PK BH 2003/20
PK BH 2003/20
2003.01.01.
A megbízási és fővállalkozói szerződés elhatárolása [Ptk. 401. §, 474-475 §-ok; 7/1978. (II. 1.) Mt. r.; Pp. 215. §, 252. § (3) bek.].
A felperes hét település önkormányzatának megbízásából 1993. január 19-én fővállalkozási szerződést kötött az alperessel B. és térsége szennyvízelvezetési rendszerének megvalósítására. Az alperes vállalta többek között pályázati anyag elkészítését, engedélyezési, hatósági eljárások lefolytatását, a beruházás kivitelezésének folyamatos és szakszerű felülvizsgálatát, és műszaki ellenőrzését is. A szerződés 3. pontjában megállapodtak abban, hogy a határidők be nem tartása kötbérfizetési kötelezettséggel jár. Késedelmes teljesítés esetén a késedelmi kötbér havonta 1%, de mindösszesen nem haladhatja meg a részteljesítési összeg 5%-át.
Ezt a szerződést a felek többször módosították; a 3. számú 1996. augusztus 31-én kelt módosítás szerint a teljesítési határidő a szennyvíztisztító telep és csatornaépítés tekintetében 1996. december 31., a végleges üzembe helyezése 1997. október 15. napja volt. E módosítás során a felperes egyetértett azzal, hogy az alperes a Cs. Rt.-vel megkötött generálkivitelezői szerződést közös megegyezéssel felbontsa, és a fővállalkozó a területen eddig is dolgozó alvállalkozókkal kössön szerződést. Pontosították az alvállalkozói valamint lebonyolítási díj mértékét. Az alperes mint fővállalkozó-lebonyolító azt is vállalta, hogy az alvállalkozói szerződésben kikötött kötbért a megrendelő javára fogja érvényesíteni.
A felperes eredetileg fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmében 50 030 625 forint kötbér és ennek 1998. február 9-től járó évi 20%-os kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Előadta, hogy a végleges üzembehelyezési határidőt az alperes elmulasztotta, ezért 1997. júliusában bejelentette kötbér- és kárigényét. A szerződés 3. számú módosításának megfelelően kifizetésre került ösz-szesen 1 000 612 500 forint díj, melynek 5%-a a felperest kötbér címén megilleti.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Álláspontja szerint a felek szerződése megbízási és nem fővállalkozási szerződésnek tekintendő. Az alperes a beruházás lebonyolítását végezte, szervezési, műszaki ellenőri feladatokat látott el; nem fővállalkozói, hanem lebonyolítói díjban részesült. A megrendelő közvetlenül tárgyalt a generálkivitelező Cs.-vel is, közösen döntöttek mind a Cs. kiválasztásáról, mind a vele való szerződés megszüntetéséről. Szerinte a számlák kifizetésének módja is az alperes álláspontját támasztja alá; a kivitelezők az egyes részteljesítéseket követően szakaszszámlákat nyújtottak be az alperesnek, az alperes pedig ugyanezen összegről állított ki számlát a felperes felé. A felperes több esetben engedményezési szerződéssel közvetlenül teljesített a kivitelezők részére. Az alperes lebonyolítási díját külön számlákban érvényesítette.
Az alperes nemcsak a követelés jogalapját, hanem annak összegszerűségét is vitatta. Hivatkozott a szolgáltatás oszthatóságára, a felperes részéről a részteljesítések illetve részszámlák kifogás nélküli elfogadására. Állítása szerint a felek szerződéses kikötésével ellenkezik az is, hogy a felperes a teljes vállalkozói díjra vetítette kötbérigényét.
Az elsőfokú bíróság ítéletében a felperes keresetét elutasította. A Ptk. 389. §-a és 401. §-a rendelkezéseire hivatkozással azt állapította meg, hogy a felek között nem vállalkozói jogviszony állt fenn. Erre utal a vállalkozói díj meghatározása, amely nem más, mint az alvállalkozói díjak összessége, az alperesnek járó bonyolítási díjat ennek százalékában határozták meg. A munkát ténylegesen végző Cs. Rt.-t nem az alperes, hanem a beruházásban résztvevő önkormányzatok polgármesterei jelölték ki. Nem az alperes választotta ki tehát alvállalkozóját, csupán teljesítette megbízója utasítását. Ugyanígy ment végbe a generálkivitelezői szerződés megszüntetése is, és az alvállalkozókkal történő megállapodás létrehozása. Ezen tényekből állapította meg a bíróság, hogy a felek között tartalmában a Ptk. 474. §-ának (1) bekezdésében meghatározott megbízási szerződés jött létre. A megbízott felelőssége nem azonos a vállalkozó eredmény-felelősségével. Arra a perben nincs adat, hogy az alperes megszegte volna a megbízó utasítását, és nem úgy járt el, ahogy az tőle elvárható lett volna, ezért a felperes keresetét alaptalannak találta.
Az ítélet ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést, ebben az ítélet megváltoztatását, és a kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Azt nem vitatta, hogy a felperes által kiírt alvállalkozói pályázatra jelentkezők közül a felperes választott, de a szerződést az alperes kötötte meg, a Cs. Rt.-vel a felperes semmilyen jogviszonyban nem állt. A beruházás átadás-átvételére 1999. július 2-án került sor, a késedelem tehát bizonyított. Szerinte az ítélet törvénysértő és megalapozatlan, mert az alperes a fővállalkozási szerződés 3. pontjában kötbérfizetést vállalt. Az alperes késedelme nem vitatottan messze meghaladja az 5 hónapot. Kötbért nemcsak vállalkozási szerződés alapján lehet érvényesen kikötni, így függetlenül a szerződés minősítésétől az alperes kötbér felelősséggel tartozik. Azt az alperesnek kellett volna bizonyítania, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A szerződésszegést igazolja az a tény, hogy az alperes az alvállalkozókkal szemben kötbért nem érvényesített, nem kényszerítette őket a szerződés betartására. A felperes nem értett egyet a szerződés minősítésének kérdésével sem, szerinte a felek megállapodása fővállalkozási szerződés volt. A vállalkozói díj képzése, valamint annak összegszerűsége alapján nem lehet következtetni megbízási szerződés létrejöttére.
Az alperes ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Azt hangsúlyozta, hogy a felek megállapodása atipikus szerződés volt, tartalmilag azonban megbízás; az alperes kizárólag bonyolítási, műszaki ellenőri díj címén részesült díjazásban, több beadvány igazolja, hogy a fővállalkozó a Cs. Rt. volt. A felperesnek a szerződés teljesítése során tanúsított magatartása is kötbérkövetelésének megalapozatlanságát igazolja; alperes ebben a körben utalt a Cs.-vel való szerződés megszüntetésének körülményeire. Előadta, hogy a Ptk. 475. §-ának (4) bekezdése értelmében is mentesül a felelősség alól. Fenntartotta összegszerűségi kifogását mind a kötbér alapja, mind pedig a késedelem bekövetkezésének tárgyában. A fellebbezés az alábbi értelemben alapos.
Helytállóan hivatkozott a felperes az elsőfokú eljárás során arra, hogy a szerződéskötés idején még hatályban volt a gazdálkodó szervezetek szállítási és vállalkozási szerződéseiről szóló 7/1978. (II. 1.) MT. számú rendelet, a szerződés meghatározásának kérdésében tehát a fenti rendelet az irányadó, a felek szerződése kifejezetten is tartalmazza az erre vonatkozó utalást. Az elsőfokú bíróság ugyan a Ptk. 401. §-a alapján vizsgálta a felek szerződését, és nem a fenti rendelet 44. §-ának (1) bekezdése alapján, de a per adatait figyelembe véve a szerződés minősítése kérdésében helyesen foglalt állást. A kialakult bírósági gyakorlat szerint abban a kérdésben, hogy a felek által kötött szerződést miként kell minősíteni, nem a szerződés elnevezése, hanem a szerződés tartalma, a felek szándéka és akarata az irányadó.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletben foglalt indokolást azonban az alábbiakkal egészíti ki. A fővállalkozási szerződés lényeges eleme a teljesítési határidő kikötése, ezt az időpontot azonban a felek 1993. februári szerződése nem tartalmazza. A pontos határidő meghatározását nem helyettesíti az a szövegrész, hogy ,,a közösen megállapított határidők''. Az sem vitatható, hogy a fenti szerződésben az alperes kötbérfizetési kötelezettséget vállalt, de e szerződést a beruházás megvalósítása során többször módosították. A 3. sz. szerződésmódosítás a felek szerződésének tartalma szerint az alapszerződésben meghatározott kötelezettségek megfelelő módosítását eredményezte. Az 1996. augusztus 31-én kelt 3. sz. szerződésmódosítás vállalási ár című részében a felek rögzítik, hogy az alperest a továbbiakban is lebonyolítási díj illeti meg. E díjazás ellenében ,,fővállalkozó- lebonyolító'' az alvállalkozási szerződésben kikötött kötbért a megrendelő javára köteles érvényesíteni. Köteles továbbá az alvállalkozók garanciavállalási kötelezettségét érvényesíttetni, valamint a szavatossági időszakban a szavatossági követelményeket teljesíteni.
A fenti szerződésmódosítás egyértelművé tette, hogy az alperes megbízotti tevékenységet végez, és azt vállalt; díjazása nem fővállalkozói, hanem lebonyolítási díj. A kötbért a megrendelő javára köteles érvényesíteni az alvállalkozók késedelmes, illetve hibás teljesítése miatt, ami kizárja azt a korábbi kötelezettségvállalást, hogy a késedelmes teljesítésért maga fizessen kötbért. Ellenkező értelmezéssel a felperes kétszer részesülhetne késedelmi kötbérben, egyrészt az alperes részéről, másrészt az ,,alvállalkozók'' részéről. A per adatai alapján összességében azt lehetett megállapítani, hogy a felek által módosított szerződés az alperes tényleges tevékenységének megfelelően határozta meg feladatait, ezért a felperes keresetét is ennek alapján kell elbírálni [Ptk. 207. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az alperesi kötelezettségvállalást a kötbér érvényesítése szempontjából nem vizsgálta, a tényállást ebben a körben nem tisztázta. Miután a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjául szolgáló jogviszony elbírálása, a kereset nem utasítható el azon az alapon, hogy a felperes követelésének meghatározásakor az alperes által fizetendő, és nem az alvállalkozóktól érvényesítendő kötbért jelölte meg.
Mindezekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése végett – a Pp. 252. §-ának (3) bekezdése alapján – az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Az új eljárásban meg kell vizsgálni, hogy az alperes a megbízási szerződésben vállaltakhoz képest követett-e el szerződésszegést, mennyiben alapos a felperes kötbér (átalány-kártérítés) igénye. A kereseti kérelem vizsgálata körében figyelembe kell venni a bírósági gyakorlatban a Pp. 215. §-ának alkalmazása körében kialakult elvet, amely szerint a megalapozott kereseti követelés a jogcím helytelen megjelölése miatt nem utasítható el (BH. 1993/8/508. sz.). A Legfelsőbb Bíróság a jelen eljárásban a perköltség összegét csupán megállapította, a költség viselésének kérdésében az elsőfokú bíróságnak kell határozatot hoznia [Pp. 252. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Pf.VII.24.863/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás