GK BH 2003/255
GK BH 2003/255
2003.06.01.
A magyar bíróság kizárólagos joghatósága nem állapítható meg azon az alapon, hogy a felperes által vitatott érvényességű kölcsönszerződést biztosító mellékkötelezettségek – közöttük a jelzálogjog – közhitelű nyilvántartásba való bejegyzése megtörtént [1979. évi 13. tvr. 62. §, 62/A. § (1) bek. h) pont, 62/F. § (1) bek., 62/H. §; Pp. 130. § (1) bek. a) pont, 157/A. § (1) bek. b) pont].
A felperesek a keresetükben előadták, hogy 1998. augusztus 27-én 2,7 millió ATS, majd 1999. március 18-án 1,4 millió ATS összegű kölcsön folyósítására hitelszerződések jöttek létre az I. r. felperes és az alperes között. A kölcsönszerződések biztosítására jelzálogszerződéseket kötöttek az I. r. felperes, a III-IV. r. felperes tulajdonát képező ingatlanokra, és korábban a II. r. alperes részvételével bianco váltónyilatkozatot is aláírtak.
A felperesek a keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a kölcsönszerződések jogszabályba ütköznek, mert a pénzkölcsön nyújtásához a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének az engedélyével nem rendelkeztek. Ezért a kölcsönszerződések – az 1996. évi CXII. tv. 3. §-ának (3)–(4) bekezdésére figyelemmel – a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése értelmében semmisek. A kölcsönszerződések semmissége folytán semmisek a kölcsönszerződések biztosítására létrejött további szerződések is. A felperesek egyben a kölcsönszerződéseket feltűnő értékaránytalanság címén is megtámadták, és ezen a jogcímen is kérték a kölcsönszerződések érvénytelenségének a megállapítását. Ebből következően a kölcsönszerződés érvénytelensége okából a kölcsönszerződés biztosítására létrejött további szerződések (jelzálogszerződés, vételi jog, bianco váltónyilatkozat) érvénytelensége megállapítását is kérték. Keresetükhöz csatolták a hivatkozott szerződések másolatait. A magyar bíróság joghatóságát az 1979. évi 13. tvr. 62/A. §-a (1) bekezdésének h) pontjában foglaltakra alapították. Hivatkoztak arra is, hogy amennyiben az alperes a hitelszerződés 19. pontja szerint nem ismeri el a magyar bíróság joghatóságát, a zálogszerződések, a vételi jogot alapító szerződés és a váltó vonatkozásában a magyar bíróság akkor is eljárhat.
Az alperes a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a keresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasítását kérte, mert a felek a hitelszerződések 18. és 19. pontjában a jogvitájuk eldöntésére a Bundeskammer der Gewerblichen Wirtschaft, Wien (Osztrák Szövetségi Iparkamara, Bécs) joghatóságát kötötték ki. Ezzel kapcsolatban utalt az 1979. évi 13. tvr. 62/F. §-ának (1) bekezdésében foglaltakra.
Az elsőfokú bíróság a joghatóság hiányát állapította meg, ezért a felperesek keresetlevelét a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján idézés kibocsátása nélkül elutasította és a felpereseket 40 000 Ft perköltség megfizetésére kötelezte. Döntését azzal indokolta, hogy a nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/F. §-ának (1) bekezdése értelmében nem volt jogi akadálya annak, hogy a felek vagyonjogi ügyek tekintetében felmerült jogvitájukra, vagy jövőbeni vitájuk esetére valamely állam bírósága joghatóságát kikössék, s a kikötött bíróságok a (2) bekezdés alapján kizárólagos joghatósággal rendelkeznek. A hitelszerződések 18. és 19. pontjában a szerződő felek úgy állapodtak meg, hogy a jogviták eldöntésére az Osztrák Szövetségi Iparkamara, Bécs illetékes, kivéve, ha az alperes nem dönt úgy, hogy más illetékes bíróságnál kíván eljárni. A hitelszerződést a felperesek mindannyian mint reáladósok is aláírták. Ehhez a szerződéshez kapcsolódnak a jelzálogszerződések és a váltónyilatkozat is. Így egyetlen kereseti kérelem tekintetében sincsen a magyar bíróságnak joghatósága.
E végzés ellen a felperesek fellebbeztek, és annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak az eljárás folytatására való utasítását kérték. Kérték továbbá mellőzni a perköltség fizetésére történt kötelezésüket is. Álláspontjuk szerint a jelzálogjog-bejegyzés közhitelű nyilvántartásba bejegyzett jognak minősül. Ezért az 1979. évi 13. tvr. 62/A. §-a (1) bekezdésének h) pontja értelmében a jelen perben kizárólag magyar bíróság járhat el. A jelzálogjog bejegyzésére nem a hitelszerződés, hanem a jelzálogszerződések alapján került sor, ezekben nincs utalás arra, hogy esetleges jogvita esetén mely hatóságok illetékesek. A felperesek több jogesetre – BH 2001. 442. sz. jogeset, BH 1983. 198. sz. jogeset, Legf. Bír. Gf.1.32.758/2000. – hivatkoztak.
Az alperes a fellebbezésre tett észrevételében az elsőfokú végzés helybenhagyását kérte. Előadta, hogy a felperesek a keresetükben nem egy közhitelű nyilvántartásba történt bejegyzést támadnak, hanem egy olyan kölcsönszerződést, amely nyilvánvalóan vagyoni ügynek tekintendő, a záloggal lekötött ingatlan tulajdonjoga nem vitatott. Ezért a perbeli esetben az 1979. évi 13. tvr.-nek nem a 62/A. § (1) bekezdésének h) pontjában, hanem a 62/F. §-ának (1) bekezdésében foglaltakat kell alkalmazni.
A fellebbezés nem alapos.
A felperesek fellebbezési érvelése nem helytálló. A nemzetközi magánjogról szóló 1979. évi 13. tvr. 62/A. §-a (1) bekezdésének h) pontja értelmében akkor állapítható meg magyar bíróság kizárólagos joghatósága, ha az eljárás a jogoknak, tényeknek és adatoknak belföldön vezetett közhitelű nyilvántartásba történő bejegyzését érinti. A felperesek a keresetükben a kölcsönszerződés és az azt biztosító mellékkötelezettségek, a zálogszerződések és a váltójogi kötelezettségvállalások érvénytelenségének a megállapítását kérték. Ez a kereset nem irányult az 1997. évi CXLI. törvény 62. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a bejegyzés törlésére. Nem is irányulhatott arra, mert a mellékkötelezettség semmissége a hitelszerződés érvénytelenségének a függvénye. Nem tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor a magyar bíróság kizárólagos joghatóságát nem találta megállapíthatónak.
A 2000. évi CX. tv. az 1979. évi 13. tvr. módosítása mellett a Pp. 130. §-a (1) bekezdésének a) pontját is módosította. Eszerint a bíróság a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasítja, ha a perre a magyar bíróság joghatósága törvény vagy nemzetközi egyezmény rendelkezései alapján kizárt. Minthogy a perbeli ügy nem tartozik az 1979. évi 13. tvr. 62. §-a által szabályozott körbe, ezért a magyar bíróság joghatóságát megalapozná a tvr. 62/H. §-a. Ilyen esetben – tehát ha a joghatóság nem kizárt – annak vizsgálata két lépcsőben történik, és a joghatóság kérdése attól függ, hogy az alperes milyen perbeli cselekményt végez az idézés kapcsán. Amennyiben az alperes a joghatóság hiányára alaki kifogást tesz – mint ahogyan az a perbeli esetben is történt –, akkor vizsgálja a bíróság a joghatóságát, és ha annak hiányát állapítja meg, nem a keresetlevelet utasítja el, hanem a Pp. 157/A. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a pert megszünteti.
Az alperesnek a felperesek perindításával kapcsolatban költségei merültek fel, ezért az elsőfokú bíróság a Pp. 77. §-a és 78. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen kötelezte a felpereseket az alperes részére perköltség fizetésére. A perköltség mértéke sem túlzott, tehát a fellebbezés e vonatkozásban is alaptalan.
A másodfokú bíróság a fentiek szerint a Pp. 259. §-a alapján alkalmazandó Pp. 253. §-ának (2) bekezdése értelmében az elsőfokú bíróság végzését mint pert megszüntető végzést hagyta helyben. (Legf. Bír. Gf.I.31.058/2002. sz.)
- Hatályos
- Már nem hatályos
- Még nem hatályos
- Módosulni fog
- Időállapotok
- Adott napon hatályos
- Közlönyállapot
- Indokolás