197/E/2003. AB határozat
197/E/2003. AB határozat*
2009.08.31.
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
határozatot:
1. Az Alkotmánybíróság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 312/2006. (XII. 23.) Korm. rendelettel összefüggésben a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 61/1999. (IV. 21.) Korm. rendelet 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszünteti.
Indokolás
I.
Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyek a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 61/1999. (IV. 21.) Korm. rendelet (a továbbiakban: RKehi.r.) egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítását kérték.
1. Az egyik indítványozó szerint a RKehi.r. – valamint annak mögöttes szabályaként a központi, a társadalombiztosítási és a köztestületi költségvetési szervek kormányzati, felügyeleti, valamint belső költségvetési ellenőrzéséről szóló 15/1999. (II. 5.) Korm. rendelet – nem rendelkezik arról, hogy a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: KEHI) által folytatott ellenőrzésnek mi a határideje, mennyi a vizsgálat időtartama. Ez az indítványozó szerint az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság sérelmét eredményezi, mivel az ellenőrzést végző számára lehetőséget ad az ellenőrzés határidő nélküli folytatására. Az indítványozó utalt arra, hogy ezt a problémát azzal összefüggésben tartja különösen súlyosnak, hogy a KEHI ellenőrzése az állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetek teljes gazdálkodási tevékenységére kiterjed.
2. A másik indítványozó szerint a RKehi.r. 2. § (1) bekezdése ellentétes az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 121/B. § (2) bekezdésével, valamint az Állami Számvevőszékről szóló 1989. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: ÁSZtv.) 2. § (6) bekezdésével. Az Áht. 121/B. § (2) bekezdését azért sérti a támadott rendelkezés, mert az kiterjeszti a KEHI vizsgálatát az állami tulajdonban álló gazdálkodó szervezetek teljes gazdálkodási tevékenységére, holott az Áht. hivatkozott rendelkezése alapján csak az államháztartás alrendszereire terjedhet ki az ellenőrzés. Ugyanezen okból sérti a RKehi.r. 2. § (1) bekezdése az ÁSZtv. 2. § (6) bekezdését is. Az indítványozó szerint az Áht. alapján felállítandó kormányzati ellenőrző szerv és az ÁSZtv. alapján kialakított hatáskör-megosztást a RKehi.r. átrendezi, elvonja az Állami Számvevőszék bizonyos ellenőrzési jogosítványait. Mindezek miatt az indítványozó a RKehi.r. 2. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte az Alkotmány 35. § (2) bekezdése alapján.
Az Alkotmánybíróság az indítványokat tárgyi azonosságukra tekintettel egyesítette és egy eljárásban bírálta el.
II.
Az Alkotmány indítványozók által hivatkozott rendelkezései:
„2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam.”
„35. § (2) A Kormány a maga feladatkörében rendeleteket bocsát ki, és határozatokat hoz. Ezeket a miniszterelnök írja alá. A Kormány rendelete és határozata törvénnyel nem lehet ellentétes. A Kormány rendeleteit a hivatalos lapban ki kell hirdetni.”
III.
Az indítványok az alábbiak szerint nem megalapozottak.
1. Az Alkotmánybíróság eljárása során mindenek előtt észlelte, hogy a RKehi.r.-t hatályon kívül helyezte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 70/2004. (IV. 15.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdés a) pontja, majd ezt a jogszabályt is hatályon kívül helyezte a Kormányzati Ellenőrzési Hivatalról szóló 312/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kehi.r.) 17. § (2) bekezdés a) pontja.
Az Alkotmánybíróság következetes gyakorlata, hogy már hatályon kívül helyezett jogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (elsőként: az Alkotmánybíróság 335/B/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.). Az új rendelkezés vonatkozásában kizárólag akkor folytatja le az eljárást, ha az indítványban megjelölt jogszabály helyébe lépő jogszabály azonos rendelkezési környezetben, azonos módon szabályozza a tárgyául szolgáló életviszonyokat. (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 457.; 163/B/1991. AB határozat, ABH 1993, 544, 545.; 1425/B/1997. AB határozat, ABH 1998, 844, 845.). Az Alkotmánybíróság az eljárását jelen ügyben is erre tekintettel folytatta le.
2. Az Alkotmánybíróság az utólagos normakontrollra irányuló indítvánnyal összefüggésben megállapította: a hatályos szabályozás már nem tartalmazza az indítvánnyal érintett rendelkezést. Jelenleg a KEHI fő feladatát az Áht. 121/A. § (10)–(11) bekezdése határozza meg, ami kizárja, hogy a gazdálkodó szervezeteknél az államháztartási alrendszerekből juttatott pénzeszközök körén kívül eső pénzeszközök tekintetében ellenőrzési feladatokat lásson el a KEHI. Mivel tehát az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma megszűnt, ezért az Alkotmánybíróság az eljárását az RKehi.r. 2. § (1) bekezdése tekintetében az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü. határozat (ABK 2009. január, 3.) 31. § a) pontja alapján megszüntette.
3. Az Alkotmánybíróság a továbbiakban azt vizsgálta, hogy megállapítható-e a jogállamiság sérelme amiatt, hogy a KEHI által folytatott ellenőrzésnek nincs „végső határideje” a Kehi.r.-ben.
Az Alkotmánybíróság ezzel összefüggésben megállapította, hogy a belső ellenőrzésre vonatkozó szabályozást nem a Kehi.r. tartalmazza, hanem az Áht. 121/A. §-a határozza meg, a belső ellenőrzés lefolytatására vonatkozó részletes szabályozás pedig a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szóló 193/2003. (XI. 26.) Korm. rendeletben található. Az ellenőrzés „végső határidejét” illetően azonban egyik itt utalt jogszabály sem tartalmaz rendelkezést, így az indítványozó által felvetett alkotmányossági probléma a hatályos szabályozás tekintetében is fennáll.
Az Alkotmánybíróság az indítványozó által felvetettekkel kapcsolatban arra utal, hogy az „ellenőrzés” általában egy folyamatos tevékenységre: az ellenőrzött szerv tevékenységével kapcsolatos információszerzésre, annak vizsgálatára és értékelésére utal, ami egyúttal visszajelzést tud nyújtani az ellenőrzött szerv feladatai ellátásának hatékonyságáról, jogszerűségéről, célszerűségéről, gazdaságosságáról, stb., attól függően, hogy az ellenőrzés mire terjedhet ki az ellenőrzést végző szervre vonatkozó jogszabályi felhatalmazás alapján. Az ellenőrzés folyamatos tevékenység jellegéből fakadóan az erről rendelkező egyes jogszabályok jellemzően nem szabnak végső határidőt. Ez vonatkozik a KEHI ellenőrzési tevékenységére is, ami a Kormány irányítása vagy felügyelete alatt álló szerveket, illetve a költségvetési fejezetéből nyújtott támogatásokkal kapcsolatos gazdálkodást hivatott ellenőrizni – az Áht. felhatalmazása alapján – folyamatos jelleggel. Ezért nem állapítható meg alkotmányellenes mulasztás a Kehi.r.-rel kapcsolatban azon az alapon, hogy a KEHI ellenőrzési tevékenységét a jogalkotó nem kötötte „végső határidőhöz”. Az Alkotmánybíróság ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványi kérelmet elutasította.
Budapest, 2009. július 6.
|
Dr. Lenkovics Barnabás s. k., |
Dr. Lévay Miklós s. k., |
|
|
alkotmánybíró |
előadó alkotmánybíró |
|
|
|||
Dr. Paczolay Péter s. k., |
|||
alkotmánybíró |
|||
*
A határozat az Alaptörvény 5. pontja alapján hatályát vesztette 2013. április 1. napjával. E rendelkezés nem érinti a határozat által kifejtett joghatásokat.
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás