BK BH 2003/230
BK BH 2003/230
2003.06.01.
A városi bíróság valamennyi bíráját érintő, és az eljárás elhúzódására való törekvést tükröző, nyilvánvalóan alaptalan elfogultsági kifogás elutasítása esetén rendbírság kiszabása is indokolt [Be. 35. § (1) bek. c) pont, 37. § (2) bek., 108. § (1) bek., 275/A. § (3) bek.].
A városi bíróságon megismételt eljárás folyik a vádlottak ellen súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntettének kísérlete és más bűncselekmény miatt.
A vádlottak a 2001. december 27-én kelt beadványukban elfogultsági kifogást terjesztettek elő a városi bíróság valamennyi bírája ellen.
A városi bíróság bíráinak nyilatkozata szerint egyikük sem érzi magát elfogultnak.
A kizárási indítvány nyilvánvalóan alaptalan.
A városi bíróságon folyó eljárás anyagából, valamint a megyei bíróság ügyének irataiból a következők állapíthatók meg.
A városi bíróság a 2000. október 20-án hozott és a megyei bíróság 2001. március 1-én kelt ítéletével mindkét vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett önbíráskodás bűntettében, továbbá az I. r. vádlottat kábítószerrel visszaélés vétségében; és ezért főbüntetésként az I. r. vádlottat 2 évi, míg a II. r. vádlottat 1 év 8 hónapi börtönbüntetésre ítélte, mellékbüntetésként közügyektől eltiltást alkalmazott, és rendelkezett a II. r. vádlott esetében egy korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásáról is.
A védők a fellebbezéseik írásbeli indokolásában semmilyen kifogást nem támasztottak az elsőfokú eljárás lefolytatásával kapcsolatban, nem állították a tanács elnökének vagy bármelyik ülnöknek az elfogultságát, és nincs ilyennek nyoma a fellebbezési tárgyalási jegyzőkönyvben sem.
A keresztirányú fellebbezések nyomán eljárt megyei bíróság a 2001. szeptember 5-én kelt végzésével az ítéletet mindkét vádlott tekintetében hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A megismételt eljárás során a városi bíróság előbb 2001. november 15-re, majd 2001. január 10-re tűzött ki tárgyalást, amelyeket nem lehetett megtartani, előbb a II. r., majd az I. r. vádlott védőjének a távolléte miatt.
Az elfogultsági kifogásban leírtak szerint 2000. október 20-án, az ítélethirdetést követően az ügyet tárgyaló tanács elnöke olyan értelmű kijelentést tett a vádlottaknak – mások jelenlétében –, hogy ,,nem adhatott enyhébb ítéletet, mert több irányból erős nyomást gyakoroltak rá'', és a nyomásgyakorlók a vádlottakat ,,alvilági figuráknak'' tartják.
Ezen kívül hivatkoztak a vádlottak arra, hogy a városi ügyészség egyik beosztott ügyésze és annak testvére találkozott az egyik vádlott munkáltatójának üzleti konkurensével mintegy négy hónappal az ítélethirdetés előtt, s végül arra, hogy az I. r. vádlott több alkalommal sikertelenül próbálta meg tanulmányozni az ügy iratait a városi bíróságon 2001. novemberében.
A megyei bíróság szükségesnek tartja rögzíteni azt is, hogy a tanács elnöke által vezetett tanács az eljárás során három alkalommal – utoljára az ítélet kihirdetésekor – szüntette meg a vádlottak előzetes letartóztatását, és a fogva tartásuk idején valamennyi kapcsolattartási kérelmüknek helyt adott.
A felsorolt tényekből következik, hogy a vádlottak a nagyobbrészt 2000. júniusától, illetve 2000. októberétől ismert ,,elfogultsági'' tényezőkre legkorábban 2001. decemberének végén hivatkoztak, és tették ezt oly módon, hogy beadványuk a megismételt eljárásban kitűzött második tárgyalás előtt 3 nappal érkezett a városi bíróságra.
A megyei bíróság álláspontja szerint mindebből másra, mint időhúzási szándékra nem lehet következtetni – tekintve, hogy a vádlottak és védőik már 2001. szeptember 5. óta tudták, hogy ügyüket ismét a városi bíróság fogja tárgyalni; s bár az I. r. vádlott szerint a tanács elnökének állítólagos kijelentéséről azonnal (2000. október 20-án) tájékoztatták védőiket, 2001. végéig ezt az információt sem a vádlottak, sem a védők nem hozták az első avagy a másodfokú bíróság tudomására.
Különösen visszatetszőnek találta a megyei bíróság, hogy a hivatkozás olyan időpontban történt, amikor a tanács elnöke az állításokat sem cáfolni, sem megerősíteni nem tudja, minthogy 2001. júliusában elhunyt, és erről minden bizonnyal a vádlottak is tudtak, hiszen az említett tény széles körben ismert volt.
Amennyiben a vádlottak nem tudtak a korábban eljárt tanácselnök haláláról, indítványuk akkor is alaptalan, mert azt feltétlenül tudták, hogy a megismételt eljárásban más hivatásos bíró elnököl, így jelentőségét vesztette az állítólagos ,,nyomásgyakorlás'', amely a leírtak szerint is kizárólag a tanács elnökének személyét érintette (ám az ő elfogultságára ugyancsak nem utal semmi az eljárás anyagában).
Abból a tényből, hogy a vádat képviselő ügyész és a testvére találkozott a vádlottak munkáltatójának konkurensével, a logikus és ésszerű gondolkodás szabályait betartva nem lehet olyan következtetést levonni, hogy a városi bíróság valamennyi bírája elfogult. A vádlottak által – másfél év után – állított ténynek akkor lenne jelentősége, ha a munkáltató lenne a vádlott, vagy a konkurens a sértett, jelen esetben minderről nincs szó, s a találkozás egyébként is legfeljebb az ügyész – és nem a bírák – elfogultságára utalhatna.
Az iratokba való betekintési jog korlátozásával kapcsolatos vádlotti felvetés nem tartalmaz olyan állítást, mely szerint valamely bíró utasította a kezelőiroda dolgozóit az iratok átadásának megtagadására, így a leírt állítás még valósága esetén sem ad alapot kizárásra.
A városi ügyészség vezetője átiratában – amelynek beszerzése egyébként felesleges volt, figyelemmel a 33/2001. (VII. 11.) AB határozatra – az ügyész kizárását (tartalmilag) megtagadta. A megyei bíróság ugyanilyen döntést hozott a bírákat érintően – a Be. 42. § (3) bekezdése alapján –, mivel a vádlottak beadványa egyetlen bíró elfogultságára vonatkozóan sem tartalmaz konkrét adatokat és bizonyítékokat, így nyilvánvalóan alaptalan és (a fent rögzített időpontokból megállapíthatóan) az eljárás elhúzására való törekvést tükröz.
Ez utóbb említett körülményekre tekintettel a megyei bíróság a Be. 37. §-a (2) bekezdésének I. fordulata alapján mindkét vádlottat 50 000-50 000 forint rendbírsággal sújtotta, melynek összegét a Be. 108. §-ában írtak alapulvételével határozta meg, különösen azt tartva szem előtt, hogy a vádlottak magatartása minden alap nélkül kérdőjelezte meg tizenkét bíró elfogulatlanságát, s hogy bejelentésük egy hosszabb idő óta folyó eljárás elhúzására irányult.
A kizárás megtagadása elleni jogorvoslatot a Be. 42. § (5) bekezdése zárja ki, a rendbírságot kiszabó rendelkezés ellen a Be. 275/A. §-a alapján van helye kifogásnak.
A végzés rendbírságot kiszabó rendelkezésével szemben az I. r. vádlott védője jelentett be kifogást azért, mert álláspontja szerint az I. r. vádlott által előterjesztett kizárási okról nem állapítható meg az, hogy nyilvánvalóan alaptalan lenne. Erre figyelemmel a rendbírságot kiszabó rendelkezés hatályon kívül helyezését indítványozta.
A kifogás alaptalan.
A megyei bíróság a Be. 275/A. §-ának (3) bekezdése szerinti tanácsülésen az iratokból megállapította, hogy a kifogással megtámadott végzés megalapozott. A megyei bíróság helyes indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a vádlottak által előterjesztett kizárási ok nyilvánvalóan alaptalan, mivel az a városi bíróság egyetlen bírájára nézve sem tartalmaz olyan konkrét adatot, ami az elfogultságra vonatkozna. Erre a városi bíróság bíráinak nyilatkozata is egyértelműen utal.
A megyei bíróság a kifogással megtámadott végzésében helyes indokok alapján jutott arra a következtetésre, hogy a nyilvánvalóan alaptalan elfogultsági kifogást előterjesztő terheltek szándéka az eljárás indokolatlan elhúzására irányul, ezért velük szemben a Be. 37. §-ának (2) bekezdésében meghatározott jogkövetkezmény, a rendbírság alkalmazása szükséges.
A rendbírság összege egyik terhelt esetében sem eltúlzott, mert az a Be. 108. §-ának (1) bekezdésében megjelölt tételkeret alsó részében került meghatározásra.
A megyei bíróság a végzéssel szemben előterjesztett kifogást alaptalannak ítélte, ezért azt a Be. 275/A. §-ának (3) bekezdése értelemszerű alkalmazásával elutasította. (Nógrád Megyei Bíróság Bf.104/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás