PK BH 2003/22
PK BH 2003/22
2003.01.01.
Nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely a szerződő fél kötelezettségévé tenné a kiskorút megillető szolgáltatásnak a gyámhatóságnál történő elhelyezését, ilyen kötelezettség csak a szülői felügyeletet gyakorló szülőt terheli [Csjt. 82. § (2) bek.].
Az alperesek az 1996. május 13. napján kelt adásvételi szerződéssel megvásárolták a felperestől valamint törvényes képviselőjétől, özv. Ny. J.-tól és testvérétől Ny. G.-tól a perbeli ingatlant 12 000 000 forint vételárért, melyből a felperest 3 000 000 forint illette meg. A szerződésben rögzítették, hogy annak érvényességéhez a felperes vonatkozásában a gyámhatóság jóváhagyása szükséges, és a kiskorút megillető vételárat a jóváhagyó határozatban megjelölt módtól eltérően másnak az eladók nem fizethetik ki.
Az alperesek az adásvételi szerződést készítő ügyvéddel Dr. J. L.-al 1996. június 13-án letéti szerződést kötöttek, melyben a felperest megillető 3 000 000 forintot ügyvédi letétbe helyezték azzal, hogy az a gyámhatóság határozatának kézhezvétele napján a felperes nevére nyitott gyámhatósági fenntartásos betétbe kerül elhelyezésre, amely fölött a rendelkezési jog a jogszabályban előírtak szerint történik.
1996. augusztus 2. napján a felek között újabb megállapodás jött létre, melyben özv. Ny. J. a felperes képviseletében eljárva elismerte, hogy az eladókat megillető vételárat átvették, a kk. gyermeket megillető vételárrész rendelkezésre áll, amely ügyvédi letétbe kerül a gyámhatósági hozzájárulás kézhezvételéig. Az eladók kijelentették, hogy a vevőkkel szemben további anyagi igényük nincs.
Dr. J. L. ügyvéd a felperes javára 280 000, majd 150 000 forint kamatot fizetett ki a letétben lévő összeg után.
A D. Város Polgármesteri Hivatal Jegyzője Szociális Iroda Gyámügyi Csoportja a perbeli adásvételi szerződést jóváhagyta, és elrendelte a felperest megillető 3 000 000 forint vételár gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe történő elhelyezését. Az összeget Dr. J. L. a felperes képviselője részére nem fizette ki, ezért ellene fegyelmi, majd büntetőeljárás indult, majd a felperes törvényes képviselőjének keresete folytán a bíróság kötelezte 3 000 000 forint és kamatainak megfizetésére.
A felperes keresetében az alperesek kötelezését kérte 3 000 000 forint és ezen összeg 1997. április 3-ától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatának a megfizetésére arra hivatkozással, hogy az alperesek a szerződésben foglaltakat nem teljesítették, mert a vételárat jogszerűen csak gyámhatósági fenntartásos takarékbetétkönyvbe helyezhették volna el.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték. Arra hivatkoztak, hogy 1996. augusztus 2. napján a szerződést módosították, és ennek alapján a teljes vételárhátralékot szerződésszerűen teljesítették.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság kifejtette: a gyámhatóság hozzájáruló nyilatkozatáig a szerződés nem jött létre, azonban a felek a nyilatkozatukhoz kötve voltak. Ennek keretében az alperesek kötelesek voltak a hátralékos vételárat megfizetni; a teljesítésüket a felperes törvényes képviselője az 1996. augusztus 2. napján kelt nyilatkozata szerint elismerte. Az alperesek a hátralékos vételárat megfizették, ezért a felperes keresete alaptalan.
A jogerős ítélet ellen – annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatása és a keresetének való helytadás érdekében – a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint az 1996. augusztus 2. napján kelt nyilatkozatot nem lehet szerződésmódosításnak tekinteni, mert a kk. részére érvényesen teljesíteni csak gyámhatósági fenntartásos betétkönyvbe történő elhelyezéssel lehetséges. Az alperesek tehát nem teljesítették a szerződést, ezért a keresetet elutasító ítélet jogszabálysértő.
Az alperesek ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Jogerős ítéletének indokolásában a bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperesek részéről a teljesítés megtörtént. Ezt a tényt a felperes törvényes képviselője az 1996. augusztus 2-án kelt nyilatkozatban elismerte, és hozzájárult ahhoz, hogy az összeg továbbra is ügyvédi letétben maradjon, amely után kamatot is kapott. A vételárhátralék tehát a felperes törvényes képviselőjének rendelkezése alá került, ezzel az alperesek a szerződésben vállalt kötelezettségüket a Ptk. 277. §-ának (1) bekezdése alapján teljesítették.
A jogerős ítélet helytállóan állapította meg azt is, hogy az alperesek nem voltak kötelesek a gyámhatósághoz teljesíteni. Nincs ugyanis olyan jogszabályi rendelkezés, mely a szerződő fél kötelezettségévé tenné a kiskorút megillető szolgáltatás gyámhatóságnál történő elhelyezését. A Csjt. 82. §-ának (2) bekezdése ezt a szülői felügyeletet gyakorló szülő kötelezettségévé teszi.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül meghozott határozatával a Pp. 275/A. §- ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.VI.20.704/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás