BK BH 2003/231
BK BH 2003/231
2003.06.01.
A szakvéleményt a nyomozás során írásban előterjesztő szakértőt az elsőfokú bírósági tárgyalásra akkor kell megidézni, ha a tanács elnöke a megidézést szükségesnek tartja;
ha a szakértő megidézése nem szükséges, a tárgyalásról akkor kell értesíteni, ha ezt az írásbeli szakvélemény előterjesztésével egyidejűleg kéri.
Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha ilyen kérelem lehetőségéről a hatóság a szakértőt a kirendelésről szóló határozatban tájékoztatja [Be. 75. § (1) és (3) bek., 112. § (1) és (2) bek., 180. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a 2002. március 20-án kelt ítéletével a vádlottat emberölés bűntettének kísérlete miatt 5 évi börtönbüntetésre, valamint 6 évre a közügyektől eltiltásra ítélte, és egyben elrendelte a kényszergyógyítását.
A tényállás szerint a vádlott az általános iskola 8 osztályát végezte, szakképzettsége lakatos. Jelenleg leszázalékolt nyugdíjas, elvált, eltartottja nincs. A vádlott szív- és tüdőasztmában, valamint tbc-ben szenved.
A vádlott, mintegy 20 éve albérlőként lakik. 2001. január közepétől – ugyancsak albérlői minőségben – a vádlott szobájába beköltözött a sértett az élettársával. A vádlott és a sértett között a bűncselekményt megelőzően rendezett kapcsolat volt.
A vádlott 2001. január 27-én délután 14 óra körüli időben ittasan tért haza az albérleti szobájába. Itt minden ok nélkül drasztikus szavakat használva veszekedni kezdett a sértettel, és annak élettársával. Amikor eközben a sértett megkérdezte tőle, hogy ,,befejezted-e'', a vádlott megfordult, és a sértettet 10-12 cm pengehosszúságú, műanyag nyélfoglalatú késsel, közepes-nagy erővel, alulról felfelé irányuló mozdulattal szívtájékon szúrta. Ennek következtében a mellkas mellső felszínén a szegycsont felső vége alatt kb. 7 cm-re, a szegycsont belső szélénél bemeneti nyílás keletkezett.
A kés a II. bordaközön át a baloldali mellüregbe hatolt, és ott a tüdő felső lebenyét kb. 1,5 cm mélyen érintette; a verőér sérülése folytán 3000 ml mellűri vérgyülem keletkezett. Ezáltal közvetlen életveszélyes állapot jött létre. A kés sértette a III. borda porcos ívének a felső részét is. Az elszenvedett sérülés tényleges gyógytartama kb. 4-6 hét.
Az ítélet ellen a vádlott enyhítésért, a védő a téves jogi minősítés és a büntetés kiszabása miatt jelentett be fellebbezést. A védő a másodfokú tárgyaláson arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem tett eleget az indokolási kötelezettségének, és a Be. 10. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott közvetlenség elvét sértette azzal, hogy a tárgyalásra nem idézte, és nem hallgatta meg az igazságügyi orvosszakértőt. Az igazságügyi orvosszakértő tárgyaláson történő meghallgatásának az elmaradása miatt a tényállás az elkövetési magatartás tekintetében felderítetlen, mivel az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a szúrás a sértettet milyen testhelyzetben érte. Az indokolási kötelezettség nem teljesítése miatt és a megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében az elsőfokú bíróság ítélete hatályon kívül helyezésére tett indítványt.
A legfőbb ügyész az átiratában az elsőfokú bíróság ítéletét részben megalapozatlannak tartotta, mivel a tényállás nem tartalmazza a vádlott beszámíthatóságára és a kényszergyógyítása szükségességére vonatkozó, az igazságügyi orvos szakértői véleményen alapuló megállapításokat, az eljárt hatóságok nem szerezték be a vádlott erkölcsi bizonyítványát, továbbá az elsőfokú bíróság nem tisztázta, hogy a sértett maradandó fogyatékosságot, avagy súlyos egészségromlást szenvedett-e, A részbeni megalapozatlanság kiküszöbölése érdekében a másodfokú bíróság által felvett bizonyítás keretében a vádlott erkölcsi bizonyítványának beszerzését és az igazságügyi orvos szakértői vélemény kiegészítését indítványozta. Ennek megtörténte után a tényállás kiegészítését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
A fellebbezések alaptalanok.
A Legfelsőbb Bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítélet felülbírálata során a tényállást nem látta kellően felderítve arra nézve, hogy a sértettnél a vádbeli cselekménnyel összefüggésben kialakult-e maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás, ezért a Be. 240. §-a alapján felvett bizonyítás során az igazságügyi orvos szakértői vélemény kiegészítését rendelte el.
A Legfelsőbb Bíróság az írásban kiegészített igazságügyi orvos szakértői vélemény alapján a Be. 258. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében a tényállást azzal egészíti ki, hogy a vádlott által a sértett mellkasára leadott szúrással összefüggésben a sértettnél maradandó fogyatékosság vagy súlyos egészségromlás nem keletkezett.
A Legfelsőbb Bíróság az iratok tartalma, valamint a vádlottnak a másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján a tényállást a következőkkel is kiegészíti:
A vádlott a bűncselekmény elkövetésekor nem szenvedett és jelenleg sem szenved tudatzavarban, elmebetegségben, értelmi fogyatékosságban, szellemi leépülésében. Diszharmonikus személyiségszerkezetű, de ez meg sem közelíti a kóros elmeállapotot. Az alkoholizmus fennállása megállapítható, a cselekményét ittas állapotban követte el, ezért kényszergyógyítása szükséges és indokolt.
Az így kiegészített, illetve helyesbített tényállás mentes a Be. 239. §-ának (2) bekezdésében felsorolt hiányosságoktól, ezért az a másodfokú eljárásban is irányadó.
Az elsőfokú bíróság nem sértette meg a közvetlenség elvét, és nem sértett egyéb eljárási szabályt sem azáltal, hogy a tárgyalásra nem idézte, és nem hallgatta meg az igazságügyi orvos szakértőt.
A Be. 180. §-ának (2) bekezdése szerint a tanács elnöke az elsőfokú bírósági tárgyalásra a vádlottat, kötelező védelem esetén a védőt és mindazokat megidézi, akiknek a részvétele a tárgyaláson szükséges. A Be. 75. §-ának (1) bekezdése szerint a szakértő a szakvéleményt – a hatóság rendelkezésének megfelelően – szóban előadja, vagy a hatóság által kitűzött határidőn belül írásban terjeszti elő. A Be. 75. §-ának (3) bekezdése szerint a szakértőt – ha megidézésére nincs szükség – a további eljárási cselekményekről csak akkor kell értesíteni, ha ezt az írásbeli szakvélemény előterjesztésével egyidejűleg kéri. Az értesítés csak akkor mellőzhető, ha ilyen kérelem lehetőségéről a hatóság a szakértőt a kirendelésről szóló határozatban tájékoztatja. Az elsőfokú bíróság egyébként az igazságügyi orvos szakértőt a tárgyalásról szabályszerűen értesítette.
Az elsőfokú bíróság helyesen foglalt állást a tekintetben, hogy a vád tárgyát képező cselekmény elkövetési módjának a felderítése érdekében az igazságügyi orvos szakértő tárgyaláson történő meghallgatása nem volt szükséges; és az erre vonatkozó bizonyítási indítványt indokoltan utasította el. Az igazságügyi orvos szakértő a nyomozás során írásban előterjesztett és a tárgyaláson felolvasott véleményében nemcsak a sértett sérüléséről, hanem arról is nyilatkozott, hogy a sértett a szúrás elszenvedésének a pillanatában az elkövetővel szemben helyezkedhetett el álló, ülő vagy akár hanyatt fekvő testhelyzetben. Az elsőfokú bíróság megindokolta, hogy a tényállást a sértett és az élettársa vallomása alapján állapította meg. Az ítélet indokolása szerint az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy a szúrás a sértettet egyenes, álló testhelyzetben érte. Az ily módon való elkövetés lehetőségét pedig az írásban előterjesztett igazságügyi orvos szakértői vélemény is megerősítette. Mindebből következik, hogy az elsőfokú bíróság ítélete az elkövetési magatartással kapcsolatos részében nem megalapozatlan, ezért a Legfelsőbb Bíróság az ítélet hatályon kívül helyezésének nem látta indokát.
Az irányadó tényállás alapján törvényes a vádlott bűnösségének a megállapítása és a cselekményének a jogi minősítése is.
A védő fellebbezése a minősítés tekintetében az életveszélyt okozó testi sértés bűntettének a megállapítására irányult. A Legfelsőbb Bíróság nem látott alapot a vádlott cselekményének ekként történő minősítésére, mert az irányadó tényállás szerint a vádlott egy 10-12 cm pengehosszúságú késsel, közepes-nagy erővel szúrta szívtájékon a sértettet. Az ilyen testtájékra, ilyen erővel leadott szúrás esetén az elkövető tudatában felmerül, hogy ez a sértett halálát is okozhatja, és e következményekbe belenyugodva cselekedett. Mindezekre figyelemmel helyesen foglalt állást az elsőfokú bíróság, amikor a vádlott cselekményét emberölés bűntette kísérletének minősítette.
Az elsőfokú bíróság nem tévedett a büntetés kiszabásánál sem. Az általa helyesen megállapított súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételével, a vádlott cselekményével arányban álló büntetést szabott ki. Így annak enyhítésére nem kerülhetett sor.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. (Legf. Bír. Bf.I.1.347/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás