PK BH 2003/240
PK BH 2003/240
2003.06.01.
I. Vadászterület ismételt haszonbérbe adása esetén a korábbi haszonbérlőt megillető elő-haszonbérleti jogra vonatkozó rendelkezések értelmezése [1996. évi LV. tv. 12. § c) pont, 16. § (1) bek., (4) bek., 19. §, 20. §, 96. § (1) bek., 98. §, 99. § (3) bek.; Ptk. 221. § (3) bek.; Pp. 124. § (1) bek., 221. § (1) bek., 239. §, 254. § (3) bek.; Legf. Bír. PK. 9. sz. állásfogl.].
II. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettsége kiterjed a fellebbezés lényegét jelentő jogszabály-értelmezéssel kapcsolatos álláspontjának kifejtésére [Pp. 221. § (1) bek., 239. §, 254. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság a másodfokú bíróság által helybenhagyott ítéletével a vadásztársaság felperesnek az alperesek között 1997. február 28-án létrejött haszonbérleti szerződés érvénytelenségének, illetve vele szembeni hatálytalanságának megállapítására irányuló keresetét elutasította.
Ítéletében tényként állapította meg, hogy a II. r. alperes vadásztársaság Földtulajdonosi Közössége 1996. november 25-én tartott közgyűlésén döntött a vadászterület határainak megállapításáról, és arról, hogy a vadászterületet haszonbérbe adás útján hasznosítja. A vadászterület nagyságát 8246 ha-ban határozták meg, melyből a helyi mezőgazdasági termelőszövetkezet I. r. alperes tulajdonát képezi 4324 ha, az összterület 52,41%-a. A Földművelésügyi Minisztérium S. Megyei Földművelésügyi Hivatala 1997. január 29-én kelt határozatával megállapította a 14-3559 számú vadászterület határát. 1997. február 28-án az I. r. alperes mint bérlő és a II. r. alperes mint bérbeadó tíz évi időtartamra haszonbérleti szerződést kötött a fenti határokkal rendelkező vadászterületre. A szerződést benyújtották a vadászati hatóságnak hatósági jóváhagyásra. A jóváhagyásról határozat nem született, de a nyilvántartási lap kiállításával a vadászati hatóság az I. r. alperest mint vadászatra jogosultat nyilvántartásba vette. A nyilvántartási lap záradékán az szerepel, hogy a nyilvántartásba vétel időpontja 1997. március 13., és az 1997. június 1. napjáig érvényes. Az érvényességet utóbb a Földművelésügyi Hivatal határozatlan ideig, a vadgazdálkodási üzemterv jóváhagyásáig meghosszabbította. Ez a jóváhagyás sem történt meg. Az I. r. alperes a szerződés alapján gyakorolja a vadászati jogot. Részben ugyanezen a területen a haszonbérbe adást megelőzően a felperes volt a vadászati jog gyakorolója.
A bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes által hivatkozott okokból az alperesek által kötött haszonbérleti szerződés nem érvénytelen, és a felperessel szemben nem hatálytalan. Nem értékelte érvénytelenségi okként, hogy az 1996. november 25-én tartott közgyűlésen hozott határozat nem felel meg az 1996. évi LV. törvény (a továbbiakban: Vtv.) 12. §-ának c) pontjában, illetve a Vhr. 9. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek.
Nem találta alaposnak a felperesnek a Vtv. 16. §-a (1) bekezdésének c) pontjára hivatkozását sem. A becsatolt okirati bizonyítékok alapján bizonyítottnak találta, hogy az I. r. alperes a vadászterület több mint a felét kitevő vadgazdálkodásra alkalmas külterületi ingatlant használt. Alaptalannak találta a felperesnek a Ptk. 221. §-ára hivatkozását annak alapján, hogy T. J. szövetkezeti elnök egyrészt az I. r. alperes, másrészt a II. r. alperes képviselőjeként járt el [Ptk. 221. § (3) bek.].
A szerződés felperessel szembeni hatálytalanságát illetően a Vtv. 16. §-a (4) bekezdésének grammatikai értelmezésével arra következtetett, hogy az elő-haszonbérleti jog az e törvény alapján megvalósuló ismételt haszonbérbeadás esetén illeti meg a haszonbérlőt. A perbeli azonban a Vtv. szerinti első haszonbérbe adás volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak hatályon kívül helyezése, az elsőfokú ítélet megváltoztatása útján a szerződés hatálytalanságára alapított keresetének helyt adó ítélet hozatala érdekében. Állította, hogy az elő-haszonbérleti jog a Vtv. 16. §-ának (4) bekezdése alapján megillette. A bíróság a Vtv. 99. §-ának (3) bekezdése és a Vhr. téves értelmezésével, lényegében a törvénybe ütköző módon helyezkedett ezzel ellentétes álláspontra. Mivel az alperesek a létrejött szerződést nem közölték a felperessel, megsértették a Ptk.-nak az elővásárlásra vonatkozó szabályait és a PK. 9. számú állásfoglalásban foglaltakat. Előadta, hogy az írásbeli szerződésben foglalt tartalommal a szerződést meg kívánja kötni, teljesítőképességét igazolta. Kérte, hogy a Legfelsőbb Bíróság a hatálytalanság megállapításával egyidejűleg hozza létre a haszonbérleti szerződést a felperes és a II. r. alperes között.
Az alperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában fenntartására irányult.
Előadták, hogy a jogerős ítélet helyes indokain túl a felülvizsgálati kérelem azért is alaptalan, mert a Vtv. hatályba lépését követően a vadászterület határai megváltoztak. Az elő-haszonbérleti jognak ugyanakkor a terület azonossága is a törvényi feltételét képezi. A felperes által csatolt okiratok figyelmen kívül hagyását is kérték, mivel a felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás felvétele nem megengedett.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgálta felül a jogerős ítéletet abból a szempontból, hogy az tartalmazza-e a kérelemben állított jogszabálysértést [Pp. 270. § (1) bek., 275. § (2) bek.]. Mivel a felülvizsgálati kérelem csak az alperesek között létrejött haszonbérleti szerződés felperessel szembeni hatálytalanságával kapcsolatos elutasító jogerős ítéleti rendelkezést támadta, a fenti jogszabályi keretekre figyelemmel nem képezte a felülvizsgálati eljárás tárgyát a jogerős ítélet azon rendelkezésének a felülvizsgálata, amellyel a bíróság a felperesnek a szerződés érvénytelenségére alapított keresetét elutasította.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének nincs helye. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló iratok alapján dönt. Ebből következően – az alperesek helyes perjogi álláspontjának megfelelően – a felperes teljesítőképességére vonatkozóan becsatolt okirati bizonyítékokat figyelmen kívül hagyta, és az erre vonatkozó további bizonyítást is mellőzte.
Az ismertetett keretek között eljárva megállapította, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálattal támadott rendelkezése megalapozatlan és jogszabálysértő. Az elsőfokú bíróság érdemi döntését a Vtv. 16. §-ának (4) bekezdése szövegének nyelvtani értelmezésére alapította. Eszerint valóban csak a vadászterületnek a törvény hatályba lépését követően történt ismételt haszonbérbe adása esetén illeti meg a korábbi haszonbérlőt az elő-haszonbérleti jog. Az elsőfokú bíróság ítéletében maga is rögzítette, hogy a törvény e rendelkezése nem áll összhangban a törvény átmeneti rendelkezései közül a 99. § (3) bekezdésében foglaltakkal. Ennek ellenére az előző rendelkezésnek az ismételt haszonbérbe adásra utaló fogalmát úgy értelmezte, hogy az a Vtv. hatálybalépését követő, tehát 1997. március 1-e után megvalósuló ismételt haszonbérbe adásra vonatkozik.
A felperes az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezésével erőteljesen támadta az elsőfokú bíróság által adott fenti értelmezést. Kifejtette, hogy a Vtv. 16. §-a (4) bekezdésének rendelkezését a 99. § (3) bekezdésével együtt, összefüggésükben vizsgálva kell értelmezni. A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet a Pp. 254. §-a (3) bekezdésének alkalmazásával indokai alapján hagyta helyben.
Ily módon az elsőfokú bíróság által is rögzített belső ellentmondásra, illetve a fellebbezésnek az érdemi indokaira nem reagált. Ítéletének indokolásában nem adott számot arról, hogy a felperes fellebbezési indokait mely okból találta megalapozatlannak [a Pp. 239. §-a szerint alkalmazandó Pp. 221. § (1) bek.]. A Pp. 254. §-ának (3) bekezdése valóban lehetővé teszi a másodfokú bíróság számára rövidített indokolással ellátott ítélet hozatalát. Ez azonban nem mentesíti a másodfokú bíróságot azon kötelezettsége alól, hogy a fellebbezés lényegét jelentő jogszabály-értelmezéssel kapcsolatos saját álláspontját kifejtse. Indokolási kötelezettsége adott esetben kiterjedt volna annak kifejtésére, hogy a fellebbezés indokait miért tartja alkalmatlannak az elsőfokú ítélet megváltoztatására. Ennek hiányában nem volt megállapítható, hogy a másodfokú bíróság miért szorítkozott az elsőfokú bírósággal egyezően a Vtv. 16. §-a (4) bekezdésének nyelvtani értelmezésére.
A fellebbezéssel lényegében azonos tartalmú felülvizsgálati kérelem indokaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság jogi álláspontja a következő:
A Vtv. 16. §-ának (4) bekezdése semmilyen értelmezésre nem szorult, mivel az egyértelműen a törvény hatályba lépését követően keletkező elő-haszonbérleti jogot szabályozta. Mivel az ágazati jogszabályok megalkotásával a jogalkotó rendszerint a jogszabály hatálybalépését követően keletkező anyagi jogi jogviszonyokat rendezi, a jogszabályok általános rendelkezései általában nem tartalmaznak rendelkezést a hatályba lépést megelőzően fennálló jogviszonyokra vonatkozóan. A jogalkotó a hatálybalépést megelőző jogviszonyokat érintő szabályozást a hatályba léptető és átmeneti rendelkezések között fogalmazza meg. A per tárgyát illetően a Vtv. átmeneti rendelkezései közül a 99. § (3) bekezdése rendelkezik oly módon, hogy e törvénynek az elő-haszonbérletre vonatkozó rendelkezéseit azokra a jogosultakra kell alkalmazni, akik 1997. február hónap utolsó napján érvényes haszonbérleti szerződéssel rendelkeztek, vagy az államot megillető vadászati jogot üzemi kezelésben hasznosították. E törvényi rendelkezés kifejezetten visszautal a törvény 16. §-a (4) bekezdésének az előhaszonbérlet jogát szabályozó rendelkezésére, a jogosultak körét kiegészítve az átmeneti rendelkezésben meghatározott feltételeket igazoló jogosultakkal. Ebből következően tévedett a perben eljárt bíróság, amikor a Vtv. 16. §-ának (4) bekezdése rendelkezésének szükségtelen nyelvtani értelmezésébe bocsátkozott ahelyett, hogy a jogszabály egészét rendelkezéseinek összefüggésében (szisztematikusan) értelmezte volna.
A két jogszabályi rendelkezés egymással összetett helyes értelmezéséből az következik, hogy a jogalkotó a vadászati jog korábbi jogosultjai részére a törvényben meghatározott feltételekkel biztosította a vadászati jog előhaszonbérletének a jogát. Az ezzel ellentétes értelmezés (a logikai értelmezés szabályai szerint) ugyanis a Vtv. 99. §-ának (3) bekezdése hivatkozott rendelkezésének a tartalmi kiüresítését eredményezné.
A rendelkezésre álló peradatok alapján azonban nem állapítható meg, hogy a felperes 1997. február utolsó napján rendelkezett-e érvényes haszonbérleti szerződéssel. A felperes által indítványozott, a vadászati hatóságtól származó tájékoztatás ugyanis a felperes vadászati jogának jogalapját nem jelölte meg, a jogszabályi feltételek fennállására pedig egyéb bizonyíték nem áll rendelkezésre. A Pp. 164. §-ának (1) bekezdése alapján nyilvánvalóan a felperesnek kell a perben bizonyítani az érvényes haszonbérleti szerződésének a fennállását, illetve az állam jogán gyakorolt üzemi kezelést.
A perben eljárt bíróság téves jogi álláspontja alapján nem foglalkozott azzal a további jogkérdéssel, hogy a vadászterület határa újonnan, hatósági határozattal történt kijelölésének, a felperesi és az alperesi vadászterület azonosságának a felperes elő-haszonbérleti joga fennállása szempontjából milyen jogi jelentőséget kell tulajdonítani. A két vadászterület régi és új határainak tényleges tisztázásán túl a jogkérdés elbírálása érdekében a Vtv. 19. §-ának, 20. §-ának és 98. §-ának rendelkezéseit a Vtv. 96. §-a (1) bekezdésének rendelkezésével összhangban kell alkalmazni. Ez utóbbi szerint a vadászati hatóság az átmeneti rendelkezések alkalmazásakor a vadászterület kialakításáról az e törvényben foglaltak alapján határoz.
Az ismertetett indokoknak megfelelően a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet felülvizsgálattal támadott részében a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletre kiterjedően hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú bíróságot ebben a keretben a kifejtett szempontoknak megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A Pp. 275/A. §-ának (3) bekezdése alapján másodfokú és a felülvizsgálati perköltséget a felperes által lerótt fellebbezési és felülvizsgálati eljárási illeték, valamint a felek másodfokú és felülvizsgálati jogi képviseleti díjainak megfelelő összegekben megállapította.
A felülvizsgálati perértéket a felperes – az alperes által sem vitatottan – 800 000 Ft-ban határozta meg. A fenti perköltségeket a Legfelsőbb Bíróság e perérték figyelembevételével határozta meg. A további eljárás eredményeként a pertárgy értéke azonban változhat. (Legf. Bír. Pfv.IX.22.453/2000. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás