PK BH 2003/23
PK BH 2003/23
2003.01.01.
Nem a tényleges használat, hanem az érvényes jogcím alapján minősülhet valaki a bérlővel együtt lakó olyan személynek, aki a bérlő halála után a lakásbérleti jogviszonyt folytathatja [1993. évi LXXVIII. tv. 21. § (2) bek., 32. § (2) bek.; 1/1971. (II. 8.) Korm. r.].
A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a perbeli önkormányzati lakást 1973. január 17. napjától S. J. és S. L. bérelte. 1987-ben S. L. az egyébként üresen álló lakás használatát átengedte unokatestvérének, a felperesnek, aki 1987. szeptember 17-től be is jelentkezett, és a lakás lebontásáig a lakbért és a közüzemi díjakat is fizette. S. J. 1990. április 29-én, S. L. 1997. augusztus 16-án halt meg. 1997. szeptember 30-án a városi önkormányzat polgármestere nevében eljáró lakásügyi iroda megtagadta a felperes részére a lakás bérbeadását. A perbeli lakásra is kiterjedő bontási engedélyt 1997. március 6-án adták ki, a felperes részére azonban még 1998-ban is biztosították a lakáshasználatot a per jogerős befejezéséig.
A felperes a keresetében annak megállapítását kérte, hogy a perbeli lakás lebontásáig annak bérlője volt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte, arra hivatkozással, hogy a felperes nem felelt meg a városi önkormányzati rendelet (Ör.) 20. §-a (1) bekezdésében írt feltételeknek, amelyek fennállása esetén a polgármesternek kellett gondoskodnia a jogcím nélküli lakáshasználó elhelyezéséről.
Az elsőfokú bíróság az ítéletében azt állapította meg, hogy a felperes a perbeli lakás bérlőjének minősül a lakás lebontásáig. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes a lakást jogcím nélkül használta. Az elsőfokú bíróság azonban az alperesnek azt a mulasztását, hogy a felperes 1991. évi lakásigénylésére és az 1994. évi bérbevételi ajánlatára nem válaszolt, joggal való visszaélésnek minősítette, amely a Ptk. 5. §-ának (1) bekezdése szerint tilos, és ezt értékelve a felperes keresetének helyt adott.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a keresetet elutasította. A másodfokú ítélet indokolása szerint a jogvita elbírálása szempontjából csak annak van jelentősége, hogy a felperes a bérlő halálát követően nem vált jogosulttá a bérleti jogviszony folytatására. A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (Lt.) 32. §-a (2) bekezdése alapján ugyanis a tartási szerződés esetén kívül csak az a személy jogosult a bérleti jogviszony folytatására, akit az Lt. 21. §-a alapján a bérlő a bérbeadó hozzájárulása nélkül befogadhatott a lakásba, és a bérlő halálakor életvitelszerűen a lakásban lakott. A felperes mint unokatestvér azonban az Lt. 21. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem esett ezeknek a személyeknek a körébe.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen a keresetének helyt adó ítélet meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az első-, vagy a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Azzal érvelt, hogy a másodfokú bíróság tévedett, amikor nem minősítette joggal való visszaélésnek a felperes kérelmei elbírálásának mellőzését. A felperes álláspontja szerint azért vált a perbeli lakás jogcím nélküli használójává, mert sem a lakásügyi hatóság, sem a tulajdonos nem bírálta el éveken keresztül a benyújtott lakásigénylést, illetőleg a bérbevételi ajánlatot. Az elsőfokú ítélet állapította meg helytállóan, hogy az alperes köteles gondoskodni a felperes elhelyezéséről, amely a perbeli lakás lebontása miatt a felperes ,,quasi'' bérlői minőségének megállapításával lehetséges.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a személyes előadása szerint úgy került a perbeli lakásba, hogy abba a két bérlő beengedte, mivel a lakást ők nem használták. Ebből következően helyes a jogerős ítéletnek az a ténymegállapítása, hogy a bérlők a lakás használatát a felperes részére átengedték, azonban a felperes jogszerű ,,befogadására'' nem került sor. Ebből pedig az következik, hogy az ottlakásra a felperesnek már a kezdetektől fogva nem volt érvényes jogcíme. Ezen a tényen sem az idő múlása, sem a bérbeadóhoz, illetőleg a hatósághoz beadott kérelmei nem változtatnak, függetlenül attól, hogy azok elbírálására kellő időben nem került sor. A perben ugyanis azt kellett eldönteni, hogy a perbeli, már lebontott lakásnak a felperes a bérlője volt-e. A felperes azonban sem a beköltözéskor hatályban lévő, a lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló 1/1971. (II. 8.) Korm. rendelet (R.) hatályban léte alatt, sem pedig azt követően nem lett bérlője a lakásnak. Az érvénytelen jogcímmel lakásba került felperes ugyanis nem vált a lakás bérlőjévé, mert ez az R. rendelkezései folytán kiutalást, illetőleg a bérleti szerződés megkötését igényelte volna. Valamely személy ugyanis nem attól függően minősül a bérlővel együtt lakó személynek, hogy a lakást ideiglenesen vagy állandó jelleggel használja-e, hanem annak van jogi jelentősége, hogy a lakást ténylegesen használó személy milyen jogviszonyban áll a bérlővel. Ennek megfelelően nem a tényleges használat, hanem az érvényes jogcím alapján minősülhet valaki a bérlővel együtt lakó olyan személynek, aki a bérlő halála után a lakásbérleti jogviszonyt folytathatja.
A két bérlő halálakor hatályban lévő Lt. rendelkezései sem adnak alapot annak megállapítására, hogy a perbeli lakás bérlője volt a felperes, elsődlegesen azért, mert a kifejtettek szerint mindvégig érvénytelen jogcímen lakott a lakásban, másodlagosan pedig ha befogadottnak minősülne, ez esetben az Lt. 32. §-ának (2) bekezdése és a 21. §-ának (2) bekezdése folytán nem tartozik azok körébe, akik a jogszabály szerint a lakásbérleti jogviszony folytatására jogosultak. A felperes e személyek körén kívül esik, és az Lt. 31. §-a (1) bekezdésének alkalmazása folytán a megszűnt lakásbérleti szerződést mint bérlő nem folytathatja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Pfv.III.21.341/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás