdonában lévő mezőgazdasági földterületet a perben hivatkozott öt év időtartamra az alperesnek haszonbérbe adta, és erre az időre a haszonbérleti díjat az alperestől elfogadta.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése és az elsőfokú ítélet helybenhagyása érdekében. Állította, hogy keresetének jogalapját az Sztv. 70. §-ának (1) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 339. §-a (1) bekezdésének megfelelően a per során bizonyította. Az alperes jogellenes magatartása körében megalapozottan hivatkozott a sérelmezett szabályzatnak a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése, 234. §-ának (1) bekezdése és Sztv. 13. §-a, továbbá diszkriminatív jellege folytán az Sztv. 42. §-a és 45. §-a alapján megállapítható semmisségére. Ennek alapján jogellenesen zárták ki a kistermelés lehetőségéből annál is inkább, mert a szövetkezet a szabályzattal ellentétben ezt a támogatási lehetőséget arra nem jogosult személyeknek is biztosította. A másodfokú ítéletben kifejtett jogi állásponttal szemben állította, hogy az Sztv. 13. §-ában a szövetkezeti határozatok felülvizsgálatára előírt eljárás nem zárja ki, hogy a szövetkezeti tag a rendelkezés jogellenességére alapított kártérítési igényt érvényesítsen a szövetkezettel szemben. Arra is utalt, hogy az 1995-ös évre vonatkozóan is kártérítési igényt terjesztett elő. A másodfokú bíróság a tényállásból levont téves jogkövetkeztetésével a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének a rendelkezéseit is megsértette.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes 1995. augusztus 4. napjától hatályos önkormányzati szabályzata VII/7. pontjában szabályozta az ún. támogatási szerződés megkötésének a feltételeit. Eszerint az igazgatóság évenként hozandó döntéssel segíti a mezőgazdasági kistermelést. A támogatás módjáról az igazgatóság egy alkalommal a tárgyévi első ülésén határozattal dönt. A támogatás feltételeit lehetőleg írásbeli megállapodásban is rögzíteni kell.
A Legfelsőbb Bíróság egyetértett a másodfokú bíróság jogi álláspontjával, amely szerint az alperesi önkormányzati szabályzat sérelmezett rendelkezésének a jogellenességét a Ptk.-nak a szerződés semmisségére vonatkozó szabályai [200. § (2) bekezdés, 234. § (1) bekezdés] alapján nem lehetett megállapítani. Az önkormányzati szabályzat nem a felek között a Ptk. 205. §-a (1) bekezdésének megfelelően létrejött polgári jogi megállapodás, hanem a Sztv. 17. §-ának (1) bekezdése alapján a szövetkezet által alkotott alapvető szervezeti szabályzat, amely a szövetkezet és a tagok viszonyait, abból eredő jogait és kötelezettségeit az érintettekre kötelező jelleggel szabályozza. Az önkormányzati szabályzat jogszabálysértő vagy alapszabályba ütköző rendelkezésével szemben a jogorvoslatot a Sztv. 13. §-a biztosítja oly módon, hogy a határozat meghozatalától számított 30 nap jogvesztő határidőn belül bármelyik tag kérheti a határozat felülvizsgálatát a bíróságtól. Ezen túl az önkormányzati szabályzat jogszabálysértésének a megállapítására más jogorvoslati fórum nem áll rendelkezésre. Jogellenességére kártérítési perben sem lehet hivatkozni, figyelemmel az Sztv. 2. §-a (1) bekezdésének a rendelkezésére, amely szerint csak a szövetkezet és tagjainak a törvényben nem szabályozott, és a szövetkezet önkormányzati szabályzata által sem rendezett vagyoni és személyi viszonyaira alkalmazhatóak a Ptk. rendelkezései. Az Sztv. 70. §-a (1) bekezdésének a Ptk. szerinti kártérítési felelősségre utaló rendelkezése nem értelmezhető oly módon, hogy a kártérítési per az önkormányzati szabályzat jogszabálysértésének megállapítása érdekében újabb jogi fórumot keletkeztet.
Az Sztv. már hivatkozott 13. §-ának és a kifejtett indokoknak megfelelően a felperes alaptalanul hivatkozott arra is, hogy a szabályzat hatálybalépését megelőzően az alperes intézkedésre jogosult alkalmazottjától származó elutasító rendelkezés jogellenessége megalapozta az 1995. évre vonatkozóan előterjesztett kártérítési igényét. Az elutasító rendelkezés felülvizsgálatát jogszabálysértésre vagy önkormányzati szabályzatba ütközésére hivatkozással a felperesnek ugyancsak a törvényben meghatározott jogvesztő határidőn belül kellett volna kérnie. Ennek elmulasztása folytán a felperes a jelen kártérítési perben már nem hivatkozhatott kellő alappal arra, hogy a szövetkezet elutasító intézkedése jogellenes volt, és e jogellenes magatartás elmaradt haszonban megnyilvánuló kárt okozott.
A másodfokú bíróság helyesen foglalt állást abban a további kérdésben, hogy – az alperesi magatartás jogellenessége vizsgálatának a fentiek szerinti kizártságán túl – az alperes kártérítési felelősségének fennállását a Ptk. általános felelősségi szabályai szerint kell vizsgálni. Helyesen tulajdonított jelentőséget annak a felperes által nem vitatott ténynek, hogy a sérelmezett időszakban az alperestől a haszonbérleti díjat átvette. Mivel az önkormányzati szabályzat rendelkezéséből és az annak alapján a felperes által készített vállalkozásiszerződés-tervezetekből egyaránt nyilvánvaló, hogy a kistermelésre felhasznált saját földterület után a szövetkezeti tagot a haszonbérleti díj nem illeti meg, a felperes e magatartása a polgári jog általános szabályai szerint is ellentmond a keresetben foglalt kártérítési jogalapnak és összegszerűségnek.
Nem zárható ki annak lehetősége, hogy az önkormányzati szabályzat jogszabálysértő alkalmazása is okozhat a szövetkezeti tagnak kárt. E jogalkalmazás hátrányos eredményének azonban a felperesnél kell jelentkeznie. Adott esetben a felperes a szövetkezet jogszabálysértő jogalkalmazását abban jelölte meg, hogy a szabályzat rendelkezésével ellentétben a megjelölt időszakban arra nem jogosult személyekkel is kötött kistermelési szerződést. Ez az önmagában jogszabálysértőnek minősülő gyakorlat azonban a felperes által állított kárral nem áll okozati összefüggésben, mivel a felperes által hiányolt termeltetés nyilvánvalóan nem a felperes tulajdonában álló, az alperes által haszonbérelt földön, hanem más földterületen valósult meg.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján az ismertetett indokolásbeli kiegészítéssel hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.IX.21.171/2001. sz.).
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás