BK BH 2003/225
BK BH 2003/225
2003.06.01.
Ha a jogos védelmi helyzetben az ijedtség és a menthető felindulás korlátozta a vádlottat a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, a büntetés megállapítása szempontjából annak van meghatározó jelentősége, hogy egyrészt az elhárításhoz szükséges mérték felismerésére való képesség korlátozottsága milyen fokú volt, másrészt pedig a testi sértéssel fenyegető támadás, amely a támadó megölését eredményezte, elhárító magatartás milyen mérvű aránytalanságot mutat [Btk. 29. § (3) bek., 83. §, 166. § (1) bek.].
A megyei bíróság a 2001. június 6-án meghozott ítéletével a vádlottat bűnösnek mondta ki emberölés bűntettében, valamint lopás bűntettében, és halmazati büntetésül 8 évi börtönbüntetésre és 8 évre a közügyektől eltiltásra ítélte.
A megállapított tényállás lényege a következő.
A vádlott 2000. június 6-án az élettársa lakásában – ahol három éve maga is lakott –, az élettársát megverte, ezután az élettársa megbízásából a lakásba bemenő, őt a lakás elhagyására felszólító és puszta kézzel bántalmazó sértettet egy 13 cm pengehosszúságú konyhakéssel ötször mellbeszúrta.
Négy szúrás behatolt a mellüregbe, és életveszélyes sérülést okozott; ezek egyike a szívet is átjárta, és a sértett a helyszínen meghalt.
A lopás bűntettét a vádlott azzal követte el, hogy 1998. március 29-én felfeszített egy személygépkocsit, és elvett abból egy 10 000 forint értékű rádiós magnót.
Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentett be fellebbezést, a büntetés enyhítését kérték.
A legfőbb ügyész az ítélet helybenhagyását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét felülbírálva arra a megállapításra jutott, hogy az elsőfokú bíróság a büntetőeljárás szabályait betartva folytatta le az eljárást.
Az ügy kellő felderítése megtörtént, az ügy elbírálásához szükséges bizonyítékok rendelkezésre állnak. A bíróság logikus és ésszerű indokokkal határozta meg, hogy ezek közül mely bizonyítékokat fogadja el hitelesnek, és a tényállás megállapítása során alkalmazott következtetései megfelelnek a logika szabályainak.
A tényállás összhangban áll az elfogadott bizonyítékokkal, tartalmazza az ügy elbírálásához szükséges tényeket; az ítélet megalapozott, a tényállás helyességét ebben az eljárásban eredménnyel vitatni nem lehet.
Mindez azt is jelenti, hogy a bizonyítékok értékelésének és egyes ténymegállapításoknak a helyességét vitató védői érvelésnek nincs jogi alapja.
A vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményeinek a minősítése törvényes, s az ide vonatkozó indokolás is helytálló.
A lakás, ahol a bűncselekmény lezajlott, függetlenül az ott-lakás jogcímétől a vádlott lakása volt. A számára idegen sértett itt támadott rá, megragadta, a fotelba lökte, és agyonveréssel fenyegetve a fejét és a tarkóját ütötte.
A sértett magatartása a vádlott testi épsége ellen intézett jogtalan támadás volt, a vádlott ennek elhárítása végett, vagyis jogos védelmi helyzetben cselekedett.
A testi épségét fenyegető veszélyt azonban a sértett egyenes szándékkal végrehajtott megölésével, az elhárítás szükséges mértékét túllépve hárította el, ezért a büntetlenséget eredményező jogos védelem nem állapítható meg.
A tényállás szerint azonban a vádlott nagyfokú ijedtség állapotába került, és ezen kívül az ölés túlméretezett végrehajtási módjából a felindult állapotra is következtetni lehet. Ez az ijedtség és – a körülmények miatt menthető – felindulás azonban nem volt olyan erejű, hogy képtelenné tette volna a vádlottat annak felismerésére, hogy a sértett által kézzel végrehajtott bántalmazás elhárításához nincs szükség a támadó megölésére. Az ijedtség és a menthető felindulás azért sem lehetett felismerést kizáró mértékű, mivel a vádlott számított a sértett esetleges támadására, sőt annak az elhárítására előkészületeket is tett.
Ilyen körülmények között csak azt lehet megállapítani, hogy az ijedtség és menthető felindulás csupán korlátozta a vádlottat a védekezés szükséges mértékének a felismerésében, ezért a Btk. 29. §-ának a büntetés korlátlan enyhítését lehetővé tevő (3) bekezdését kell alkalmazni.
Az elsőfokú bíróság helyes jogi indokolását a Legfelsőbb Bíróság csupán azzal egészíti ki, hogy a vádlott a jogos védelmet időben is túllépte.
Az ítéletben megjelölt egyik szúrás – a többitől eltérően – felülről lefelé irányuló volt. A fotelban ülő vádlott az álló sértettet így nem szúrhatta meg, ezért ennek a szúrásnak a többi után bizonyos idő elteltével olyan testhelyzetben kellett megtörténnie, amikor a sértett már bármilyen támadásra képtelen volt.
Az időbeli túllépés nem tartozik a Btk. 29. §-ának hatálya alá, a jelen esetben azonban ez a körülmény sem az egységes cselekmény minősítését, sem a büntetést nem befolyásolja.
Az elsőfokú bíróság a büntetést befolyásoló körülményeket túlnyomó részben helyesen állapította meg, ezek felsorolása csupán annyi kiegészítést igényel, hogy az ítéletben írtakon túl további enyhítő körülmény, hogy a cselekmény elkövetésétől már hosszabb idő telt el.
A kiszabott büntetés azonban e körülménytől függetlenül is eltúlzottan súlyos.
A jelen esetben a büntetés mértékére annak van meghatározó jelentősége, hogy milyen mértékű volt a vádlott felismerési képességének a korlátozottsága, másrészt pedig, hogy mennyire volt aránytalan az elhárító magatartás.
Helyesen állapította meg a bíróság, hogy a felismerési képesség korlátozottsága jelentős volt, és hogy a testi sértés elhárítása a támadó megölésével olyan szembeszökő aránytalanságot mutat, amely kizárja az enyhítő rendelkezés alkalmazását.
A kiszabott büntetés olyan közel áll a jogos védelmi helyzet nélkül elkövetett emberölésre irányadó középmértékhez, hogy abból nem tűnik ki kellően, miszerint a vádlott jogtalan támadás ellen védekezett, ezért kisebb az alanyi bűnösség foka.
Ezt a körülményt a tényleges értékén figyelembe véve – figyelemmel az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekre is – a büntetési tétel alsó határához közelebb álló büntetés felel meg a büntetéskiszabás elveinek, ezért a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a fő- és mellékbüntetést mérsékelte, a börtönbüntetés és a közügyektől eltiltás tartamát 6 évre enyhítette. (Legf. Bír. Bf.III.2491/2001. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás